Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 200-223. szám)

1924-09-14 / 210. szám

22 JximílDEK 1924, szebtetnber 13. kohójában lejátszódó jelenségeknek tüze- j tesebb vizsgálata és megértése — a ben- j nünket ért legrosszabbnak, a háborúnak a j szüleménye. A közönség olyan rétegeiben, me­lyekben egyáltalában nem, vagy alig volt érzék és tudás a pénzügyek tekintetében, napróf- napra hallani a háború óta tisz­tázott fogalmakat, melyekről ezeknek a ré­tegeknek néhány év előtt sejtelmük sem volt. Ma már annyi közgazdász van, mint amennyi hadvezér volt a háború alatt a kávéházakban!! Hadd legyen!! Mindenki hasznát veheti ebbeli készültségének egyénileg és hasznát láthatja a köz, mely­nek javára értékesitik. Csak előnyére le­het annak az évszázados, terebélyes, gyö­nyörű tölgynek is, mely itt áll előttünk egész pompájában, gyökereivel mélyen be­nyúlva a Nyírség áldott homokjába, a mi szeretett jubiláló városunknak — Nyír­egyházának. ( Ennek, a városunkat jelképező tölgy­nek hatalmas és elismert kultúráját je­lentő ágai közé tartoznak a helybeli pénzintézetek is, amelyek együtt véve olyan erőt képviselnek, hogy szinte felér­nék magával a törzzsel, ök irányítják a vá­ros és környék lakossainak pénzügyeit és táplálják annak gazdagságát, kereskedel­mét, iparát. Városunkban összesen 12 pénzinté­zet működik. Ezek közül a két legrégibb alapítás a Nyíregyházi Takarékpénztár Egyesület, mely 1863-ban és a Szabolcsi Hitelbank, most a Magyar Általános Hi­telbank fiókja, mely 1871-ben alakult. — 1892-ben jött létre a Nyíregyházi Gazda­sági és Kereskedelmi Hitelintézet, a későb­bi Szabolcsi Agrár Takarékpénztár, most Magyar—Olasz Bank fiókja, majd ihosz­szabb-rövidebb időközökben ez után a Nyíregyházi Kölcsönös Segélyző Egylet, m. Szövetkezet, most Nyíregyházi Gazda­sági Hitelszövetkezet, a Nyíregyházi Általa nos Hitelintézet B. T., most a Magyar Ál­talános Takarékpénztár B. T. fiókja, a Nyírvidéki Takarékpénztár B. T., a Szabolcsvármegyei Népbank mint szö­vetkezet, most Népbank B.: T., Szabolcsi Közgazdasági Takarékpénztár B. T.,most az Egyesült Budapesti "Fővárosi Takarék pénztár fiókja, a Kereskedők és Iparosok Hitelszövetkezete, most Kereskedelmi és Iparbank B. T., végüf a Mezőgazdasági Iparbank R. T. Fiókot nyitott továbbá va­rosunkban pár év előtt az Osztrák—Ma­gyar Bank, most Magyar Nemzeti Bank és a Nemzeti Hitelintézet B. T. A két legrégibb intézet már címében is jelzi az idő nemes patináját, mert — amint az benfentesek előtt ismeretes — csak azok a részvénytársaságok nem jelö­lik meg a szokásos r. t. (részvénytársaság) hozzáadásával magukat, melyek 1875. előtt keletkeztek. Az ezen évben hozott keres­kedelmi lörvény ugyanis megköveteli, hogy minden részvénytársaság és szövet­kezett már címében is kifejezésre jut­tassa ebbeli minőségét. Az intézetek működése természetesen specializálódik. Igy kifejezetten a gazda, különösen kisgazda társadalom igényeit elégítette ki a Nyíregyházi Takarékpénz­tár Egyesület és a Szabolcsi Hitelbank, azonban miként a többiek, készséggel áll­tak rendelkezésére ugy az iparnak, mint a kereskedelemnek is. Az intézetek valamennyien hivatásuk magaslatán állanak, mert bár nyereségre alapított vállalatok, mindég össze tudják egyeztetni érdekeiket a hozzájuk fordu­lók érdekeivel s ennek az előzékeny eljá­rásnak sok éle'.erős vállalkozás és jelenté­keny vagyon köszönheti keletkezését. Általában jellemzi őket a -becsületes szolidaritás, a