Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 251-275. szám)
1924-11-16 / 263. szám
2 Jíwimmm S3Sa@SaMÍB*@* -fSt^-MOKa «Mt«BMnn» •BflflBi 1924. november 16. Katholikus nap Nyíregyházán. Ravasz László püspök »Gondolataiban« irja, hogy a maga részére a protestáns vallást tartja egyedül üdvözítőnek, de örül a lelke, hogyha lát egy katholikust, aki ugyanezt tartja a saját vallásáról. A protestáns alapítók törzsökéből fejlődő s vezetőségének többségében ma is protestáns Nyíregyháza a vallási türelemnek minden időben ideális példátadója volt s a város vallásosságának kertjében viruló katholicizmuslélekvirágainak pompázását épp olyan örömmel látja, mint a maga hitének illatozó rózsakertjét. .És ezzel a magyar alaptermészetből eredő testvéri örömmel köszönti ma a róm. kath. plébánia templom tornyaiban felzendülő uj harangokat^ amelyeknek ércnyelvével összhangban katholikus igehirdetők zengő szava szárnyal ihletetten, hogy mélyítse a lelkek hitét, erősítse a szivek hűségét az ősi egyház iránt, lobogtassa a reménységek lángját a csüggeteg magyarságban. Ki gondol ma Magyarországon arra, hogy testvérének, árvaságban, szegénnyé csonkitottságban egyazon fájdalom tövis koszorúja alatt vérző atyafiának hitbeli életét kisebbítse, rang szerint mérje ? A magyar testvériség szent eszmei magasságában a katholikus magyar érzi, tudja, vallja a magyar protestantizmus nagy nemzeti értékeit, sajátos szépségeit és viszont a protestáns testvér elfogulatlanul értékeli azt a históriai erőt és szépséget, amelyet a magyar katholicizmus tartalmaz. A katholikus napon ennek az erőnek, ennek a szépségnek teljessége nyilik meg itt városunkban, hogy tisztelettel hajoljon meg előtte minden magyar testvér lobogója. _ i Érezzük a magyar katholicizmüs hatalmas teljesítményeit a magyar kultura, a tudományosság, a nevelés-oktatásügy, a művészetek terén. A katholikus fegyelmezettségnek ma oly óriási nemzeti, társadalmi je.entő^égét, a kathoUcizmust álható gondolat rendszer sziklaszilárdságát, amelyre ma, amikor a társadalmat összefogó erők ellen, hol nyíltan, hol földalatti buvófolyó módján a bomlasztás lucifen szelleme vonul fel, oly nagy szükség van. Valamikor, túlbecsülve az individualizmus értékét, nem sejtve a szabadon lendülő lélek egykori fékevesztett rohanását, nem értékelték, avultnak kerékkötőnek tartották azt a merevséget, a melyet a kathoüdzmus rendszerei az első tekintetre mutatnak. Ma elhallgat a lekicsinylő bírálat, ma nagy tanulságok, véresen komoly leckék után nagy becsülete van mindennek, ami összefog, ami dacolni, ellentállni tud. És ki ne érezné ma, mily nagy nemzeti értékek revelálódnak a katholicizmusban ! A Patrona Hungáriáé lobogóinak lengése, az ősi himnuszok szárnyalása vissza vezeti az emlékezést Szent István, Szent László, Erzsébet, Margit legendás korába. Milyen biztos lehetett, milyen elbizakodott lehetett a dolgában a magyar, amikor ezeket a reminiszcenciákat nagyzással nézte, fennhéjázva nevezte középkorinak. Ma, reményevesztetten jó visszatérni képzeletben abba a romantikus, abba az ideálokért mindent áldozó, vitézi korba, amelyben a vallásosság a hazafiúi érzéssel összeforrva zeng himnuszt »angyeloknak nagyságus asszonya, törököknek megnyomorojtója«-hoz. Üdvözöljük magyar testvéri szívvel, köszöntő magyar testvéri szóval a katholikus napra érkezett nagy férfiakat, Isten hozta őket a nagy összefogó gondolatokat mindig bátran reprezentáló Szabolcs fődíjén. Emeljék magasra hitük zászlaját, zendítsék bátran hitük csillagokra szárnyaló szavát, amely azért eseng, amiért mindannyian : a lélek, a magyar lélek üdvözüléséért, a magyar feltámadásért. A szanálás hibája. Az osztrák viszonyok alakulásából látjuk, hogy az ott megtervezett »szanálás« döcög a végrehajtás során, mert hiszen már, az osztrák gazdasági é.e.et megbénító vasutassztrájkban is kiütközött a »szanálás« hibájának fennléte. A postásoknak a karácsonyi ünnepeket megelőzőleg tervbe vett sztrájkja, hasonlóképen tüneti