Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 200-223. szám)

1924-09-14 / 210. szám

10 JÍIÍJKKlIíSK . — —-^tf'rTrrw.i'TTfuwaBir—nirrTir-rfi 1924. szeptember 14 De faggatásra még se szólal, Pajtásait nem engedi. Bigére, drombra és csigára Sorjában ö tanítja mind; Labdázni három utca várja Bent is, de főleg odakint. Csapatba sorsol, pártba választ, Mert senki úgy nem tudja már azt; A vége az, hogy elverik, Gombját, golyóját elnyerik. Baj, baj, — de már az iskolában Jobbat nem ismer, meg se tűr; Osztályt is ugrik egymagában Sorsfordító balvégzetül. Gimnáziumba is beadják, Nem láttak ily csodát elébb, Sokan meg is szidják az apját, Mit vár, hogy oly magasra lép? Palink meg a tanár szavára Az útcán nyomdokába hágva Hatalmas nyaklevest kapott, S rá otthon is még vagy hatot... Mindegy beteljesült a végzet : Egy gondja van, az iskola; Mennyit tanult és mennyit érzett, Nem látja senki azt soha. Hangos beszédje jó gyakorlat, Így ellenőrzi önmagát, De aztán elmélyedve forgat Más könyveket órákon át. A tudnivágyó, éhes agynak Kevés, amit leckére adnak ; Ugy érzi, hogy többet tanul, Ha olvas szakadatlanulLegszebben ír, legjobban érti A legfogósabb tárgyakat; Nincsen nehéz probléma néki, K Addig kutat, mig ráakadj ' \ 1 ' Így megszerezve minden eszközt, Segítve gyengébb társait, Első diák a sok gyerek közt, S ezt szívesen elismerik. S mert a dicséret persze tetsző, Ujabb meg újabb terveket sző; Mindent akar, mindenbe fog... Láng, láng, de hát csak füstje, sok! Tanulni kezdett franciául, Kapott is órát négy-ötöt: fAztán a mossziő csalárdul Beszedte a pénzt s — megszökött. Majd vívó-tanfolyamra járva Kiáll a tör s a kard elé, És jött a pártolás hiánya, És ment a mester másfelé. S a tánc, az álmodott valóság, Az ideál, a drága rózsák, Édes mosoly, dalos madár .. . Palkó te, térj eszedre már! Nem látod-é, hogy szende párod Csak óraközben ismerős, De a hívást hiába várod, Hogy otthon is te légy a hős! Járhatsz kicsípve, új ruhában, Lehozhatod a csillagot: Még sincs helyed a házibálban, Maguk között mulatnak ottHiába járod a bolondját, Még jó, ha nem szemedbe mandj'ák: Derék fiá, az már való, Dehát no ! nem hozzánk való! A rajzolásban többre vitte, A tájminták közt válogat; Mit ér, ha ö úgy látta, hitte, Hogy más különbül fest — lovat! Zenében is sokáig tart ki, Oly szép a dallam és a rím; Mit ér, ha ráolvassa Karcsi: Tisztább a kontra, mint a prím! A verselésben régi mester, De pályadijat nyerni restell: Mit ér a díj, a síp, a dob, Ha másnak a prózája jobb! rAztán a színház, hol Blaháné Uralkodik fent és alant; Uj szenvedélye Tháliáé, Képzelt világról szól a lant. De két hatos az ö zsebében Ünnepnap is ritkán akad, Inkább az ingyen térzenében Épít merész légvárakat. Kinek szívét a Benczrbanda Sohsem ringatta vágyba, dalba: Rendelje meg a gyászmisét, Meghalt, avagy tán nem is élt! Sóstóra is jár közbe-közbe, Szabadba meg fürödni jó, Széles vizét le nem fölözte Még akkor a Szabályozó. Vendég jön a muzsikaszóra, Szép asszonyok, délceg fiuk, Szépen mulatni, pénzeszórva, Csak a szabolcsi zsentri tud... Hej, mennyi zsíros föld elúszott, Hej, mennyi gazdag úr lecsúszott; Bolondok voltak, meglehet, De talpig úri emberek ... Elég! minek vigyem piacra Könnyelműséged, ősi nem ? Mért nincs a törzsnek Janus-arca ? Csak visszanéz, előre nem ... Dicső a múltja, ám a virtus Az új erényekkel nem egy ; Eöld nélkül nem lehet megint dús, S erénye is bünszámba megy. Búbánatát öntözte borral, De nem haladt lépést a korral; Ő Védte a hazát előbb, De a haza nem védi őt! Ugy fájt a kis polgár-gyereknek E büszke sírva-vigadás ; Dicsőt, nagyot ha eltemetnek, Lesz-é, aki pótolja, más ? Ha elbukott az ösmagyarság, S felváltja talmi nemzedék ; Hogy újra talpra támogassák, Egy ezredév se lesz elég! Miért beszél Szabolcs szívében Szlávul ma is, ki régesrégen Egészen egybeforrt velünk, És benne hü testvért lelünk? jj Annyit belát, hogy ősi nyelvét \ A vénje lassan váltja fel, S várván az Urnák bő kegyelmét, Tranosoiusból énekel. De hogyha már az iskolában Másféle nyelvnek nincs helye, j 5 megfogja lelkét kis korában Magyar hazája, Istene: jj Mért kell megint csak visszatérni f A régihez, ha nő, ha férfi? S haladni vajh lehetne-é, Ha ott a vis inertiae ?! És ott a Felföld, hol bolyongva Járt-kelt, mint szupplikáns diák; Emésztő gondolatja, gondja A nem magyar melódiák.. . Rákóczinak várára néz fel, Megússza a Sajó vizét, És amit érez, amit észlel, Mind egy-egy álmát tépi szét: Élünk-e még, vagy már halál van Ez idegenszerű világban ? Némán beszélnek a kövek: Ki hallja meg, ki érti meg?! \ Magyar ez ég, e nap, e felhő. Magyar a tánc, a dal, zene; Magyar e föld, e víz, e szellő, Magyar a nép története; Magyar teremte itt hazát; Magyar jelesek tündököltek, Magyar karok oltalmazák : 1 Hatalma mégis oly csekélység, Hogy tönkrezúzza szép vetését A dermedő közöny jege, A nemtörödés bélyege! S Palkónk, a képek kergetője, Ki lent maradt szemlátomást, Hogy senkisem várhatna tőle Egy szent, nagy elhatározást:. Tizenhat évvel útnak indul, A lelke egy vággyal teli, Hogy életét, bár erején tul, Szegény honának szenteliHogy merre fogja vinni utja, Azt még csak a jó Isten tudja; A cél előtte messze még

y De megvan, s eszköz lesz elég! I Nyíregyháza küzdelme a haladásért s hivatása a jövőben. ívta: Lukács Ödön, miniszteri tanácsos. Boldogult édesatyám »Nyiregyháza sza- i bad kiváltságolt város története« cimü mun- ! kájában olvasom, hogy a város szabadság, után vágyó lakosai 1822. évben Inczédy 5 György és Benkő István akkori főbiró vezetése alatt közakarattal és lelkesedéssel elhatározták, miszerint a határ másik felének is szabad birtoklását a maguk részére mindenáron biztositják. — Ez volt az egyetlen módja, hogy megszabaduljanak azon kellemetlenségektől, melyek köztük és a földes urak között nem ritkán előfordultak. Folyamodást intéztek ^nnek következtében a Károlyi grófokhoz, kérvén, hogy valamint ezelőtt 20 évvel a gróf Dessewffy familia »örököt vallott« a lakosok részére, ugy ők is a magok birtok részével hasonlót tenni méltóztatnának. A grófok hajlandók voltak a kérés teljesítésére, az alku 730.000 váltó forintban meg is köttetett, minek következtében a gróf Károlyi család igazgatója Réthei-Róth József Nyíregyházára jött s itt 1824 április 13-án a »perennális fassio« elkészült, mire Benkő István főbiró, id. Kovács András és a város akkori fiskálisa, Draskóczy János Pestre küldettek, akik jelenlétében a gróf Károlyiak, Szögyényi József personális előtt »örököt vallottak«. A megváltott ingatlant ünnepélyesen 1824 október havában resignálta Erdélyi jogigazgató és pedig az ez alkalomra meghívott számos vidéki uraság, a vármegye küldöttsége és a lakosok nagy sokaságának jelenlétében a piacon, a róm. kath. templom előtt. Ez ünnepély során Dézsy György megyei főjegyző tartott ékes beszédet s a resignált jószágot draskóci Draskóczy János a város akkori fiskálisa vette át, meleg szavakkal mondva köszönetet a gróf Károlyi ház kegyességéért és pártfogásáért. iE teljes váltság nagy terhét örömmel fizette a város közönsége, csakhogy a mindennél drágább szabadságot és szabad birtoklást magának és az utódoknak biztosithassa. Méltó kegyelettel és elismeréssel kell adóznunk a2 elődök iránt, akik annyi megpróbáltatások között is, takarékos és szorLEGJOBB ÉS LEGOLCSÓBB BEVÁSÁRLÁSI FORRÁS MINDEN SZAKMABELI CIKKBE a Taniték Sxovatkezeta könyv , papir-, írószer- és zenamükereskedése, Nyirejyh izán, a IdyÍPVÍ I-gjalaSában. Minden vásáriás után (könyvvásárláson kivül) 5 százaiékos iugyen vásárlásra jogosító vásárlást visszatérítési ie^vet aduak.