Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 1-144. szám)

1925-06-25 / 141. szám

1925. junius 24 7 Nyngatmagyarország. Irta: Okolicsányi László v. orsz. gyül. "képv. Iskolás deák koromban soha ezt a szót nem hallottam. Magyarország földrajza ilyen nevü országrészt nem ismert. A háború után, az összeomláskor nevezték el Nyugatmagyarországnak ezt a terüfetet, amelyet éppen akkor készültek Magyarországtól elszakítani és nyugati szomszédunknak, régi szövetségesünknek, Ausztriának oda adni. Oda is adták neki. Mi még egy ideig tartottuk. Tárgyaltunk, irtunk, beszéltünk róla. Diplomatizáitunk. Gerilla harcokkal próbáltuk feltartóztatni az osztrák benyomulást. Az egész nemzet érdeklődése odaterelódött afelé a kis nyugati határszél felé. — Amikor már az ország kétharmad részét elveszve láttuk, jól esett volna ezt a maroknyi földet megmentenünk. Nem sikerült. Csak az egy Sopron városának és környékének engedték meg a népszavazást és ml örömkönnyeket sírtunk, amikor ezt a városunkat kilenc falujával ismét a magunkénak mondhattuk. A többit elvitték. Azután ugy tettünk, mintha elfeledtük volna. Nem ís beszéltünk róla. Nem is törődtünk veie. Gondjainkat lekötötték ránk szakadt bajok, a gazdasági válságok, az élet nehéz küzdelmei Ma ismét Nyugatmagyarország felé kell fordítani figyelmünket. — Készül ott valami, amit észre nem venni bűnös mulasztás volna. — Középeurópa nagy átalakulás előtt áll s ez az átalakulás ki fog hatni Nyugatmagyarországra. Az elszakítás után az osztrákok nagy lelkesedéssel ölelték magukhoz" az újonnan szerzett tartományt. Megszervezték Burgenland tartomá nyi kormányzatát. Elnyomni igyekeztek benne mindent, ami a magyar uralomra emlékeztetett. Gazdasági kedvezésekkel, építkezéssel és más befektetéssel siettek a kis tartomány életét fellendíteni. Nagyreményeket fűztek hozzá. Ez a terület Bécs éléskamrája lesz és népe jólétben élni és gyarapodni fog. Ezek a várakozások azonban nem váltak be. A gazdasági fellendítés nem sikerült. A nép elégedetien volt. Napról-napra többen és hangosabban emlegették, hogy a magyar uralom alatt jobb dolguk volt. Ausztria központi kormánya pedig csakhamar rájött, hogy az uj tarntomány nemcsak Bécset nem tudja élelmezni, de még a saját szükségletét sem képes a maga termésébői fedezni. Számoltak és azt oassziv. Szerzeményükre ráfizetnek, látták, hogy az olcsón, könnyen meghódított tartomány mérleges Ez a tapasztalás lelohasztotta a lelkesedést és a Burgenlandhoz való ragoszkodás ellanyhult az osztrákokban. Ausztriának most a saját gazdasági iéte biztosításáról kell gondoskodnia. Ma határa között megéini nem képes. Azok a gazdasági források, amelyek a Magyarországgal való vámközösségben életerejét fenntartották, el vannak vágva tőle. Két ut között választhat. Vagy ismét gazdasági közösségbe kell lépnie Magyarországgal, vagy bele kell olvadnia a nagy Németbirodalomba. Az elébbi megoldással ma nem lehet számolni, mert az a nagy és gazdag Magyarország, amely előbb Ausztriát eltartotta, nincs többé. A mai csonka Magyarorszag maga is szegény és életképtelen. A vele való szövetkezés nem kívánatos. A másik megoldás terve naprólnapra nagyobb erővel lép előtérbe. Ausztriában befészkelte magát az emberek agyába az a tudat, hogy számukra nincs boldogulás, nincs jövő, nincs gazdasági élet, ha csak nem csatlakoznak a Németbirodalomhoz. Németországban ma már pártkülönbség nélkül minden politikus hangosan követeli Ausztria csatlakozását. Az egyetlen akadálya ennek