Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 200-223. szám)

1924-09-04 / 202. szám

1924, szeptember 4. J&immÉK & szerésznek fiát, a hírneves regény és hírlapírót, a Reggel főszerkesztőjét, Lázár Miklóst is, aki az album számára »Az apám» cimen megható reminiscencíákat közöl. Lázár Miklós meleg tónusú cikke a következő : Húsz éves voltam, amikor meghalt az apám. Ő nem lett pesti ember, mint ahogyan én is idegennek érzem magam itt. Nyíregyházi maradt, én is odahuzok. Nyilván szenvedett az apám, mint minden ember, akinek három-négy generációja a föld szagát szivta, napsütésben barnult Isten szabadege alatt és a sors meg a körülmények kőrengetegbe vetik. Tíz évig Nyíregyházán az Iskola-utcában, a Zirek-féle emeletes házban laktunk. Az emeleten volt a mi lakásunk és a lépcső mellett, balkéznek a Kereskedő-Ifjak Egyesülete. Nem is kell nagyon erősen megfeszíteni a memóriámat, olyan tisztán és világosan él bennem az egyesület három szobája, a társalgó, a tanácskozó-terem (elnöki szoba) és az udvari könyvtár. Egy Kakas nevü tűzoltó volt a szolga, ennek a felesége főzte a jószagu kávét a tagoknak; övék volt a trafik is. Kakas selymes-szőke purzicsán dohányból naphosszat cigarettákat tömött, egy hatosért kilenc darab járt; gimnázista koromban ő -szoktatott rá lopva, hogy az elnök ur észre ne vegye, erre a passzióra. Az apám két órakor indult a kaszinóba. Sohasem ment végig a gangon, hogy be ne nézett volna az egyesületbe. Mi, Kakas, én meg a tag urak, csak ugy hivtuk: az egylet, Nagyon szerették az apámat; feltűnt nekem, ha a háta mögött besurrantam, hogy a fiatalabb tagokat tegezte, de azok nem legelték vissza az elnök urat, olyan viszony volt köztük, mint apa és íiai között. Az apám büszke is volt erre a tisztségére; helyesebben csak erre volt egyedül büszke. A férfiasság minden dísze: közvetlenség, egyszerűség, szivjóság, aranyos kedély sugárzott belőle. Egészen családi hangulat honolt az egyletben. Az uj tag beiratkozás előtt nálunk jelentkezett és az apám vezette be, helyesebben, vezette át, de előbb alaposan kikérdezte és ki is tanította arról, hogy milyen nagy dolog a Nyíregyházi Kereskedő-Ifjak Egylete Homályosan zsongnak bennem az ünnepélyes szavak : — Tisztesség, uriasság, együttérzés, jó modor, aztán, ha a tagtársakról került szó, soha máskép: az én fiaim!! Ha a kereskedő ifjak közül valamelyik elutazott Nyíregyházáról, nagyobb városba, jobb kondícióba; volt aki külföldre, Bécsbe, Grazba, Zágrábba, egyik sem mulasztotta el, hogy hozzánk ne jött volna elbúcsúzni. Az anyám süteményt, cognacot tett az asztalra, mindnyájan mélyen meghatva bucsuztunk a fiatalembertől, aki az ajka szélét rágta, kis bajuszát igazgatta, nehogy elsírja magát. És évekig hozta a posta a leveleket, amelyben beszámoltak, hogy megy a soruk, megházasodtak, önállósították magukat, vagy. csalódtak reményeikben. Harmadik gimnázista koromban nekem diktálta apám a válaszleveleket. Gőgös is voltam ezért a bizalomért. Hivatalos személynek képzeltem magam. A megszólítás kedves fiam! Aztán: Mai postával vettem nékem oly örvendetes, vagy nékem oly szomorú levelét stb. Egyik-másik