Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 276-298. szám)

1924-12-25 / 295. szám

Nyíregyháza, 1924. december * Csütörtök XLT. árfolyam. * 295. s«ám r Előfizetési érmk haiyb.r és vldéksn: Egy hér* SOOOO K. Nsflyixiévra ®0000 K.. KMkrtrueliknek ét üuntókruk 20»/o etipedménv. Alapította jOBA ciLF.S Föazérkwztd: Dr. S. SZABÓ LÁSZLÓ. Felélőt inrkHiti : VERTSE K. ANDOR. S*»rk»sitd»4c «.» klacóhlvatal: SZÉCHENVI-UR 8 L SZAM T»l«to« Mént l«». í»»»*éOh«<lu» 296M. Kéziratokat n»m aéuqfc viasz*. Ma este újra kigyúlnak a kedves ka­rácsonyfák. Rajongó naiv gyermek-lelkek örvendeznek a gyermek Jézus jövetelének, akinek lépteit, angyalkák kisérik és jöttére égi Hallelujah zendül.a hideg té'i tájak felett. Kigyúlnak a karácsonyfák meg olyan házak falai közöli is, amelyek lakói nem ismerik ,sőt talán tagadják is a Krisztust. Csupán divatból, másoktól látott és elsa­játított szokásból... Elgondolkozom . Kik vannak többen? Azok-é, akik lé­lekben ünnepelnek, vagy azok, akik szo­kásból, divatból, majmolásból? Szomorú kérdés a Jézus születésének 1925-ik évfordulóján. És ha mérlegre te­szem a letagadhatatlan igazságokat, a szörnyű lények bizonyító erejét, bizony, bizony azt keil fájdalmas szívvel megál­lapítani ,hogy az utóbbiak. Az utóbbiak, akik még mindig nem értek et lélekben a nagy igazsághoz, akik még mindég vár­ják, sőt akik még csak nem is várják az ő eljövetelét, aki az Ut, az Igazság és aZ Élet . ; . ' A Jézus, az emberiség Megváltója tény, leg megszületett azon a bizonyos szent éjszakán. Hogy t) volt az igazi, a prófé­táktól előre megjósolt Szabadító, az az elmúlt két ezredév históriájának csodála­tos tanításából kétségtelen bizonyosság előttünk, fis mégis hányan, meg hányan vannak, akik tudatosan vagy öntudatlanul még mindég elhárítják maguktól ennek a csodálatos történetnek legjellegzetesebb konzekvenciáit!! Hányan vannak^ s&íknek számára még mindig nem született meg a Jézus!! i Ha nem tudnám, hogy azok a divat­ból, majinolásból, szokásból kigyujtottt szent fácskák minden lelki és erkölcsi üresség mellett mégis csak az ö eljövetelé­nek tudat-alatti- elösmerését és ünneplé­sét hirdetik, szinte kétségbe kellene es­nem !! , \ Ez a meggyőződés teszi ünnepemet mégis megnyugtatóvá és áldott reménysé­gektől gazdaggá. Mert meg vagyok győződ­ve, hogy az Ő születésének megváltó ere­jében, az ő tanításainak égbe-magasió győ­zelmében, az (j emberfeletti példaadásá­nak vonzó hatalmában olyan csodaszer lakik, hogy azoknak hatása alatt lelkük leg mélyén, a szivük legrejtettebb zugában, tudatuknak alig derengő homályában még azok is hisznek, akik szavukkal, külső éle­tükkel Lalán közömböseknek, hitetlenek­nek és istentagadóknak látszanak!! Ezért gvufnaX karácsonyfák olyan há­zakban is, ahol egyéb külsőségek szerint hitetlenek laknak!! • Iízért merek rendületlenül hi/.ní min­den [gazságnak végső diadalában. Ezért merek bizni abban, hogy a lelkek, az er­kölcsök plőbb-utóbb meggyógyulnak, — hogy amellett a gazdasági és társadalmi szanálás mellett, amelynek programniya megindult, előbb-utóbb be fog kövétkez­ni az erkölcsi és lelki szanálás is. amelyre a háborús betegségek és nyomorúságok után olyan nélkülözhetetlen nagy szüksé­günk van. Ezért merek bizni abban, hogy a pogány bosszúnak az az égbekiáltó nagy müve. ami szegény hazánknak istentagadó megcsúfolásában és megcsonkításában te­kinti helyreállítottnak az erkölcsi és tör­ténelmi világrendet, nem maradhat tarlós intézmény a magukat keresztényeknek és müveiteknek tartó európai nemzetek es államok között!! Sem az anyagelvíes elme­i-ülés, se a bosszú müve nem keresztény­erkölcs. nem