Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 148-174. szám)

1924-07-27 / 171. szám

2 1914. julius 27 A felvételi vizsga halála. A kultuszminiszter megvalósította régi tervét, a napokban eltörölte a felvételi vizsgát, amelyet annyi oldalról — és mél­tán — támadtak. Az a nyilatkozat, ame­lyet Klebelsberg e tárgyban adott, érde­kesen világitja meg pedagógiai szempont­jait. Többek között nyíltan bevallja, hogy. elvi ellensége a vizsgáknak s ezért az egész középiskolai vizsgatömegből egye­dül csak az érettségit tartotta meg, ellen­ben az osztályvizsgákat eltörölte. Ez a miniszternek régebbi intézkedése volt s a logikus olvasó méltán kérdezheti, hogy ilyen elvek mellett miért nem törölte el hamarabb az oly sok oldalról támadott felvételi vizsgát? Az a válasz, amit erre a kérdésre a miniszter nyilatkozata magá­ban rejt, egy igazi pedagógus válasza. A felvételi vizsgák tulajdonképen csak pe­dagógiai kísérletül szolgáltak s épen ezért a miniszter jelentéseket kért róluk a főigaz gatóktól. A főigazgatói vélemények telje­sen a kultuszminiszter kezéne jártak, mert a felvételi vizsgák rendszerét ők sem tartják előpyösnek s épen ezért ők maguk is eltörlését kérték. Azok a megjegyzések, amiket a kul­tuszminiszter a felvételi vizsga lélektaná­ról mondott, a gyakorlott pszichológust állítják elénk. Mindéin józan gondolkozású ember aláírja azt a megállapítását, hogy az "ilyen vizsga szerencsejáték jellegével bír hiszen az ott mutatkozó eredmény legtöbbnyire idegek dolga és semjnifélje biztos képet nem ad a gyermek képességei ről. A gyermekek lelkének fejlődése nem' egyenlő ütemű. Vannak, akik csak megle­hetős késő korban érik el azt a nívót, a mely megfelel valódi énjüknek, inig má­soknál az érési folytamat korábbi. Nagy fe­lelősség ilyen körülmények között a felvé­teli vizsgán egy tíz éves gyermekről meg­állapítani, hogy alkalmas-e középiskolai la nulmányokra, vagy sem. Sőt ez nemcsak nagy felelősség, de bizonyos mértékbon lehetetlenség, hiszen sohasem lehét tud'­ni, hogy a későbbi korban mi mutatkozik a gyermekben. Ugyancsak aláírjuk a miniszter ama kijelentését, hogy a felvételi vizsga antiszo­ciális ,mert egyoldalúan kedvez a vagyo­nosabb szülők gyermekeinek, akiknek módjukban áll instruktori-al előkészíttetni a kis jövendőbeli gimnázistát. Az isko­lának olyan intézménynek kell lenni, amely a szó legnemesebb értelmében demokrati­kus, vagyis kell, hogy megkönnyítse a nemzet rétegeiben esetleg rejtőzködő te­hetségek érvényesülését. Másrészt köte­lessége, hogy az általános képességű ifjú­ságnak olyan biztos szellemi irányítást ad­jon, amely az élet későbbi éveiben elégsé­ges legyen számukra a boldoguláshoz. 'A miniszter reményének adott kife­jezést, hogy intézkedése megnyugtatja a szülőket. Ebbeli várakozása minden ieset­re be fog következni s az a sok szülő, aki eddig aggódva gondolt a felvételi vizs­gákra, hálával fog adózni a kultuszmi­niszternek, aki bátran levonta az eddigi kísérletezés eredmónyieit s a maga meggvő ződését érvényre juttatva, egy nemes gesztussal eltörölte ezt a sokat támadott rendszert. Reméljük, hogy ezek után azok, akik még a Tel vételi vizsgák kérdé­sét is politikummá tudták tenni, el fog­nak hallgatni s ők maguk Is méltánylás[­sal fognak adóznia kultuszminiszter bölcs belátásának. Riport a „Montmartre^-ról. Nyáresti séta a Montm arton. — A vak harmonikás. ­a régi Párisból. Apacstanya I — Párisi levelezőnktől — i Páris, julius 25. I. Bár itt Párisban a Juliiett 14 neveze­tes, sőt a legnagyobb nemzeti ünnepe a franciáknak, most azért nem irok, mert a mult évben már részletesen beszámoltam róla s ma látóbb szemmel nézve kissé unalmas és az a »profannus vulgus« ün­nepre. Kivilágítás, póz vagy gesztusok, pa­rádés rendőr, ünneplős ruháju gyermekek és nagyok és evés-ivás és tánc és szerelem, és vége. Gesztus póz az egész, mert jó ün­!nep s nemzeti — de annak a 400000 mun­kanélküli családnak nem utal ki semmi­lyen közpénztál* pénzt, hogy az ünnep tiszteletére meleget vacsoráljon. Pedig mennyi jónevü ember, művész van itt a Montmarton s éheznek a szó legprózaibb értelmében. Egy magyar középnemes csa­lád sarját ismerek, festőművész és tehet­séges. Ki is állított már itt a Salonban. Egy egész közönséges utcai nő segélyezi, hogy ne haljon éhen. De így van