Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 100-124. szám)

1924-05-13 / 109. szám

Iü24. május 13 den fajtából 3 üveg) hordók, bo«ászati esz- , közök, anyagok, szőlő-oltványok. — Csoport elnök : Lipthay Jenő szőllőbirtokos. 13. Méhészeti csoportban kasok, kaptárak, keretek, eszközök, anyagok, mc^ és különféle készítmények. Elnök : Benkő András kir. tanfelügyelő. Titkár : Gulyássy Győző méhészeti kerület vezetője. 14. Vadászat, halászat, erdészet csoportjában : élő és kitömött állatok, eszközök, há. lók. Facsemeték és fanemek. — Elnökök : Virányi Sándor vármegyei főjegyző, Kállay András földbirtokos. 15. Kertészeti csoportban : zöldség- és gyümölcsfélék, cseiepes és levágott virágok, vetőmagvak, konzervek, aszalványok, befőttek. Művelési és védekezési eszközök. Elnökök : Drucker Henrik földbirtokos és Zednik Emil városi főkertész. 16. Sajtó propaganda osztály vezetői : Dr. Sasi Szabó László, Vertse K. Andor, Téger Béla és Máczay Lajos. Rendezőség. Megalakult a keresztényszocialisták nyíregyházi csoportja. Szervezkedő népgyűlés a Kossuth-téren. — Szabó József nemzetgyűlési képviselő beszéde. Nyíregyháza, május 12. Saját tudósi tónktól. A keresztényszocialista párt nyíregyházi csoportja tegnap délután népes alakuló gyűlést tartott a Kossuth-téren, amelyre a fővárosból is érkeztek vendégek, hogy tanúi és részesei legyenek a párt nyíregyházi zászlóbontásának. A gyűlést fél 4 órakor nyitotta meg báró Buttler Sándor a következő szavakkal : i Magyar Testvérek ! Az április 6-án megtartott előzetes szervezkedő gyülésünkön elhangzott beszédek hatása alatt városunk dolgozó népe elhatározta, hogy amit eddig elmulasztott, azt most meg fogja tenni. Vannak bizonyos szociális kérdések, amelyeket föltétlenül meg kell oldani, s erre törekszik a mi pártunk. A kibocsátott aláírási ivekből már eddig is megállapítható, hogy a keresztényszociálista párt nyi; egyházi csoportja megalakításának igenis megvan a létjogosultsága. Felkérem a jelenlévőket, hogy a gyűlés szónokait meghallgatni szíveskedjenek. Szabó József nemzetgyűlési képviselő emelkedik most szólásra és nagy figyelem közepette a következőket mondja : Tisztelt Népgyűlés ! Munkás Testvérek ! Az elnök ur az imént azt mondotta, hogy Nyíregyházán kellő visszhangra talált a keresztényszocialista párt felhívása, s azt is mondotta, hogy a multak mulasztásait jóvá kell tenni. Ebben a mulasztásban pedig kisebb-nagyobb mértékben mindenki bűnös, legfőképen pedig azok, akiknek akkor kezében volt a kormányhatalom. Tisztelt Népgyűlés ! A múltban nagyon sok mulasztás történt. A kormányok sohasem tudták megérteni a munkások és tisztviselők jogos követeléseit. Nem látták be annak a parancsoló szükségességét, hogy a dolgozó népnek egybe kell forrnia vezetőjével. Ha visszaemlékezünk a háború előtti időkre tudjuk, hogy akkor sem volt valami rózsás a dolgozó emberek helyzete. Le kell ezért vonnia mindenkinek a multak tanulságait, s meg kell mindenkinek változnia, h:>gy a dolgozók jobbléte, a szociális haladás következzen be. Sokan mindent tfít akarnak folytatni, {ahol a forradalojn előtt abbahagyták. Ennek nem szabad megtörténnie, mert akkor ismét a forradalomhoz, a pusztuláshoz lyukadunk ki. Ha azt akarjuk, hogy ne legyen többé forradalom, akkor a kormánynak elsősorban okos, szociális törvényekkel kell levezetni a meglévő bajokat. Olyan politikát kell a kormánynak inaugurálnia, amely a dolgozó ember munkáját becsületesen megfizeti. Ez az igazi kereszténység, ez a krisztusi elv. A munkás méltó az ő bérére — mondja a szentírás — s ezt hirdetjük mi is. Sokan talán azt hiszik, hogy a mai rendszer az, amelyért mi lelkesedünk. Ezzel szemben ki kell jelentenünk, hogy a mai politikai helyzet nem a mi ideálunk. Ez nem (fedi a mi keresztény felfogásunkat. Nem rajonghatunk olyan politikáért, amelynek eredménye az, hogy amig pár ezer ember a jólétben dúslakodik, addig százezreknek és millióknak betevő falatjuk nincs. Vannak, akik 10—20 szobás lakásban terpeszkednek, míg mások kénytelenek nagy családjukkal egy szobában, vagy egy konyhában összehúzódni. Budapesten, a Lipótváros környékén a nők testüket selymekbe, bársonyba, szőrmébe burkolják, asszonyaik annyi aranyat raknak magukra, hogy valóságos aranyborjakuak véli őket az ember, s ugyanakkor sok szegény asszonynak még kendőre sem jut. Ez a gazdasági helyzet nem a mi ideálunk. El kell jönnie annak az időnek, amikor a társadalom heréinek is dolgozni kell, viszont a dolgozó munkás és tisztviselő kulturéletet élhet. Azt mondhatná valaki, hogy éppen ugy beszélek, mintha szociáldemokrata volnék. Lássuk hát, mi a különbség a szociáldemokrácia és a keresztényszocializmus között ? Mi nem azért vagyunk keresztényszocialisták, hogy redukáljuk a munkásság igényeit, hogy Olcsó Jánosokat szállítsunk a gyárosoknak, és földbirtokosoknak. Mi többet akarunk adni a munkásnak, mint a szociáldemokraták. Isten az embert saját képére és hasonlatosságára teremtette. Az embernek j tehát nemcsak anyagi, hanem szellemi, kuli turigényei is vannak. A szociáldemokraták csak arra törekednek, hogy teletömjék a munkás bendőjét. Ha elpusztul a munkásosztály, velük pusztul az egész ország. Egészségesen kell levezetni az elégületlenséget. Szociális törvényeket kell hozni. A munkásnak is be kell látnia, hogyha kizárólag az ipari munkásság érdekeit szolgálja, elpusztul. Egyik társadalmi osztály sem szerezhet előnyöket a másik rovásáia. A gyárakban nemcsak a munkásra van szükség, hanerrfl a mérnökre, a tisztviselőre is, sőt szük,ség van a tőkére is, mert ez teremt munkaalkalmat a munkásnak. Testvérek ! 1922-ben 1154 millió koronát vettek be a pesti mulatók, 1923-ban pedig 26830 milliót. Ezt a pénzt mind a dologtalan siberek költötték el, mert a dolgozó népnek nincs pénze mulatozásra. A kormány ezt az állapotot szanálni j igyekszik. Hogy ennek az uj szónak és uj !

