Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 200-223. szám)

1924-09-17 / 212. szám

2 e*ae JMyiotidék 1924. sreptemher 17. A Városok Kongresszusa Nyíregyházán tartotta ülését. Rakovszky Iván belügyminiszter nem nyugati, hanem magyar kulturára törekvést kér a városoktól. — Dr. Bencs Kálmán javaslatára ezentúl vidéki városokban is ülésezik a kongresszus. — A városok hitelügyeit tárgyalták Nyiregyházán. Nyíregyháza, szeptember 15. A Nyirvidék tudósítójától. Nyíregyháza város centennáriumi ünnepe alkalmával megjelentek városunkban Csonkamagyarország polgármesterei és vezető tisztviselői élükön Sipőcz Jenővel, Budapest székesfőváros első polgármesterével. Megjelent dr. Várhidy Lajos a Városok Országos Kongresszusának igazgatója is és a kongresszus állandó bizottsága tegnap délelőtt 11 órakor a városháza dísztermében ülést tartott. Az ülésen, amelyen jelen volt Rakovszky Iván belügyminiszter és Kállay Tibor volt pénzügyminiszter is, Sipőcz Jenő dr. Budapest székesfőváros polgármestere elnökölt. A belügyminisztert, aki Sipőcz Jenő elnöki megnyitóbeszéde közben lépett a terembe, lelkes éljennel fogadta a kongresszus. Dr. Sipőcz Jenő üdvözlő szavaira a belügyminiszter a városok kulturális fejlődését értékelő beszéddel válaszolt. Ma a városokra uj feladatok várnak — mondotta a miniszter — s ezeknek a feladatoknak teljesítése érdekében nem nyugati, hanem magyar kulturára van szükség. A magyar városok fejlődése csak ujabb keletű és ez a fejlődés kezdetben nehezen ment. Ma azután már igazi kulturpontok a vidéki városok, a melyekre nagy feladat vár. A magyar kormányzatnak az a feladata, hogy törvényes uton a városoknak olyan keretet biztosítson, amely lehetővé teszi nagyobb városoknak a gyámkodás alól való felszabadítását s biztosítsa a községeknek várossá való fejlődését. Ezek a feladatok nem tartoznak a lármás politika körébe, itt az ország kulturális fejlődéséről van szó. Ma a régi patriarkális adminisztráció felett magasan áll a városok tisztikara. Én ennek a tisztikarnak magasröptű szellemében — mondotta a miniszter — biztosítva látom a jövő fejlődést, amelyet törvényes keretek is megfelelően fognak biztosítani. A miniszter ezután a városok irányitóit szeretettel kéri, hogy kulturális feladatukat érezzék át, érezzék át azt, hogy a magyar kultura a magyar városok és falvak kulrája. Dr. Sipőcz- Jenő a belügyminiszternek lelkes éljennel fogadott beszéde után köszönetet mond a miniszter megjelenéséért. Különösen azok a szavak fognak a lelkünkben élni, amelyeket a miniszter a magyar kultúrának mindenekfelett való ápolásáról mondott. r*Dr. Bencs Kálmán kormányfőtanácsos, polgármester felszólalásában hálás köszönetet mond a kongresszus elnökségének, azért, hogy az ülést Nyíregyházára tűzte ki. Nem kell részletesen bizonyítania mily eredményekkel járnak a vidéki értekezletek aa egyes városokra. Eddig ez alkalommal harmadszor tart a "kongresszus vidéki ülést. — Elsőízben Temesváron, misodszor Nagyváradon tartott, s most Nyíregyházán tart ülést a kongresszus. Indítványozza, hogy évenkint legalább egyszer más és más vidéki városban tartsák az ülést. Nyíregyháza közönsége nevében meleg szeretettel üdvözli a kongresz szuson megjelent Rakovszky Iván belügyminiszter, Kállay Tibor volt pénzügyminisztert, Sipőcz dr. polgármestert, Mikecz István alispánul Sipőcz dr. polgármester elnök kijelenti, hogy a javasolt ülésezési tervet elfogadja és a kongresszus a jövőben a vidéken fegja egyes üléseit tartani. Ezután a kongresszus rátért az előadói javaslatok tárgyalására. Az első előadó Várhidy dr. igazgató volt, aki a magyar városok hitelügyének rendezése tekintetében foglalt állást a hosszabb lejáratú kölcsönök mellett amelyek a városok által létesítendő szövetkezet utján biztosíttatnék. Az előadó részletesen megindokolt javaslatához Hodobay miskolci polgármester szólt hozzá, aki az ellen foglalt állást, hogy a városok hiteiének biztosítása tekintetében a kongresszus megkösse az egyes városok kezét. A második előterjesztést, a törvényhatóságokká alakulni kivánó fejlettebb rendezett tanácsú városok ügyében, Ujváry Ede dr. szombathelyi h. polgármester tette meg. A kongresszus elhatározta, hogy az arra eléggé erős városok törvényhatósági joggal való felruházását még a szanálás idejére kérte a kormánytól. Nagy érdeklődéssel kisérték a kongresszuson Ábrahám Sándor ny. városi tanácsnok, főmérnök előadását. Ábrahám Sándor »Telekértékelés, telekadóztatás és lakáspolitika a városokban« cim alatt tartott előadása megállapítja, hogy a városiasság folyományaként létesülő közalkotások általában nem lévén lukrativak, ezek beruházási és fenntartási költségeinek fedezhetése érdekében nemcsak az általuk előidézett értékemelkedést kell pótfedezetül elvonni, hanem közüzemek lukrativakká tétele és a közüzemi szolgáltatások olcsósága érdekében a városi telkek olyan beépítését is kell szorgalmazni, melyet a városiasság jellege megkövetel és amely által a közüzemek' rentabilitása is emelkedik. A városfejlesztés e ponton szoros érintkezésben van a megánépitkezéssel, amelyet tehát ez okból a városoknak nemcsak támogatniok, hanem céltudatos irányba terelniök is kell azonfelül, hogy szociális szempontok különben is Nyíregyházi emlékek. Régi nyíregyháziak. Milotay István előadása, A régi Nyiregyháza a régi nyíregyháziak emlékét idézi fcf bennem, azokét * férfiakét, akiknek önzetlensége, fáradhatatlan éleitmunkája, tudása, erkölcsi és szeMemi kiválósága eltörölhetetlenül rányomta a maga vonzó bélyegét a város múltjára és egész arculatára. Most ' is előttem van a régi lutheránus parochia képe. Alacsony, földszintes épület volt ez fél nád, fél zsindely tetővel, zőldzsalus ablakokkal, szerénykedett a gömbölyű aká cok mögött, amelyek alatt korán reggel már ott sétálgatott hosszú egérszürke pirosszegélyü hálőköpenyegbe az ősz fejű Bartholomaeides tiszteletes ur. Elnézegette az iskolába szaladó gyerekeket, amelyiket elcsíphette, annak megsimogatta a fejét, szóba ereszkedett a piaffra igyekvő tanya igazdákkal, kofaasszonyokkal s elpolitizált a derék szomszéddal Máf*Énszky, urraí, aki pofgári házában a magyar szabómesterségnek szerzett becjsületet. — Az átmeneti Nyíregyháza megszemélyesítője volt Bartholomaeidesz bácsi. Annak a még félig tót, félig magyar városnak, a mely fa/íu is volt, város is volt, amely a mult trnadiicfióit hűségesen őrizte, ha leikével már teljesen a mgyar jövőnek Élt is. Ez a Nyiregyháza még porban és homokban tollászkodott, de mint egy fiatal óriás, már tele volt az uj élet, a fejlődés nyugtalanságával és mindentakarásával. A téres