Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 251-275. szám)
1924-11-20 / 266. szám
1914. november 21. 20 TEYXBEK ez az intézmény nem elég jó helyen van a Községi elöljáróság kezében. Ami a Tisza túlsó partjáról figyelmeztet. Igy Záhony a határszélen van, a lakosság is tudomással bir arról, hogy a Tisza «ásik oldalán mily jó megszervezéssel működnek a Szokolegyesületek. Záhonyban, hol az iskola igazgatója vitézzé avattatott, az iskola másik tanitója is tart. tiszt, a község főjegyzője egyik vámtisztet választotta meg a levente-egyesület vezetőjévé, az iskolai igazgató csak ellenőr lehetett. A leventeegyesület azonban nem működik. Egyéb még nem történt, mint jegyzőkönyveket vettek fel. Ezekben aztán sikerült is belefojtani a levente-egyesületet teljesen. Már-már aggályosnak kezd mutatkozni az is, hogy a vezetés díjazása nincs még megállapítva a megye többi községében sem, a községek még nem határoztak semmit, vagy ha igen, az nincs érvényre emelve és teljes a bizonytalanság a tanítók körében az egész vármegye területén. A Nyírvidéki Takarékpénztár adománya a városnak a jubiláris esztendő emlékére. Nyíregyháza, november 19. A Nyirvidék tudósítójától. A város jubileumi esztendejében több oldalról halmozták cl "Nyíregyházát üdvözlő közgyyülési határozatokkal, de voltak intézetek, amelyek kézzelfogható bizonyítékát adták annak, hogy a Város jubiláris ünnepén áldozathozatallal adnak kifejezést a város iránt való ragaszkodásuknak. Megemlékeztünk annak idején az Első Magyar Általános Biztosító Társaság több milliós ^lományáróí s most a tegnapi szakosztályi ülésen egy ujabb felajánlást tárgyalhattak. A Nyírvidéki Takarékpénztár áíiratot intézett a Városhoz, hogy a tisztviselők nyugdíjalapja javára 250 darab részvényt ajánl fel. iízt'a nemes intencióju felajánlási természetesen hálás örömmel fogadták a városi szakosztályok. 94^99^99994449*9499944444499499949449944499444+94490944+444^ >4+4+ >* 4i Az oláhok kocsira raktak egy magyar iskolát. Hogy maradt iskolanélRül egy magyar köíség. (Csak talán mindenre képes családi képeslapokon látni olyan csodát, hogy egy-egy állítólagos amerikai templomot kerekekre emelve eltolnak egy-két kilométerrel odább. Ebben a csodában is persze több része van a lap rajzolójának, mint az amerikai technikának, szóval kételkedni lehet benne. De ahoz a csodához, ami odaát az oláh kultura és technika a napokban produkált, kétség — sajnos — nem férhet, mert odaát lakó véreink saját szemükkel látták, mint rakták szekerekre az oláh szomszédok szép uj magyar iskolát a felszereléssel együtt s mint szállították el. Az ol£h kulturtechnika ez ujabb diadaláról megszállott területről tudósítónk a következőket jelenti: Sztancsófalva és Andrásfalva községek magyarjainak szép, kőből épült, a magyar kulturát dicsérő és istápoló elemi iskolájuk volt, ahol saját tanítóik oktatták a kicsi magyarokat az irás-olvasás és számvetés tudományára. Büszkék is voltak a magyarok az iskolájukra s egész lelkükkel csüngöttek rajta, hisz' biztosítékot láttak benne arra, hogy gyermekeik az édes anyanyelven sajátítják el az elemi ismereteket s teszik meg az első lépéseket s magyar kultura gazdag mezejére. Megirigyelték azonban az iskolát a környező oláh falvak lakói és egy szép napon váratlanul ellepték az iskola környékét és a fundamentumig lebontották felszerelésével együtt kocsikra rakták és elvitték. Elvitték állítólag azért, hogy egy oláh községben újra felépítsék, de ahogy a sztancsófalvl