Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 276-298. szám)

1924-12-14 / 286. szám

JSÍYÜŰflDÉK 1924 december 14. Hitel, javuló korona, drágulás. Mintha a békebeli áílapotok felé kezdene hajlani a gazdasági é^et, mert a hitel mintha kezdené felütni régen látott fejét. A korona is kezd javulni Zürichben, mert a 60-as számból a 70-esbe kezd átcsapni. Mégis, a drágulás nemhogy eltünnnék, hanem a legkonzervatívabb konoksággal tartja magát. Fejetetejére állított körülmények ezek addig, amíg nem gondolkodunk rajtok. Ma már, a gazdasági élet terén annyira kitanult vén rókává vált minden gondolkodó, hogy annak eszén túljárni alig lehet.. Azt már látjuk, hogy zürichi jegyzés szerint, legalább is, stabil a korona. Hogy ezt a szanálás okozta-e, avagy a spekuláció, azt ínég ki kellene alaposabban vizsgálni, amiként ez, a későbbiektől alighanem ki is tűnik. Hitelezni, csak ugy és akkor érdemes, ha legalább azt és annak elfogadható kamatját kapja vissza a hitelező, amit adott. Egyébként veszteséges az üzlet. De kiválóan nyereséges az üzlet akkor, ha hitel is az, hogyha a busás és magas kamaton felül, még a fizetőeszköz értéke is emelkedik. Minél jobban emelkedik értékében a fizetőeszköz, annnál inkább érdemes, — különösen magas kamat mellett, — hosszú lejáratú hitelt nyújtani. Nyújtani és nem igénybevennni. V A spekuláció szemszögéből irreleváns, hogy a tőke, áruban, vagy pénzben áll-é rendelkezésre. Romló fizetőeszköz mellett tőkésérdek az áru birtoka, mig javuló fizetőeszköz mellett a pénz birtoka a tőkés érdeke. Romló fizetőeszköz mellett az előrefizetés és az áru késői liferálása, javuló pénz mellett az áruszállítás, — kellő bonitásu adós részére, — és kihitelezés a tőke érdeke. Ha romlik a pénzérték, akkor az áruár utólagos megállapítása, a »napiár« követelése az érdek, mig ha a pénz javul, az előzetes árfixirozás bír érdekkel. A csonkaország vámsorompói nyiladoznak a különféle portékák előtt. Micsodát ? Ma már narancs, datolya, miegymás is kapható. Tagadhatatlanul nyitva a vámsorompó. Vámmal ? Természetes ! Enélkül el sem képzelhető ! És amikor megnyilt a méregdrága ugyan de mégis csak hitel, amikor — ha gyengén is, de nemcsak stabil, hanem javuló is a korona, akkor minden laikus azt várná, hogy az áraknak is lefelé kellene sülyednie, mégis, nemhogy olcsóbbodás, hanem drágulásról kell panaszkodnunk. Valamiképen fordítottnak látszik ez. Legalább első pillanat, ra annak. [ Ha azonban a mai hitelpénz magas kamatlábát tekintjük és azt, hogy ilyen pénzzel csak drágán lehet termelni, akkor világos, hogy a drágán termelt és még hiteltü, is adott portéka sem lehet olcsó. Minthogy pedig a drága kamatú hiteltőke, áruhitelben folyton emelkedő tormelőterhet jelent, kétségtelen, hogy a drágulás folyamatos, az meg nem állhat mindaddig, amig a hitelkamatláb alá nem száll. Minél később sülyed alá a hiteltőke kamatlába, annál később következik be az áruár stabilizáció annak ellenére is, hogy a fizetőeszköz mérsékelt emelkedést mutat. Az itt említett tőke nézőszögéből, nagyzási hóbort lenne azt hinni, hogy a vidéki pénzintézetek, a tőkés fogalma a!á esnek. Még a budapesti pénzintézetek is alig sulylyalbirók e tekintetben. Azok a tőkék érthetők ide, amelyeknek súlyuk van és amelyek a mi csonka hazánkon már kívül székelnek. Apró tőkécskék, kis bankocskák, kis spekulánsok, csak be'é illeszkedhetnek a helyzet kihasználásába, ronthatnak a gazdasági életen, de irányító befolyást a dolgok alakulására nem gyakorolhatnak. Javul a korona és mégis drágul az áru. Természetes ! Mert sokkal gyorsabban drágul a termelés a magas hitelkamatlábbal ter- j beit hiteltőke mellett, mint amilyen sebességgel emelkedik a korona. Hogyne engedhetné meg önmagának azt a luxust a spekulatív tőke, hogy javulni segiti a fizetőeszközt, amikor ezt a szórakozását busásan megfizeti neki a drága hitel. Kü'önösen pedig miért ne spekulálhatna a tőke, amikor mi mindauynvian meg vagyunk győzve és e meggyőzetés után meg is vagyunk győződve afelől, hogy csakis a külfö-di tőke állíthatja talpra nemzetgazdaságunkat és a saját erőnkből talpraállani nem tudunk. Hiszen oly sokat hangoztatták már a külföldi tőkének ezt az áfiumszerü hatalmát, hogy vérünkké vált már az ! Az elmondottak után és azokból is következőleg leszürhetők a következő igazságok : A külföldi tőkehitel magas kamatlába mellett, a belföldi fizetőeszköz enyhe értékemelkedése, a hiteltnyujtó külföldi tőkés érdeke. Magas kamatlábú terrnelőtőkehitet mellett, még enyhén javuló fizetőeszközzel való termelésnél is, emelkednek az áruárak. Tehát : Drága hitel, javuló korona és drágulás, egymást nem kizárok, hanem egymást inkább létrehozók. Ezt igazolja Srnith főbiztos legutóbbi jelentése is, amelyben megállapítja, hogy május óta stabil korona mellett, 16 százalékos az életstandard emelkedése. Pisszer János. Karácsonyi ajándékok ! Selyem lámpaernyők, diványpárnák, hamutárcák, gobelinek, thea-babák kaphatók és megrendelhetők Herskoyils Gyula cég üzletéten. Velencei impresszióim. Irta : Dr. Borbély Sándor. III. Velence lelke egy kurtizán leiké. Erezzük ezt az első félórában, amint a város csatornáin gondolázunk, vagy szűk, sokszor alig ember szélességű gyalogjáróin bolyongunk tétován,, de a légii átalmasabban, szinte diadalmas erővei akkor fogja meg ez az érzés egész valónkat,, ha a város szivébe, a Szent Márkustérre. .röviden piazzára és a bele torkolló, a szívnek mintegy billentyűjét képező piazetlára érünk,, amelyen át a fő artéria, a Canafe Grandé szivattyúzza bele ebbe a nagy szívbe az életei, az erőt. A piazzál egyesek a világ legszebb terének tartják. — Én nem. A szépségéről nem vitázom, mert az vitán felül áll, de hogy tér volna, azt tagadásba veszem. Napok'on szalonnak nevezte el, de én nagyszerűbbnek tarlc%n annál. Nagyszerűbbnek és felségesebbnek. Nem szalon az, hanem trónterem. Trónterem, amelynek nincsen párja s amelyben maga a város lelke trónol. A falai a régi és az uj prokuráciák meg a fabbricca nuova árkádos,, márványoszlop és ablaksora,, a trónusa az építőművészet legsajátságosabb alkotása,, a jáspis,, malachit, ónix, bronz, vertarany és mindenféle szinü zászlók tarka és mégis harmonikus egyvelegében pompázó, hatalmas sátorvár,. Velence fénye, pompája, ékes büszkesége, a világ legnagyszerűbb ereklyetartója: a Szent Márkról nevezett Székesegyház,, mennyezete pedig a fényei sen