keresztény világ. Ezeknek a pogány erkölcsöknek és felfogásoknak múlhatatlanul meg kelt dőlniök a Jézus tanításainak a nyomán, az ő vallásának 1 sarkigazságain!! Ma még sokan vairnafcy.akík csak szo­kásból ünnepelnek, de közel vari az idő, amikor kint is, bent is tudatossá, lelkivé, magasztosul az ünnep és a lesz a mi igazi ünnepünk!! Sasi Szabó László. Böske fehér kezel. Irta: Taftallytié Stima Ilona. Kora tavaszi nárciszok nyíltak a kör­úti virágüzlet kirakataiban és a nap minden ragyogó pompáját megvillogtatta s arany palástot teritett a városra, mint egy pazar király, ki másnak is juttat vállára ornló bí­bor köntöséből. A langyos, lengén kóvály­gó levegő illatot hozott valahonnan, talán át a Dunán, Budáról, a hegyek píros öléből. Nem tudom, de különösen kellemes volt megállani a kirakatok előtt, nézdelődni jobbra-balra, uj tavaszi kalapok ékeskedtek a nők fején s mosolyok és nyugodt, boldog pillantások iveitek egyik szem csillanásától a másikig. Olyan hangos volt belül a lelkem élete, csupa szép és uj szavak torlódtak aj­kamra, de nem lehetett kimondani, mert nem volt kinek. »Viirth József szabómestert olvastam hirtelen egy üzlet fölött s az olyan nevetsé­ges volt, mert oldalt egy kifent bajuszu ur festett alakja tünt elém, valami furcsa színű kék frakkban, fején cilinder s merev ke­zében keztyü. Ugyanekkor nyílt az üzlet ajtaja s egy kis leány lépett ki rajta: — Liza — kiáltottam neki örömmel s felé siettem. Hol jársz itt?! — Hiszen ez a mi üzletünk, — felelte és kis vörös kezeit elbujtatta a kabátja uj­jába. Én csak most vettem észre, hogy Li­zán nincsen keztyü és hogy ezelőtt sem volt. Gyermekes őszinteséggel rácsudálkoztam: — Liza, neked miért nincs keztyüd? Liza vidám arca egyszerre komoly lett, elpirult és kissé lejjebb hajtotta a fejét. — Tudod, Vera, az ugy van, hogy ne­kem nem vesznek, üyurkának vesAiek, mert ő kisebb és sir mindenért. A Böskének meg bőrkeztyüje is van. — Ki az a Böske?! — A nővérem. O a legnagyobb es ó a legszebb, pedig tizenegyen vagyunk. — Az elég sok. fis tudódj Vera, a Böskét a mama férjhez akarja adni az üzletvezetőhöz, ah­hoz a szakállashoz, aki ott van a felső asz­talnál, áll és szab. A mama azt mondja, hogy kejl valakinek áldozatot hozni a csa­ládért, mert a .papa már régen beteg és most a kórházban fekszik. A Böske tegnap is sirt. — Miért sir? Hiszen annak mindég örülni szoktak, ha férjhez kell menni. Én már sokszor láttam. — Sirt a Böske, mert utálatos szakál­lasnak hívja az üzletvezetőt és azt mondja, hogy gyűlöli. Tudod mi az: gyűlölni?! — Nem tudom bizonyosan — feleletm de azt hiszem, hogy áki gyűlöl valakit, az azt megszokta ölni. Igen! — Jaj, ne mond ezt, Vera! Nem igaz! A Böske nem ölné meg az üzletvezetőt. A Böske csak azért gyűlöli, mert van egy fia­talember, akit Völgyi Tivadarnak hívnak és festőművész. Az ott lakik a házban és már sokszor lefestette a Böskét. Én azt hiszem, hogy a Böske most már hozzászokott, hogy lefessék és minden olyan embert gyűlöl, aki nem fest. — Hát tudoc^ Liza, akkor én nem is csodálkozom a Böskén. Mert éj\ is hallottam, hogy azok, akik művészek, nem olyanok, mint más ember, de sokkal nagyobb urak. Talán qem is esznek és gyalog soha sem járnak. — Nem tudom. De én is hallottam a Böskétől, hogy a Völgyi Tivadar isteni ihlet­ből él. Olyan gyönyörű haja van, mint az angyaloknak és nem csak szakálla, de még j bajusza sincs. Ez érdekes, mikor az embereket így különböztetik meg, hogy az egyiknek baju­sza, meg szakálla is van, a másiknak ba­! jusza sincs. Valami uj megérzés támadt ben­Egyes szám ára 2000 korona. \

Next

/
Thumbnails
Contents