Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 251-275. szám)

1924-11-27 / 272. szám

2 Jimmmm 5iSSHBS® 1924. november 27. Nyíregyháza város né­pességének fejlődése. A Magyar Statisztikai Szemlében megje­lent tanulmány.) Azoknak a mélyreható változások­nak a megismerésére, melyek a békeidő­vel szemben ma az ország szociális, kultu­rális és gazdasági életében mutatkoznak, a statisztika szerepe egyre jelen tőség tel­jesebbé válik. A m. kir. központi statiszti­kai hivatal, az országnak ez a számadó in­tézménye a mult év elején indilotta útnak fenti cimü folyóiratát azzal a céllal,, hogy az ország közállapotairól minden vonatko­zásban beszámoljon. Hogy pedig az or­szág tényleges erőviszonyainak megisme­rését a nagyközönség számára megköny­nyitse a számadatok jelentőségét szöve­ges magyarázatokkal és grafikus ábrázolá­sokkal világítja meeg\ Mint a közállapotok, nak és közérdekű viszonyok változásainak hűséges regisztrálója a ~ közélet megnyil­vánulásának minden területére elvezeti az olvasót. Megindulása után succeszivx? be­számol azokról a változásokról, melyek a békeszerződés folytán az ország területé­ben,, népességében, gazdasági és kulturá­lis viszonyaiban előállottak. Pontos leltárt készíteti elveszett és megmaradt értéke­inkről, nemzetközi összehasonlításokkal pedig lehetővé (eszik gazdasági és kulturá­lis erőnknek tágabb perspektívák alapján való megítélését. E folyóirat legutolsó száma különös érdeklődésre tarthat számol a nyíregyházi közönség körében Kováé* Alajos ugyanis hosszabb tanulmány keretében ismerteti Nyiregyháza népességének fejlődését, ab­ból az alkalomból,, hogy a város a közel­múltban ünnepelte 100 éves évfordulóját tannak„ hogy a földesúri hatalom alól fel­szabadult. A város lakói 1824-ben váltot­ták meg magukat földesuraiktól, a Károlyi és Dessewffy grófoktól vagyis 24 évvel előbb szabadultak fel, mint az ország egyéb jobbágysága. A szeptemberben lezajlott s külső megnyilvánulásaiban is imponáló centen­náriális ünnepségek dokumentumaihoz óhajtott a tudománoys statisztikai vizs­gálódás a maga szerény adományával hoz­zájárul. A tanulmány célja volt megraj­zolni annak a szaggalolt,, változó ütemű, de az utóbbi évtizedek folyamán erős len­dületű fejlődésnek a képel, melynek fo­lyamán az egykori kis 'telepeshelység az Alföld egyik legjelentékenyebb városává' izmosodott. Nyíregyházának 1757. táján — a la­kosságnak a folytonos harcok miatt való elköltözése és kipusztulása folytán — csak 2—300 lakosa maradt. A telepítések, a felvidéki bevándorlás és a természetes Sza­porodás következtében a város lélekszáma 1789-ben a József-féle népszámlálás sze­rint 6.923-ra nőtt. Ez időtől kezdve a la­kosság rohamosan szaporodott. Az 1857. évi népszámlálás 17.487 lelket talált. — 1869-ben 21.896, 1880-ban 24.102, 1890-bei} 27.014, 1900-ban 33.088, 1910-ben 38.108 és 1920-ban 43.340 volt a lakosok száma. — Az utolsó 50 év alatt tehát a lélekszám megkétszereződött. A tanulmányban kö­zölt táblázatok részletes felvilágosításokat nyújtanak a lakosság anyanyelvi, felekeze­ti,, foglalkozási és műveltségi viszonyairól, mégpedig nemcsak a máí, hanem az'50 év előtti állások szerint is. Az adatok érdeke­sen mutatják azt az átalakulási folyama­tot, . melynek során a tótokkal szemben ere­detileg kisebbségben lévő magyarság ará­nya 1920-ban a' 99 százalékot csaknem el­érte. A vallási megoszlásnál is érdekes, el­tolódás mutatkozik az utolsó 50 évben, 1869-ben a katholikusok aránya 19.9 szá­zalék, az evangélikusoké 58.2 százalék volt, 1920-ban 25.5, illetve 37.2 százalék volt a megfelelő arányszám. Hogy Nyíregyháza demográfiái Viszonyaiban végbement vál­tozások megfelelő hátteret nyerjenek, a tanulmány 40 évre visszamenőleg közli egész Szabolcs vármegye demográfiái ada­tait is. A műveltségi viszonyok ismerteté­sénél az írni-olvasni "tudást, továbbá a középiskolai végzettséget vallásfelekezet j kombinációban tárgyalja, Ezek szerint a? írni-olvasni tudók arányszáma a 6 éveli felüli népességben 86.4 százalék, vagyis az országos átlagot (84.8 százalék) csak ke­véssé múlja felül,, a városok arányszámá­nak pedig mögötte marad. A tanulmány végül részletesen ismer­teti Nyiregyháza lakosságának foglalkozás szerint való megoszlását; az ezirányu ada­tok a város eredeti mezőgazdasági jelle­gének fokozatos megváltozását mutatják. Az őstermelés arányszáma e szerint 20 év alatt 16.2 százalékról 36.9 százalékra csökkent. Az iparforgalomfé ellenben ugyanazon idő alatt 30.7 százalékról 36.9 százalékra emelkedett, tehát már egyen­súlyba jutott az őstermeléssel, A város fejlődésére néhány jellemző adatot szol­gáltat még" á házak száma s azok megosz­lása falazat és tetőzet szerint. 