Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 175-199. szám)

1924-08-20 / 190. szám

1934. augusztus 20, a A villanyvilágítás dolgairól irt a Nyinidék e napokbtn a közön­ségnek kellemes, szellemes cikket. Idestova 30 éve, hogy ez a vállalat Nyír­egyháza elégedetlenségére működik. Hosszú va­júdás után létesült, amint azt néhai jó Bencs László akkori polgármester Dyiltan bevallottB, sem ö, sem a tanács nem értett az egész do logból semmit. Igy történt aztán, hogy a Ganz­gyárral megkötött szeri ődést, a minisztérium a lakosságra súlyos feltételei miatt, nem hagyta jóvá és abba pótlásokat kellett felvenni. Még igy is, mint akkoriban mondottuk, a lakosság szőröstül-bőröstül kiszolgáltatva nem volt, a vállalatnak. Pl. egy villanykörtét sem vehetett a fogyasztó másutt, mint a vállalatnál, egy huzalt másutt meg nem csináltathatott. Mert ha mégis, akkor a nagy áramfogyasztási szám­lának ez volt az oka. Azóta népszerűtlenebb vállalata nincs a városnak. Eltekintve attól, hogy az egész országban mindig mi fizettük a legnagyobb egységárakat, ráadásul állandó vexá­lásnak voltunk kitéve. A felebbezési fórum azóta a sóhivatal. Végtére is tisztázni kell ezt az ügyet. Eddig a villanyvilágítást szolgálta'ó vállalat minden esetben mint hatóság lépett fel, holott ő a lakossággal, illetve annak képviseletében a város tanácsával egyszerűen szerződéses üz­letfél. Csak a legközelebbi időben történt szám­talan e*etböl akarunk illusztrációul egy párt felhozni. Megjelenik a nagyhatalmú pénzbeszedő a fogyasztónál, ez nem tudja, mivel az egy­ségár havonta változik, mennyi pénz 4e lesz szüksége, a számla összege nagy, nincs annyi pénze, máskorra invitálja. A nagyhatalom szó nalkül kikapcsolja a világítást. — Más: Hoz­zák a számlát, az összeg a mult hónaphoz képest aránytalanul nagy. De eDnek tetejében az összegnek megfelelően kell előleget fizetni, jóllehet egy előbbi hónapbun már űzetett elő­leget. A fel kifogásolja a s-ámlát. Megnézi az árasrmérő órát — véletlenül ért hozzá — hogy noha az utolsó fizetés óta másfél hónap telt el, a szfcmla beny jjtásakor is kevesebbet mu­tat az a számlában jelzett számnál. Nem íizet. Kikapcsolják. Az igazság érdekében meg kelt említenünk, hogy ez esetben, mivel a fél mígis fizette a számlát és kétszeres előlfget, azt visszakapta. A fogyasztó lakása előtti fá­nak néhány ágát lenyesik, sok tízezer koronát számolnak fel érte. A fél sokalja, kikapcsolják. Hát hol vagyunk? Ami pedig a képviseletben történt ez irányú dolgokat illeti, hát csodáljuk dr. Bencs Kálmán türelmét, köztudomásu, hogy erős és szerencsés kézzel szokott belenyúlni minden dologba. De legyük fel, hogy nem sokat keres a társulat a világításon. Hit az van a kötött szerződénben, hogy a lakosságnak csak egyet­len joga van, fizetni? Hát garantálta neki a vá­io<\ hogy mindig csafc nagy nyereséggel fogja lezárni a mérlegét? Feltéve, hogy igsz az, hogy nem nyer a világításon, mert tudjuk, hogy mérlegszerűen a boldog években sem tu­dott ryareséget kimutatni, ami elég érthetetlen vo!t, hát ennek okát is megdugjuk. A vállalat a Magyar A talános