Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 224-250. szám)

1924-10-28 / 247. szám

2 J/uiRiriűÉK 1924. október 28. A gazdakivánságok tisztázása. A politikai érdeklődés központjában álló kisgazda követelésekből kialakult pillanatnyi incidens, amely már is elsimulóban ban, kétségtelenül jelentőségteljes mind a kormányzat, mind a gazdatársadalom szempontjából. Helytelen volna szembeállítani egymással ezt a két tényezőt akkor, amidőn közös célok lebegnek szemük előtt és csupán az aktuálissá vált kérdéskomplexum likvidálásának tempóját illetően mutatkozik eltérés a felfogások között. Nem szorul bizonyításra, hogy a kormány magának a földreformnak megalkotásával már s ennek keresztülvitelét elősegítő valamennyi pótlásával, a végrehajtási reformok módosításaival ugyanazt a gondolatot iszolgálta és kívánja ma is megvalósítani, amely az igazságos birtokmegoszlás szükségét elismerte s evvel az ország gazdasági és történeti fejlődésének uj alapelveit rakta le. Korszerű lépések történtek a fölreform végrehajtásának gyorsítására és sohasem a kormányzaton mult, hanem a törvényszerű eljárások önmagából folyó adminisztratív utjain, ha bizonyos nem kívánatos lassúság a kivitelben előállott, Mit kívánnak már most a kisgazdák ? »Garanciákat«, vagyis tárgyi biztosítékot arra, hogy a végrehajtó közegek is alkalmazkodni fognak a jövőben a törvényben előirt gyorsabb végrehajtás szelleméhez. 'Másik kívánságuk a vagyonválts ágból befolyó állami jövedelmek elszámolása, amely csak azért kerülhetett a követelések rovatába, mivel abban a félreértésben vannak, mintha ennek megtörténte nem állna ép annyira érdekében a kormánynak, mint magának az országos közvéleménynek, amely igen helyesen bepillantást kíván nyerni az államháztartás és államvagyon felhasználásának legapróbb részleteibe is. Végül marad a kisüst ügye, a melyre vonatkozólag már a múltkor bejelentette a miniszterelnök, hogy a kormányzat korántsem helyteleníti a fölös gyümölcstermés ilyen uton való okszerű kihasználását, de csakis a kincstár érdekelnék teljes megóvása mellett. Most a kisgazdák, a nagybirtokosok és ipari érdekeltségek szeszfőzőinek háttérbe szorítását is hozzáfűzték pótlólag a kisüst kérdésében kifejezésre jutott kívánságukhoz, ami azonban már, minthogy egy másik, gazdaságilag az ország javát szolgáló társadalmi rétegnek hátrányát vonná maga után, aligha szerepelhet az objektív itélő szemében jogos és indokolt követelésként. A tárgyilagos és pártatlan államhatalomnak ha kedvezést tesz a gazdatársadalom irányá ban mellette nem feltétlenül kell, hogy ugyanakkor hátrányt szerezzen az ipari társadalom kárára. Mindezek a körülmények tehát megfontolásra kell, hogy késztessenek egy providenciával rendelkező kormányzatot, de reméljük, hogy belátásra birják a követelésekkel előálló kisgazdacsoportot is. A helyzet mai állása szerint személyi vonatkozású kívánságok a felelős kisgazdatényezők részéről egyáltalában nem hangzottak el Is ha a nyilvánosság mégis ilyesmiről vél tudni, az kizárólag az ellenzéki oldalról megnyilvánuló s a helyzet komplikációjából politikai előnyökre számító ugratásnak tudható be. A miniszterelnök részéről államtitkárja által lefolytatott eszmecserék során a kisgazdaképviselők kívánságai mondhatni teljes mértékben honoráltalak. Ép ezért valóIszinü, hogy a kormányzó-párt legközelebbi értekezlete már ratifikálhatja js a megállapodást, amellyel remélhetőleg véget ér és végérvényesen közmegelégedésre befejeződik az a látszólagos bonyodalom, aminek tisztázása kölcsönös megértéssel és sikeres megegyezéssel javában folyik. Nyíregyháza iparosai a kézműves kamara mellett foglaltak állást. Radó Rezső kamarai titkár ismertette a. székház tervét. Nyíregyháza, október 27. A Nyirvidék . tudósítójától . ® Az egész ország iparos társadalmát i élénken foglalkoztatja a kézműves kamara j terve. A legutóbb i

efolyt országos iparos gyűléseken határozott formában julott ki- t fejezésre a kezmüiparosok kívánsága. Egyöntetűen azt kívánják, hogy vé- ' tessenek ki a kerületi kereskedelmi és iparkamarák hatásköre alól és a maguk által szervezett, kizárólag a kézmüiparosr i ság érdekeit szolgáló kézműves kamara j hatásköre alá vonassanak. Az a meggyőző- > dése a magyar kézműves iparosságnak, j hogy a kerületi kamarák sokágú tevékeny- ; ségük közben nem foglalkozhatnak elég intenziven a kézmüiparosság speciális érdekeivel s halaszthatatlan, hogy a kisiparosságnak magának legyen képviselő, őrködő szerve. A kereskedelmi kormánynak az a terve, hogy már e hó 28-án ankét elé viszi a minisztériumban a kézműves kamara felállításának ügyét, de ezt megelőzően meg akarja hallgatni az egyes ipartestületek álláspontját is. Ezért tegnap délután Radó Rezső, a debreceni kereskedelmi és iparkamara titkára Nyíregyházán az ipartestületben Egybegyűlt iparosok körében előadást tartott a kézműiparos székház kér déséről. A kamarai titkár előadásából az csendült kí, hogy a kerületi kamarák a kézműves kamara felállítása után lényegesen több időt fordíthatnának a kereskedelmi kérdésekre, mert a kisiparosság ügyei [a kamarát nagy mértékben kötik le. Kétségtelen tehát, hogy a kamaráknak tehermentesitést jelentene a kezmüiparosok kiválása..'Nem leplezte azonban az előadó azt sem, hogy a kerületi kamarák sajnálják a kisiparosok kiválását és felhívta a nyíregyházi iparosság figyelmét arra is, hogy az önálló kézműiparos kamara fenntartása bizonyos mértékű terhet ró a kisiparosságra. Az előadás után Smiják István szólalt fel. A leghatározottabban állást foglalt a kézműves kamara felállítása mellett s indítványozta, hogy a nyíregyházi ipartestület mondja kí cjjyhángu határozattal a kézműves kamara ielállításáTalálkozásaim Frédivel. Ki

