Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 148-174. szám)

1924-07-08 / 154. szám

2 jtöÍHKJUOÉK 1924, julittfc 8. Elnapolás októberig. A nemzetgyűlés csütörtökön október elsejéig elnapolta magát. A dolog váratlanul, ötletszerűiig és szinte rögtönözve történt. Nem a kormányzópártból indult ki, az ellenzékről Maskó indítványozta s oly meglepetést keltett, hogy a tanácskozás is félbeszakadt miatta. A képviselők a folyosókra húzódtak ugy fontolták meg egymásközt, mit határozzanak. A túlnyomó többség azután nyílt ölésben az elnapolás meüett döntőit Eszel dokumentálta annak beismerését, hogy a honatyák fáradtak immár, eltikkadtak a nyári hőségben s legtöbbjük haza vágyakozik, a vidékre, a gazdaságához, az arató, a gabonagyűjtő, termésértékesítő munkához A kormányzópárt tagjai a kérdés felői nem akartak Bethlen miniszterelnök tudta nélkül határozni, aki egyéb elfoglaltsága miatt nem lehetett a Házban, da telefonon fordultak hozzá, mint a párt vezéréhez s a törvényhozási munka menetének irányitójához A miniszterelnök pedig azt válaszolta, telefon utján, hogy nem kíván bsfolyást gyakorolni a nemzetgyűlés elhatározására, szavazzon kiki lelkiismerete szerint. Igy jött aztán létra az elnapoló határozat. Ezzel persze félbeszakadtak és őszre tolódtak a nemzetgyűlés aktuális feladatai, a pUÉTumban napirenden levő fővárosi reform s bizottságokat foglalkoztató büntetőjogi novella. Mindkettőn jobb lett^volna átesnünk most, hogy haladéktalanul életbe léphessenek. A kormány szándéka is ez volt. Főleg a főváros újjászervezéséről szóló javaslatért kár, hogy október előtt nem válhat törvénnyé. Sürgős szükség lett volna a lex ferendára, anélkül a főváros ujabb félesztendőn át benne marad a törvényen kívüli aliapotban, mert a törvényhatósági bizottság megalakulásához az uj választások csak a törvény életbelépte után négy hó elteltével írhatók ki. A kormány szerette volna, ha a jsvaslatot julius 10 ig letárgyalja a nemzetgyűlés, mely esetben á választások november elején megtörténhettek volna. A nemzetgyűlési ellenzék sajnosan megfeledkezett a törvényhozás komoly feladatairól és az időt nagy kedvteléssel szándékosan fecsérelte el meddő és hosszadalmas vitákra, hetekig elnyújtotta az indemnitás tárgyalását hasonlókép szándékozott eljárni a fővárosi javaslattal is, ha az elnapoló indítvány megbukott volna. Óhajtva reméljük, hogy most a szünetelés alatt előveszik a honatyák jobbik eszöket s ősszel, friss erőben, nagyobb kötelességtudással ós több felelősségérzettel látnak munkájukhoz az ország javára. FRANCIA-OLASZ VÁLOGATOTT filmattrakció Nyíregyházán v A GOCOTTE Italia Almirante Manzinivel. Egy asszony vallomása Natalie Kowankoval keddtől csütörtökig az Apollóban A lelkiismeret magyarjai a világ birájában hivő magyarok. Dr. Révész Imre debreceni ref. leikész előadása a protestáns templomi hangversenyen. — Gednly Henrik püspök, Hammersiadt János orgonaművész, Baja Mihály ref. lelkész es a debreceni templomi vegyeskar a nyíregyházi ev. templomban 7. A Nyirvídék Nyíregyháza,, julius tudósítójától ... [ Vasárnap délután 5 órai kezdettel magas színvonalú templomi hangverseny volt a nyíregyházi ev. templomban,, melynek szereplő; a protestáns egyházi élet terén a legjobb nevet vívták ki maguk számára, Hammerstádt János orgonaművész neve pedig a zenei élet nemzetközi viszonylataiban is a legjobb márkát képviseli. A nagysikerű templomi hangversenyről,, nem ragaszkodva a műsorszámok egymásutánjához,, a következőkben számolunk be A hangverseny központjában dr. Révész Imre előadása állott,, aki »A világ lelkiismerete és a világ Birája« címmel mélyenjáró gondolatokban világította meg nemzeti feltámadásunk ulját. Beszédének gondolatmenete a következő volt: A németországi protestánsok nagy multu lapja a Christlicher Welt pár hét tel ezelőtti számában foglalkozik a Rajna és Ruhr vidékéről kiüzöttek és bebörtönözöttek tízezrének a világ szine elé tárt feljajdulásával, melyben felszólítják az erkölcsi világot,, hogy lépjenek közbe e szenvedők nyomorának megszüntetése és lakóhelyeikre való visszabocsáttatásuk érdekében." A lap a maga részéről ezt fűzi még a tudósitáshoz: «Ezt a felhívást,, a mely a világ lelkiismeretéhez van intézve,, mindannyian aláírjuk.