piáidon még összegyűlt reggejtíakint a csorda s a széles poros utcák lakóit a dsordáskürt méla és harsogó szava riasztotta fel reggeli álmukból, de az uj Korona már épülőben volt s ez az épület a színház, melynek most vendégszeretetét vezem, már ugyandsak megvetette lábát iit egy nádas, posványos, árkokkal szegélyezett nagy térség partjain. Őszi esős estéken vagy tavaszi vizáradáskor szinte csak falábbal lehetett megközteliteni ezt a hajlékot, de a por és sártenger fölött már kigyúltak a villanyoszlopok lámpái, a patriarkális, kicsit maradi, kicsit ósdi jtegnap s a mindent felforgató, semmi akadályt nem ismerő holnap között Ez a holnap, ez a ma olt készült, ott emelgette szárnyait elsősorban abb:in a puritán, egyemeletles intézetben a Kallói utcai gimnáziumban, amelynek akkor még cfsak az egyik fele volt meg. Udvarán pedig olt állt a ínég régibb, a négyosztálvu algimnázium épülete, ez a különös nyírségi gót stílusban épült kis palota, melynek fídai között a félszázad előtti Nyíregyháza értelmisége tanult és nevelkedett. Mi már ugy néztünk erre az épületre, mint egy messze homályos mul t emlékeire, a melyről az öreg diákok meséltek romantikus történeteket. Ki tudná elffejejljeni ezeket a gimnáziumi éveket is s velük együtt Marlinyi József, vagy Leffler Sámuel nevét és Mákját a régi igzgatókét, akiknek jóvoltából ez az intézet északkelet-Ma,gyarország első középiskolája lelt: a magyar szellem, a nemzeti kultúra, az erkiöltosíi épség és a jelki életrevalóság mogy kiröpítő fészke három vármegyére. Engedjék meg, hadd hajtsam meg fejemet -előttük azzal a nagy hálával és tisztelettel, amely sohasem fog kialudni azokban, akik valaha az ő tanul óéveiket az ő áldó közelségükben tölthették. Hadd köszöntsem innen Porubszky Pál marcona alakját, amelynek félelmes szigora és keménysége mögött annyi sziv és szeretet lakott, aki a magyar történelmet nemcsak lanitotta, de újra és újra átélte s aki atörténelem és irodalom hőseit tanítványaihoz a személyes ismerettség közelségébe ludía varázsolni. A nemzeti érzés milyen hevülete és tisztasága égett az ő minden szavában. Miikor a történelemben a negyven, nyolfcfas szabadságharchoz értünk, egyik tanítványa ti világosi 'fegyverletételre vonatkozó sorokat kitörölte a könyvéből. A magyarázat hatása alatt nem bírta ezt a szégyent, ezt a tragédiát nyomtatásban is elolvasni. Porubszky tanár ur épp őt szólította fel feleletre s ez a diák a világosi soroknál megállt felelet közben és nem akarta, nem tudta folytatni a történetet. Hát miért nem mondod tovább,, kérdezle Porubszky tanár ur. Megfogadtam, mondta zavartan a fiu, hogy ezeket a sorokat sohasem mondom kí, de sohasem felejtem el. Porubszky tanár ur ránézett, mintha egy köny csillogott volna a szemében'és azt mondta neki: No eredj a helyedre, derék fiu vagy. Mit mondona most Porubszky tanár ur a trianoni fegyverletétel után, mit tanítana Csonkamagyarország tragédiájáról? Vájjon találna rá szavakat, hogy ezt a történetet elbeszélje? LEGJOBB ES LEGOLCSOBB BEVÁSÁRLÁSI FORRÁS MINDEN SZAKMABELI C!KKBE| a Tanitók Sscwetkezete könyv , papír-, írószer- és zenemükereskedése, Nyiregyhásáll, a N]fírWI2-paIOtábsn. I Minden vásárlás után (könyvvásárláson kivöl) 5 százalékos ingyen vásárlásra jogosító vásárlási visszatérítési jegyet adunk, j