Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 148-174. szám)

1924-07-24 / 168. szám

2 JhdimwÉK 1954. julius 24 Egy kinos ügy vége. A kormányzó bölcs elhatározással pertörlést rendelt el a királypuccs vádlottjai ügyében. Ezzel egy olyan ügy aktái zárulnak le, amely az egész országban a legkínosabb benyomást kellette. — Ismeretes, hogy elhunyt királyunk a végzetes 1921. évi visszatérés előtt már egy ízben, mint magánember megjelent Magyarországon. Akkor azonban sikerült őt meggyőzni, hogy az idő egyáltalán nem kedvező jogai érvényesítésére s épen ezért megfogadva a bölcs tanácsot, elhagyta Magyarországot. Mindenki örült, hogy a veszélyes kaland ilyen jó kimenetelt nyert s már azt gondoltuk, hogy a restaurációs kísérletek gondja elmúlt fejünk felől. Ekkor azonban működésbe léptek olyan tanácsadók, akik nem gondolva át teljesen a kül- és belpolitikai helyzetet, rávették a királyt az 1921-es végzetes kalandra. A tény és a helyzet megdöbbentő volt és a parancsoló szükségszerűség azt kívánta, hogy a kormány mérlegelve azokat a mérhetetlen veszélyeket, amelyeket ez a restaurációs kísérlet magában rejtett, olyan uton akadályozza meg ennek a könnyelmű lépésnek esetleges sikerét, amelyre neki magának is a legkínosabb volt rálépni. Minek fejtegessük az akkori eseményeket, amelyek szembeállították a magyart a magyarral, a király állal kinevezett ellenkormány elhamarkodott és meggondolatlan fenyegetődzéseit, egyszóval mindazokat a szomorú szenzációkat amelyeket magának éTíiunyt királyunknak az érdekében is a legjobb lett volna elkerülni. — Az események azonban végbementek s amint mái- elkerülhetetlen — magukkal hozták a következményeket. A királypuccs legfőbb mozgatói a független magyar biróság elé kerültek, amely részletesen megvizsgálva az ügy aktáit, arra készült, hogy igazságos ítéletet mondjon a bűnösök cselekedeteiről. A Kormányzó azonban, miután kellő mérséklettel megvárta, hogy az idő lehiggadást hozzon ebben a kínos ügyben, bölcs és igazán tiszteletreméltó elhatározással arra szánta magát, hogy legfelsőbb akaratának érvényesítésével ezt az egész ügyet leveszi a politikai élet napirendjéről. Mikor azonban üdvözöljük a "Kormányzó nemes elhatározását, nem állhatjuk meg, hogy rá ne mutassunk arra a vehemenciára, amellyel épen ebben az ügyben szereplők némelyike a Kormányzót olyan politikai támadások céltáblájává tette, amelyeket egyáltalán nem érdemelt meg, s amelyek az országos közvélemény spontán felháborodását vonták maguk után. A' Kormányzó, mikor ezekután is a feledés fátyolát akarja borítani egy olyan ügyre, amelyet a közfelfogás szerint is legjobb elfelejteni, nagy önmérsékletről tesz tanúbizonyságot s most már a kegyelemben részesülteken a sor, hogy belátva a királykérdés feszegetésének veszélyeit, férfias önuralommal levonják a konzekvenciákat s jövőbeni politikai magatartásukat ehhez szabják. x/j giuu icguiagauu uuujc AMATOL Buza infláció. Irta: Vantsó Gyula dr. a Magyar Gazdaszövetség igazgatója, az Országos Többtermelési Liga ügyvezető alelnöke. Aratás idején az uj buza ára rendszerint csökkenni szokott. Ez természetes is, hiszen a kínálat aratás idején indul meg és a kereslet ennek megfelelően tartózkodóbb. Ezenkívül az