Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 276-298. szám)

1924-12-10 / 282. szám

10 1924. december 11. Az internáló tábor feloszlatása. A belügyminiszter elrendelte, hogy a zalaegerszegi internálótábort 1924. évi december 15-én szüntessék meg. E dátumon tul a közbiztonságra veszélyes bűnösöket toloncházakban fogják elhelyezni. A miniszter rendelete folytán egy miniszteri tanácsos már december 6-án Zalaegerszegre érkezik s ott azokat, akik a mai 118 főnyi létszámból a közbiztonság veszélyeztetése nélkül szabadlábra helyezhetők, azonnal szabadlábra helyezi, akiknek őrizetben tartása pedig továbbra is indoko'.t, azokat pedig toloncházba utalja. A zalaegerszegi internálótábor teljes felszámolása ezekkel az eseményekkel egyidőben kezdetét veszi. Évek során át heves harcok központja volt a zalaegerszegi internálótábor fenntartása. A szociáldemokraták és az ellenzék egy része ezt a tényt mindig ugy akarták feltüntetni, mint európai szégyent s bölcsen elhallgatták azt az ő általuk is nagyon jól tudott dolgot, hogy például Európa egyik államában, amelyet ők bizonyára a müveit nyugathoz számítanak s amelyet szívesen állítottak példaként a »barbár elemek« elé: Belgiumban szintén volt és van internálótábor, amelyben nem kevesebb, mint 6Ö0Ö egyén talált elhelyezést. Magyarorszár g

ion bizonyára senkisem örült az internálótábor létezésének, senkisem tartotta csak

1 azért szükségesnek, hogy legyen internálótáborunk, de a józanul gondolkodó elérnek

1 elfogadták mint szükséges rosszat, miht azon abnormális idők egyik következményét, amelynek megalapozásában éppen azok vettek oly élénken részt, akik később a leghevesebben támadták ezt az intézményt. Amiért éveken át harcoltak, az internálótábor feloszlatása, ma miniszteri rendelettel van szankcionálva. Mindenki azt gondolná, hogy ezek után, megelégedéssel és elismeréssel fogják elkönyvelni a kormánynak ezt a lépését, ámde ehelyett egészen más dolog történik. Savanyu megjegyzéseket fűznek a feloszlatáshoz s nincsen egyetlen elismerő szavuk sem a belügyminiszter iránt, aki siet eleget tenni éveken át hangoztatott kívánságaiknak az első pillanatban mikor ugy látja, hogy ezt a lépést a viszonyok és körülmények megengedik. Csak egy szempontból érthető az ellenzéki körök, főleg a szociáldemokraták visszautasító magatartása, hiszen az internálótábor megi szüntetésével ismét kiesik kezükből az egyik ! legfőbb érv, amellyel oly szívesen tárnad| tak a kormánynak, miközben állandóan an- • ! nak a nyugatnak a kulturfölényéről sza- í valtak, amelynek csak azokat az intézményeit dicsői tették, amik az ő igazukat látszónak alátámasztani. Az ellenzék e viselkedése könnyen ugy tűnhetik fel, mintha nem is elvi célokért harcolna, hanem csak azért, hogy mindenáron és minden erővel támadhassa a kormányt. Eddig bármiféle követelése is ment teljesedésbe, soha ezért elismerést nem juttatott a kormánynak, mert nem akar és nem tud egyebet, csak támadni és rendet zavarni. Lesz-e Nyíregyházán rádióállomás ? Nagyon nehezen halad a rádió Ggye. Egy kis számvetés. Nem sikerült egy érdekeltséget összehozni. Ebben a mindnyájunkat érdeklő ügyben, illetékes helyről a következő felvilágosítást kaptuk: A Magyar Távirati Iroda vezetősége Nyíregyházát az elsők közé sorozta ama vidéki városok között, amelyeknek a hírszolgálat szempontjából rádióállomással való felszereélsét okvetlenül szükségesnek tartotta. Egyrészt azért, mert Nyíregyházán volt hosszú idők óta a MTI-nak legvirágzóbb közgazdasági kirendeltsége, tehát az itt erősen lüktető közgazdasági életnek akart volna a MTI ezzel ujabb impulzust adni; de meg másrészt, Nyíregyháza ma már oly tényező Csonkamagyarország területén, amelynek politikai, kulturális és gazdasági súlya előtt a nálánál népesebb vidéki városok közül is niár nem egynek, meg kell hajolnia. Nyíregyházának ezt az erősségét támasztaná bizonyára alá, habár csak egy szerény pillérrel, a MTI gyors hírszolgálata, amelynek

1 ma már elengedhetlen eszköze a rádió. Természetes, ha rádióállomást kap Nyíregyháza, ugy annak nem csupán a beépítési költségeit kell előteremtenünk, hanem arról is kell gondoskodni, hogy annak a fenntartása, az u. n. üzemi költségek a jövőben biztosítva legyenek. Végezzünk csak egy kis reális számvetést: A rádiószolgálat teljesítéséhez kell legalább két gyorsíró, aki reggel 8 órától este 10-ig, később talán éjfél I

