Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 251-275. szám)
1924-11-30 / 275. szám
1924. november 30 jiLumwm <3WeeBSazz. r mr-ffWMonrgr.w. a— ..A r. ua* % m r m ^M ^t T ^i r ggys^*^^^ 3 A dohánytermelés leépítése. Irta : Kállay András. Elővették a plajbászt és Szabolcsvármegye békebeli 40—45 koronás dohányár átlagát megszorozták 17000-rel, s evvel elintézték 1924-re a dohány beváltási árát; igy aztán kap a boldog termelő és kertész kb. 750,000 koronát mázsánként; szava se lehet senkinek, — aranyban fizetnek. Hát tisztelt pénzügyminisztérium ez a beváltási ármegállapítás bizony kihányás ; körülbelül ugy számolnak az urak, mint a snajdig Bengő az Aller lapjában. A Rip Van Winklék, akik e dohányármegállapítást álmukban elkövették, — alusznak ; mit tudnak ők arról, hogy a dohánytermelés 20 év óta lejtőre jutott, — Szabolcsban egyharmadára olvadt, — honnan kapiskálják ők azt, hogy a háború és legutóbb a földreform minő irtózatos pusztítást végzett e téren is ? Hiszen ők mint a gyermek, édesden szenderegnek; — nem szabad világért sem felkelteni, — szájukból a dudüt kivenni, — hagy aludjanak, majd fel riadnak az I. B. osztályra. Valóban nem egyéb ez a dohányár megállapítás, mint egy meggondalatlan, gyermekes kísérletezés ; mert hiszen komoly ember előtt, amikor a dohányár megállapításáról van szó, nem az ominotus szorzó szám réme áll, hanem az, hogy mibe kerül a termelőnek a dohány előállítása a beváltás évében. Nem szabad, nem lehet szem elől téveszteni azoknak az anyagoknak az árát sem, amelyek a termeléshez elkerülhetetlenül szükségesek és képtelenség nem számolni a megfelelő kézi és igás erő árának emelkedésével is. Ugyancsak azonban az ármegállapításnál egyenrangú fontos tényező a kincstár érdeke is; ám kontatálnunk kell azt, hogy a jövedék például a mult évi dohányár megállapításnál már bele kalkulálta a dohányárakba a maga hasznát, miért nyomorította hát meg a fogyasztó közönséget a dohány-gyártmányok árának 1924. évben 3 izbeni és 1922. szeptem ber óta 11 rendbeli felemelésével ? Ezeket az emeléseket nem indokolhatta a termelőnek lökött alamizsnával, mert ez már aztán valótlanság volna, hanem igenis indokolhatta a gyártmányok előállításához szükséges cikkek és munkaerő drágulásával ; amikor tehá L a jövedék a nekt szükséges anyagok és munkaerő napról-napra növekvő árát a fogyasztó közönségen parancs szóval irgalmatlanul bevasalja, ugyanakkor a termelöknek ugyané cimeken támasztott jogos igényeit az igazság és méltányosság felrúgásával szégyenletes rövidlátással és rossz akarattal semmibe veszi. Nem untatom a t. olvasót és termelőket részletes számításokkal, de a jövedék vezetőségét kérem, nézzen körül például egy ezer holdas birtok tanyáján, ahol 50 holdban dohányt termelnek. Látni fogja, ha akarja, hogy ehhez az 50 hold dohánytermeléshez legalább ugyanannyi felépítmény — pajták, kertészi lakások, simitóház stb, — kell mint amennyit a többi 950 hold művelése igényel. Akár hiszik, akár nem ezeknek a felépitményeknek is ugyanaz a hátulütőjük,, mint a kincstáriaknak, ugyanis ezeket is fenntartani és biztosítani kell. A fenntartáshoz kb. ugyanazok az anyagok kellenek mint a kincstári épületeknek; tehát ezekről, ezek árának hány százalékos emelkedéséről nem írok a jövedéknek,, de ha odahaza nem