Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 224-250. szám)

1924-10-01 / 224. szám

1924. október 1. MínnsÉs HÍREK. KIS NAPTÁR: Október 1• Szerda. R. kath. Rémig pk. G. kath. B. A. oltalma. Prot. Malvin. Izr. Giedaljah bojt. iDiadai-Mozgó A harmadik riadó, izgal­mas amerikai tüzoltódráma (7, 9 óra­kor.) Városi Szinház-Mozgó : A titokzatos kas­tély és A haláC kapujában Eva May fő­szereplésével (7, 9 órakor.) :Apolló-Mozgó: A hiúság rabja (gróf Chón), — negyed 8, 9 órakor. Vármegyei J ósa-Muzeum : zárva. Városi gőzfürdő : nyitva (férfiaknak.) Egész héten a dr- Szopkó és F<*rk as gyógy. szertárak tartanak ügyeleti szolgálatot. =•= A KACAGÁS. Sirni tud az állat is. Vadászok és ál­latbarátok sokat beszélnek az állati köny­nyekről. Azt mondják, a nyul felvisit, ha szivén találják, a sebzett őz sir, a kutya szemében is gyakran látni könnyeket. És talán igazuk van. Az állatvilág örök né­masága és örök szomorúsága titok az em­ber előtt, amelyet nem tud megfejteni. — Sokan nem is gondolkoznak ezen, csak egyszerűen tudomásul veszik, hogy a föld tele van teremtményekkel, amelyek ugyan­azon törvény szerint vannak berendezked­ve, mint uruk és parancsolójuk, az Ember. Élnek, táplálkoznak, szeretnek, gyűlölnek, szaporodnak és elpusztulnak. Csak nevetni nem tudnak. Bár lehet, hogy nevetés náluk az, ha a csikó ficán­kol, a kutya farkat csóvál, vagy ha a citromlepke részegen kóvályog egy ba­zsarózsa körül. Ki tudja ? De ezt nem lehet hallani. Senki sem szedheti kottára, mint az emberi kacajt. A kacagás. Isteni adomány. Lélek kell hozzá, magasra emelt homlok és ég felé néző szem. De szép egy kacagó ember. Az ajka kettényilik és ebből a kicsi piros barlangból trillák bugyborékolnak, jókedv ömlik elő, megakadva a fogak között és szertebomolva apró, fürtös kis hangokra. És ezek a hangok átszökdelnek a levegőn, hozzáérnek egymásik emberfiához, besik­lanak a fülén keresztül, be mélyre, a szive közepébe. És ez a másik emberfia, aki talán szomorú volt az előbb, egyszerre édességet érez a szive táján, a szemét ösz­szehuzza, mintha sötétből lépett volna ki a déli napfényre. Nevetni kezd ő is. És száll tovább a nevetés, mint a villamos áram. Behálózza ezt az egész véres, sáros földgolyóbist. Összefog a könnyek felett, (beletrilláz a sóhajokba, meg-meg szaggatja az örök és egyforma kórust, amely, csak jajszavakból van összetéve. , Azt mondják, nincs két ember, aki legyformán tudna nevetni. Vannak halk és puha nevetések, ezeket jó lenne mindig hallgatni, mert tiszták és álmosítok, mint egy langyos fürdő­Vannak elégedett hehehék és rengő hahoták, vannak tekergő és nyekergő me­kegések, vidám kamaszröhejek, bakfis hihihik. Szép dallamos asszonykacagások, almelyek mélyek és kicsit fájdalmasak. És vannak szívből szakadt, keserű kacajok, férfi-emberek kacajai, amikor az utolsó Filmirodalom szenzációja az Apollóban, A hiúság rabja (Gróf Chón) Bécsben betiltva. pillanatban minden összeomlik és a terem­tés koronája nem tehet mást, mint két­ségbeesésében kikacagja önmagát. Kereskedők hálás, kézdörzsölgető ne­vetései, szerelmes kacagások, amiket egy­egy ablakon keresztül hall meg az ember, — ebédután, jóllakott torkok gurgulázásai — mind jönnek, kibugyannak, felfelé ug­rasztják a szájszéleket. A nevetés, ez a jókedvű ragály terjed, meg-megáll, várja, hogy a kétségbeesett ember szemében elálljanak a könnyek, azután elibenyujtja a boldogságot egy percre, vagy egy órára és a birtokukba veszi az ajkukat. Jó ne­vetni. Jobb mint sirni. Szegény állatok. Egy ház előtt megyek el. A tornácon magasra akasztva látog egy zöld kalickát. Sárgarépa, kockacukor van dugdosva a drótok közé, tetejéről lud-hur gyöngezöld ágai nyúlnak le, beleérnek a porcellán itatóvályúba. Egy pár gerle búzát szemel­get. Ahogy odaérek, bugó, szerelmes ka­cagást hallok. Egyik gerle kacag a párjá­nak. És ugyanezen háznak az ajtajából kilép valaki. Ember. Szemei vörösre gyul­ladtak, kalapján gyász-szalag libeg. Nem néz senkire. Remeg a szája és szeméhez szorítja a zsebkendőjét. Mikor tanulja ez meg újra a nevetést ? Ma? Holnap ? V^gy egy év múlva ? Szegény emberek... K—n. — Uj kincslári főtanácsos. A kor­mányzó őfőméltósága Nánássy Andor dr. nemzetgyűlési képviselőt a pénzügy terén szerzett kiváló érdemeiért kincstári főtaná­csossá nevezte ki. Mint Nagykálióból ér­tesülünk, az ottani elöljáróság és közönség, amint Nánássy Andor visszaérkezik a nemzetgyűlési képviselők olaszországi ta­mányutjáról, meleg ünneplésben óhajtja őt részesíteni . — Személyi hír- Szegedy.