Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 1-144. szám)

1925-01-22 / 17. szám

JSÍYÍRyiDÉK 1925. januir 22 Akiket nem érdekel a költség­vetés. Az ellenzék radikális szárnya, mely han­gosan követelte hosszú időn keresztül a költségvetés benyújtását és letárgyalását, most mikor itt van a legjobb alkalom a bírá­lat elmondására, távoltartja magát a nemzet­gyűléstől s passzivista komédiát játszik utcán kávéházban az oda tévedt jámbor hallgató­ság előtt. Akik állandóan arról panaszkod­tak hogy a kormány nem ad számot gazdál­kodásáról, most midőn tételről-tételre átvizs­gálhatnák és megkritizálhatnák a költségve­tést, azzal szórakoznak, hogy tétlenségi fo­gadalmat tesznek és közben megüzenik a francia demokráciának, hogy itt őket nem hagyják dolgozni, hanem belékergetik a pasz szivitásba. Vájjon felfigyel-e az ország köz­véleménye erre a kötelességmulasztásra ? — Vájjon a választók, akik képviseletükben a nemzeti érdekek védelmére küldötték el meg­bízólevelükkel az igen tisztelt távolmarado ellenzék tagjait, ugyan mit gondolhatnak a radikális blokk komolyságáról és alkotmá­nyos érzékéről ? A nemzet törvényhozási ha­zának asztalán fekszik az aranyköltségvetés. Mennyi mindent lehetne és kellene elmon­daniok azoknak, akik Magyarország újjáépí­tését lelki szükségnek tartják. Kulturszukseg­letünket, anyagi erőfeszítésünket, államház­tartásunk rendbehozatalát, a közrend egyensúlyát, a pénzügyi gazdálkodás kon­cepcióját nem volna-e múlhatatlan köteles­ségük a bírálatra hivatott ellenzékieknek emelkedett szellemű és tárgyilagos értékű bírálatukkal nyomon kisérni ? Bizonyára nem korlátozná őket senki, még az uj házszabá­lyok sem, hogy érdemben hozzászóljanak e rendkívül fontosságú alapvető témához, a melyet igaz, hogy nem lehet gyűlölködéssel, személyes ócsárlásokkal és botrányrendezés­sel dűlőre vinni, de annál inkább lehetne en­nek a szegény országnak javára tanulságok leszűrésével és a jövőbeni feladatok körül­határolásával kihasználni. Dehát, sajnos, az ellenzéknek nem. fáj a feje ilyenkor az or­zság pénzügyi érdekeiért, pedig bezzeg han­gosan sürgették sürü vádaskodás közben a kormánytói a rendszeres költségelőirányzat parlamenti tárgyalását. Amily nagy elisme­réssel kell adóznunk a pénzügyi bizottság mjunkájának, mely ezt a szövevényes és nagy gondosságot igénylő törvényhozói munkát megvitatja, ép annyira megrovással Látjuk a duzzogó ellenzék távolmaradását, mely terméketlen és alkotmánysértő. Elvégre megcsúfolják ezzel a választók akaratérvé­nyesülését, akik bizonyára fontos közjogi biztosítékukkal, a választásban való köteles­ségszerű részvétellel a törvény értelmében azért éltek, hogy általa kötelességeket rója­nak a mandátum elnyerőjére. Bizony a pasz­szivista urak magatartásukkal a parlamentá­rizmus elvét tagadják meg és a könnyebb végét fogják meg a dolognak; kívülről szól­nak bele az ország ügyeibe, holott tudniok il­lenék, hogy távolmaradásuk nem tekinthető a parlament és kormányzat ellenőrzésének. Felhívjuk a tétlenség kényelmes állapotába helyezkedett ellenzéki blokkot, hogy jól gon­dolja meg, milyen visszatetszést és felháboro­dást vált ki az országból a költségvetés bírá­latának ez a könnyelmű negligálása. — Megjelentek az uj tavaszi es nyári divatlapok. Már kaphatók az Ujságbolt­ban. A nyíregyházi m. kir. 12. honvéd gyalogezred a színtársulat közreműködésével nagy hangversenyt rendez. A hangverseny jövedelmét az Országos Erzsébet Otthon javára és a háborúban elesettek özvegyeinek és árváinak felsegélyezésére fordítják. honvéd Nyíregyháza, január 21. A Nyirvidék tu­dósítójától. A m. kir. honvédgyalogezred a Városi Szinház társulatának közreműködésével nagyszabású hangversenyt rendez. A hang­verseny január 24-én este 8 órakor a Városi Színházban lesz. A város polgársága ennek az impozáns hangversenynek a támogatásával a háborúban sújtott családok felsegé­lyezését szolgálja. Elsőrendű hazafias és emberbaráti célt tűz ki maga elé mindenki, aki a katonák szorgalmának, nemes igyekezetének ered­ményeként előálló hangversenyt támogatja. A jövedelem, amelyet a rendezőség felhasz­nálhat, az Országos Erzsébet Otthon és 1 a hadiözvegyek és árvák javára jut. A hang­verseny műsorát nyilvánosságra hozó plaká­tok tegnap jelentek meg a városban és ezek­ből kitűnik, hogy komoly zeneművészeti ese­mény lesz a honvédgyalogezred hangver­senye. A műsor a következő : 1. Erkel. Hunyadi László operából : Nyitány. Játsza a 12. honvéd gyalogezred teljes zenekara. 