elröpült tag bizony, nem ritkán bajba vagy nyo'morba jutott, megbetegedett, kórházba került, vagy állástalanul ődöngött. Ilyenkor Kakas felhozta a gyógyszertárból a patikusok névjegyzékét. Ahoi a beteg vagy ájUástaian, vagy más okból bajba julott tag időzött éppen, a gyógyszerésznek ment a levél. Már diktálni se kellett, fejből tudtam, akár a konjugálást. Igen tiszteit kartárs urü Azzal a kéréssel fordulok önhöz, hogy 'X'. Y-t, aki az elnökségem alatti Nyíregyházi Kereskedő ifjak Egyesületének jóravajó tagja, akit személyesen isinerek és érette feletek, az én számlámra tisztességes támogatásban részesíteni szíveskedjék. — Költségeit és szíves válaszát várja, kész kartársa: Léderer. Rányomtuk a lila pecsétet: Gyógyszertár a Magyar Koronához. Nyíregyházán ugyanis mindenkiben megbízott apám. Acldig zsirátta boldogboldogtalan váltóját, amig eladta a gyógyszertárát. Nyíregyházán kívül azonban, csak a patikusokban volt bizalma. A' Kereskedő Ifjak Egyesületének udvari kis szobája gyermekkorom legizgalmasabb, legszivfájíalóbb emléke. Lehet, sorsdöntő jelentőségű emlékem. Itt volit a könyvtár, három nagy, széles szekrény, a király kincsesháza sem lehet rejtelmesebb. A könyvtáros szépen és tisztán vonatozott katalógusa a kisasztalon hevert; pénteken délután lehetett könyvet cserélni. Második gimnazista voltam, istenben boldogult Porubszky Pál tanár volt az osztályfőnököm, amikor az első könyvet kaptam innen. Jósika Abafija volt. — Aztán megszűnt számomra a tánciskola, biciklizés, a sóstói erdő, iskolai lecke, mohón vetettem rá magamat az egyleti könyvtár két kasznijára és egyetlen furiában faltam a regényeket. Átmásztam a kerítésen a papok kertjébe, lehasaltam a ribizke bokrok alá és lüktető aggyal, káprázó szemekkei olvastam az idősebb Dumast, Hugó Viktort, báró Eötvös Józsefet, Jókait, Dickenst. Egyszer aztán Porubszky tanár ur vizitelte meg az apámat a patikában. Hogy mit tárgyaltak zárt ajtók mögött, nem tudom, de még az este kivallattak jó szüleim és én zokogva beismertem az összes regényeket. Többé be nem teszed a lábad az egyletbe!! Ezzel fejeződött be a vizsgálat. És két pofonnal. Egész éjszak bőgtem, elhatároztam, hogy megszököm hazulról, világgá megyek. Másnap az apám még ebéd előtt átment az egyletbe és a könyvtáros urnák is megmondta az Ítéletet. Nyomatékosan. Visszhangzott a ház haragos szavától. Kakas, aki felém húzott, busán közölte: Ki van adva a parancsolat, az ifjuumak tilos az egyletbe betenni a lábát. így mondta az elnök ur és nincs fölettbezés. A kezembe nyomot két cigarettát és gyorsan ellépett, nehogy észrevegyék a kettőnk suttogását. Néhány hét múlva azért Kakas sorra elhozta a píroskötéses Jókaikat, de az egyletből való kitiltást visz sza nem vonta az elnök ur. Most már kétszerannyi ideje porlad a rákoskeresztúri temetőben^ mint ahány éves a középső fia volt, amikor eltiltotta a regényektől és az ő kedves egyesületétői!. Vájjon szabad-e ezek után betennem a lábam Önök közé, akiket az apám oly forrón, önzetlenül szeretett? Én azt hiszem nem veszi zokon egykori elnökük, ha a fia huszonhat év után bekopogtat az egyletbe és elérzékenyülve