Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 148-174. szám)

1924-07-20 / 165. szám

Nyíregyháza, 1924. julius 20. Vasárnap OJV. évfolyam. 4 165 szám EI5ttzeté*l Arak helyben és vidéken: Say héra 30000 K. Negyedévre 80000 K. StSsttestviseMknefc <ba tanitótouk 20*/« engedmény. Alakította JÓBA ELEK Főszerkesztő : Dr. S. SZABÓ LÁSZLÓ. Felelős szerkesztő : VERTSE K. ANDOR. Szerkasztőség ét kiadóhivatal: SZÉCHENYI-UT 8. SZÁM. Talalon szám 139. Postachaque 28360. Kéziratokat nem adunk vissza. Utoljára a földreformról. Irta: Kállay András. Teljesen az idegek és vérmérséklet a felfogásomnak következménye volt az az inditvány, melyet egy egyszakaszos törvény végleges megszavazása előtt pár héttel a Ház asztalára letettem. Indítványom »zóról-szöra a következő volt

4 Süondja ki a Nemzetgyűlés, hogy: »a magyar Államnak joga van minden ötven katasztrális holdon felüli ingatlanból a megállapított progresszív kulcs szerint, vagyonváltság fejében, minden megtérítés nélkül, felebbezés kizárásával, megfelelő területeket azonnal tulajdonába venni.« Az inditvány indokolását azonnal átadtam nagyatádi Szabó István miniszter urnák, aki annak elolvasása után azt mondotta: »ebbe érdemes belebukni«. De hát a miniszter ur is megforditottja a francia gárdának, ugyanis mindig megadja magát, de sohasem bukik meg. Az indokolásban azt kértem, hogy ezt az egyszakaszos törvényt hajtsák legelőször is végre és ha ennek végrehajtása után nem volnának a jogos igények kielégítve, csak akkor vegyék elő a földreform alaptörvényét, vagy tegyenek másirányban kísérletet a megoldásra. Ez az inditvány egyszerű, kivételeket nem ismerő, igazságos, úgyszólván napok alatt végrehajtható, amely nem válthat ki keserűséget senkiből, mert hiszen a vesztett háborút megfizetni, a népet földhöz juttatni, elkerülhetetlen kényszer volt. — Ebbe az egy szakaszos törvénybe nem lehetett politikát és kurzust bele pancsolni, ebben nem érvényesülhetett hazafiatlan önzés és ennek végrehajtása nem válthatott volna senkiből se ki jogos felháborodást, senkinek igazságérzését meg nem renditette volna. Ám nagyon igazsága volt Gaál Gasztonnak, amikor vagyonváltság fejében ugyanolyan áldozatokat követelt másnemű vagyonokból is, mint amilyeneket hoz a gazda, a birtokos, amikor ősi, utolsó rögeitől a Haza és nép érdekében megválni kész. Ha azt kérdezi a nyájas olvasó, hogy miért nem tárgyalták ezt az indítványt a Házban, erre felelni csak annyit tudok, hogy indítványom beadása után különösen az ötvenholdas kisgazda képviselőtársaim néztek rám görbén és gyanakodóan, mintha meg volnék bolondulva; és mikor Rakovszky István Ház-elnök urlól és és nagyatádi Szabó István miniszter úrtól kértem a napirendre tűzést, egymáshoz küldöztek, hogy a másik az illetékes, mindig üdvözletüket "küldve általam egymásnak — még azt gondoltam: né!! hogy szeretik ezek egymást — de a végén rádolga, hogy kiből-kiből mit vall ki, látni a hosszan tarló vajúdást, amelyet földreformnak csúfolnak, s amelynek végeredménye, ha tovább is igy megy, egy torzszü lőtt és egy nyomorék anya lesz... Fásult megadással, keserűséggel egyik, cinikus mosollyal a másik, ökölbe szorított kézzel nézik igen sokan, hogy egy elkerülhetetlenül szükséges gyorsan végrehajtható földreform helyett, vagyis egy gyors és sikerült operáció helyett miként vágnak újra és újra mélyébbnél-mélyebb sebeket a nemzet testén és miként akadályozzák meg idétlen kezeléssel e mélyenjáró, fájó sebek termés ze'es gyógyulását is. Negyedik éve, hogy az alaptörvény elkészült; negyedik éve folynak haszontalan kísérletezések minden fórumon arra nézve, hogy az elhibázott alaptörvény végrehajtását lehetővé, gyorsabbá tegyék, — mig végre most megszületett a toldozófoltozó, egyrészt a végrehajtást gyorsítani célzó, másrészt a reform befejezését időtlen-időkig kitoló novella, melynek végrehajtási utasítása nagyatádi Szabó István miniszter ur szerint, tekintettel a sürgősségre nemsokára meg fog jelenni, azaz a történtek után teljes jóhiszeműséggel lehet megállapítani, hogy ennék a novellának majdan feltétlenül szükségessé váló helyesbítését Szabó István miniszter ur unokája fogja öröklött befolyásolhatósággal megfontolása tárgyává tenni. Szomorú következményei vannak azon ban ennek a fejvesztett heree-hurcának. A folyton szaporodó igénylők tömegében az elégedetlenség az izgalom és türelmetlenség vert gyökeret. A földbirtokosok fejük felett az állandó Damokles karddal, a teljes bizonytalanságban a termelés rovására tengetik gazdálkodásaikat. — Es hogy hány száz milliárdjába került az államnak eddig is a földreform törvénye, illetve annak végrehajtása, annak csak a jó Isten a megmondhatója, mert ember azt megmondani soha nem fogja. A tiszántúli választások után gróf Teleky Pál kormánya idejében, amikor a földreform törvénye már tető alatt volt, látva annak végtelenül komplikált, zavaros szerkezetét, arra a meggyőződésre jutottam, hogy a törvény végrehajtása rendkívül körülményes és hosszadalmas lesz. A földreform szükségességét parancsolóvá tette a vesztett háború és annak gyors végrehajtásától vártam én azt, hogy az állam egyrészt a vagyonváltságos földreformmal némi pénzhez jusson, másrészt az évek óta felizgatott földéhes nép lehetőleg leggyorsabban kielégíttessék. Ennek jöttem, hogy ez az üdvözlet küldés körülbelül azt jelentette, hogy: »ne higyj neki, ne hallgass rá«. Ekkor akartam legelőször lemondani, de én is ugy jártam, mhit Nagyatádi Szabó István miniszter ur jár mindig: »nem engedtek lemondani.« Indítványom megokolásában elsősorban az van leszögezve, hogy az általam ajánlott megoldás egyszersmindenkorra szól és nincs tovább semmi néven nevezendő földreform: le van szegezve, hogy a vagyonváltságos föld átvétele nem a falvakban a helyszínén, hanem a vármegye székhelyének telekkönyvi hivatalában at érdekelt birtokosok, az Igénylők mzegbizottjai, a kincstári és bírósági kiküldöttek, gazdasági felügyelő ós mérnök jelenlétében történik. A területek a községek körül vétetnek el. Felebbezés nincsen. — Ötven holdnál azért láttam jónak elkezdeni, mert igen sok községben nagybirtok nincsen, sőt középbirtok sincs, tehát, hogy legalább a házhely és községi közlegelőt gondoltam e vagyonváltságos földből biztosítani, másrészt, mert 'az ötven holdas kezdéssel háromszor annyi föld biztosíttatott volna az állam részére, mint amenynyit az alaptörvény produkálhat. — A progresszív kulcs öt százalékánál kezdődött és harminc százaléknál végződött. — A házhely és községi közlegelő az igényjogosult, illetve a község, mint erkölcsi testüület tulajdonába ment volna át, de a fennmaradó területek az igényjogosultak között csak mint örökbérletek osztattak volna széjjel. Indokolásomban nagyjából ezek voltak a főbb pontok és csatoltam egy példát szülőfalumra, Nagyhalászra nézve, váj jon

