Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 1-144. szám)

1925-06-16 / 133. szám

4 jítöorajÉE. 1925. junius 16. Oswald Menghin felvételeket kér a nyíregyházi lósa Muzeum tárgyairól. Különösen a festett agyag edények érdeklik. Nyíregyháza, junius 12. A Nyirvidék tudósitóától. Oswald Menghin, a béesi egyetem világhírű areheologus profeszszora, a/si nagy feltűnést keltő cikket irt a Reichpostba Nyíregyházán szerzett impresszióiról, levelet \irt a vármegyei Jósa Muzeum igazgatóságának. Ebben a levélben Oswald Menghin arra kéri a muzeum igazgatóját, hogy a Jósa Muzeum értékes praehisztorikus és vaskorszakbeli gyűjteményének egyes darabjairól készíttessen felvételeket és küldje meg neki. Oswald Menghin elragadtatassal nyilatkozott a Jósa Muzeum párját ritkító értékes tárgyairól, különösen a szines kerámia körébe tartozó edényekről s a látottakról jegyzeteket "készített. Ezeknek a jegyzeteknek adatai alapján pontosan megjelöli, hogy mely tárgyakról kér felvételt most készülő, nagyszabású tudományos müve részére. Kiss Lajos igazgató Menghin kérelmét készséggel teljesiti. Bronz lelet Nyírbátor határában. Nyíregyháza, junius 15. A Nyirvidék tudósítójától . A paszabi aeneolithkori temető nagyjelentőségű sirjai megásatásábói hazaérve, még ki sem bonthattam az egyes sirok becsomagolt tárgyait, mikor Alispán ur őméltóságának értesítését kaptam, hogy Nyírbátorból ujabb leletet jelentettek. Másnap reggel már Baloghy László barátom Nyírbátor kedveit főjegyzője hivatalos helyiségébe nyitottam be, kifejezvén örömömet a/on, hogy e nagy muitu község, —- hajdan város — területe is képviselve lesz muzeumunk őskori gyűjteményében. Mert csodálatos, hogy mig vármegyénk északi része csak ugy ontja évről-évre a különböző korokat magyarázó értékes tárgyakat, addig az alsó, déli részébői alig egy-két lelőhelyet ismerünk, Nyírbátorból meg' egyel sem. Pedig az életfeltételek ugyaniazok voltak e tájon is, mint a Nyírség más részében. Mi 'lehet ennek az oka? A lelet iránt érdeklődve, László barátom előmbe teszi az Íróasztal fiókjából kivett bronztárgyakat, miközben parancsot ad a befogatásra ,mert megyünk a lelőhelyre, a nyírbátori Ligetbe. luduiásig egyenként veszem kezembe az ideadott régiségeket: egyik a vármegyénk területére annyira jellemző ovális nyilásu szép fűzöld patinás füles köpusbalta, a másik igen finom kis kés aklaszeges markolata, melyhez fogható ezideig nem került muzeumunkba, a harmadik csücskös sarló töredéke. ' ló félóráig ültünk már kedves utitársunkkal, Bérezik Árpád adóügyi jegyzővel a községháza előtt ránk váró kocsin, mire Baloghy főjegyző megszabadulhatott az ostromló felektől és elindulhattunk a Ligetbe. A nagy szél és a szél által felkavart por ha akadályozott is a tájék szemlélésében, multakról tárgyaló beszélgetésünkben kevésbé zavarhatott, ugy, hogy akkor terelődött figyelmünk teljesen a vidék szépségeire, mikor elértük ÍI nagy homokfuvásos dombok közötti községi legelőt és megláttuk a zöld mezőben legelésző, a zöld dombon legelő fehér gulyát, kevés se! odább a ménest a gémeskutakkal, a dombok tetején az ősi, négy vasaiatlan keréken mozgó eieséges kunyhókat, mely különböző részeket a ragyogó kék ég tornyos felegeivel egészit ki festői képpé. Még ki se gyönyörködtük magunkat, már bent vagyunk a Ligetben, hol az erdő szűzi csöndjében akaratlanul is abbahagyjuk a beszélgetést, még a lovak is csendesen mennek, csak a szél beszél halkan, titokzatosan a fákkal, melynek hatása alól a szebbnélszebb erdőrészek, ligetek, az azokból kivillanó nyirfatörzsek és a távolabb elhúzódó tölgy erdő sötét foltját elevenítő nyárfa rítmusosan rezgő ezüstös levelei se tudtak kizökkenteni. Mire magunkhoz térünk, az U. Szabó Elek újonnan épült háza előtt állunk meg, melynek udvaráról óriási téglafalu csűr bámul kifele. Az udvarra belépve az Amerikát járt házigazda szívesen fogad és betessékeli