Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 276-298. szám)

1924-12-04 / 278. szám

1934. december 4. JSfYlHyiDÉK 3 „Szivünk vérzik, mikor az adott viszonyok kény­szerűsége alatt meg kell válnunk kegyeletünk oltárától." Az aradi Kossuth-szobor Nyíregyházára kell, hogy kerüljön. Barabás Béla dr. levele dr. Bencs Kálmán polgármesterhez vzokor lebontásával a súlyos bronzanyagot értékesíthetné a Benczúr-szobor megö11­t élésénél. Nyíregyháza,, december 3. (A Xyirvi- j dék tudósítójától*) Nyíregyházán, a Kos suth-léren, a nagyszerűen fejlődő vá­ros szivében van egy szobor,, amelynek szabadságra,, demokráciára, honszere­lemre,, a nemzet ós az egyetemes embe­riség nagy erkölcsi javaira kellene figyel­meztetnie, a legszentebb eszményt kel­lene 4a kjő iés bronz tömör nyelvén har­sogva hirdetnie — és ehelyett a keserű­séget,, a vádoló kritikát váltja ki a hi­vatott és nem hívatott nézőből egyaránt. Ez a szobor Kossuth Lajos szobra,, amely, arra példa,, miként lehet a művészetben elhomályosítani az eszmét,, miként lehet zavarossá,, kuszálttá tenni a gondolatot, amelyet ez a szobor dokumentálni akar. Szerencsétlen architektúrájáról boglya kemencének nevezte eí a köznyelv a nyíregyházi Kossuth szobrot s valóban a hatást mi sem zavarja annyira, mint az alapzatul és hátterül alkafcnazott kő­építmény forma és vonal kiképzésének lomhasága „ ' Zsúfolt és nyugtalan a mellék alakok együttese és goromba a főalak mintázása. Nyíregyháza valamikor kényszeredetten fogadta ezt a szobrot, amely különösen, a klasszikusan szép Bessenyei szoborra való gondolás után hat disszonánsán az artisZ­tikus templom és városháza között. Nyír­egyháza város tanácsában dr. Bencs Kál­mán kormányfőtanácsos,, polgármesternek támadt az a kitűnő gondolata,, hogy most, mikor sző van az aradi Kossuth szol>or lebontásáról és átszállításáról, a városnak lépéseket kelleni! tenni abban az irány­ban,, hogy az Aradról elkerülő Kossuth szobrot Nyíregyháza kapja meg. Az aradi Kossuth-szobor az ország legszebb és leg­nagyobb Kossuth-szobra s hatalmas erő­vel lobogtatná Nyíregyháza város főterén a szabadság gondolat fáklyáját a csonka­ország éjszakájába. A jeferuegi Kossuth­A polgármester a Kossuth-szobor idehelyezése tárgyában a legilletékesebb helyről, Barabás Béla dr. aradi ügyvédtől kért információt. Tegnap érkezett meg Aradról Barabás Béla válasza,, a követke­zőkben. Biuabas Béla Ievcíe, Nagyságos dr. Bencs Kálmán ur polgármesternek Nyíregyháza. Tiszteft Barátom! Édes öcsémuram! A 30955—1924. számú hivatalos meg­keresést véve,, jóleső érzéssel vessem tudo­másul,, hogy Arad város magyarságának büszkeségére, a mi Kossuth Lajos Szob­runkra Nyíregyháza városa pályázik. — Szivünk vérzik, teljes lehangoltság vesz rajtunk erőt,, amikor az adott viszonyok kényszerűsége alatt meg kell válnunk ke­gyeletünk oltárától,, amely egyszersmind a létező Kossulh szobrok legnagyobbja és legszebbje. Ami engem illet,, reám néz­ve csak vigasztaló lenne,, ha ez a remek művészi alkotás Nyíregyházára kerülne. Az itteni román közhangulat már tü­relmetlen s maga a városi tanács is sür­geti e szobrok eltávolítását, de azért ugy; vélem,, hogy még elég idő áll rendelkezésre a végleges döntésig. Az én tevékenységem eddig odairányult,, hogyha már az itteni politikai viszonyok egyáltalán nem tűrik meg e szobrokat,, akkor azok sorsa felett a magyar és román kormányok együttesen állapodjanak meg olyképen, "hogy azok Magyarországnak adassanak ki. Már aztán feltételek mellett vagy anélkül,. bizonyos viszontszolgáltatások ellenében,, avagy bár­milyen viszontszolgáltatások nélkül",, ez a diplomácia itárgyalás anyagához tartozik. magatartásunk iránt határozzunk. De eire nincs is szükség. Mert én egymagam minden mások megkérdezése néíküi és meghallgat tása nélkül elég illetékesnek érzem maga­mat arra, hogy ez ötletszerű és komolyan meg nem indokolható rombolással szemben elkeseredett magyar lelkületünk tiltakozó szavát emeljem fel, visszhangjaként Arad egész magyar lakossága néma fájdalmának. Ezt a csendes tiltakozást megtenni, ne­kem jogom és kötelességem. Nemcsak azért, mert én egész életemen át, gyermekkorom­tól kezdve hűséges szolgája vagyok a le­rombolandó oltárok megszentelt eszméjének, amelyek vallás és nemzetiség különbség nél­kül, a népek és nemzetek szabadságát a test­véri összetartást hirdetik, de azért is, mert én tevékenykedő munkása is voltam annak, hogy e két nemzeti műemlék Arad város te­reit diszitse. Ne vegye tehát rossz néven Mél­tóságos Uram, ha én ezúttal magyaros nyílt­sággal és őszinteséggel elmondom és köz­löm nézeteimet, felfogásomat a szobrok el­távolításának