2. • Puccini Tosca operából : Nagyária. Énekli Nedeczky Jenő, a nyíregyházi szín­társulat tagja. 3. Strauss János Bőregér operettből : Kacagó dal. Énekli Trillap Ilonka, a nyír­egyházi színtársulat tagja. 4 Beethoven 2-ik Symphoniájából : Adagio molto Allegro. Játsza a 12. gyalogezred teljes zenekara. 5. Palotás. Táncolják Heltainé Zombory Ilonka, Szigetiné Zsolnay Manci, a nyíregy­házi színtársulat tagjai. $Zünet. 6. Beethoven 2-ik Symphoniájából : Largetto. Játsza a 12. honvéd gyalogezred teljes zenekara. 7. Csajkovszky : Barcarola. Komjáthy : Petőfi szeptember végén. Énekli Sugár Gyu­la, a nyíregyházi színtársulat tagja. 8. Csúnya lány. Alba Nevistől. Szavalja Benkő Margit, a nyíregyházi színtársulat tagja. 9. Tarnay—Kiss József: Anyasziv és Óh mért oly későn. Énekli Sziklayné Patkós Irma, a nyíregyházi színtársulat tagja. 10. Beethoven 2-ik Symphoniájából : Scherzo és Allegro. Játsza a 12. honvéd gya­logezred teljes zenekara. Nem egyszer halljuk emlegetni, hogy a nemzeti hadsereget a polgárság szivébe zár­ta, hogy ennek a hadseregnek katonáit min­den erejével támogatni kész, hiszen ennek a hadseregnek sziklaszilárd bázisán nyug­szik a polgárság nyugalma, benne szunnyad a szent jövendő minden reménysége. Ha ez így van, a polgárság bizonyára tettekre, áldo­zatokra is képes, különösen akkor, amikor ez az áldozat olyan, hogy ellenében igazi műélvezetet kap a polgárság. Sötét Bakony a Sóstói-nton. Lepuskázták a villanylámpákat. A Sóstói uton veszélyben a közbiztonság. Nyíregyháza, január 20. A Nyirvidék tudósítójától. Amint a jámbor nyíregyházi polgár a .szép fényes Kossuth-utcáról az esti órákban a vámsorompóhoz ért, szivdobog­va érzi. hogy itt véget ért a városi közbiz­tonság területe. A vámházon tul a sóstói csendőrörs hatásköre kezdődik. Egy idő­ben ezt a hátborzongató valóságot még súlyosabbá lette az, hogy a Sóstói-uton le­vő villanylámpák nem églek. Este 8 óra után ,amikor az utolsó villamos befutott az Erdei-kitérőtől a Bessenyei térre, egy parancsra kialudt valamennyi lámpa. A Sóstói uton egészen rendjén lehetett ez a dolog valaha, abban a jóvilágban, ami­kor az itt egymásmellé sorakozó villák csak nyári üdülőhelyekül szolgállak s ilyenkor a Sóstói uli házak mély téli álomba merülve váriák a kacagó tavaszt, a fák rügyfakadásával beálló újra ébre­dést. Egészen más itt a helyzet a háborút követő lakásnyomoruság beköszöntése óta. A Sóslói \illák nem villák, nyári üdülők többe, hanem zsúfolásig lakott házak, ame Iveknek lakói többnyire városban foglala­toskodó közalkalmazottak. Gondolhatjuk, milyen örökös rettegésben telt ezeknek a la­kóknak az élete. A vaksötét erdővé] szem­ben húzódó házak előtt az utat nem vi­lágították, arra soha egy szál csendőrt vagy rendőrt nem látlak. Télen este 8 óra után kihalt itl az élet. A Sóstói-ul lakói mindent megtettek, hogy ezt a bakonyi állapotot megszüntessék. Cikkezlek az újságban, kérvényt nyújtottak be a város­atyáknak, röpiratokon, interpellációkon gondolkodtak vasárnap délutánonként, kül döttséget készültek meneszteni egyenesen a belügyminiszter és a kereskedelemügyi miniszter urak elé. Egyszerre aztán ki­gyúllak a lámpák az erdő mentén és a Sóstói-ul lakói őrömmel újságolták egy­másnak, hogy íme bekapcsoltattak a város kultúrájába é;s közbiztonságába. Ám rö­videsen óriási fordulat, mondhatnók, sors­l'ordulat történt. Az erdő titokzatos csönd­jéből ugyanis évek óla falolvajok hosszú Sora surran elő, akik az egyptomi sötét­ség leple alatt, élvezvén a Sóstói-ut köz­biztonsági teriUetkivüliségét, éjszakán­kint nagyszerű nyugalommal lopták a galyfát az erdőből s a Sóstói-utról a mel­lékutcákba kanyarodva eltűntek a sötét­ségben. Az erdőt gondozó halóság ész­revette ugyan, hogy pusztítják az erdőt, lopják a fái, de bottal ütötte a nyomát az éjszaka rejtelmes falovagjainak. Mikor azlán egv napon felragyogott a Sóstói-uton a lámpák hosszú sora (a vil. lanytársaság és a Kisvasulák jóvoltából), összeüli a Nyfsz , a Nyíregyházi Fatoí­vajok Szövetkezete és haditanácsot lar­tott. Egyhangú határozatban kimondot­ták, hogy a lámpák azonnal eltávolitan­dók és a határozat végrehajtásával meg­bíz Iák a gummipuskás csoporlot. Másnap a guiu mi puskások az erdő szélén elrejtőz­ve, jól irányzott lövéssel sorra pukkan­tották a villanylámpákat. !A körték meg­semmisüllek. a Sóstói-ul régi fekefeségé­be burkoltan rejti el a fatolvajokat. A vil­NATHALIE KOWANKO

Next

/
Thumbnails
Contents