lakóházába. — Főjegyzőnk elmondja jövetelünk célját a talált tárgyak iránt és a továbbkutatást illetőleg. Házigazdánk azonban csak a fent említett baltához hasonlót tud előkeríteni az asztaifiából három kis darab sarlótöredékkel; hiába mondjuk az uton hallott értesítést, hogy kard nak is kell lenni: mást nem tudott előadni. A kis kés markolata hízott karddá, mire beért a községházához. Kimegyünk a lelőhelyre a csűr háta megetti mélyebben fekvő részre a mesgye melletti alig 50 cm. mély árokhoz, mely alig van 60 méterre a délkelet fel? húzódó józsa úttól. Szabó Elek megmutatja a helyet, a földet meg bolygatjuk, de nem áshatunk se jobbra ,s ebalra, mert egyik fele gabonával, másik fele krumplival van bevetve. Várnunk kell aratásig. Mielőtt eljönnénk, merkézdezzük, találtak e a környéken edényeket, vagy más tárgyakat. Nem is kei! messzire menni, mert az udvar partosabb részén telepített szőlő ültetésekor is sokat találtak, homoka teie van őskori edénytöredékekkel. Nem tudták, hogy jelenteni kell Magoktói is elsorolják azokat, ahol tartogatnak ilyen nekünk való régi edényeket. Sorra járjuk a nevezett tanyákat. A nagy munkaidőben nincsenek itthon, csak a gyerekek, egyiknek nyakában madzagra fűzött csiilagűfrt mag lánc van, ugy néz ki hirtelen, mint a természeti népek kauri kagylója. Itt minden háznál sok a gyerek. Panaszolják is, hogy ugy nőnek fe! ezek szegények, mint a fű. — Nincs iskola kilencven család sok gyermekének. Hiányát annyira érzik, hogy ahova beterünk mindenütt az iskoláért ostromolják főjegyzőjüket, mintha csak összebeszéltek volna. — Lucsik Ferencék a méhekkel bajlódnak, de szívesen állanak rendelkezésünkre. — Az egészségtől majd kicsattanó házigazda sajnálattal adja tudtunkra, hogy bizony elveszelődött a szőlőültetéskor kiásott lapos tál, és a többi edények; még koponya is volt. Hirtelen eszébe ötlik a pince lejáratában hánykódó lándzsa. Meg is találja, pedig 2 éve ásták ki, hozza örömmé! a másfélezeréves vaslándzsát. A háziasszony is előkerül. ő meg az edényt akarja előadni, emlékül őrizgette — a sövény kerítés sarkában. Keressük mindnyájan, nem találjuk, csak a szőlőközötti cserépdarabokat. — Egyik háznál még meg van a fa töve alatt lelt ősi őrlőkő, a másiknál elhányódott a szép nagy, díszes fazék, pedig még a múltkoriban meg volt. Mindenüvé akkor megyünk, mikor már nincs. De azért ez is eredmény, mert a hallott beszédekből rájövünk, hogy megyénk e részén is éppen oly sűrűn voltak telepek az ősidőben, mint a többi részén. Minden domb teteje teie őskori edénytöredékkel., de mikor ráakadtak összetörték, vagy elhányták, kinek kellene az? Messze vannak a v'árostól, újságot is ritkán olvasnak. Felvilágosító Beszédünknek ha meg iesz a kívánt eredménye, ugy remény lehet arra, hogy e tájék ősidőkben való lakottságát kézzel fogható tárgyakkai tudjuk bizonyítani. Kiss Lajos, Diadal | Junius hó 16, 10, hétfőn 4a kedden i valcerkirály Egy derűs epizód a fiatal Strauss János életéoől 6 felv. Rendezte: Boltén Batckers. Főszereplők: Kathe Hack, Walter Slezák, Georg Alexander és Leo Paukert „UFA" német lilra. Előadások 7 és 0 órakor. Jttn! Jön! A szellemidézés KÖZGAZDASAG. A mezőgazdasági szeszgyártás nemzetgazdasági fontosságáról és az ipari szeszgyártás ujabb irányairól. Irta és a Mérnöki Kiiuara s»a"olcjvármeíjei tagaitak njiregyházi értekezletén előaJU VAUAS RSZSO, n Boni gjárte lep vegyészmérnöke. II. A magyar szeszgyártás kezdettől fogva mezőgazdasági jellegű volt. A szeszgyárak leginkább burgonya termő vidékeken épültek, rendszerint távol várostól, vasút* állomástól. A gazdálkodó őszi, többnyire sáros időben kiszedett burgonyáját, az őszi szántó-vető sürgős munkálatai miatt, sokszor járhatatlan utak miatt, legtöbbször 15—20 kilométernyire fekvő vasúti állomásra nem szállíthatta. Fenti akadályokon kivül a burgonya ára és a felmerülő fuvarköltség közötti aránytalanság