Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 251-275. szám)

1924-11-11 / 258. szám

2 1924. november 11. Adórendszerünk hibái. Irta: Farkas Elek, a Baross Szövetség igazgatója. Érthetően tele van a levegő most azokkal a panaszokkal, amelyek az adótulterhelésről szólanak. Aligha csalódunk,, ha azt állítjuk, hogy ennek a panasznak az alapja kétféle. Az egyik,, hogy tényleg nagy ősszegeket kell ezen a cimen az államnak és a községnek befizetni, a másik pedig, hogy anynyi cimen adózik nálunk mindenki,, hogy tulajdonképen ugy az egyes adónemek részleteiről, mint a megterhelés igazi mértékéről alig van valakinek is tiszta fogalma. Ennek következménye,, hogy mindenkinek állandóan résen kell lennie,, hogy egy bevallási haláridőt valahogy el ne mulasszon,, mert ennek következménye bírság, súlyos késedelmi kamat, esetleg adócsalás miatt vád alá helyezés. Hegedűs Lóránt annakidején rendszerbe akarta foglalni a magyar adózást,, mert látta ezeket a nagy hibákat. A talpraállitásí törekvés megint arra tért át, hogy, kizárólag a behajtandó összeg nagyságát nézi és nem törődik az egyéb részletekkel. Ennek a következménye az,, hogy nálunk is„ Ausztriában is a közvetett adók, a forgalmi- és fogyasztási adók léptek előtérbe és azok képezik az állam és a köz. ségek fő bevételi forrásait,, amelyek mellett egészen eltörpülnek az egyenes adóbevételek. Ez a rendszer két okból sújtja erősen az adózó közönséget. Az egyik a forgalmi adónak beszedési rendszere, amely] az iparosokra és a kereskedőkre óriási felelősséget és vesződséget ró, s őket állandó bizonytalanságban tartja. A másik az a körülmény, liogy ez az adizás olyan irányban fokozatos, hogy a kisembert, a szegény embert sújtja a legérzékenyebben!. Akinek tőkéje van, az vásárolhat a nagykereskedőtől, második kézből és 6 százalék forgalmiadót fizet. A külváros napszámosa, vagy a tönkresilányitott magán- és közalkalmazott a kisboltosnál apró részletekben vásárol és így a közbülső hasznon kívül 12—15 százalék forgalmiadót fizet. Smith főbiztos legutóbbi jelentésében az egyenesadó a forgalmiadónak csak 13.4 százalékát tette ki„ s igy ez az igazságtalan, nyomasztó adóterpeszkedés a legnagyobb mértékben az ország lakosai felett. Ennek a rossz adórendszernek a következménye, bizonyára az a körülmény, • hogy amikor Budapest székesfőváros kiküldöttei legutóbb Svájcban tárgyalták a külföldi kölcsön módozatait, a magyar tárgyalóknak, akik a nagy adómegterhelésre hivatkoztak, az angol és a francia ; hitelezők azt vágták a szemükbe,, hogy a magyarok nem is fizetnek adót, hanem ők. Az angolok és franciák bizonyosan abból indultak ki„ hogy milyen a kereseti adó kulcsa nálunk és milyen őnáluk. Hiszen arra nem gondolhattak, hogy a szegény magyar polgár nyolcszor annjrj.t fizet forgalmiadóban, mint kereseti-. és jövedelemadóban. Nem tudták, hogy a kereseti adóhoz a községekhez lévén jussa, az az állami kimutatásban nem szerepel, nem tudták, hogy a kormány rendelettel mindenféle adópótlékokat állapított meg, amelyek az adózók jövedelmét annak 75 százaléka erejéig terhelhetik és csak egynegyedrészét hagyják meg a keresetének. Ilyen körülmények között tart a huzavona, amely a forgalmiadónak egyszerűbb rendszerre való átépítését kívánja, hogy igy a kiskereskedő, a kisiparos legalább a szekatúráktól, a bizonytalanságból mentesüljön, megszűnjön az állam adóbeszedője lenni, másrészt pedig legalább egyforma mértékkel fizesse a forgalmi adókulcsot a kisember és a gazdag egyaránt, ha már nem lehet azt elérni, hogy a kisemberek alacsonyabb százalékot fizessenek, mint a gazdagok. Ez a megoldás nem kevesbítené az állam jövedelmét, valamivel igazságosabbá tenné az adózást, mentesítené a kisembereket a zaklatástól és érthetőbbé tenné a külföld szemében is a megterheltetés nagyságát, amely reánk nehezedik. Ennyi ok mellett az államkassza sérelme nélkül talán mégis elérhető lesz en-' nek a sérelemnek a megszüntetése. Conrad Yeidt