Hitelbank — ezelőtt Ma­gyarország — érdekközösségéhez tartozik. A vállalat minden, de minden szükségletét köz­zetve vagy közvetlen ettől kapja, ez előbb le­tejfelezi, természete?, hogy ez az üzem gaz­daságos nem lehet. Ami pedig azt illeti, hogy a könyvek rendbe vannak, hát azt elhisszük. De egy üze­met nem a könyvekből kell felülvizsgálni, a papir türelmes, számok idomithatók, csoporto­síthatók. Nem könyvszakértők kellenek oda, de üzemszakértők. Egy dunavidéki uraság búzát akart el­adni, mondja a házi Kobnjának, hozzon neki egy kereskedőt. — Igenis hozok egy nagyon becsületes, tisztességes terménykereskedőt Paksról — De, Kohn, hiszen ilyen Pakson nincs is. Kohn erősíti, hogy van. — Ne vitatkozzunk, — mondja az ura­ság — adok magának tíz forictot, ha 24 óra alatt egyetlen becsületes kereskedőt tud meg­nevezni Pakson. — Rendben van, — mondja Kohn és indul, az ajtónál megfordul ős igy szól — nagyságos ur, kérem szépen, muszáj annak éppen paksi kereskedőnek lenni? Mi is azt kérdjük, hogy bát muszáj azok­nak a szakértőknek könyvszakértőknek lenni? , Muszáj azoknak artics'kacsicsófea szakértők­! nek lenni? Muszáj azoknak .Nyíregyházi Kul­| turcsiszolók a-nak lenni? És fíleg muszáj »n­! nak képviseletbelinek lenni ? o~ó. Személyesen fellép kedden és szerdán a Fővárosi Orfeum varietté estéin a Városi Színházban! Tamás Benő, a Blaha Lujza Színház kiváló tánckomikusa, a külföldi lapok szerint is a legjobb Chaplin imitátor! Ma sürgönyzött, hogy ő is fellép kedden és szerdán. A titokzatos Tisza-parti barlangban. A barlangot egy lelkes medikus fedezte fel. — Szabolcsi diákok meg­feszített erővel ásták ki a barlangot. — A jelek szerint halásztanya volt. A barlang és a nép fantáziája. — Betyárok, szellemek tanyája. — A bar­lang közelében bronzkori csákányt és edénydarabokat találtak. Nyíregyháza, auguszlus 19. A Nyirvidék tudósítójától. A Nyirvidék nyomán a fővárosi lapok is hírt adtak arrcl a Tisza-parti barlangról, ame­lyet vskáciőtó diákok fedeztek fel és ástak ki a Balsa és Szí bölcs közötti régi, hidejpart ol­daléban. A napokban Kiss Lajos múzeumigaz­gató. Horváth Bertalan h. pénzügyigazgató, Petrikovics László medikus gyűjtő és a Nyirvi­dék munkatársa felkereste a titokzatos bar­langot. Balsán a múzeumi kincsek gyűjtésében mirdig lelkesen segédkező Fekésbázy József tsnltó fogadott bennünket. Itt találkoztunk Vigváry Lajos medikussal is, aki a barlangot felfedezte s Nagy Lajos theológussal, továbbá a Balsán vakációzó lelkes diákcsapattal kiásta a barlangot. Rövid séta után az ásókkal, csá­kányokkal felszerelt társaság ott állott a bar­lang szájénál, Előttünk gyönyörű virágos, lom­bos tér, Tcmcry Zoltán földbirtokos tiszaperti 1 irtok része terül el a Tiszáig, amelyen tul felénk merengenek a sárofpataki hegyek. A napsütéses, színes nyári reggelen hét kaszás karja ritmikusan lendül, sarjút vágnak. Egyszerre állnak meg, hogy köszörüljenek. Ilyenkor hosszan néznek felénk, akik a régi tiszapfrt akácosa alatt készülünk a barlang környékének tanulmányozásához Azt hiszik, hogy kincseket keresnek az urr.k Mert a bar láng hire bejárta