arra kényszeritették a termelőt, hogy a burgonyát saját gazdaságában használja fel. — Felhasználásra legalkalmasabb mód mutatkozott a szeszgyártásban, mely egyszersmind egy magas tápértékű mellékterméket juttatott a gazdaságnak. Békeidőben nemcsak nálunk, hanem európaszerte a szeszgyártás főtámasza a moslék kinyerése volt. A szeszgyártás virágzásával kapcsolatban a burgonyának mint kapásnövénynek forszírozott termelése az intenzív gazdálkodásban egyet jelentett a szemes terményekben elért magasabb nyeredékkel. A kapásnövények talajjavító és tisztító hatása kenvérmagvakban elért magasabb termésered mennyekhez vezetett, ami kétségkívül nemzetgazdasági szempontból súllyal bíró ténynek tekinthető. A szeszipar emelkedése a mezőgazdaság fellendülését hozta, virágzott az állattenyésztés és a termőföldből elvett táperő részben az állatállomány takarmányozására fordított, részben a talaj trágya alakjában visszakapta tőle az elsatitott káliumot, foszfort és nitrogént, mert szesszé csak a keményítő bői a gyártási folyamat alatt cukorrá változott szénhydrát alakult, a keményítő pedig szénsav és vízből képződött a nap sugárzó energiájának behatása alatt. A moslék lehetővé tette az állattenyésztést rétnélküli gazdaságokban, nélkülözhetővé tette mű- és erőtakarmányok drága pénzen való beszerzését, az állattenyésztés fokozásával előmozdította a trágyamennyiség növekedését, mely talajjavitási szempontból volt közérdekű. Az állattenyésztés fokozása a hus és tejtermék iparok fellendülését vonta maga után, melyek virágzása nemzetgazdaságilag szintén jelentős. Amig ezekből egyrészt azon tanulságot vonhatjuk le, hogy a magyar szeszgyártás az ország főfoglalkozási ágához képest helyes irányt választott, amidőn termelési alapját a mezőgazdasági termények feldolgozására fektette, másrészt azonban nem hagyhatók figyelmen kivül azon törekvések, melyek a szesz előállítását más nyersanyagokból kiindulva oldják meg és ezzel a mezőgazdasági szeszgyártás versenytársaivá lesznek. Ezen ujaább gyártási eljárások az althylalkoholt fából, sulfitlugból és carbidból állítják elő. A világháború okozta gazdasági válság sokat foglalkoztatta ugyanis a kutatókat azon irányban, hogy az emberi táplálkozásra alkalmas nyersanyagokat az ipari feldolgozás köréből elvonják. Igy a szeszgyártás keményítőtartalmú nyersanyagai is, mint általánosan felhasznált emberi táplálékok igen nagy kereslet tárgyai voltak. A hadviselő államok illetékes intézményei örömmel karolták fel azon kísérletezések eredményeit, melyek már az előző században hozattak a nyilvánosságra és igyekeztek azokat fejleszteni. — Ezen munkálatok a nyersanyagok három csoportját keresték fel szeszkinyerés céljából: a fahulladékokat a cellulóze gyártás s alfit lúgjait és a calcium-carbitot. Fahulladékokból való szeszgyártás alapját Braconnots vetette meg, ki (1819) cellulozetartalmu anyagoknak savakkal való kezelése utján erjedőképes cukrot állított elő. Felfedezése kora chemikusait lázban tartotta és sokan foglalkoztak e kérdés megoldásával. Századunk első éveiben sikerült e kérdést az amerikai nagyiparnak gyakorlatilag kivinni. A faiból való szeszkinyerés lényege az, hogy ha fahulladékokat, fürészport nyomás alatt, zárt edényekben savak behatásának vetik alá, akkor a fa celluloz-anyaga cukorrá alakul. A cukrot a savas falisztből vízzel kilúgozzák, mészkő hozzáadással szentralizálva, kellő savfokra állítják be, élesztőtápanyag hozzáadása netán akklómatizált élesztővel elerjesztik. Ezen eljárás szerint dolgozik Amerikában Georgetown-ban felállított gyár, melynek berendezési vázlata és működése a következő: 4 drb. Digestor a fahulladékok feltárására. Mindegyikben 45000 kg. fahulladékot kezelnek savval. Kilugzó battériában történik a cukor kioldása. A savanyu cukoroldatot gyengén savas reactióig közömbösítik. Közömbösítés \ után a mésziszapot leüllepitik és