Fran ciaország ellenzése. Franciaország ideig-óráig hátráltathatja még, de nem lesz képes végképpen megakadályozni ezt a csatlakozást, amely valóban a népek önrendelkezési jogának gyakorlása utján jönne létre s ezzei Franciaország annál kevésbbé helyezkedhetik szembe, mert a népek önrendelkezési jogát ő maga és szövetségesei is törvény(nyé tették a világ előtt. Rosszhiszemű politikai ravaszsággal még meg lehetett volna akadályozni azt, hogy a Felvidék, Erdély és a Bácska népszavazással flöntsenek a saját sorsukról, de amikor két ország népe hangosan a világba kiabálja a maga akaratát, akkor annak érvényesülését tartósan meggátolni Franciaország nem lesz képes. A garanciális szerződések s a biz tossági kérdés döntésbe tolása rá fogja vezetni a német politikusokat azoknak a nehézségeknek az elhárítására is, amelyek ma még a csatlakozást hátráltatják, de a csatlakozás eszméje ma már ugy Németországban, mim Ausztriában politikai programmá vált. Minket magyarokat ez a program igen közelről érdekel. Sajnos, hogy erre vonatkozóan nálunk még egységes vélemény ki nem alakult. — Sokféle vonatkozásban lehet ezt a kérdést magyar szempontból vizsgálni . Számunkra ez a csatlakozás előnyöket is hozhat és veszedelmet is. Egyelőre

1 azonban ne beszéljünk minden irányba várható hatásairól és következményeiről. Csak azt kérdezzük, ha Ausztria csakugyan I beolvad a Németbirodalomba, mi történik Burgenlanddal? a mi Nyugatmagyarországunkkal ? Erről kósza hirek vannak a levegőben . Azt mondják, hogy Ausztria a csatlakozás esetén a Burgenlandot visszaadja Magyarországnak — Franciaország, ha már nem lesz képes a csatlakozást megakadályozni, legalább visszaveszi Ausztriától azt az ajándékot, amelyet a st. germaini békében adott neki. Azt is mondják, hogy a népszavazást küiön fogják elrendelni a Burgenlandba és ez a tartomány önállóan fog határozni arról, Ausztriával akar-e együtt a Németbirodalomhoz csatlakozni, vagy vissza akar-e térni Magyarországhoz. Mi fog beválni ezekből a jóslatokból és mennyi alapjuk van ezeknek a találgatásoknak es hiresztelgetéseknek, ezt ma senki megitéini nem tudja. Azt azonban már tudjuk, hogy a Magyarországtól elszakitott nyugatmagyarországi területen nagy né met részről már megkezdték a hangulat csinálást a Németbirodaíomhoz való csatlakozás érdekében . Szabad-e ezt nekünk észre vennünk? S ha észre vesszük tétlenül néznünk? Sopron és környékén megtartott népszavazás megmutatta, hogy azon a területen többségben voltak azok, kik régi hazájukhoz ragaszkodtak. Megvdn ez a többség az elszakitott területen most is, de elveszhetik, ha nem törődünk, riem foglalkozunk vele. Lesz-e ott belátható időn népszavazás vagy nem, nem tudjuk. Ha nem lesz akkor sem baj, hisz ott a régi kötelékeket felujitjuk és barátokat szerzünk. Ha azonban a népszavazást elrendelik és minket készületlenül talál, ez olyan bűnös indolenciának a következménye volna, amelyért egy magyar ember sem- vállalhatná ei lelkiismeretében a felelősséget. Még „nincs későn és elkésnünk nem szabad. Ezért fordítsuk figyelmünket Nyugatmagyarország felé. Férsl, női és gyermekharisn^áh legolcsóbb beTftsárlási forrása FODOR FERENC és TÁRSAI Zrínyi Ilona-utca 5. Már csak öreg írások őrzik azt a helyet, ahová kilencvenkét éven át temetkeztek Nyiregyháza lakói. Közpályán működött jeles emberek porladó sírkövei között. Nyíregyháza, junius 24. A Nyir- • észre, hogy hírmondóul se találhavidék tudósitójától. A nyugati úgynevezett Vasúti temetőt a