körülnéz, keresvén a régi bútorokat, régi arcokat, régi emlékeket... Lázár Miklós mélyen megható sorai után az egyesület történetének szines sorokban való feltárása következik, amelylnek lapjairól a nyíregyházi kereskedővilág szellemi és erkölcsi posszibilitása érzik. Az egyesület története egy ilyen lényeges része a város kulturális életének egy értékles lapja Nyíregyháza város történetének: Általában a szép albummal a kereskdő ifjak méltón illeszkednek be a centennáriumi ünnepségbe. u 'A. <-v tp, '», i>. »« ti . '«í -t^—t^.jJ'j-.i^ / 500 koronára 6000 koronát csütörtökön, pénteken nyerhet csütörtökön pénteken azipoüai). az Apollóban. Vigyázat! Csütörtökön jönnek az Apollóba A Kóklerek és Bestiák HÍREK KIS NAPTÁR: Szeptember 4. csütörtök. R. kath. Mózes pr. G. kath. Babilász vt. Prot. Rozália. Diadal Mozgó: Emberáldozat dráma 5 felv. Szerelem a kirakatban. (7, 9 órakor) Városi Színház Mozgó: Humoros esték Ut a bolondház fele, vígjáték 5 fnlv. Fix ós Ffx szédelgései, burleszk (7, 9 órakor) Apolló Mozgó: Kóklerek és bestiák. Totalizatőr : 5: 6000. (N^ypd 8, 9 órakor,) Vármegyei Jósa-Muzeum : zárra. I < Városi gőzfürdő: zárva. Strandfürdő: nyitva. Sóstógyógyfürdő: nyitva reggel 6-tól este 7 óráig. | i Szerdán az Osgyáni és Farkas gyógyszertárak tartanak ügyeleti szolgálatot. =•= l/en/ Sancte , . . Ezer szőke, barna babafej, ® Almok fényét vető tiszta homlok: Fehér márvány. Borús barázdákat Nem vágtak rá éles véső gondok. Van csepp virág, ifjú cser közöttük, Ma rájuk a remény fénye árad . . . Ve ni Sancte . . . zendül az, oltárról, Hall varázsa a hit harmatának . . . Veni Sancte . . . súgom önfeledten, Beh jó lenne gyermek lenni újra, Kis padokban uj betűket vetni És nevetni. . . gonosz gondra, búra . . . Veni Sancte . . . Egy csöpp fiút nézek, Két nagy szeme ott ragyog a sorban, És én könnyesen súgom magamban: Jól van ez igy, oh Uram, igy jól van. Téger Béla. =•= — Jókai Mór születésének 100=ik évfordulója. Jókai Mór 100. születésnapjára fordul az idő 1925. évi február hó 18-án. A magyarság mind a csonka hszában, mind az elszakított végeken, a nagy költőhöz illő módon akarja azt megünnepelni. A költő szülővárosa, Komárom, teljes erővel készül a 100 éves emléknapra. Da nemcsak Komárom, hanem ez egész Felvidék készül megünnepelni. A komáromi Jókai Egyesület, a kassai Kazinczy Kör, a pozsonyi Solti * Kör és a losonci Madách Egyesület is részt vesz az ünneplésben. Pályázatot irtab ki egy Jókai ódára, melynek jutalma 300, 200 és 100 csehkorona. 1000 csehkorona jutalomban részesül az, ski megírja Jókai élettörténetét és írói jellem vonásait. Alapi Gyula dr és Fdlöp Zsigmond Jókai Alisanaehot adaak közre 1925. évre. — Azonkívül a komáromi Jókai Egyesület 5—6 értekezésre hirdet pályázatot, amelyek Jókái és Komárom közötti vonatkozásokat kell. hogy ki merítsék. Pályázatot írnak ki olyan tanulmányra is. amelynek Jókai regényeinek az el szakított Felvidékre vonatkozó ismertetést kell felölelnie. Itt emiitjük meg, hogy Jókai Mór tsrdoaai bujdosásának és miskolci tartózkodásának idejére vonatkozó adatokat Sassy Csaba, a Miskolci Napló munkatársa dolgozta fel.