uj buza be is szárad, tehát súlyából veszít, amit szintén nem szabad figyelmen kívül hagyni, ugy, miként a tárolás költségeit sem, amelyek az uj gabonának gyakran nemcsak a rostálás, hanem a forgatás költségeivel is szaporodnak. Az tehát természetes, hogy aratás idején olcsóbb lesz a buza, az azonban, ami az idén és az elmúlt két-három esztendőben történt a gabonapiacon — már természetellenes. Természetellenes a 340000 koronáról 270000 koronára vaió áresés, ami teljes 4.20 aranykoronának felel meg. Ilyen különbözetet sem a buza ára, sem a mezőgazdaság nem bir el. Különösen akkor, ha a differencia — köztudomás szerint — csak átmeneti és abból a fogyasztónak semmi haszna nincsen, mert a kenyér 'egy fillérrel sem lesz olcsóbb. Sokan a túlságosan rózsás színben feltálalt hivatalos termésjelentéseket okolják, azt mondván, hogy a tizenhatmillió mélermázsás termésjelentések csökkentették az árakat, mások pedig az amerikai veszedelemre hivatkoznak, ame]y abból állott volna, hogy az Újvilág fölös gabonatermését egyszerre dobja piacra Európában. Ez a törvényjavaslat azonban, amely, a Haditermény mintájára állami értékesítő intézményt tervezett Amerikában, meg bukott, viszont idehaza kiderült, hogy a termés bizony nem hoz annyit, mint ameny, nyit hivatalosan hirdettek és ezért az árak ismét emelkedtek. Bizonyára ebben az érvelésben is van valami igzság. Mindenekelőtt igaz az, hogy a mi hivatalos termésbecsléseink évek óta hibásak, évek óta okoznak csalódásokat a reájuk építőknek. Igaz az is, hogy az amerikai értékesítési tervezet leverte volna a gabonaárakat Európában, de viszont igaz az is, hogy akkor, amikor nálunk 270000 korona volt, Amerikában változatlanul 4.84 dollár kö rül mozgott a dollár ára, tehát meghaladta a négyszázezer koronát. Éppen ezért meg lehet és meg is kell állapítani, hogy azok a nagy árkülönbözetek, amelyek a hazai búzatermés értékét egyszerre másfélmillió koronával csökkentik, más főokon alapulnak. Alapulnak pedig a hazíai mezőgazdasági termények értékesítésének teljes szervezetlenségén. — Mert csak szervezetlen értékesítési viszonyok között lehet buzainflációról, beszélni s ilyent a valóságban is konstatálni, nálunk pedig minden aratás után buzainfláció van, tehát az értékesítés szervezetlen. Igaz, hogy az idén a három -esztendőn át felgyülemlett adók és a kényszerkölcsön a legtöbb gazdát adósságokba kergették és alig várták, bogy termésüket piacra dobva, a 40 százalékos kamatoktól szabaduljanak, mindez azonban nem éreztethette volna hatását olyan érzékenyen, mint az idén, ha a mezőgazdasági hitei és ezzel kapcsolatosan az értékesítés szervezve volna és mindaddig, amíg ez be nem következik, buzainfláció. gyap]uinfláció, borinfláció és a különböző inflációk egész sorozata fogja csökkenteni a gazda munkájának megszolgált bérét. Százmilliárdok (csak a búzánál ötszázmilliárd) vándorolnak nyereség címén a közvetítők zsebébe, amelyből sem a termelő, sem a fogyasztó, sem az ország egy fillér hasznot nem lát. És, ha azt látjuk, hogy mezőgazdaság^ tudományos intézeteink vegetálnak, kisérletügyi telepeink tengődnek, mezőgazdasági oktatásunkra nincs elegendő pénz, önkéntelenül eszünkbe jut, hogy mindezeken a bajokon milyen egyszerre