Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 251-275. szám)

1924-11-09 / 257. szám

2 vfoai Jliímmm 1924. november 9. Kézműves kamara. A magyar iparosságot az utóbbi időben a kézműves kamarának sürgős .életbeléptetése, illetve az erre vonatkozó tárgyalások, erősen foglalkoztatták. Arról volt szó, hogy az egyes ipartestületek megkérdezése nélkül, a minisztériumban tárgyalások tétettek folyamatba, oly törvénytervezet tárgyában, amelyet az ipartestületek nem láttak, nem ismertek és igy, hozzászólani sem tudtak, pedig fontos érdek, hogy az iparosság maga is megnyilvánítsa véleményét a szóban forgó kérdésben. A minisztériumi tárgyalás, a mult hó 31-ére volt kitűzve. Ezt megelőzőleg, a debreceni Kereskedelmi és Iparkamara, a kerületébe tartozó ipartestületeket tájékoztatja a készülő kézműves kamara tervezetéről. Nyíregyházán maga a főtitkár, dr. Radó Rezső jelent meg, hogy felvilágosítással szolgáljon. Habár dr. Radó Rezső felvilágosító előadása^ a kézműves kamarát, mint a kézműiparra nem mindenben előnyösei is tüntette fel, az e tárgyban megtartott értekezlet ugy találta, hogy a kamarára szükség van és annak létesítését kívánja. Az Országos Iparospárt körirattal kereste fel az ipartestületeket, köztük a nyíregyházai ipartestületet is. Ez a körirat már elég sötét szint tárt az ipartestület elé azoknak a terhes intézkedéseknek kapcsán, amelyeket a kamarai alapszabály-tervezet foglal magában és amelyek az ipartestületek autonómiájának erős megcsorbítására alkalmasak. Ezt a köriratot az ipartestület elöljárósága majdnem teljes ülésében vette tárgyalás alá és az ülés eredményeként "kimondotta, hogy a létesíteni tervezett kézműves kamara teljes tervezetét ismerni kívánja, az erre vonatkoztató tájékoztatásra ugy az IPOSZ-t, mint a debreceni Kereskedelmi és Iparkamarát, valamint az Országos Iparospártot is felkéri, amelyeknek beérkezte és az egész ügynek letárgyalása után kivánja állásfoglalását körvonalazni. Az ország iparossága érzi, hogy hijjában van olyan központi szervezetnek, amely a kézműves iparosság érdekeinek szószólója legyen. E tekintetben nincs véleményeltérés. A felfogások csupán abban ütközne^, hogy ez a központi szerv »kamara« legyen-e, a kamarákra fennálló szigorú rendszabályok, kai, avagy olyan önkéntes egyesülés, aminő a gyáriparosok GYOSZ-a, a kereskedők OMKE-je és a »Baross Szövetség«? Az Országos Iparospárt kifogásolja, hogy a tervezett kamarai törvény olyannyira nagy beleszólást és hatalmat adna a kézmüveskamarának az ipartestületi életbe, hogy az ipartestületek autonómiája megszűnnék, illetve erősen csorbulna. A ker. és iparkamara a költségek szaporodására figyelmeztet, j Emellett felhozza, hogy a mai kamarákkal j szemben az uj, semmi előnyt sem biztositana. Mind meggondolandó körülmények ezek. Ha az ipartestületeknek a régi ipartörvényben lefektetett szervezetét tekintjük és ! azt, hogy a mai ipartestületek kényszertár- { sulások, akkor önként adódik a gondolat, ( hogy ezeknek autonómiája fenntartása mel- j lett, a régi ipartörvényben az ipartestületek- j re megszabott kényszer kiépítésével lehetne megalkotni azt a központi szervet, amelyet az iparosság már régen szükségesnek lát. Ilyen központi szervet az IPOSZ-ban, már önként megalkotott az iparosság, tehát ezt kellene a kivánt formára kiépíteni. < Minthogy az Ipartestületek Országos Szövetsége most anyagi zavarai miatt nem tud hatásosan működni, és ezért tervezi a kézműves kamarát, ennélfogva ennek fenntartására lehetne törvényes biztosítékokat létesíteni, az önkormányzat biztosítása mellett. A kézműves kamara tervezői nem ragaszkodnak a »kamara« elnevezéshez. Csupán az IPOSZ fennmaradását és intézkedéseinek kötelező voltát kívánják biztosítani. Semmi nehézsége nem volna tehát annak, hogy az ipartestületekre fennálló kényszerintézkedések, amelyek az egyes iparoisoknak a testületekbe tartozását irják elő kötelezőnek, hasonlólag az ipartestületekre is kiterjesztessenek, amelyek viszont kötelesek legyenek az IPOSZ-ba, mint központi szervbe tartozni, annak