tudnák, megmondja bármelyik termelő; de vannak speciális kellékek is: itt a nád. Amikor a dohányt 40 koronáért szedték,, a nád kévéje 1 kiló buza azaz 20 fillér,, most is 1 kiló buza azaz 4600 korona. Jön a zsineg — erre l'üzik fel a dohányt — kilója volt békében 1 korona, most 60000 korona egy kiló; nézzük a melegágyi deszkát: volt darabja a békében 1 korona,, ma 80000; dehát itt vannak a műtrágya,, a vasanyagok, a gyékény, álló ágas, szerdia fa, bálfa, világító, fűtő stb. anyagok,, amelyeknek árai 500—2000 százalékkal emelkedtek. Ne tessék ezeknél a szorzószámot alkalmazni,, tessék vele megszorozni a Göncöl szekerét. — Foglalkozzunk a tiiz és jégbiztosítással;nagy, különbség van ám a kincstár és termelő kzöött e téren is; ha a termelő azt álmodná,, hogy tüz és jég által okozott kára megtérül, akkor dollárban kellene biztosítania s mivel erre kénytelen,, tessék-láslesz, de nem abszolút bizonyos. Az a priori ítéletnek jellemző sajátsága meg viszont éppen az egyetemesség és szükségképiség; tehát nemcsak Péter vagy Pál, de minden ember számára igaz s még hozzá zsarnoki erővel; pl.: Két pont között legrövidebb távolság az egyenes; két egyenes csak egy pontban metszi egymást; vagy 7-f-5 = 12,' satöbbi. Ám ezek az ítéletek- már nemcsak a prioriak, de egyúttal szintétikusak, azaz ismeretgyarapitók, uj ismeretet nyújtók is. Hiszen pl. hiába gondolom el az alanyt, mondjuk a 7-et meg 5-öt, abban még nincs benne az állitmányi fogalom; t. í. hogy az annyi, mint 12. A 7-f-5 elgondolásába legföljebb csak az van, hogy az annyi, mint T-j-5. Tüstént megvilágosul ez előttünk, ha az I. osztályos népiskolás gyermekre gondolunk, vagy akár sajátmagunkra ebben a példában: 8,035.004+7,988.098 = ? íme, hiába gondoltuk el a két szám kapcsolatát, az összegüket még sem tudtuk megmondani. Ha ellenben csak annyit gondolok el: test, ugy ebben már az állítmány fogalma is benne van, t. i. akkor már azt is tudom róla, hogy kiterjedt. S ime, Kantot éppen az íTyen egyetemes, szükségképi érvényű s uj ismeretet nyújtó vagyis az »a priori szintétikus« ítéletek érdekük, mert hiszen egyedül ezek képviselik á (minden előfeltételtől mentes, az abszolút igazságot kifejező tudományos ismereteket. Az itt elmondottak alapján adódik, hogy Kant a megismerés hármas problémáját (honnan és hogyan származnak igaz ismereteink s meddig terjedhet azoknak határa) egy főproblémában egyesitette, melyet igy fogalmazott: »Miként lehetnek a priori szintétíkus ítéletek ?« Szerinte ily a priori szintétíkus ítélet csak három tudományban van, u. m. a tiszta mathematíkában, a mathematikai természettudományban és az érzékfölötti metafizikában; azért a főproblémát részletesen igy szabdalta szét: 1. Miként lehetséges tiszta mathematika? 2. Miként lehetséges tiszta vagy ma.thematikai természettudomány? 