lehetne segileni az értékesítés megszervezésével. A súlyos milliárdokra rugó spekulációs különbözetek néhány ezreléke elegendő volna elsenyvedésre Ítélt' mezőgazdasági kultúrintézményeink fenntartására. Nem kellene más, mint a gazdákat egy nagy érdekközösségbe hozni, amely értékesít és hitelt nyújt. Ehhez azonban a gazdatársadalom olyan öntudatra ébredése ís szükséges volna, amilyent ma — sajnos — nem lehet remélni. (KEK.) Csakis felnőtteknek! Ét AMATOL | Kérdés és felelet. A háztulajdonosra nézve szégyen-e az, hogy a saját házában albérlő? Vettök a következő levelet: Van szerencsétlenségem bejelenthetni, hogy én is azok közé az irigylésre nem méltó kevesek közé tartozom, akiknek elődei olyan jól gazdálkodtak, hogy ma nekem Nyíregyházán három házam van és lalásom még sincs. A nevemen álló házak egyike a Kossuth-utcán, a másika a Rákóczi-utcán fekszik, a harmadik pedig az Erzsébet kórházzal szemben van, melyeket csak kívülről áll módomban szemlélhet* ni, minthogy mind a hármat a lakók tartják megszállva. Már egész vagyont költöttem el különféle folyamodványok bélyegeire, hogy a hazaimban valahogy egy polgári hiztartáshoz megkívánt terjedelmű lakást biztosithassak magamnak, ami nem lett volna kivihetetlen, ha bármelyik házamban azok bérlőim mindegyike csak egy helyiségeikét adott volna át nekem, mint fedéladó gazdájuknak. A legborzasztóbb azonban az a dologban, hogy egyik lakóm albérletbe adott ki egy bútorozott szobát és olyan dijat szed állítólagos rokonától, aminőt nekem az egész lakásért nem fizet. A másik lakóm másodmagával lakik öt szobát és nincs belátással azokkal szemben, akik örülnének, ha ötödmaguknak keríthetnének 2 szobát, ügy hsllom, hogy most a harmadik lakóm puhatolódzik, hogy szobáinak egy részét miként tudná buzavalutás alapan kiadni. Ez legalább nem kertel, hanem azt mondja: neki mindegy bárki legyen az ajánlkozó, az a fő, hogy fizessen, mégpedig sokat fizessen. Amennyiben az én famíliám ma is Djbreeenben lakik, engem pedig hivatalnoki beosztásom Nyíregyházához kö', már azon gondolkodom, hogy a sajít házamba megyek albérlőnek és megajánlom pár szobáért azt az öszszeget, amelyet három nagy házam b Srlete címén kapok. Hogy fogom e tataroztatni a házaimat és miből, az a jövő titka ? Mielőtt azonban erre a furcsa lépétrá végleg elhatároznám magam, kikérem a tek szerkesztőség véleményét, nem leszek-e nevetség tárgyáivá, nem őseim előtt, akik fáradságos munkanak a gyümölcséből épi:ették meg házaikat, hanem a ma élő emberek előtt, akik ma is ugy gondolkoznak, mint amikor a molnárral és szamarával megtörtént az a bizonyos tanulságos eset. Tisztelettel T. Lajos. * Ezt a lesrelet nekem oszto'.ta ki a szerkesztőség elintézés végett, amire válaszomat itt adom meg, mivel a háztulajdonosok és bérlőik 2 gyönyörű sláger! Nem egyformák az asszonyok dráma 5 felvonásban. Főszerepben: NORMA TALHADHE. Vissza a paradicsomba amerikai szinmü 6 felvonásban. Főszerepben: NELA SHIPMAN. i Diadal ISozgól a Szerdán és csütörtökön 7 és 9 órai kezdettel Nem egyformák az asszonyok dráma 5 felvonásban. Főszerepben: NORMA TALHADHE. Vissza a paradicsomba amerikai szinmü 6 felvonásban. Főszerepben: NELA SHIPMAN. Szerdán és csütörtökön 7 és 9 órai kezdettel