1825-ben Nyíregyházán 1997 volt a lakóházak szá­ma, 1920-iki népszámlálás pedig . már 5.737 házat mutat ki. A háború okozta la­kásviszonyokra itt is jellemző, hogy a há­zak száma az utolsó 10 évben alig szapo­rodott,. (1910 óta csupán 77-el növekedett) noha a népesség több mint 5000 fővel lelt nagyobb. [ A város fejlődésének és mai állapo­tának eleven képét rajzolja meg a tanul­mány, mely az ismeret terjesztésén kí­vül kétségtelenül hozzá l'og járulni ahhoz, íiogy a statisztika kedvelőinek táborát vá­rosunkban is növelje , f^CÍPÖlS CÍPŐÁRUHÁIBAN MYIUEÜYHA2A itKINYl ILUNA4J1CZA i. Sí.ASi Javításokat Kifogadunk. — Női és leány kabátok leszállított árban kaphatók a Gólya Áruházban, Zöí­ség-tér 8. A madarak világából. Irta: Vertse Albert. II. Az ijedelmet a mi pákászunk okozta, ki lélekvesztőjével sebesen közeledik. Nap­barnított arcú alacsony ember. Kinyújtott lábbal ül a lélekvesztő fenekén s ugyan­itt foglal helyet ormótlan, tölcséres pus­kája is, keményen megtöltve vágott ólom­mal. A kicsiny, kurtanyelü evező zajtalanul jár a kezében. Az utat jól ismeri, s minden figyelmét oda összpontosítja, hogy zajt ne üssön. Gondosan kikerül minden fűcsomót, minden nádszálat. A csónak előtt ijedten rebben föl egy pettyes vizi csibe, s villám­gyorsan surran be a nádasba. A csónak futása lassulni kezd. A pákász arcán feszült figyelem ül, s midőn a nádas szélét elérte, puskáját lövésre készen tartva, feláll csó­nakjában és bekémlel a nádasba. De csak egy pillanatra, mely azonban elegendő volt arra, hogy a közelben fészkelő kócsagok számáról tudomást vegyen. A pákásztól ugy ötven csónakhossznyira áll a kócsagtelep. 15—20 fészekből állhat, melyek derékben letört nádszálakra vannak építve. A fész­kek körül a nád le van tiporva, s az így némileg szabaddá tett vizén a tanya lakói­nak egy része lépeget elgémberedett lábait nyújtogatva. Egy-két öreg hím a fészekben állva időközönként ki-kitekintget a nádas fölé, nehogy valami váratlan veszedelem érje a tanya lakóit, melyek gondtalanül rendez­getik a nap fényében tündöklő hófehér tol­laikat. A fiatal kócsagok ideges mozdula­tokkal űzik az apró halakat, melyek sötét foltokba verődve cikáznak a víz színe alatt, étvágygerjesztő közelségben. A többség gondtalan életet él, vezérük azonban az egyik fészekben állva nrár hosszabb idő óta feszült figyelemmel vizsgálja a nádas egyik pontját, hol a boglyas nádbugák erőszakos rezgése veszedelem közeledtét sejtetik a vén vezetővel, melynek mindinkább idegessé váló viselkedése a többiek figyelmét is fölhívja. Ezek lassan gyülekeznek körülötte. Egy éle­sebb nádreccsenésre a kócsagcsapat mint egy hófehér, csillogó felhő a levegőbe emelke­dik, de szinte abban a pillanatban dördül el a pákász fegyvere s a kócsagcsapat egy része véresen hull vissza a nádasba. A pá­kász pedig sietve töri magát keresztül a nádason, s kis idő múlva zsákmányával elé­gedetten evez vissza tanyájára. Feje fölött felriasztott m^-csapatok húznak el nagy há­pogva, a levegőben kavarog a sok felriasz­tott madár, s a bíbicek siránkozó kiáltásai mint gyászének hangzanak a messzeségben. Könnyen elképzelhetjük, hogy ezekben a mocsarakban a közönségesebb madárfa­joknak milyen töméntelen sokasága tanyáz­hatott és hogy ezek a rétjáró emberek meny­nyit összefoghattak, lőhettek belőlük. Her­ma nn Ottó egyszer megkért egy ilyen em­bert, hogy jegyezze fel az általa lelőtt ma­daraknak a számát. A pákász jegyezte is egy-két hétig, de azután megunta és abba­hagyta. Még így is több százra rúgott a lelőtt madarak száma. S hogy milyen pusz­títást vihettek végbe közöttük, következtetni lehet abból, hogy egész falvak lakossága a mocsárvilág madaraiból élt. Amikor a Felső Tiszát szabályozták, a környékbeli la­kosság erélyesen tiltakozott ellene, mert ha kiszáradnak a mocsarak, kiszárad a tnegf­élhetési forrás is. A rétségeknek, a legelőknek is meg­volt a maitól eltérő madárvilága, főfey Szerda 5, 7 és 9 órai kezdettel ?ám leánya a. .AJST. Csütörtök 5, 7 és 9 órai kezdettel

Next

/
Thumbnails
Contents