v szinte hihetetlenül kék, bűbájos olasz mennyboltozat. Ha megállunk a nuova fabbricca átjáróján s tekintetünk magába öleli a trónterem minden hangulatát, önkéntese iül is ragyogó ünnepélyekre,, a behódolt és barátságot könyörgő vagy felajánló népek | követeinek, a büszke nobüik, tanácstagok, ; dogék, brokát drapériák, bársonyszövetek meg arany paszománlok, szikrázó drágakövek és széfben lengő zászlók szinorgiáiba ragad a képzelet. Itt ezen a téren halmozódott össze a félvilág és hosszú,, ho^zszu idők minden szépsége,, fénye, dicsősége és megmérhetetlen gazdagsága, hogy. elkápráztassa pompájával a nézőt és a megdöbbenésig csigázza fel amúgy is pattanásig feszült idegeit. Hov a tűnlek ma már ezek a ragyogó ün-nepélyek ? Elenyésztek, mint a város büszke dicsősége s csak ez a nagyszerű keret maradt meg belőlük. De éz a keret megvan, s szépsége ma is épp ugy kábít,, mint a régi nagy időkbén. A tömeg azonban, mely a prokuráciák árkádjai alatt nyüzsög,, Flóriánnál issza a tejes kávét vagy a térség isztriai márvány-csíkokkal tarkázott trahit padlózatán nyüzsög, bizony netn/ a csoportosulása, legnemzetközibb' büszke nobllík előkelő többé. Pedig ez a világ társasága. Bábeli nyelvzavar. A térdnadrágos, sörte kalapos, nem feltétlenül pápasze

mes, de feltétlenül ízléstelen, átlag német döngő bakkancsai mellett, illatfelhőbe burkolt, franciául csicsergő divatcsoda szattyán cippelfőkbe bujtatott lába tipeg, i Utiruhás, disztingvált és nagyobbára gő« gösen zárkózott angolok, lenhaju és rúzs nélkül is piros missek és iniPfeesek, termetes hollandusok,, sudár svédek, száUr görögök, szúrós szemű levanteiek, bulgárok, szerbek, magyarok, oroszok, spanyolok,, dánok, brazíliaiak, ősz hajú és mégis fürge yankeéik, kanadaiak, kínaiak, japánok, álmos szemű hinduk, sőt — elvétve — néhol talán még olaszok is akadnak ebben a számtalan országból összeverődőit s a civilizált emberiség szinte u'niformisosan egyöntetű öltözködése folytán mégis egyszínű, jobba,, mondva színtelenül lszürke gabalyodásában. Ezek is Velence hódolói, ezeket is lángra gyújtotta a város messze hirii bája, de eze(k a hódolók korántsean a régiek többé. Kitanullabbak, ravaszabak, mert érzik, nagyon is érzik, hogy itt már ők Sándor I könyv- ós papi-kereskedésében (Rém, kath. Parochia-épulet.) 5082-7 |