Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 224-250. szám)

1924-10-29 / 248. szám

2 jftiWWtK 19Í4. október 29. A jelenlegi forgalmiadórendszer hibái. Irta: Bodroghy József, az OMKE titkára. Mintegy másfél évvel ezelőtt akciót indított a kereskedelem és ipar érdekképviselete jelenlegi forga 1 miadó-r endsz er ünfynek osztrák mintára való megreformálásáért. Ennek az akciónak jelentősége az áruszállítások forgalmiadózásánál bir a legnagyobb fontossággal. Az 1921. évi XÍXXIX. t. c. értelmében ugyanis minden 'egyes átruházás alkalmával 3 százalék forgalmiadó fizetendő. Ennek a gyakorlati eredménye azonban az, hogy egy ós ugyanazon árúcikk különböző forgalmiadóteherrel ró. vatik meg, aszerint, hogy hány kézen megy keresztül. M^rt pl. a tőkeszegény kiskereskedő, aki csak kis tételekben tud egyszerre árut vásárolni, a nagykereskedőnél, az pedig a gyárosnál vásárol és ennek következtében az árut addig, amig a fogyaszr tóhoz jut, háromszor terheli a forgalmiadó. A tőkeerősebb kiskereskedők pedig nagyobb tételekben közvetlenül a gyárnál vásárolhatnak árut és ezáltal az általa eladott cikkeket a forgalmi adó csak kétszer, terheli. Ez a 3 százalék" differencia azonban stabil korona mellett olyan jelentős-éggel bir, amely alkalmas a tőkeszegény kiskereskedelemnek és nagykereskedelemnek végleges kikapcsolására. De ugyanez a helyzet a külföldi keres kedők és iparosok által a belföldön támasztott versenynél is. — A külföldiek ugyanis akkor, amikor akár a nagyfogyasz tók, akár a kiskereskedőknek közvetlenül adják el áruikat, csak vámköteles áruk után fizetnek egy ízben, a vámvonal átlépése alkalmával forgalmiadót. — Ennek a gyakorlati eredménye pl. az, hogy 1924. első felében 211 milliárd papírkorona értékű fémet hoztak be az országba. Ebből 60 milliárd értékűt hozott be a magyar kereskedelem, a többit közvetlenül a külföldiek hoz ák be az országba. Ebből, a Jcűl földiek által lebonyolított forgalomból azonban — a fém vámmentes lévén — az állam egy fillér forgalmi adót és természetesen az elért haszon után egy, fillér egyenes adót sem kapott, a magyar fémkereskedelem azonban forgalom nélkül ma radt . Ezeken a hibákon a kereskedelem és ipar állásfoglalása szerint kizárólag jelenlegi rendszerünknek osztrák mintára való megreformálásával lehet segíteni. Az osztrák rendszer ugyanis abból áll, hogy forgalmiadót nem minden egyes átruházás alkalmával, hanem kizárólag a vámnál és a termelés helyén, természetesen magasabb százalékos kulcs alapján, szednek be, Igy pl. Ausztriában forgalmi adót fizettetnek a készbőr után akkor, amikor a készbőr elkészül és a kincstár nem törődik tovább azzal, hogy ebből a bőrből mit készítenek, kinek és hányszor adják el. — Ennek a rendszernek tehát meg van felsősorban az az előnye, hogy "tekintet nélkül az átruházó kezek számára, az árucikkeket egy és ugyanaz az adóteher sújtsa és másfelől a külföldi kereskedőt sem részesíti- ez a rendszer előnyben, mert a vám'kezelés alkalmával feltétlenül beszedik' egy összegben a forgalmiadót, tekintet nélkül arra, hogy az árut kí hozza be az országba. Minthogy azonban az osztrák rendszer szerint minden egyes árucikk termelési helyén adózik, természetes az, hogy. ebbe a forgalmiadó rendszerbe valamilyen módon az őstermelést is bele kell kapcsolni. Emiatt azonban az OMGE már toost állást foglal a forgalmi adó rendszerének osztrák mintára való módositása ellen. Állást foglalt azzal az indokolással, hogy az 1923. december 31-íki osztrák forgalmiadórendelet az őstermelést ugy adóz tatja meg, hogy a kataszteri tiszla jövedelem 7-szerese után évenként 2 százalékot szed be, ami a magyar forgalmi adókulcs mellett évi 3 százaléknak felelne meg. — Ez az indokolás azonban egyáltalában nem helytálló. Az osztrák rendszernél ugyanis magának a forgalmi adó egyszeri beszedésénk az elve a fontos és nem ennek az elvnek a gyakorlati megnyilvánulásai. Az osztrák rendszer egyáltalán nem' jelentené a mezőgazdaság, mint ilyen, természeti megadóztatását, mert az őstermelés megadóztatása el volna képzelhető ugy ís, hogy a mezőgazdasági termények forgalmi adója nem a földbirtoknál, haI