józan üzleti politika, mely sohasem ragadtatja eí magát. Iparfej­lesztési tevékenységük különösen a mu't­ra vonatkoztatva nem nagy arányú, ennek san. Nem akart tovább élni, mert nem tudta elviselni azt a gondqiatot, hogy] lassan elhervadjon, hogy érezze, miként tör fel mellé égy másik generáció, túl­szárnyalván őt lassanként mindabban, ami az egész férfit teszi. Röviden megírta, hogy ngy akar, meghalni, amint élt, bátran, erősen s ugy akar megmaradni az élők emlékében, amint őt férfiasságának teljességében is­merték és... másnap reggel ott hevert szo­bájában átlőtt hálántékkal, holtan. A beolvadó intézeteik nem akarnak vissza menni oda, ahol évekkel, évtize­dekkel ezelőtt voltak, nem akart a Sza­bolcsi Hitelbank sem, mely az aranyko­rona számításra való áttérés esetén — kiosztván erőteljes törzsű fájának arany leveleit adósai között, kik aranyban fel­vett adósságaikat a háború alatt lerom­lott hitvány pénzünkkel fizették vissza — magyarázata azonban könnyen megtalál­ható anyagi erőik korlátozottságában, amely nem engedi, hogy nagyobb tőkéket immobil kössenek le. A budapesti fiókok itteni működése ez irányban tölthet el bennünket alapos reményekkel. A legnagyobb készséggel veszik ki részüket a köz- és magán jótékonyság gya­korlásában, különleges áldozatkészségre hajlandók mindig, ha azt a haza, megye és város kérik tőlük. Az a pulzus, melyről már megemlé- } keztem, többször vert ugyancsak lázasan e 30 éves ittartózkodásom alatt. Nem egy­szer estünk át komoly pénzkriziseken, de ugv ,amiként legyőzte a két legrégibb intézet az 1872. évi — fennállásuk ideje alatt előfordult legnagyobb — pénzkrizís rettenetes hullámait, ugy a k(ésőbl) ko elke­zeli intézetek is könnyen élljek át válsá­gos időket, ügyfeleik ezen idő alatt nem szenvedtek egy etlen fii fér veszteséget sem, ami nagy érdem számba megy, mert csak vissza kell gondolnunk azokra a bank­bukásokra és ezzel kapcsolatos egyéni tönkremenésekre, melyek mintegy 8—10 év előtt a szomszédos, ennélfogva bennün­ket jobban érdeklő debreceni, szatmári és nagyváradi piacokon, de az ország más helyein is előfordullak s rögtön látnunk kell, hogy itt jó kezekben van letéve a pénzügyek vezetése s az itt működő in­tézetek szolidaritása kétségtelen. Fejlődésük egyébként részletesen ki­tűnik a centennáriumi ünnepségekkei kap­csolatosan kiállításra kerülő grafikonjaik­ból. További előhaladásuk csak biztató le­het, mert a szerencsétlen háború folytán Nyíregyháza végvárrá lévén, áldolt föld­je és a megyénkhez csatolt csonka me­gyék révén ilt a legszebb kilátások nyíl­nak meg közgazdasági tekintetben. Egyetlen súlyos problémájuk a nem fiókintézeteknek az, hogy vájjon |esz-e elég anyagi erejük ahhoz, hogy a velük szemben jelentkező igényeket kielégíthes­sék, mert anyagi erőik összezsugorodtak, a megoldandó feladatok pedig napról­napra súlyosabbak. Itt kerülhet azután sor annak a — különösen a Szabolcsi Hitelbank meg­szűnése alkalmából — hozzám sokszor in­tézett kérdésnek a megvilágítására, hogy mi az oka a helybeli intézetek egyre­másra fővárosi 'intézetekbe való beolva­dásának? A Szabolcsi 'Hitelbankkal kap­csolatosan, mely mint annak volt vezér­igazgatóját legjobban érdekel, egy bizarr történet jut eszembe. . i Az egykori életerős, életviclor deli férfiú, ki egyesítette magában mindazt, ami a férfi-ideált jelenti, egy borongós, a kedélyt amúgy is lesújtó őszi napon arra a felfedezésre jutott, hogy ifjúsága el­röppent. Megjelentek