Liane Haid Albert Bassermann Paul Wegener játszik hétfőn-kedden AZ APOLLÓBAN!! ÁLTALÁNOS KÖZKIVÁ Sí ATRA! Borgia Lukrécia Mindkét rész egyszerre! BIZTOSÍTSA JEGYÉT! Előadások: 5, 7 és 9 óra. Kant. (1724—1804.) I. I Kétsziáz évvel ezelőtt KÖnigsbergben egy szegény nyeregkészitőmester háza nagy boldogság színhelyévé lett:, a nyergesmester mélységes kedélyvilágu, vallásos, eleveneszü felesége fiúgyermekkel örvendeztette meg férjét. Ki hitte volna még akkor, hogy abban a königsbergi szerény bölcsőben egy halhatatlan szellemű lényt ringatnak! Ki sejtette volna, hogy a Mindenség Hatalmas Ura az örök dicsőség pálmáját éppen egy viskócska ormára tűzte! A német nép örök büszkesége, Aristóteles után az emberiség leghatalmasabb fényét soha el nem vesztő szelleme született abban: Kant Imánuel. Mikor az utca porából felcseperedett, Kónigsberg iskolájába került; főiskolai tanulmányait is a königsbergi egyetemen végezte, hiszen a szegényes viszonyok között élő szülőknek aligha lett volna módjukban őt más városokban iskoláztatni. Érdeklődése eleinte a nyelvtudományok felé vonzotta, de később ezektől elpártolt s a filozófiát és természettudományokat kedvelte meg. 1746-ban egyeteme doktorrá avatta, majd éveken át tanároskodott és nevelősködött, de egy pillanatra sem feledkezett meg lelkének önműveléséről; igy lett 1756ban a königsbergi egyetem magántanára, majd később nyilvános rendes tanára élete végéig. Egyszerűen s mégis nemesen fenkölt módon élt. Mint a bölcselők közül oly sokan, ő sem nősült meg. Vig kedélyvilága, élénk szelleme miatt a társas összejövetelek legkedveltebb tagja volt; még ma is. számos anekdota fűződik nevéhez. Filozófiai, gondolatvilágának kifejlőr dése a legteljesebb fokozatosságot mutatja. Kezdetben (kb. 1760-ig) tanárai által követett uton halad s mint a Leibniz-Wolfféle filozófia hive nő fel. Kiváló, Önálló gondolkodású Leibniz-Wolfiánus lett. Ekkor irt egy ismerettani-metafizikai müvet Leibniz »Theodiceá«-járól (Isten igazolásáénak tana), s egy, a világ keletkezésére vonatkozó müvet »Zur Naturgeschichte der ,Welt als Theorie des Himmels« cimen; ez utóbbiban azt fejtegeti, hogy ha adva van az anyag, hogyan keletkezhetik a világ, az eddig ismeretes mechanikai törvények alapján. Elméletéhez később Laplace is hozzájárult s mondhatjuk, hogy napjainkban is a vil ágegyetem keletkezését illetőleg a »KantLaplace«-féle teória alapján állunk. Fejlődésének miásodik kórszakában (kb. 1760—1770-ig) már kezd a maga lábán járni, szíárnyakát növeszteni. Lelkében kételyek fogamzanak meg s ellenállhatatlanul Bóvárog, fáradozik azok eloszlatásán. A hatvanas évek elején halomra írja kisebb müveit, melyekben a Leibnjz-Wolf-féle filozófia egyes alapjait döntögeti meg. Igy kimutatja, hogy a mathémátika módszere, melynek segítségéével a Leibniz-Wolfféle filozófia s általában a racionális filozófia (melynek példaképe a Descartes és Spinoza filozófiája) fölépült, nem alkalmas a filozófiai problémák megoldására. Épp igy elveti az eddig ismert isten bizonyítékokat; majd alapos kritika tárgyává teszi az okság elvét, azaz az ok \és okozat összefüggését. E lelki tépelődés, valóságos önmarcangolás részletesebb vázolása bár nem válnék fölöslegessé, de ez esetben kikerülhetőnek véljük. Sebtében mégis rámutatunk, miként nyirbálgatta meg az okság elvét. Kifejti, hogy az okság elvének érvényesíségét nem látja át észszel, az nem igazolható tisztán az értelem utján. Állításának megvilágítására válassszuk e példát: erős napsütéstől a hó elolvad; a napsütés és hóolvadás mint ok és okozati összefüggés érvényességét értelmünk nem igazolhatja; értelmünk semmi helytelenséget sem láthat előbbi tény tagadásában sem, t. i. ha azt mondom, hogy erős napsütésre a hó nem olvad el, mert hiszen bekövetkezhetnék a kozmikus jelenségek oly változása, hogy a hó valóban nem olvadna el. E reális ellentétben álló két tétel nem oly értelemben rontja le egymást, mint két logikai ellentét: