Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 200-223. szám)

1924-09-24 / 218. szám

J<kimwtK 1924. szeptember 24. A centennáriumát ünneplő Nyiregyháza kegyelettel idézte fel Jósa András emlékét. Jósa-ünnep Szabolcs nagy fiának sírjánál Gerlóczy Zsigmond egyetemi t^nár koszorúzó emlókbeszéde. — Az Orvosszövetség, a Közegészségügyi Egyesület, a Falu Szövetség, Szabolcsvármegye, Nyíregyháza város koszorúja. I i iNyiregyháza, szeptember 22. A Nyirvidék tudósi tójától . A cenlennáriumi ünnepségekre készülő Nyiregyháza visszatekintett egy százados múltjába s a historikus tollával igyekezett méltóképpen megörökíteni azokat a tényezőket, amelyek a tüneményes gyorsasággal naggyá fejlődő várost a centennáriumi év magasságára emelték. A százados múltba mélyedő tekintete hódoló tisztelettel látja a nagy alkotók sorában Jósa András nagy egyéniségét, zseniális tevékenységét és a centennárium i emlékezés ünnepnapjaiban meghajtja lobogóját előtte . A Jósa emlékünnep, amelyet a város és a Falu Országos Szövetség együttesen rendeztek, szombaton délelőtt volt. Az ünnepen résztvevők a központi elemi iskola előtt 11 órakor gyülekeztek. Ott voltak a vármegyei és a városi orvosi kar tagjai, az Orvossző vétség szabolcsi csoportjának koszorújával, dr. Gerlóczy Zsigmond egyetemi tanár az Országos Közegészségügyi Egyesület elnöke, dr. Bodor Antal, a Faluszövetség elnöke, koszorujvíH, a városi tamáieis tagjai koszorúval, |amelyet egy díszruhás hajdú hozott, az állami tanítóképző intézet ifjúsága Lukács Béla igazgató vezetésével, virággal és a nagy magyar ember emlékét kegyelettel tisztelők közül számosan. A gyülekezés után az ünnep résztvevői kivonultak a temetőbe Jósa András sirjához. Itt már 'együtt volt a Jósa-család, a vármegye küldöttsége élén Pédhy Gyula kormányfőtanácsos, árvaszéki elnökkel dr. Szesztay Zoltán főügyésszel. Itt láttuk Koszó és Kőszeghy államtitkárokat, Tomösányi min. tanádsost, Szőllősy min .titkárt, majthényi Kiss Sándor rendőrfőtanácjsost, Az ünnepséget a kir. áll. tanítóképző intézet énekkara nyitotta meg a Hiszekegygyei. Ezután Gerlóczy Zsigmond egyetemi tanár, az Orsz. Közegészségügyi Egylet elnöke elhelyezte az egyesület és a Falu Orsz. Szövetség koszorúját Jósa András sírjára. Gerlóczy Zsigmond megindítóan szép emlékbeszéde a következő: Nyíregyháza város százéves fennállása lelkes és vidám hangulatában álljunk meg e csöndes helyen, ahol e széppé^ liagygyá és minden magyar büszkeségére kulturvárossá fejlődött vármegyei székhelyinek számos polgára alussza örök álmát . E temető földjében pihenők szivük minden dobbanásával szerették városukat; Istentől kapott képességükkel és erejükkel dolgozlak érette, tudtak áldozatokat hozni a közért, a maguk javát nem helyezték előbbre városuk javánál és céltudatos munkájukkal, lankadatlan szorgalmukkal példát adtak utódaiknak is, miként kell mindenkinek szűkebb hazájában dolgozni mindnyájáért, az egész országért, a magyar hazaéri. Munkájuk eredménye, hogy városuk fennállása százacfik évfordulóján az ország minden részéből összesereglett ünneplők ezrei és a hivatott bírálók egy nem csak külső képébé'n szép várost látnak maguk előtt, hanem gyönyörűségük telik annak kulturális intézményeiben, polgárságának összetartásában, társadalmának áldozatkészségében és lakossága mindenrendü és rangú rétegének példaszerű hazafiságában. Odahagyva a hangos ünneplések szinterét, körülállunk egy sírt, amelyben Nyíregyháza városának legjobban szeretett polgára, Szabolcsvármegyének leghűbb fia, a minden izében magyar urnák egy igazi típusa, Jósa András alussza örök álmát. Porladozó teteme nem igényelt aZ anyaföldből nagyobb részt, mint a vele egy földben fekvő többieké, de a lelke nem fért el abban a kicfsiny keretben, amit a családja, a nagybányai Jósa nemzetség alkotott. 1918. szeptember 6-án 84 éves testéből elszállt lelke nemcsak Nyiregyháza családi otthonait tölti be, de Szabolcsvármegye minden községében, uri portám és cseléd lakásaiban él azok között, akik érezték az ő emberszerető nemjes szivének melegét, akik ilátták az ő sokoldalú munkásságát és akik az elköltözésével tudták meg csak igazán, hogy kije volt Szabolcsvár megye népének Jósa András. Jóságos atyja volt ő a vármegye öszszeségének. — Minden cseiekedtét egyetlen vágyakozás irányította: megelégedettnek, boldognak akarta tudni városa és megyéje lakosságát. Mint orvos jól tudta, hogy az ember jólétének alapja a jó egészség. Mint a vármegye tiszti főorvosa mindazokat a hivatalos teendőket, amiket a törvény a vármegye tiszti főorvosa hatáskörébe uial, nem aktaszerüein intézte el, háníant mindenbe belevitte egész leikjét, szive melegét és a bajok okát kutatva, gyökerében