világháború kitörése évében zárták be. A forradalom, kivált a román megszállás alatt teljesen tünkrement; a fejfákat, kereszteket tüzelésre elhordták, a sírköveket ledöntötték, megcsonkították, a vasrácsokat összetördelték, csak a főutak mentén állanak még érintetlenül a síremlékek. A temető többi részét simára szántották, bevetették. Egyszer csak azt vesszük íunk egyetlen sirkövet se, ami jelezné, hogy itt 1822 óta temető volt. Eltűnik ez is, mint az evang. templom körüli és az Erzsébet kórház melletti temetők. Csak öreg irá sok őrzik azt a helyet, hova 92 éven át temetkeztek városunk lakói. A régi vasúti temető. Pedig a Vasúti temető volt, ha lehet igy kifejezni magamat, a Ieg- jj szebb temető. A város nyugati részén emelkedett e helyen terült e ketté vágva az 1858 szept 5-én elindult magyar állam vasúttól. Nem a nagy városok kiszámított, rideg egyenes utai hálózták be, hanem vallásfelekezet szerint ugy volt elosztva, hogy mindenik rész különálló egészet képezett. A mindkét rendteli katholikusoké bokraival, nagylombu szomorufűzfáival, az azok közt álló ,díszesen faragot nagy keresztjével; a protestánsoké a hatalmas akácfák alatt íeketélő jellegzetes fejfáival inkább olyan falusi jelleget adtak annak. Olyan volt ez a halottak birodalma, mint amilyent érzőlelkü festőművészek szoktak megörökíteni vásznaikon, kiváló irók költeméményekben. Nem rendszertelenül össze-vissza temetkeztek itt, mégis az egész temettő valami közvetlen hatással volt a szemlélőre és az ott járó megilletődéssel merengett el titokzatos, mégis békés, megnyugtató csöndjében. A díszes fejfák. A megszűnőben levő temetőben legértékesebbek voltak a népies faragású diszitésü fejfák, melyek közül sokat lerajzoltam még a temető bezárása előtt, de amelyeket, sajnos e helyen be nem mutatnatok rajzban s igy azokról nem is szólhatok. Jelen alkalommal nem is ez a szándékom, hanem emlékezetbe kivánom hozni — talán utoljára — városunk olyan polgárait, akiknek már nincs senkijök, akikről ritkán esik szó, s akik elfeledve mindenki tői, alusszák itt örök álmukat, pedig tevékeny részt vettek a város fejlődésében, mert hiszen az emiéköket megőrző sirkövet is a város közönsége, hatóságok, egyesületek, testületek állították sírjukhoz hálájuk, kegyeletük, megbecsülésük bizonyságául. Kőbe vésett sírfeliratukból ma még kibetűzhetjük neveiket, közpályájukon viselt, betöltött tisztöket. Mit niotta a vörös márvány? Az elhagyott temető még meglevő sűrű bokrai, akáchajtásai közt nehezen akadhatni egy hatalmas vörös márvány sírkőre. Sirdombja már elkopott mögötte, járott ut nem vezet hozzá. Ki tudná megmondani ki volt, hogy került ide az alatta nyugovó ? Senki. Legtöbbet mondanak a sirkő szépmetszésü betűi : MAGDA PAL az igazság védője a hon szerető polgára év[angélikus( oktatók nesztora Magyar Tud- t. tagja kit [/j's Gömör, Besztereze, Lőcse Sopron, Karlócz s Patak, Szarvas 43 évi pályáján hálásan tisztelHű társa hites Valentini Erzsébet és négy leánytól siratva örökösitva 1841 jul. 23. Nyugszik az LJrban. Az egyházi anyakönyvekből is csak annyit tudunk meg, hogy a fent felsorolt városok oskoláinak tanítója (=tanára) 70 éves korában halt el. Közel a sirhoz henger alakú oszlopdarab, a rajta állott, de ledöntött s távolabbfekvö csonka piramison még elolvasható : az Apollóban. GORKIJ MMXIM REGÉNYE FILMEN A dán ,,Sw@nska

(' filmgyár remeke Egy forradalmár végzete Gorkij Maxim „Tatjána" cimü regényének filmváltozata az orosz torradalmak rémnapjaiból az Apollóban.