3. Miként lehetséges érzékfölötti metafizika ? Az itt előre bocsátott fogalmi fejtegetések és problémakitüzések »A tiszta ész kritikájának tulajdonképen csak bevezetését alkot-ják. A további tárgyalás fonalán azonban a hétköznapi gondolkodástól teljesen elütő fogalmi fejtegetések halmaza következik, azoknak e lap hasábjain való részletes közlése fölöslegesnek látszik. Mégis a teljesség kedveért a mü beosztását s a beosztás magyarázatát közölni fogjuk. (Folytatjuk.) sék biztosit, ha aztán leég a pajtája, nem őrült meg felépíteni,, tehát lemond a termelésről; ha pedig jégkár éri, hát lesz belőle nagy rongyos és beadja nem a dohányt,, hanem a kulcsot. — A kincstár bezzeg karosszékben ül; ha leég a magazin, ott az archimedesi csavavr,, megfizeti a fogyaszt óés termelő; szóval neki a jeges ősem árt. Számoljunk most a rizikóval,, kapcsolatban a dohánytermeléssel. A tűzveszélyről emlékeztünk; már a melegágyat félteni keli a fagytól, ha azután jön a kiültetett palámra egy fagy,, tönkreteszi, ki lehet szántani,, amikor a krumpli, cukorrépa rá sem hederít. Jön egy juliusi jég,, más kapás növénynek alig árthat,, sőt ha nem tulerős, használ; jön egy korai, szeptemberifagy, nem tud ártani sem répának sem krumplinak, a dohányt megölte; Gondoljunk a drótféreg, a vaj virág, speciális betegségekre. Foglalkozzunk azzal vájjon milyen mellékterményekel hagy vissza a gazdaságnak a dohány. A cukorrépa után marad répafej,, nyers és száritolt szelet, a tengeri után marad a csutka,, a krumpli (után a moslék,, a kalászosok utájn a szalma* a törek; jáf dohány után? marad trágya, mely a melegágyban kiégett. Mi van a napszámbérrel, az igaerő árával?; mind a kettőből háromszor anynyi kell a dohányhoz, mint akármelyik más kapás terményhez. Hát lehet e téren józan ésszel 1/000-es szorzószámmal dolgozni ? Ugyan mérlegeljük,, amit i legefőbb kellett volna, a dohányklerlész helyzetét .Ha a birtokos nem ad neki ingyen lakást, konvenciós földet, jószágainak legelőt, ha nem ad neki harmados és feies földet, kaszáüót, tűzifát, előleget, kölcsönöket slb. stb.,, hát éhen puszluf a dohány felől; minden más megállapítás egyszerű valótlanság . Nincsen a gazdasági évnek olyan napja, amelyen a dohány gondot ne okozna; kezdve a melegágyi trágya gyűjtésétől egészen beadásáig a dohánynak, — melyet ezután vágva kell fel küldeni; hiszen minden más termény csak mostoha gyermek, a dohány a kedvenc, arra áldoz, abba dug be a gazda mindent ós mindezek tudatában áll elő ebben az igen rossz gazdaság) évben a jövedék ilyen sületlen árajánlatokkal. Önként előtérbe tolul a kérdés, hogy miért termel tehát mégis a gazda dohányt? Hát tisztelt jövedék!! bármily groteszkül hangozzék Önök előtt, vannak még emberek, akiket nem a nyerészkedés, de egyéb tiszteletreméltó motívumok vezetnek,, anélkül, hogy minden embernek elismerésére reflektálnának. — Igen sok szabolcsi gazda termel megszokásból, kegyeletből ragaszkodik a kedves,, de terhes örökséghez, termel szociális szempontból, mert tanyája népének simításkor téli keresetet biztosit, termel legfőképpen, mert ennek a koldus csonka országnak abból haszna van. Kik ezek az urak ? Csupa jómódú ember hála Istennek, akik még rövid ideig megengedhetik maguknak ezt a luxust, — sokáig nem birják. És ezeket nyúzzák; azt a lovat ütik nálunk, amelyik a legjobban huz, az államfenntartó tisztviselőt, aki fele fizetését se kapja, a dohánytermelőt, aki az államnak nagy jövedelmet biztosit. Ütik, mert ez a két osztály nincs szakszervezetben, nem is lesz, nem sztrájkol, nem is fog. Mindent összegezve a helyzetkép a következő : Valamennyi mezőgazdasági termény hasonlíthatatlanul jövedelmezőbb, mint a dohány, és bármilyen más mezőgazdasági munkát végez a dohánykertész, hasonlíthatatlanul jobban jár. Aki ennek ellenkezőjét