után 1 óráig állandó szolgálatot teljesít, mert hiszen történhetik bármely percben oly , hazai vagy külföldi világesemény, amelyet azonnal le kell adni rádión és nem lehet vele várni, amíg a hivatalos leadó óra kezdetét veszi. És mindaddig, amíg a gyorsíró szolgálata tart, kell egy-egy gépirónak is permanenciában lenni, aki a gyorsíró dikU tátumát lekopogtatva azt egyúttal sokszorosítja, hogy az illetékes tényezők egyszerre tudomást szerezhessenek a történtekről. Vonatkoznak ezek az elmondottak főleg a politikai hírszolgálatra. A közgazdasági hírszolgálat lebonyolítása, amely bizonyára tetemesebb részét fogja képezni a Budapestről direkt — tehát közvetjtő-állomások kikapcsolásával — leadott híranyagnak, viszont gyorsan és pontosan csak ugy történhetik, ha a rádión kivül még legkevesebb két leadó telefonnal szereljük fel az állomást, ezek mellé természetesen egy-egy telefonalkalmazott kell és a rádiószobába még egy felvevő telefont is vezetünk, mert hiszen köztudomásu, hogy pl. zivatarok idején a rádió nem funkcionál zavartalanul, ilyenkor kénytelenek vagyunk a közönséges telefonhoz folyamodni. Végül kell még az egész hírszolgálat vezetéséhez és az adminisztráció elintézéséhez egy u. n. szerkesztő aki egyúttal a MTI anyagi ügyeinek a vezetője. Dologi kiadások is merülnek fel a „Áz én lelkem szárnyalása olt virraszt a halálraítélt magyar műemlékek felett" Barabás Béla memoranduma az aradmegyei román prefect-hez az aradi szob rok ügyében. VI. Az aradi szobrokhoz azért sem volna szabad hozzányúlni, mert a műalkotások művészeti emlékek nemzetközi védelem alatt állanak, amit minden művelt nemzetnek s ezek között a románoknak is szemelőtt kell tartani. Ez a két alkotás, ugy az aradi tizenhárom vértanú, valamint a Kossuth-szobor, a szobrászművészetek remekei — ezt senki kétségbe nem vonhatja. - Még a háború legvadabb forgatagában is az ellenség respektálta a műalkotásokat, Románia Aradnak nem ellensége, ellenkező-, leg barátja, támogatója akar lenni nemcsak, jfle jó viszonyban óhajt élni Magyarország- gal. Nincs tehát ok árra, hogy akár egyesek, indokolatlan magyar gyűlölete, akár sértettnek vélt- hiúság, áldozatul követelje azon érkőlcsi és művészi értéket, amelyek min. Jenkitől — nemes ellenféltől is — csak ; tiszteletet érdemelnek. . i • •' A-világhírű nagyemberek és a szabad:} »ság hatalmas apostolai emlékének megber (• csülésében szép példákat sorolhatnék fel a 1 lezajlott világháború kíméletlen idejéből, de nem teszem. Elég ha utalok Budapestre és Amerikára. Dacára, hogy a világháború szembeállította nagy Amerikát a kis Magyarországgal, mégis a Budapesten lévő Washington-szobornak, meg a Clewelandban lévő Kossuth-szobornak megcsonkítása, megszégyenítése, vagy eltávolítása sem tömegeknek sem az irányadóknak eszébe sem jutott. És hogy az aradi román uralom sem zárkózhatott el Kossuth nagyságának elismerésétől, bizonyítja az, hogy az aradi Kossuth-utca neve meghagyatott. Ha Aradon helye van a Kossuth-utcának, akkor helyén maradhat a Kossuth-szobor is. VII. Felmerült itt az a kérdés is, hogy ki az illetékes, a döntő tényező, elhatározni és végrehajtani a szobrok eltávolítását? Tekintettel arra, hogy a szobrok nem képezik Arad város tulajdonát, sem ezek városi értéktárgyaknak nem leltározhatok, igy ezek felett sem a polgármester, sem a városi tanács, sem a rendőrség, sem egyéb szerve vagy bizottsága a városnak nem rendelkezhetik. Nem kutatom, hogy az eszme, a terv honnan származott, de azt merem állítani, hogy egyetlen szempont sem indokolja, miszerint a szobrok eltávolítása felett végleges döntés az összes hatalmi tényezők alapos megfontolása előtt történhetnék meg. Méltóságod a nyilvánosság előtt több I ízben kijelentette, hogy elhatározásaiban, intézkedéseiben szigorúan alkalmazkodik a román kormányzótanács intenciójához, Ez helyes is, mert hiszen Méltóságod felelőséggel csakis fellebbvalóinak tartozik. Arra kérem tehát, ne vegye Méltóságod egyedül magára sem a felelőséget, sem az ódiumot olyan intézkedésért, mely országos érdekű, nemzetközi szabályokat érintő igen fontos politikai kihatással bir. A szobrok eltávolitásának kérdése is ilyen súlyos természetű ügy. Méltóságod tapintata és okos előrelátása meg fogja találni a módját, hogy felülemelkedve türelmetlenkedő igényeken, ez a kérdés letűnjön a napirendről, avagy legalább is a legilletékesebb tényezők intézkedése bevárassék. Engem eziránt megnyugtat Méltóságod azon nekem tett tapintatos kijelentése és ígérete, hogy mindaddig, amíg ezen emlékiratom el nem készül s kézhez nem jut, addig egyelőre ezen szobornak nem lesz bántódásuk, s elhatározását függőben tartja. Meg is állapítom jóleső tudattal, hogy a végrehajtási intézkedések abban hagyattak, s a lebontáshoz szerződtetett szobrász megbízás nélkül Aradról elutazott. íme én is siettem beváltani Méltóságodnak tett azon igéretemet, hogy jelen tiszteletteljes előterjesztésemet mielőbb és sürgősen elkészítsem. i (Folytatjuk.) Karácsonyfadíszek BT" 3W Levélpapírok, emlékkönyvek, imakönyvek, ifjúsági iratok b'» °Jr?>h?ts

nk Tóth Sándor könyv- és gsapiolcereskedósóben (Róm. kath. Parochia-épület.) 5082-7 /