1 mit jelentett volna e "községben az általam indítványozott földreform. Négy évi jobb ügyhöz méltó megfeszített dobolás után nyolcszáz katasztrális hold földre toborzott össze a gazdasági felügyelő ur és az elöljáróság igénylőt. Az én indítványom és progresszív kulcsom szerint huszonnégy óra alatt minden költség nélkül 1370 katasztrális hold ment volna át az állam tulajdonába; már mostan • jelentkezett Nagyhalászban 350 házhely igényjogosult; ezeknek szüksége van körülbelül 100 hold területre 400 ölével; 270 holdra szüksége van a községnek községi közlegelő céljaira, ezek az igényjogosultaknak, illetve a községnek tulajdonává váltak volna. — A fennmaradó 1000 katasztrális holdat az! igényjogosultak között három holdjával kisbériéibe kell kiadni időtlen-időkig és ebből az ezer holdból kell majdan a jövőben jelentkező házhely igénylőket kielégíteni; mert hiszen a paraszt ember házasodik, abból hála Istennek pulya lesz, de egy sem jön házhellyel a világra, és ha aztán házhelyet kér, hát újra kezdjük a földreformot? Nem helyeslem azt, hogy az igényjogosultak tulajdonává váljék ez a 1—3 hold föld. Ez a törpe birtok nenl harisnvák a legnagyobb választékban • • ® I®ll Jp M™ legjobb minőségekben, — az őstzes cipöszfnekben legelőnyösebben vásárolhatók » Hunpária Cipöáruházbftn Nyireeyhá/a, Zrínyi Ilona-utca 5. Telefon: 195. Egyes szám ára 2000 korona.