jele, a »szanálás« hibás voltának. A magyar »szaná>ás« sem tud sehogyan sem »szanáit« állapotot teremteni, hiszen látjuk, hogy minden vonalon erős a panasz, a megélhetés súlyos gondjai alatt nyög a magyar tisztviselő osztály, sőt, az egész középosztály is, kevés kivétellel. Pedig a »szanálás« terve szerint pontosan ki van mérgicsélve minden, és ez, az aranyparitás bizonyos hányadában van megállapítva. Az egész terv az »aranyparitás« szemszögéből van mérve, erre van felépítve, ennek a figyelembevételével vannak a bevételek és a kiadások az állami költségvetésbe beiktatva. Ó szent »aranyparitás«! Mily szépen vagy te elgondolható! És valóban. Ha visszagondolunk a háború előtt lefolyt évekre, — már t. i. azok, akik akkor kenyérgondokkal is küzdöttünk, — akkor igen összeillőnek találjuk az akkori aranyértékü számítást és fizetéseket, az akkori jövedelmekkel. Hiszen akkor mindenki megélt a maga jövedelméből, az egyik jobban, a másik kevésbé jól, — de megélt ugy, amint emberhez illő. Ha azonban áttesszük a mai jövedelmeket a békebeli jövedelmek »aranyparitás«-ába, akkor szomoruán tapasztaljuk, hogy a jövedelem és megélhetés közt még nagy ür tátong, melyre magyarázatot ugy adunk, hogy a különféle portékák árát összemérjük a békeideivel és azt látjuk, hogy ezek sehogyan sem kvadrálnak az »aranyparitás«sal. Az osztrák vasutasok mielőtt sztrájkolni kezdtek, pont ezt találták. Az osztrák postások kezdik ugyanezt találni. A magyar tisztviselők is ilyesfélét éreznek és mindenki, akinek bármily szolid és v ;|sszavonult élete mellett is, szükségletét nem fedezi a jövedelme, pontosan ugyanezt kell,, hogy érezze. j 5 Mielőtt tovább mennénk, egy kis kitérőt | kell gondolatban megjárnunk. Aki figyelte a beKeévek ár- és jövede' lem-alakuiacát, fel kellett, hogy tűnjék az, hogy évről-évre emelkedett az áruaraknak mértéke és néhol sztrájkkal kiküzdötten, másutt a kínálat és kereslettől befolyásoltan, bár mérsékelten, emelkedjek a jövedelmek is. Fizetésrendezésnek hivcák ezt a tisztviselői karban, drágulásnak nevezték a kereskedelemben, és a gazdasági életben, béremelésnek a munkásfizetéseknéi. Ez az árés béremelkedés, grafikusan ábrázolva, némi eltéréssel paraiell haladt, de áüandóan elnelkedő irányú volt. Az ár- és béremelkedés évi átlagos százalékos száma, közel egyező volt a világkereskedelmi tőke évi kamathozamával. Pontosan-e, azt szintén ki lehetne számítani, de kétségtelennek látszik, hogy ez a kamathozam az oka az állandó áruár és munkabér emelkedéseknek. Az amerikai Egyesült-Államok statisztikusai kiszámították, hogy az 1914-ik évtől számítva, a mai áruárak emelkedése, az 1914. évieknek 36.5 száztólija. Tehát 10 év alatt, évi 3.65 százalék ár- és béremelkedés, mert ott a bérek is lépést tartottak az áruárak emelkedésével. Ez a megállapítás, az előbb mondottak támogatására alkalmas és azt bizonyítja, hogy átlagos évi 3.65 százalékos tőkekamathozam eredménye az amerikai áremelkedés. Ez után a kis kitérő után, amely tálán fény vet okoskodásaikra, a »Szanálás« nagy müvére tekinthetünk. A »szanálás« ugy Ausztriában, mint nálunk is, az »aranyparitás«-ból indulván ki, nem számolt egyebek mellett azzal, hogy évről-évre mind nagyobb az eltérés az aranyparitással szemben és ha valóban gyógyítani is kívánunk, akkor ezt az évi koefficienst nem szabad elfelednünk. Tiz évi ilyen koefficiens-beh hiba csúszott a tervbe, Töelyet' [átadtak az életnek, és amely terv a gyakorlatban sztrájkokkal tarkított gazdasági életet eredményez, melynek kezdete Ausztriába na vasutassztrájk, folytatása lesz a postássztrájk és végeredménye a szanálási tervpedig, annak okvetlenül és elkerülhetetlenül nek vagy kellő időben való átalakítása, vagy bekövetkezendő Összeomlása kell, hogy legyen. A színház szenzációs napjai! Szombat Vasárnap Gvere be róz operett sláger Vasárnap d.u.JI áro m Hétfőn Csak felnőtteknek! Csak felnőtteknek! Osztrlsás Miczi! Dohnányí Ernő hangversenye a Koronában nov. 19-én. Jegyels Ferenozinél.