a vidéket. Szellemek tanyá­jának, mátok betyárok búvóhelyé n tk mordják. Megindul a mese szövése. Egyesek már azt híresztelik a falvakban, fogy régi vaságyakat, penészes kenyeret találtak a bailangban. Igy nyilvánvaló hát, hogy csakugyan betyárok lak­tak benne. Hogy találták meg a barlangot? Vígváry Lajos, a barlang fáraóhatatlan felkutatója uszókosztümre vetkőzik. Igy szokott bujkálni sz ősi barlangban, ahol bizony jó ru­hában nem tanácsos bebu}ni. Felmegyünk vele a part tetejére. Itt volt ez a mintegy két mé­ternyi süppedős, amely gondolkodóba ejtette Vigváryt. Azt gondolta, hogy ha itt a felszín 2 méterre besüppedt, akkor valahol a mélységben is két méteres üregnek kell lenni, amely be­szakadhatott. Es elkezdett ásni a romantikus diákme­sék, az alagutakról regélő titokzatos történetek hőseinek fanatizmusával. Csakhamar társak is szegődtek hozzá. Nagy Lajos theológus, Szabó András debreceni, Veress Gyula pataki gimna­zisták, Damjanovich Antal és Elek, Jámbor £ Sándor nyíregyházi kereskedelmi iskolások se­gítettek a süppedés megásásában. Napokon át folyt a keméty munka. A fiuk több mint hőt méterre leástak, amikor egyszercsak egy bar­Jangüreg tátongott előttük. Vígváry feltevése helyes volt. A fiuk megtaláltak a barlangot. Vígváry bujt bele elsőnek. Jó szük volt. Hason csúszva hatadt előre és sokhelyt a háta is föl­det ért, mikor hasonfekve kotorta az iszappal már félig betemetett barlangot. Több napi munka után egyszercsak erős huzatot érez. Tudta, hogy közel a barlang b> járata. Csak­úgy tn, a barlang fala áttört éa Vígváry a régi part oldalán kijutott a szabadba. A barlangot tehát hátsó részével fedezték fel és onnan ha­toltak kifelé, a betemetett bejárat felé. Mire szolgált ez a barlang ? A barlangról Fehésházy tinitó elmondja, hogy bejáratát már régóta ismerik, dö nem tu­lajdonítottak neki jelentőséget. A part oldalába vájt kisebb üregnek tünt fel, amiről senkise gondolta, hogy egy nagy partalatti barlang be­járata s nem igyekeztek hátsó falát tovább mé­lyíteni Kiss Lajos muztumőr a mély barlangot megvizsgálva arra a feltevésre jutott, h.:gy a barlang régi halászok tanyája lehetett. A ha­lászok csolnakon közelítették meg a part ol­dalában lévő barlangszájat s viharban vagy éjszakai halászat közben a barlangban időztek s ott tartották szerszámaikat. A barlang néhol kiszélesedik kör alakban s itt kényelmesen el­fér több ember is. A barlang fala egy helyütt kormos. Itt tüzeltek is. A kémény is megvan. A főjárat mentén több oldalfülke van, ahol va­lószínűleg a szerszámokat tartották a halászok. A társaság lámpavilág mellett sorba be­mászik a barlangba, ahol valaha jóízű halász­adomák mellett tanyázott a tiszaparti halász­ember. A ptrtnak ezt a részét ma is Halász­partnak nevezik. A mellette lévőnek Fecskepart a néve. A Széchenyi-féle szabályozás előtt köz­vetlenül a part alatt folyt a Tisza, amelynek itt Balsa és Szabolcs között óriási kanyarulata MA Kedden és szerdán Apollóban Nagy amerikai burleszk estély — 2 felvonásos burleszk-atfrekoió! Bővebbet a lap túloldalán és a szinlapon!

Next

/
Thumbnails
Contents