« Nekünk magyaroknak hány ilyen felhívást lenne alkalmunk a világ lelkiismjerétéhez kibocsátani? Habár tisztelettel adó zunk is egykori szövetségesünk nehéz jelenével szemben, mégis joggal kérdezhetjük,, micsoda szenvedés az, lva valakinek csak egy ujját amputálják,, ahhoz képest, ha másnak levágják mind a két kezét és mind a két lábát? Lenne tehát nekünk okunk arra elég,, hogy a világ lelkiismerete elé vigyük szenvedéseinket. Ugyancsak a Christlicher Welt egy pár héttel még korábbi egyik számában egy német származású,, de már hosszabb idő óta külföldön élő ev. lelkész Dass Weltgewiss cimen cikket közölt,, melyben figyelmeztette honfitársait,, hogy hagyjanak már fel egyszien a világ lelkiismeretére való unos-untalan apellátával, mert a világ lelkiismeretéhez szólni nem több, mint a levegőbe beszélni. Nem kell álmodozni a világ lelkiismeretéről s annál kevésbbé magunkat álmodozásba ringatni, mert világ lelkiismeret nincs. Lelkiismerete van az erkölcsi személyiségnek, az egyénnek, amennyiben jellem,. de a népek zűrzavaros tömegében lelkiismeretet felfedezni nem lehet. Hiába felebbezünk tehát egy nem létező fórumhoz,, a világban lelkiismeretet találni épugy nem fogunk,, mint ahogyan a forradalmak idején a tömegek sem rendelkeznek józan ítélőképességgel. A világ, legyen bár az a civilizált népek közössége,, legyen bár akármennyire is keresztyén,, érti a vasnak, vérnek, aranynak szavát,, olykor, különösen sorsdöntő időkben á vallásnak szavát is,, de ettől a világtól lelkiismeretet várni époly gyerme- ; tátalanságáról, mely valljuk be, mind ősi kes illúzió, mint ha azt akarnók, nogv a ' kát a lelkiismeret mélyéből meriti, mert érzi, hogy kell lenni egy felsőbb fórumnak, ahová lehet felebbezni s ahol nincs igazságtalanság,, mert érzi az ember, hogy kell (enni egy felső semmitőszéknek, ahol az elkövetett justizmordokat még helyre lehet hozni. I ; ( i ; A tévedés csak ott van,, amikor az ember ezt a semmitő széket embertársai között keresi. Ez a legfőbb fórum nem emberi. Megmutatja annak helyét a Biblia, mely akármilyen régi is, soha sem a múltnak,, hanem a jövőnek hirdeti igazságait. Révész Imre dr. itt Máté evangéliumának XXV. részében foglalt szavakból rávilágít az igazság és hazugság embereinek sorsára,, majd igy folytatja: — Én nem hiszek a világ lelkiismeretében és nem is ajánlom,, hogy valaki is higyjen benne,, de hiszek a világ Birájában és pedig nem az emberi lelkiismeret mindig tévedhető jogán. A világ lelkiismerete helyett a világ Bírájához fordulni felebbezésűnkkel, nem hoz csalódást, hanem minden csalódás dacára is uj ,rneg uj megacélozódást,, hitet, bizalmat, erőt, mert ezen egyetlen egy fórum előtt nincsenek győzők és legyőzöttek,, nincsenek gazdagok és szegények, nincsenek tőkések és munkások,, nincsenek felsőbbsjégek és alattvalók, ezelőtt a fórum előtt csak kétfélék az emberek,, áldottak és átkozottak, jók és gonoszak. Aki ehhez a fórumhoz felebbez,, nem teszi ki magát annak, hogy amikor már remény kell lelkében,, cinikus hangon azt kérdezzék tőle, mi az igazság? Itt nem lehet a világ szemébe port hinteni, itt nem lehet vesztegetni. A földön a gonosz öltözhet cifra rongyba,, az Isten röntgen szeme előtt azonban mindenkiről lehull a cifra rongy s meglátszik az ember teljes meztelenségében. A jót itt sárral dobálhatják meg,, de az Isten előtt a jó diadalmaskodik. Azt mondhatná erre bárki is, hogy szép, de sovány vigasztalás az, ha csak az örökkévalóságban,, a földi élet elmúlása után jut az ember elégtételhez. Ennél a kérdésnél nem szabad elhamarkodott ítéletet alkotni. Feleletünk csak az lehet, hogy a világ Birájában hinni s hozzá felebbezni nem jelent bűnös passzivitást. — Akik a magyar sors megtaposásán keseregve,, meg akarják jobbítani e nemzet jelenét, nem érik be azzal, hogy a felhők felé irányíthatják tekintetüket,, hanem küzdeni is tudnak ezért a jobb időért. Azt a fényt és tisztaságot, amit az Isten köré emelünk, bele kell vinni nemzeti létünk való életébe. A világ Birájában hivő magyarok magukba mélyednek s nemcsak az ellenség bűneiben keresik e nemzet romlásániák okait, de kendőzetlenül belátják, hogy saját bűneink voltak azok, melyek főként elő készítették romlásunk uljait. Aki a világ Birája elé akar lépni, az mondjon le sok önzéséről, tunyaságáról, kényelemszeretetéről, irigységéről, gyűlölködéséről, tiszcsatatéren egymással szemben álló emberektől azt kivánnók, hogy hallják meg a mögöttes részek falvaiban síró asszonyok és gyermekek zokogásáig i Minden világromlás után s minden csalódás után mégis mindig csiak felhangzanak az ilyen sikoltások s mégis ragaszkodik az ember ahj*)z a hitéhez, hogy van a világnak lelkiismerete. Ez a hit táplálóin agyar bűn. Az egyik dobja el magától a kártyát, a másik pedig fogjon testvérkezet azzal a honfitársával, aki époly lelkesedéssel, csak talán a módozatokban másként keresi nemzetének boldogságát, a harmadik pedig vegyen ceruzát a kezébe s szániolja össze, mennyit fordít jövedelméből ételére és italára,, saját élvezetére, mulatságaira, kényelmére, dohányára s határozza el magát arra,, hogy legalább is