nem pl. a malmoknál, a vágóhidaknál stb. szedessék be, amivel a földbirtok egyáltalán nem terheltetnék meg. . De annál ís inkább elsietett a nagyhír' tok érdekképviseleteinek állásfoglalása, mert az OMGE megfeledkezett azokról a ' sérelmekről, amelyek a földbirtokot épen a jelenlegi forgalmiadó rendszerünk alatt érték. Azt hisszük elegendő ezek közül az őstermelői igazolványok rendszerét felemlíteni. De másfelől a földbirtok azt sení hagyhatja figyelmen kivül, hogy ha jelenlegi rendszerünk fennállása miatt a kereskedelem és ipar tönkremegy, az ezen adóalanyoktól elmaradt jövedelem pótlására a kincstár megmaradó adóalanyaihoz, tehát elsősorban a földbirtokhoz lesz kénytelen fordulni , I Notredamei toronyőr ' I Notredamei toronyőr I J CiPŐÁRUHÁZBAN WYIRCGYHÁZA IRINYI ILÖNA-UTCZA 4. 5tAi Javításokat elfogadunk. írógép Találkozásaim Frédivel. Ki

s regény. Irta: Tartallyné Stima Ilona. — 54 Nyirvidék ereded tárcája. — V. i Hosszú évek teltek el. Nem jártam azután Budapesten iskolába, de egy vidéki városba adtak szüleim. Én magam is örültem, közelebb voltam az otthonomhoz. Elvégezve a felső leányiskolát, haza kerültem. Nem nagyon mentünk sehova, csupán kis társaságunk volt, vig és egyszerű falusi kör. Azonban anyám gyöngélkedő lett s fürdőbe kellett mennie. Egyszerű üdülő helyre volt szüksége, pihenésre vágytak megtompult ! idegei. Én mentem vele, tizenhét éves voltam B Mária húgom, aki alig két évvel volt fiatalabb, mint én. Anyám egy barátnője tanácsára Aranypatakot választotta. Sok kellemes kis zugi volt ott, setét lombsátortanyák, jószaguutak es arany, ezüst, meg gyémánt patakok ! Nem marokkal szedhető, uszó kincsek, csak a nap játékos kedve szórta be a kis beszédes vizek Iszinét hol ilyen, hol amolyan csillanással. Mária mindjárt az első napokban talált magának egy jó pajtást Valéry Laci személyében, aki tanárjelölt, költő, hírlapíró és tüdőbajos volt. Ennyi foglalkozása közül most a tüdőbaja volt legsürgősebb, azt szerette volna meggyógyíttatni az aranypatak és az aranynap csodáival. Ez az ember tudta, hogy sajnálkoznak rajta, de nem akarta észrevenni. A vér mellett dal nyilt a száján két harcos, piros rózsa. Az egyik az élet felé vitte, a másik a halál felé ; az egyiket titokban a zsebkendő jébe gyűrte, a másikat az emberek szivére teregette. , ; i Mária boldog volt, hogy vele lehet. Én azonban anyámmal róttam a sétányokat is ugy is illett, hogy én, a nagyobb

1, gyámkodjak kissé a beteg mellett^ Augusztus hetedike yolt. A nagyszálló terraszán ültünk anyámmal, alig volt ott kívülünk valaki, még kora délután volt. Végig láttam a tóhoz vezető sétányon, ott is alig járt még valaki s. ha ment is, sietve valamely céllal. 1 í ! I I Egyszer csak a tó partján megjelent egy férfi. Hajadon fővel volt s kezében icipici sétapálca. Karcsú alakját egészen kigyújtotta s egyik kezét magasra emelte. Oly ismerős volt ez a hajsimogató mozdulat, hogy izgatott lettem s nem tudtam váiaszolni anyám kérdő szavaira. — Menj pihenni anyácskám. Én a tóhoz megyek. És mentem. Éreztem, hogy ada huz valami — nevezzük, mint íszokás, titokzatos erőnek. S ahogy a tó felé lépkedtem, karjaimi mozdulni akartak, Iszéttárulni s valamely belső öröm-érzés skáláit mimikálni; kiáltani, kacagni, repülni vágytam... A férfialak megindult felém. Lesütöttem szemeimet, hogy ne »lássam« csalódásomat. — Vera... Csűrös Vera... — hallottam is azt hittem, álmodom. Frédi állt előttem... ; j i | I I — Frédi 11... maga... itt ? ! Szép, meleg férfi-mosolygás volt az arcában, ahogy megfogta felé nyújtott kezemet. És megindultunk együtt a tó felé. — Én magát kerestem, Vera. Én mindég magát kerestem azóta... [ — Mióta ? — nevettem — hét éve már, hogy nem találkoztunk s akkor én még nagyon kicsi voltam. ! — Nem baj. Az ember keres valakit, mig végre rátalál. Én ugy érzem, hogy magát kerestem — s megfogta a kezemet. Így mentünk, kéz a kézben egy darabon. Nem mertem visszahúzni, csodaszép érzés volt, ami kezeinken át sziveinkből egybefolyt. Keddtől • Beduinok támadása Keddtől • ee Apolló „A szerelem éltet — szerelem öl" c. filmben. ^Nagr^Paramount fllm attrakció!) ee Apolló