nemcsak az idegen hanem a francia művész em­ber is. A kutya se néz feléjük. Néha-néha egy bofond ánglius jön, néz a nagy okulá­réja mögül, megvesz egy-két képet és megint elül a vihar. Mert egy képnek az eladása valóságos vihart támaszt egy ilyen művész utcában. Esteledik. A nap korongja nagy és vörös. Gyönyörű háttért szolgáltat a néző­nek. Éles konturu kontraszt az Eiffel to­rony. Éppen a nap korongjába esik, amint a »Sacra Cőr» egyik erkélyéről nézem. Csodás panoráma. A szemhatár vége felé hatalmas gyár kémény erdő, a kémények­ből sürü füst gomolyog föl a nap felé. És mire körüljárom a templomot, a nap már lebukott az ég pereméről és csak vér­vörös aranysugarai verődnek vissza egy­egy hatalmas áruház üveg tetején. Innen ugy néz ki a kép, mintha Moszkva terrí­plomrengetegébfen nézném a sok-sok arany kupolát... v RESZKESS! Szombaton és vasárnap az Apollóban Már itt van a Fehér város réme! Fönt a hegyen elindulok lassan széj­jel nézni. Gyenge kellemes szellő Traviatta nagy áriájának elszórt foszlányait hozza felém és elindulok az irányában. Néhány sötét és nagyon kétes kinézésű sikátoron át eljutok egy kisebb lélegzetű térre. Kö­rül öreg, gerendákkal alátámasztott vis­kók, minden ablak előtt erkély, rajta vagy egy öreg ember hálósapkában pi­pázik csöndben, vagy egy öreg, fehér fej­kötős néni kötöget sötét színű vastag téli harisnyákat. A tér közepén néhány öreg akác alatt kemény kőpadok. Egy pad kö­rül csoportosulás. Egy 65 éves fehér ha­jú öreg vak ember ül ott és egy nagy har­monikával cflyan szépen, olyan zenei ru­tinnal játsza Traviattát, ahogy ezt már régen nem hallottam. Öreg kézműves bol­tok és régiség kereskedések váltják fel egymást. Szolid, budai kinézésű kislányok, hosszú hajú müvészféle vagy feketenyak­kendős esetleg fekete inges ifjak karján kuncogó kacagással surrannak el a sikáto­rok között. Nyár van és őrült meleg. Ez pedig a szerelem talaja, különösen itt... A gödtös görbe, misztikus kiszögelésü pasi­sageok utcák labirintja. A mély csöna itt szinte ünnepies. A világítás olyan hiányos, hogy egy akármilyen kis magyar falu biz­tonságosabbnak látszik. A közelben min­denhol elfojtott sikolyok rejtőznek és tör­nek elő. Messze meg a város bug, morajlik fel ide tompán. A nagy város lüktetése, élete. Apró ezerszínű lámpák fénye, mint­ha az eget látnám millió csillagaival. Köd­fátyol fekszik a város fölött. Gyönge fe­hér ,átlátszó ködfátyol. Mintha egy taka­róval vonta volna be a Gondviselés egész Párist... Az »Arany Harang«-hoz egy olyan va­lami kis meghitt előkelő «Márvány meny­asszony® féle vendéglő. Terrasza kinyú­lik az utca közepére és belátni az egész városra. Közönsége előkelő, disztingvált. Estélyi toiletben és csillogó ékszeresen. — Urak feketében. Mintha az valami egyen­ruha volna. A nőket nem lehet megkü­lönböztetni. Az uri asszony egyforma itt a kurtizánnal. Mindenki jó ízléssel, bár kissé feltűnően van öltözve. Itt mindenki jól viselkedik. Ez alatl értendő, hogy nem ölelkeznek, csókolodznak és nem fűsze­rezik az étkezést meglehetősen étvágy­apasztó •mozdulatokkal, amit majdnem mindenhol látni. A háttérben, a templom lábánál egy egész autópark. Mind privát ' kocsi. Mondhatnám, hogy itt van a «Ma­, ieslic« »Claridge« a »Grand Hotel« egész ; közönsége. A hindu herceg, az orosz j gróf egész békésen megfér egy kis asztal­nál a bécsi kereskedővel, aki vásárolni jött Parisba. Nagynevű művészek, éneke­sek, énekesnők énekelnek legy-egy dalt va­csora után. A közönség velők énekel és akad gyorsan, aki zongorán kiséri. Nem ismerik 1 (egymást az emberek, de olyan jól összeférnek, mint egy család. — Az idegent csak a buta köznép tudja olyan nagyon gyűlölni. Az értelmes, az intel­ligens, ami sajnos, aránytalanul kevés van, az nem gyűlöl. Sőt többen, akik jártak Magyarországon is, újságírók, beismerik, hogy a magyar nép egyéni kultúrája jó­val nagyobb a folyton agyondicsért fran­cia nép kultúrájánál. Kifelé sohasem re­prezentáltatták az igazi Inépeíh s jgy csak az ismeri őket igazán, aki már bizonyos időt 2 amerikai sláger 1 szombaton 7 és 9 órakor, vasárnap 3, 5, 7 és 9 órakor Sötétség lovagjai amerikai kalandordráma 5 felvonásban bűnügyi történet 5 felvonásban Diadal Mozgóban szombaton 7 és 9 órakor, vasárnap , 5, 7 és 9 órakor

Next

/
Thumbnails
Contents