s regény. Irta: Tartallyné Stima Ilona. — A Nyirvidék eredeti tárcája. — III. I Szeptemberben visszatértem Budapestre. A nagy házak s az — akkor még — barna villamosok ismerősökként fogadtak. A Kisfaludy-utcabeli ház szomorú meglepetést hozott, kis kertjében sok tégla piroslott s egyre hordták az építkezéshez szükséges anyagot szurtos kötényü munkások. Ez annyit jelentett, hogy meghal a kis kert, házat építenek helyére. Néném azzal vigasztalt, hogy úgyis elköltözünk onnan egy körúti házba, ne busuijak. ; i ; ; A következő napon, ahogy megérkeztem Alioe-hoz mentem. Beléptem a szobába, de Alice nem volt ott, csak az édes anyja ült az ablaknál ölbehullott kézzel és nagyon messze nézett. Tul mindenen. Fáradt, örég arcán könnymarta barázda, szemei sírástól behullottak. Észre sem vett, ahogy beléptem. Megálltam az ajtóba s rámhullott a szoba nagy, fekete szomorúsága. Elállt a szívverésem, mert éreztem, hogy azóta történt valami : Alice... Frédi... a szinészlány... Istenem, minden olyan furcsa, kisleány létemre az élet százféle, ránk kényszeritett szenvedését vizionáltam e pillanatban, megdöbbent megismeréssel ! A gitár ott feküdt régi helyén, szalagjai cifrán kigyózták végig a kis asztalt. Mint egy cifra halott. Az Alice anyja észre vett. Köszöntem, halkan s ölelésre tárva karomat A fájdalma is rámborult síró alakjával. — Frédi miatt édesem... Frédi miatt, meg a miatt a... ' i i ; Biztosan a szinészlányt gondolta. — Mi történt, hol van Alice ? 1 ' Egy poharat vett elő. — Ebből itta ki... látod, kicsikém ... a mérget. 7? a morfiumot... meghalt... Ijedten és remegő testtel állottam, hangtalanul, meredt szemekkel. — Meghalt... Frédi ölte meg... gyilkos, gyilkos... — talán ezt gondoltam. Vigasztaló szót nem tudtam mondani, kilenc éves korában az ember még nem képes formás szavakba önteni fájó gondolatait. — Aliee-t nagyon sajnáltam, sírtam én is azután, összeborulva az öreg asszonnyal, kinek kivüle senkije sem volt A szobafestőék már nem laktak ott, a szinészlányt nem láttam többé. Frédivel azonban az utcán találkoztam. A sarkon egy fűszeres bolthoz tartozó lakás ablakából szép, fekete hajú, csillogó szemű zsidólány nézett ki. Frédi ott állt az ablak alatt s oroszlán-kutyáját ugráltatta : — Látja kis Vilma, nekem minden ilyen könnyen megy — mondta — mint ezt a kutyát tanítani. Alig két hete fogtam munkába & máris s okat tud. — Biztosan varázsszerei vannak — mondta a lány kacagva — s kezét lopva a fiu hajszálaihoz érintette, mert az a kutyával volt elfoglalva, nem látta. — S magát kis Vilma, megbabonázzam ? Akarja ? — s pillantása ott perzselt a leány arcán, forróra, pirosra marva azt. — Ó... engem ... engem nem lehet... is kapkodva, lihegve mozdult ide-oda. Szegény leány — gondoltam, ahogy elhaladtam mellettük s már nem hallottam szavaikat. — Majd ennek is megkeltesz halni. Mert most már a Frédi szép, karcsú alak ján ott éreztem a halált, ragyogó arcában a gyilkos tüzet, mellyel szép leányokat öl. Talán la iszinészlány is meghalt... IV. Májusban csakugyan elköltöztünk. Nagy csöndes és hűvös volt a ház, négyemeletes, remek épület. Udvara kicsi, apró, sárga kockás. Verklis, házaló, koldus, nem járhatott ide. Gyermekek sem voltak, én magam voltam az egész házban. Ez kicsit elszomorított. Egyik ajtónk a lépcsőházba nyílt és sokszor megálltam ott, hogy nézzem a feljövőket, lemenőket. Csupa illatos asszony és cilinderes ur járt erre, előkelő volt a ház s előkelőek a lakói is. Egyszer, ahogy ott álltam, látom, hogy Keddtől • Beduinok támadása Keddtől • •• Apolló „A szerelem óitet — szerelem öl" c. filmben. (Nagy Paramount fllm attrakció !) •• Apolló