határozmányait végrehajtani, annak dijakat fizetni, de az IPOSZ is olyan autonóm központ legyen, aminők az ipartestületek. ; Ezen az uton hihetőleg kielégíthetők lennének az összes kívánalmak és senkit sérelem nem érne; sőt, az iparosság részéről már több évvel ezelőtt felállított központi szervet sem kellene megszüntetni, hogy helyébe egy ismeretlen uj és ez most mumusként lépjen életbe. Pisszer János. Punktum. — A Nyír vidék eredeti tárcá ja. — A kis homokfutó beszaladt a kitárt kapun és megállt a verandára felvezető nyolc lépcső előtt. Gábor bácsi leszállt a kocsiról és üdvözölte volna a lefelé lépegető kedvesképü feleségét, de a megriadt tyuk-kacsa-libasereg olyan éktelen jajveszékelésbe tört ki, hogy egy darabig nem tudták egymást megérteni. — Hajts már ki András, hamar, mert ez az átkozott banda nem nyugszik, mig a lovakat itt látja. Add le frissen a csomagokat! — Hát mi újság reggel óta itthon, lelkem? — Kétfelé törülte a bajuszát Gábor bácsi és egy cuppanós, trabukószagu csókot nyomott Zsuzsika néni piros almaképére. — Újság, az nincs! De eladtátok-e a búzát, Gábor? — Az Isten akárhova tegye! Mikor az ember elad valamit, akkor ingyen akarnák. Ha meg vennék, nem tudják, mit kérjenek érte! Azért csak eladom valahogy. Mérgesen kapkodta el a kocsistól a csomagokat, amik az ütés alul, a kocsiládából előkerülgettek. ! — Hát ez mi a csuda? — kérdi Zsuzsika néni rosszat sejtve és egy nagy, gömbölyű csomagra mutat. | Gábor bácsi lesütötte a szemét egy pillanatra, aztán dacosan hátraszegte a fejét, Az Apollóban péntektől -vasarnapig A VILÁG LEGSZEBB FILMJE! (II. SÁNDOR) Látványos kalandos filmregény 6 felvonásban. — Hát football ! Megígértem Vincének, hogy hozok neki, hát hoztam! Punktum! Punktum! Zsuzsika néni szó nélkül kifordult az ajtón, de előbb egy lesújtó tekintettel mérte végig az urát. Mikor az ajtón kívül volt, majd elsírta magát. Szomorúan dadogta: — Pedig megigérte, hogy nem vesz! j Megígérte! Dühösen tálalta ki a kalarábés csirkelevest. A zöldbab főzelékbe egy csomó tejfölt zúdított. Közben szidta a szolgálót, hogy fordítsa meg a kenyeret a kemencében, mert megég. Beadta az ételt a verandára. — Gyere ebédelni, Gábor, elhűl a leves! Benézne az ajtón, hát majd beleüti a fejét az urába, aki a küszöbön állt és mosolyogva pödörgette a bajuszát. — Mi a csuda! Hát kész az uj ruhád, oreg? Ejha, de nyalka legény vagy! Megforgatja, megbirálgatja. Itt ráncot vet, ott huz! Az ujja rövid, a nadrág hosszú. Gábor bácsi ránt vagy enged egyet-egyet a ruhán a beszéd szerint. Végre megegyeznek. Nem kell a szabónak visszaküldeni. Szép sötétkék posztó ruha volt. Ünneplő! — Elhiszem hát, hogy keveset hoztál haza a búzából, ha igy rázod a rongyot, — mosolygott Zsuzsika néni Ez a ruhaügy, meg hogy látja: Vince, a drága, egyetlen fiu, milyen boldog diadalordítással rúgja az uj labdát a kocsis fiával, — megszeliditette kissé Zsuzsika nénit, s olyaslrnit érez, mintha nem haragudna már annyira az urára. Gábor bácsi észreveszi, hogy emelkedett a barojnéter és megkockáztatja a szót: • — Hagyjad még egy kicsit a fjut. Hadd labdázzanak! Úgyis olyan forró ez a leves, hogy majd leszedi a bőrt a nyelvemről. Hátradőlt a kényelmes karosszékben és kedvtelve kavargatta szinig telt tányérjában az aranysárga zsirfoltokkal pettyezett levest. — Nem is értem, asszony! Miért haragfezo/ annyira arra a szegény footballra? Haladni kell a korral ! Ma már minden jóvérű, éplábu fiatalember lábrarugódzik. — Megmondtam már százszor is, vörösödött bele Zsuzsika néni. — Mert durva játék ! Durvaságra neveli a fiatalokat. Milyen szelid volt azelőtt Vince! Most pedig! Kutya, macska, aprójószág mellett el nem megy, hogy beléjük ne rúgna. A hangja, modora sokkal nyersebb, mint eddig. Arról nem is beszélek, hogy háromszor annyi cipőt, kétszer annyi ruhát nyű el, mint máskor. Azt m^gj el is felejtetted, ugy-e, — ezt már könnyezve mondja — hogy a múltkor egy hétig feküdt, mikor a kocsisgyerek belé rúgott! — Lelkem, most nem lehet selyemgyerekeket nevelni! ökölre, ügyességre, merész-