-Maszák Ele­mér miniszteri tanácsos, a kereskedelmi minisztérium kiküldetésében Nyíregyhá­zán járt és az iparkerületi felügyelőségen hivatalvizsgálatot tartott. A miniszteri ta­nácsos a vizsgálat után Sikorszky István iparkerületi főfelügyelő kíséretében meg­tekintette a Hogyan-féle faszeggyárat to­yábbá a Szabolcsi Bőripari B- T. gyártele­pét és mindkét helyen meglégedéssei lát­ta a gyáripar fejlődésének jeleit. — Nyíregyháza a vakokért. Nyíregy­háza városa a Vakokat Gyámolító Orszá­gos Egyesületnek a fol^ő évre félmillió korona segélyt nyújt. — Nyíregyháza c enlennáriumi ven­dégei hazaérkezve elismeréssel szólanak a jubiláló városban jólesően tapasztalt, ma­gyar testvéri szeretetet tükröző vendég­látásról s ennek számos levélben adnak nak kifejezést. Ilyen levelet kapott Os­gyáni József is, akinél Marinovich dr. országos tűzoltó főparancsnok volt meg­szállva. Marinovich dr. levele a követke­ző: ((Kedves Barátom!! Szerencsésen na­zaérkezvén engedd meg, hogy ezúton is megköszönhessem azt a szives vendég­Kedden, szerdán csütörtökön az Apollóban hiúság rabja ^sben mm™!^ szerető fogadtatást, melyben meghitt ott­honodban részesítettél. — A nyíregyházi szép napokat mindenkor legkedvesebb emlékeim közé sorozom. Szives üdvözlettel vagyok lekötelezett hived: dr. Marinovich'. — Műgyűjtők a kiállításon. Kaptuk a következő levelet. Igen Uszt eít szerkesztő urü Bocsásson meg kedves szerkesztő ur, hogy jelen levelemmel megzavarom a centennáriumi ünnepségek babénain nyug­vó kedélyeket, de nekem bizony, nagyon kellemetlen emléket hagytak ismeretlen konkurrenseim. Én ugyanis műgyűjtő vagyok kedves szerkesztő ur, szeretem a szép kötésű könyveket és szerény hivatal­noki fizetésemből aránylag sokat áldozok arra, hogy a világirodalom jeleseinek bir­tokomban levő müvei szép kötésben dísze­legjenek a könyvespolcomon. A Jóba­nyomda könyvkötészetében szoktam be­köttetni a könyveimet, amelyekből néhá­nyat mutatóba oda is kölcsönöztem a ki­állításra. Többek között Goethe: «Egy szép lélek vallomása^ és Anatoie Francé: »Thaisz« c. müveit. Egy pár napig még láttam őket a kiállításon, de azután sző­rén-szálán eltűntek ezek a könyvek, ame­lyeket nyilván valamely lelkes " mübarát, műgyűjtő «csapott "meg». — Hiszen szép­szép, sőt mondhatni megható dolog, hogy mi mindenre képes a művészet és iroda­lom iránti szenvedelem, de az ilyen anyagi áldozat nélküli, hogy enyhén fejezem ki magam, potyán való hozzájutás ahoz, ami másnak annyi pénzébe kerül, kissé túl­megy a megengedett határokon, sőt bocsá­nat a kifejezésért, a hüntetőtörvénykönyv definíciója szerint azonos a lopás fogal­mával. Igenis ellopta a könyveimet vala­melyik hitvány csirkefogp, akit szeretnék nyakoncsipni és ugy istenigazában elpá­holni. Még az sem vigasztal, hogy mások is károsultak hasonló módon, hogy vala­kinek a nyereménytárgyai közül loptak, hogy még a kiállított mammuth-tökök mag vait is kivájták a mázsás tök húsából, a gyümölcsöket megdézsmálták stb. stb. — Még szerencse, hogy egy autót, vagy ko­csit nem lehet zsebrevágni, mert talán még ezeknek is akadt volna pártfogójuk. Milyen okos volt a szerencsi csokoládé­gyár, hogy csak falemezkéket állított ki, szép gondosan becsomagolva. Ebbe ugyan beletörött volna a foga a bájos ismeretlen műgyűjtőnek. No de elég .volt a kesergés­ből kedves szerkesztő ur, csak nyilvá­nosságra akartam hozni, hogy ilyen dol­gok is előfordultak a kiállításon, hátha magába száll a tolvaj és visszaküldi ello­pott könyveimet. Tisztelettel Egy igazi műgyűjtő. : — A szegény tanulóknak A város sze­gény tanulóinak felsegélyezésére Pap La­jos, a Korona szálló tulajdonosa 2 mil­lió koronát adott át a polgármesternek. — Az adományért dr. Bencs Kálmán kor­mányfőtanácsos polgármester köszönetet mondott Papp Lajosnak. — Tokajban egy, 1451 négyszögöles vad-alanyba oltott és egy, 1161 négyszög­öles szőlő terméssel vagy termés nélkül eladó. Értekezés Frits Gyulánál Tokajban. — Az UIIslei-n-féíe divatlapok meg­érkeztek az Uj ságboltba. KATZ MIKSA CEG Nyiregyháza, Takarék-palota értesiti igen tisztelt vevőit, hogy varrógépek és kerékpárok részletfizetésre való eladását ismét megkezdte. Hangszeráruk, villany világítási felszerelések, villanyfőző k, vasalók, égők és csillárok legolcsóbb beszerzési forrása. — Kiégett égőket rá­fizetéssel becserélek. TEKINTSE MEG E CÉG KIRAKATAIT!

Next

/
Thumbnails
Contents