fején az ősz hajszá­lak, arcán az első, bár még alig látható ráncok s izmai sem feszültek már acélo­anyagilag kisebb, erőtlenebb lett volna, mint volt alapításakor, 1871-ben. Ez is megdönti azt a sokszor talán lelkiisme­retlenül hangoztatott vádat, hog\ r a pénz­intézetek a háború alatt meggazdagodtak, inert a tény az, hogy különösen a régiek, csaknem kivétel nélkül, szegényebbek lettek, mint vollak. Választotta tehát a szép halált s át­adta a helyét — bármily megbecsült, deli legény volt is — egy még delibb le­génynek, hazánk legnagyobb pénzintéze­tének, a Magyar Általános Hitelbanknak. Kár érte, mondják sokan, de senki sem mondhatja olyan lélekből, mint én, aki 29 éven át hordtam kisebb-nagyobb téglákat épületének minéf szilárdabbá való tételéhez és az első csákányvágáso­kat mégis nekem kellett megtennem a ]e­lxmtáshoz. , Amely pénzintézetek nem helyeznek ekkora súlyt a nivó megtartására, marad­janak meg a mostani formájukban. Ne­kik is igazuk lehet. Ezek a beolvadások különben, főként a háború ideje alatt megindult, úgyne­vezett affiliációs (érdekközöségi) viszo­nyok teremtésével — előre vetették ár­nyékukat s azóla az erők tömörítésének jelszava pénzintézeti mértékadó körökben állandóan hangzik. Kár lenne, ha ez a tömörülés akkor következnék be, mikor az már menekü­lé sjellegü lesz. A teljes kép kedvéért még meg kell említenem, hogy városunkban a pénzinté­zeteken kívül magáncégek is bonyolítanak le pénzügyeket. Ez is — az évtizedek óta fennálló Baruch Arnold céget ide nem értve — háboruszülte jelenség, ami — tekintetlel arra, hogy ezen cégek tevé­kenysége úgyszólván az egész ország mel­lékkeresetének alapjául szolgált tőzsdei konjunktura kihasználásában kulminált, aminek pedig, a jelek szerint vége van — alighanem hamarosan meg fog szűnni. A pénzintézeteknek ellenben tőkéik aranyában bőségesen nyílik tér továbbra is kereseti lehetőségek teremtésére. A pénz különben is kaméleonszerü va­lami — amely aminlazt a háború ajatt oly sok ízben tapasztalhattuk — gyorsan tud a változott viszonyokhoz alkalmazkodni. Különös aggodalomra tehát éppen városunk pénzpiacán mága legkisebb ilyen alakulattal szemben is legjobb hitem szerint, oka senkinek nincs. Őszintén kívánom, hogy ez a hilem' teljes mértékben válóra váljék. =o=o= városi Irta : Hu'*ek Emil lanár vegyészmérnök, a Nyíregyháza­városi Üzemi Részvénytársaság műszak; előadója. A cenlennárium történeti visszapillan­tás egy évszázad munkájára. Szemeink előtt fekszenek összegyűjtve mindazon do­kumenlumok, melyek "alkotásról, nemes elhatározásból fakadó áldozatkészségről é> odaadással teljesített kötelességről tesz­nek tanúbizonyságot a mai kor szülötte előtt. Legpregnánsabban szól a jubileum időpontja azokról a nagy lelkekről, akik elhatározták, hogy függetlenítik munká­juk területét és tűzhelyüket, hogy egye­sült erővel önálló életet élhessenek, abban a községben, mit a városi jogokkal fel­ruházlak. Az a szellem, amely azok lelkét melegítette, volt az, mely itt épített és te­remtett sok évtizeden át. Egyedül ez a lelkület lehetett méhe annak a gondolatnak is, melynek nyomán az Üzemi Részvény­társaság létesült . Hatni, alkotni és gyarapítani« ez a cél lebeg szemeink előtt. Ez erős elha­tározással végzett munkánk irányító ru­gója. A homokpuszta közepén, vándorló, buckáktól körülvéve nem szűnünk meg egyetlen pillanatra sem kutatni a módot és lehetőségét annak, miként tudnók ac

Next

/
Thumbnails
Contents