Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 200-223. szám)

1924-09-16 / 211. szám

Nyíregyháza, 1924. szeptember 14. * Vasárnap XLV. évfolyam. * 2 0 szám. Nyíregyháza közönségének küldöttsége kérte a belügyminisztertől a városnak törvényhatósági joggal való felruházását. Küldöttségek Rakovszky miniszter előtt. — A belügyminiszter maga is óhajtja a törvényhatósági joggal való felruházást. Egyídeíg még várni kell a döntésre. Nyíregyháza, szeptember 14. A Nyir,vidék tudósítójától. Nyíregyházán tegnap délelőtt II órakor tartotta a Városok Országos Kongreszszusa közgyűlését, amely a többek között foglalkozott a törvényhatósági jogot kérő rendezett tanácsú városok ügyével is. — A kongresszus közgyűlése után Rakovszky Iván belügyminiszter a polgárinestervhivatalban kihallgatást tartott. A kihallgatáson mintegy harminc nyíregyházi polgár jeleni meg ügyes-bajos dolgávaf a miniszter előtt, de ott volt néhány küldöttség is. Igy Lovas Kovács János egy. gazdaküldöttséget vezetett a miniszter elé. A gazdák nyirszőlősiek, akik arra való hivatkozással, hogy Nyírszőlős községet mind nyíregyházi lakosok alapították, azt kérték a minisztertől, hogy Legyen lépéseket Nyírszőlősnek, amely Kótajhoz tartozik Nyíregyházához leendő csatolása érdekében. A belügyminiszter megígérte a kérés támogatását. Küldöttségben járultak Rakovszky Iván elé a nyíregyházi róm. kath. szülők is, akik a kath. főgimnázium felépítése érdekében kérték meg a belügyminiszternek, a város nemzetgyűlési képselőjének segítő akcióját. Nagyjelentőségű kérelmet terjesztett a belügyminiszter elé az a monstre küldöttség is, amelyet Kovách Elek dr. közjegyző vezetett. Ez a küldőItség, amelynek soraiban a város valamennyi társadalmi rétege képviselve volt, Nyíregyháza városnak törvényhatósági joggá Ivaló felruházását kérte. A küldöttséget vezető Kovách Elek dr. a következő beszédben terjesztette elő a kérelmet : ; Nagyméltóságú miniszter ur, szerelet képviselőnk. Nyíregyháza közönségének képviselőtestülete nevében jelentünk meg Nagymélfóságod előtt, aki azzal szerencséltetett meg bennünket, hogy ma együtt ünnepelt velünk. A tegnapi ünnepen feltárultak Nagvmél(óságod előtt a város történelmi múltjának emlékei, amelyekből megismerte Nagyméltóságok Nyíregyháza múltját, azt, hogy a mi elődeink mindig szabadságra törekedtek. Az anyagi függetlenség elnyerése után mindig ott élt a lakosság lelkében a város ügyeinek önálló intézésére irányuló törekvés. Ide az a törekvés vezetett bennünket, hogy ennek a generációnak teljes függetlenségét kifejezésre juttató törvényhatósági joggal való felruházást kiérjünk Nyíregyháza számára. A mull lelkes becsülésének lermészetes következménye, hogy ezen az ünnepen ezt kérjük Nagyméltóságodtól. De kérjük azt is, hogy necsak érzelmekre alapítsa Nagyméltóságod elhatározását, hanem reális alapokra is, arra, hogy a nemzeti, politikai helyzet szempontjából megengedhető e a kérelem teljesítése vagy nem. Mi abban a szerény, de teljes meggyőződésben vagyunk, hogy a város megfelel a kérelem teljesítéséhez szükséges minden feltételnek.' Mikor városi fejlődésünk százéves évfordulóját ünnepeljük, kérjük Nagyméltóságodat, mint városunk képviselőjét, hogy régi óhajtásunk teljesítését elősegíteni kegyeskedjék. Rakovszky Iván belügyminiszter a kérelem előterjesztésére adott válaszában rámutatott arra, hogy pillanatnyilag a legnehezebb helyzetben van. Először is küldöttségtől és privát ulon is arról értesült, hogy a városban van egy másik áramlat is, amely az ellenkezőt kéri. Második nehézség az, hogy egyszerre hét város is van, mely a törvényhatósági joggal való felruházását kéri. Ezek közül nemi lehel Nyíregyháza kérelmét kiszakítva ktezelni s külön terjeszteni a nemzetgyűlés elé, mert azzal vádolnák, hogy a várossal meglévő kapcsolat elfogulttá teszi. A harmadik nehézség az, hogy most van folyamatban városunk háztartásának rendezése. A városok életét egész uj alapra akarják fektetni. Nekem — mondotta a miniszter nemcsak a szeretet szavára kell hallgatnom, hanem meg kell hajtanom a matematika követelései előtt. — Lelkiismereti kötelességem voít. hogy egyelőre félretettem a. rendezett tanácsú városok kérelmét, addig, mig az uj városi pénzkezelés, jövedelmek, stb. rendszerét áttekinteni tudjuk. Az a meggyőződése, hogy ha majd az uj köllségvelés alapján való gazdálkodásba betekinthet, megmondhatja, hogy Nyíregyháza törvényhatósági joggal felruházott város lehel. Ma azonban felületes, eléggé meg nem gondolt intézkedést senki se várjon, Ki fognak tűnni, hogy mekkora tesz a város jövedelme, az, hogy mekkora pótadóra lesz szüksége, mennyivel kerül többe, vagv egyáltalán nem kerül többe a törvényhatósági joggal felruházott város élete. Teljes „lelkiismeretességgel kell tanulmányoznia ezeket a kérdéseket. Nyíregyházának kijelenti, hogy ebbe a tanulmányozásba belevisz még egy elemet: ennek a városnak szeretetét, azt a vágyat, hogy tovább fejlődjék. Azt is kijelentheti, hogy ha a közigazgatási reform meglesz, Nyíregyháza automatikusan el fogja érni célját. Pozitív ígéretet nem tehet, de biztosithat jóindulatáról. Kovách Elek kir. közjegyző a belügyminiszter válaszát megköszönte és kijelentette, hogy a várost teljesen megnyugtatja Őnagyméltóságának ugy is biztosan tudott jóindulata. Nyíregyházi emlékek. Milotay István előadása. A centennáriumi hangversenyen Milotay István dr., Nyíregyháza város iró s politikus fia Nyíregyházi emlékek cimen mélyen megrinditó előadást tartott- Ezt a nyíregyháziak szivének olyan kedves előadást Milotay István kérésünkre átengedte a »Nyirvidék«-nek, amelynek nagyon értékes kincsei azok a gondosan őrzött lapszámok, amelyek hasábjain Milotay első írásai megjelentek. Sajnos lapunk terjedelme nem engedi meg, hogy az előadást egész terjedelemben közöljük. Három részben adjuk közre a szines, forrón közvetlen emlékezést. Az első résznek : »Az ártézi kut a régi Korona előtt«, a másodiknak : »Régi nyiregyháziak«, a harmadiknak: »Hogy lettem politikus« — a címe. Milotay István azzal kezdte előadását, hogy mikor most kiszállt a nyíregyházi állomáson s a város szive felé tartott, már az első pillanatokban a régi, a gyermekkorában látott Nyíregyházát érezte minden képben. Ez a visszaérzés fokozódott a Korona előtti téren, ahol szinte maga előtt látta azt a Nyíregyházát, amelynek az ártézi kut volt a legintenzívebben foglalkoztató problémája. Erről az ártézi kútról való emlékezéssel indul meg a tulajdonképeni előadás, amint itt következik. 'Az ártézi kut a régi K°roria előtt, Emlékeznek még erre az ártézi kútra, melynek az volt a legnagyobb nevezetessége, hogy sohase lett belőle ártézi kut ? A régi Korona előtt — földszintes, romladozó, sárga épület volt ez vasrostélyos ablakokkal, sarkából kifordított kapuszárnyakkal — ott fe ketedett az a hatalmas, fantasztikus alakú deszkabódé, mely ennek a félbemaradt ártézi kútnak romjait rejtette el szégyenkezve a kíváncsi idegenek elől. A gimnázium fehérre meszelt folyosóin nagy üvegszekrényekben voltak felhalmozva azok a kis téglaalaku talajminták, amelyeket az ártézi kut fúrása közben felszínre hoztak. Mi, kis diákok ugy néztünk ezekre az agyagkockákra, oly titokzatosak voltak előttünk, mint az egyiptomi gúlákból kiemelt feliratos palatáblák, melyekre a fáraók hőstettei az egyiptomi kutturtörténelem küzdelmei és fázisai voltak följegyezve az utókor számára. Egy ilyen küzdelem izgalmairól beszéltek ezek a kis agyagkockák is s ezt árulták el a piactéri deszkabódé összetört elrozsdásodott gépei vascsövei és kerekei. Ezekben is egy nagy forradalmi gondolat erőfeszítése, az emberi haladásnak és nyugtalanságnak egy merész helyi ambíciója roskadt össze. Az uj nyíregyháziak el sem tudják képzelni, milyen küzdelmek dúltak ennek az ártézi kútnak tervei és esélyei körül, hogy felforgatták ezek a szivattyúk és kerekek az álmos csöndes Nyíregyháza közvéleményét hónapokon sőt éveken át. Hozzánk akkori gyermekekhez már csak az utóhangjai jutottak el ennek a nagy viharnak. De emlékszünk rá ugy hallgattuk a nagyok előadásait, emlékezéseit az ártézi pörről, ugy néztünk föl rájuk, mint nagy idők tanúira, akik olyan dolgokat láttak és éltek meg, amelyeket mi, hitvány uj nemzedék, sohase fogunk látni. Elmondták, hogy oszlott meg a sajtó, a pártok, a város, az egész vármegye közvéleménye ebben a korszakos fontosságú kérdésben : furjanak-e hát, vagy ne fúrjanak- s azután abban, hogy tovább furjanak-e, vagy hagyják abba a fúrást örök szégyenére a városnak, amely ilyen nagyot akart. Az ártézi kut tervében benne foglaltatott az a nagy kérdés a modern evolúció útjára akar-e lépni Nyíregyháza, vagy meg akar maradni a konzervatív reakció karjaiban. Mindenki ugy érezte, hogy mikor a fúrás mellett vagy ellene nyilatkozik, egyúttal dönt az egyetemes evolúció és a maradiság kérdésében is. Beleszólt mindenki ebbe a kérdésbe. Családok békéje bomlott meg, barátok hasonlottak meg egymással, régi párthívek halálos, ellenségekké lettek, a harc átcsapott a felekezeti békesség terére és azt is felfordulással fenyegette. Akik tovább akartak fúrni, azokat radikálisoknak csúfolták, akik nem akartak, azok voltak a klerikálisok és reakciósak. Röpiratok jelentek meg, a Nyirvidék hasábjain végeláthatatlan probléma csapkodott, mig; egyszerre mindennek véget vetett egy tragikus fordulat: a furó eltört s ezzel a haladás sorsa meg volt pecsételve. A kut romjai aztán bedeszkázva várták a feltámadást, lassan-lassan mindenki elfelejtette, mit rejtenek