szándékaival szemben, azon célból, hogy a felhozandó szempontokat megfontolás tárgyává tenni és végleges dön­tés előtt az illetékes hatósági és politikai tényezők elhatározását bevárni méltóz­tassék. i : 1 | M 1 1. Arad város 1019. május 17-ike után, mikor a román kir. hadsereg ide bevonult, román katonai uralom és román közigazga­tási hatóság alá került. De ez csak tényle­ges állapot és sem területileg, sem politikai­lag nem végleges. Meglehet, hogy Arad város hovátarto­zandóságának kérdését a nagyhatalmak már eldöntötték, az is meglehet, hogy erről a ro­mán kir. kormánynak már hivatalos tudomá­sa van, de az bizonyos, hogy sem a nagy­hatalmak, sem Románia, sem Magyarorszag még hivatalosan ki nem hirdették és ki nem 1 jelentették, hogy a mi városunk a békeszer­ződés és pontozatok alapján megmarad-e Magyarországnak, avagy Nagyromániához fog-e tartozni ? Mindaddig, mig erről hivatalos és köz­tudomású bizonyság 1 nincs, addig ezen szob­rok eltávolítása legalább is korai, amely el­hamarkodott intézkedés, csak az ok nélküli elkeseredés hullámait hozná mozgásba el­tekintve attól, hogy nehezen helyrehozható anyagi és művészi hátrányokat okozna, a szobrok esetleges visszahelyezésének nagy és nehéz munkája. (Folytatjuk.) 14a Magyarország már megkapta a szobrokat s rendelkezhet felettük,, akkor kerül sorra, hogy melyik szobrot, melyik város kapja meg. Szerény felfogásom szerint,, mielőtt a magyar kormány véglegesen döntene,, a súlyra fog esni Arad magyarságának vé­leménye és javaslata "is,, mert hiszen rfe­künk, aradiaknak, akik e szobrokat létre­hozták,, nem közömbös, vájjon azt me­lyik város kapja s ez érzelmi szemponto­kat a magyar kormánynak is figyelembe kell venni- Ez az aradi javaslat azonban csak akkor nyilatkozhatik meg,, ha már tudomásunk van arról,, hogy melyik szo­borra,. melyik város pályázik. Sajnos, én Aradról nem kísérhetem figyelemmel a jelentkezéseket, az ajánlattevő . városok feltételeit,, még hírlapokból sem, mert mi magyarországi lapokat nem látunk,, azo­kat nem olvashatjuk. Az én igen szerény, anyagi viszonyaim azt nem engedik meg, hogy én gyakrabban utazzam Budapest­re,. hiszen én eddig is erőmön felül köl­tekeztem, hogy megtudjam akadályozni a szobrok egyoldalú erőszakos szétszedését. Xincs tehát tehetősége a fejlődő esemé­nyekről tudomást szereznem. Azt azon­ban biztosra vieszem, hogy az én tevékeny­ségem igénybevétele nélkül sem a ma­gyar kormány döntése, sem a szobrok szétszedése nem fog megtörténni. Nekem eddig csak Nyíregyházáról van tudomásom,, hogy az aradi Kossuth­szobor átvételére pályázik. Igaz ugyan, hogy én magam tettem kísérletet arra nézve,, hogy ez a szép Kossuth szobor esetleg Amerikába,. New-yorkba kerüljön, mert nem tételeztem fel, hogy a mai igeil kulyos viszonyok között válamelyik ma­gyar város e'fbirná azokat a felette terhes anyagi áldozatokat, amelyekkel e hatalmas alkotásnak persze az alapozási kőépítmé­ny ekkel együtL" leendő lebontása,, elszál­lítása és ujrafelépitése kerülne. Én Amerikára gondoltam,, abból az ideális fcl.ogáslió'iSvhogy «gy ilyen monu­mentális Kossuth szobor ottani felállítása milyen erős erkölcsi köteléket hozna létre a szabadság hatalmas állama s a sza­badságért lelkesülő kis Magyarország kö­zött. Kaptam is Amerikából erre nézve biztató levelet s én a feltett kérdésekre fe­leltem is, de már három hónap óta semmi válasz nem jött, dacára, hogy azótá, a budapesti lapok az aradi szobrokról s az én budapesti eljárásomról a magyar kor­mánynál, igen sok tudósítást hoztak, amiket az amerikai magyarság szintén ol­vasott. Ugylátom,. hogy ez Nyíregyháza városra nézve egyáltalán nem veszedel­mes. Mert hiszen az bizonyos, Tiogy az el­sőség az ajánlkozó magyar városokat il­leti. Nem hiszem, hogy az aradi szobrok­elhelyezésének ügye ma már a szalöni­niszterium, a magyar vallás- ós közokíátás­Ügyi minisztérium előtt lenne. Ha erről tudomásod volna, ugy kérek erről értesí­tést. De én ugy hiszem,, hogy á szobrok sorsa felett a két állam kormánya még nem döntött, dacára annak, hogy egyes magyar lapok arról is írtak volna, misze­rint a ronfán kormány a magyar kormány nak már rendelkezésére bocsátotta á szob­rokat. Ez annál kevésbbé valószínű, mert hiszen az én beadványom a román kor­mányhoz a tárgyalás folyamatba tételé iránt csak november 21-én lett expediálva Arad várbs tanácsa által 29526—1924. sz. alatt. (Itt Barabás Béla közli, hogy em­lékiratát csatoltan küldi.) — Megkeresésed­nek személyemre vonatkozó rokonszen­ves megnyilatkozását hálás sziwel köszö­nöm, azzal, hogy jólesik lelkemnek visz­Jönnek a Sridgcporti fenepcdohTj

Next

/
Thumbnails
Contents