iparkodott az egészségügy hibáin és hiányain segítem Tiszti főorvosi eredményes működése sok áldást hozott Szabolcsvármegyére. A közegészségügyet sok oldalról ke|l alátámasztani és ő ugy harcolt vármegyéje egészségéért, hogy mindenre kiterjedt a gondja. A vidéken mindenütt és igy S zabol císvármegyében is gyakran járvány szerűéin terjedő tífusz veszedelem okát az egészségtelen ivóvízben látván meg, fölvilágosította a vármegye törvényhatóságát, hogy a jó, egészséges ivóvíz biztosítása véget fog vetni a tífusz epidémiáknak és ezért minden anyagi áldozatot meg keli hozni arra, hogy mindenütt egészséges ivóvíz legyen s 1893-bain az ő szorgalmazására el is határozta a vármegye, hogy minden községben, amelynek legalább ezer lakosa van, artézi kutat furat. Azóta S zabol dsvármegyében nincsenek tífusz járványok. A mindlennapi életet fi gyei ő épes szeme meglátta azt a veszedelmet is, amit az egészségtelen lakás, a zsúfolt ]akás jelent a népesség egészségére. A vármegye népessége nem szaporodott abban az arányban amilyent magas születési arányszáma szerint várni lehetett volna, mert nagy volt a halálozás főként & gazdaságokban. A béres cselédek zsúfoltan laktak kicsiny szobákban. Fölvette tehát a küzdelmet a tömeglakások ellen és 1896-ban a törvényihatóság szabályrendeletben mondotta ki, hogy . minden családnak külön lakása legyen. Ezt a rendeletet a kormányhatóság akkoriban nem hagyta jóvá, de Jósa András meg nem alkuvó energiával ugy tudott hatni a vármegye törvényhatóságára, hogy azt mégis végrehaj lotlák . Hogy mit tett egyéb téren a közegészségügyért, azt az ő sírjánál való rövid látogatásunkon nem méltathatjuk, csak épen érinthetjük. A vármegye kórházát 8 ágyból ő fejlesztette 80 ágyasra. A gyermekvédelmet megalapozta, kezdve a bábaügy rendezésén, folytatva a dajkaságba adott csecsemők fe,ügyeletén, a gyermekek kötelező gyógykezelésén és az egészségtani ismeretek széleskörű terjesztésén. Tudta, hogy a legjobb rendeletiek mitsem érnek, ha a népesség nem érti meg azok szükségességét, ezért szorgalmazta, hogy az iskolákban tanítsák az egészségtant, hogy már a gyermekbe plántálják beje az egészséges életmód feltételeit. Hatósági orvosi kiválóságát e rövidre fogott néhány szóban érinthettem c(supán. Amit Szabóidsvár megye és Nyíregyháza közegészségügyéért tett, azzal örök időkre bevéste a nevét ennek a vármegyének és ennek a városnak a története &/önyvébe Jéjsifényes helyet biztosított magának a megye nagyjai sorában. De amig a most élő nemzetiség ki nem hal, mint kitűnő orvost is áldva fogják emlegetni. — Majdnem legendaszerü volt a Ilire. Nemcjsak a belső betegségekben szeiivedők tódultak hozzá és várták tőle a gyógyulásukat, de számos betegnek mentette meg az életét operációval és nagyszámú szembetegeknek adta vissza a látását. És orvosgyakorlati nagytudását kartársai is felismerték és maguk között féltékenykedés nélkül elsőnek tartották és tisztelték. Orvosi működésében igazi altruista volt; tele volt a szive ember szereLeitei és ezért szerette őt mindenki, ezért rajongtak érette. — A szenvedő emberiség javáért dolgozó e nagyszerű orvos, aki kitűnő régész is volt. Ami kis szabad ideje nagy orvosi elfoglaltsága mellett maradt, azt régészeti kutatásokra fordította és e téren nagyszámú munkával gyarapította a hazánk történetével foglalkozó régészeti irodaimat és egyik megalapítója, majd igazgatója volt a szabolcsvármegyei múzeumnak. 6 év óta itt fekszik e sírban. Hogy milyen nagy értéke volt ő Nyíregyházának, misem bizonyítja jobban, mint az, hogy a város száz éves jubileuma ünnepségének keretében programmszerüen megemlékezés történik Jósa András dr.-ról, a vár. megye egykori tiszti főorvosáról. Az o'r'vosnák, a higiénikusnak ez a megbecísülése egyben biztató jele annak, hogy végre tudatára ébred a társadalom, tudatára ébrednnek a hivaíalos körök annak, hogy a kulturális fejlődésnek ajapja a jó közegészségügy. Nyíregyháza város ma büszkesége Szaboltísvármegyének, de büszkesége egész Magyarországnak, hogy faluból kulturvárossá fejlődött, abban nagy része volt a vármegye tisztifőorvosának, Jósa Andrásnak. Gondoljunk reá soha ei nem muló hálával. Kegyelettel teszem le a «FaIu Orsz. Szövetség* koszorúját az ő sirjára és hálával adózom emlékének az «Országos Közegészségi Egyesület nevében is . Gerlóczy Zsigmond kegyeifejes szavai ulán lovag Konthy Gyula főorvos az Orvosszövetség elnöke mondott meleghangú koszorúzó beszédet s elhelyezte a vármegye és város orvosainak koszorúját, an(nak a Jósa Andrásnak sirjára, akit mint az orvosi kar tündöklő mintaképét idézeti. Szabolcsvármegye törvényhatósága Síz élé' bábu fantasztikus történet. Főszereplő: Fern Andra es pénteken