és andrás völgyi magyarok ismerik a szomszédokat, alighanem szétlopkodták, eladták az ellopott magyar iskolát. Uj utca nyílik meg a városban. Nyíregyháza, szeptember 19. A Nyírvidék tudósítójától. A Szinház-ulca mindezideig csupán az Er csatornáig terjedt, szóval afféle zsákutca volt. Most erre az utcára is jobb napok virradtak. A városi tanács elhatározta, hogy meghosszabbítja ezt az utcát egészen a Vasgyár utcáig s így bekapcsolja a forgalomba. A meghosszabbításra az ád okot, hogy a Vasgyár-utca és Ér-csatorna között és a közeibén elterülő, az O. F. B. í által házhelyek céljára megítélt terülő- j tek kiosztásra kerülnek és igy nélkülözhetetlen a nagyobb uttestekbe való bekapcsolásuk. Az uj utcára vonatkozó javaslatot a tanács a szakosztályok ülése elé terjesztette,, ahol természetesen örömmel fogadták a város fejlődésének ujabb mozzanatát, az uj utcarész megnyílását. Sopron,, november 19. Froreich Ernő felesége, Egyedi Mariska Sopronba érkezett és Sándor László védő társaságában a kir. ügyészségre ment, ahol először Sándor Béla királyi ügyészségi elnökkel, azután pedig Kun László dr. kir. ügyésszel,, a Froreich-ügy referensével folytattak megbeszélést. A Froreich' ügy állása felől érdeklődtek,, de nem sok jót hallottak. A beszélgetés végén Froreich Ernőné azt a kérelmet terjesztene elő a kir. ügyész" ségi elnök elé, hogy szeretne férjévei beszélgetni. Sándor Béla ezt a kérelmet nem tagadhatta meg,, kiaditotta a látogatási engedélyt, amelynek aiapjáu aztán Froreich Ernőné és Sándor László védő bementek az ügyészségi fogházba. Udvarlaky fogházigazgató elővezettette cellájából Froreich Ernőt. A beszélgetés a fogházirodában folyt le és egy negyedóráig tartott, — Hogy, vagy Ernő? — kézdezte tőle Egyedi Mariska. — Köszönöm Mici. A körülményekhez képest jól — felelte Froreich és mosolygott. Láthatólag örült a viszontlátásnak. Froreich Ernőné szemügyre vetle férjét,, ezután lassan elkomorult arca, de nem akarta,, hogy férje észrevegye, azért, vidáman kiáltott fel: — Meghíztál, Ernői! — Jól bánnak velem, nincs hiányom jegy árát visszakapja, ha nem nevet A zokogó örökösöknek Froreichné látogatása férjénél, a fogházban. Froreich meghizott a fogságban. — Beszélgetés a gyermekről. — A kis Froreich brekeke-békája. — Egyedi Mariska Szanatóriumba vonul. semmiben — mosolygott Froreich Ernő,, — mi van a fiacskámmal? — Vár haza... — sütötte le szemé? Froreich Ernőné — mindennap kérdezi, hol is vagy, mikor jössz hát, mit hozol neki. Mondottam,, hogy brekeke békát fogsz neki küldeni,, hát majd most veszek egyet. Froreich Ernő könnyek között hallgatta feleségét, aki még több kedves szót ejtett az apját hazaváró ötéves f bicskáról, majd elmondta, hogy a jövő héten Badenba költözködik szanatóriumba,, pihenésre van szüksége, magával viszi gyermeküket is Bádenbe. — Egyeden nem voltál? — kérdezte ezután Froreich. Az asszony, aki most már nem olyan hervadt, sápadt, mint volt első látogatása alkalmával,, csöndesen intett a fejével és sóhajtott. — Elváltak útjaink... «Azóta» nem voltam otthon,, Budapesten tartózkodom mindig és a templomba jártam imádkozni. A fiunkkal együtt. A beszélgetés után Froreich Ernőné és Sándor László védő dr. iWjpIinger Róbert vizsgálóbíróhoz mentek és megbeszélték,, hogy Froreich* Ernőnél legközelebb ki fogja hallgatni a vizsgálóbíró. Utána a Pannóniába hajtattak. Froreich Ernőné meg van győződve, hogy. férje elméje teljesen el fog borúim. Eddig sem tartotta egészen ép ember-