fogalomnak mi lesz az eredménye, nem tudom, de nem is akarok jóslásokba bocsát. kőzni. Félek, hogy ugy járunk, mint az egyi szeri községi tanács, amelyik szintén szanálni akart, s elhatározta, hogy minden oldalon takarékoskodni fog. Nem javitották a templom tetejét, kinőtt rajta a fű. Nosza elhatározták, hogy a füvet lelegeltetik a község bikájával. Fel is húzták a bikát kötélen, de mire'az felért, meg is döglött. Igy járunk majd mi is a szanálással. Olyan terheket rótt a kormány a dolgozókra, amibe ezek bele fognak pusztulni. Már pedig a terheket a teherviselési képesség arányában kell kivetni. A nagy teherbírású adózók majdnem mind kicsúsznak a finánc kezéből. De itt van helyettük a forgalmi adó, a legantiszociaiisabb adótétel, mert ínég a legkisebb falat kenyeret is megadóztatja. A kincstári hászhaszonrészesedés magasabb, mint a földadó. Erre az évre a költségvetésben a földadó 33 millió arany koronával, a házhaszonrészesedés pedig 35 millió aranykoronával szerepel. A szanálással kapcsolatban a kormány paktumot kötött a szociáldemokratákkal az emigránsok visszatérése érdekében. Ismét szerencsénk lesz tehát a Buchinger Manókhoz és Weltner Jakabokhoz. Most már tudjuk, hogy mi hiányzott eddig a boldogságunk hoz ! A Manók és Jakabok visszatérése. Egy újságíró meginterjúvolta- Bécsben az emigránsokat. Azt kérdezte tőlük, mit fognak csinálni, ha visszatérnek Budapesti,? Az egyik azt felelte, hogy valószínűleg a legközelebbi vonattal visszamegy Bécsbe, a másik azt mondotta, hogy ott fogja folytatni ahol abbahagyta. Garbai Sándor, a tanácsköztársaság volt koj'mányelnöke pedig a következőket mondotta : »A szociáldemokratáknak először önmagukban kell megtisztulniok mint a bornak, minden szennytől és salaktól. Belső jellemben kell megerősödtűök s a vezetőség ter»orjától meg kell szabadítani őket.« Ha Garbai mondja ezt a szociáldemokratákról, akkor bizonyára igaza is van. Mi nem mondjuk azt magunkról, hogy munkáspárt vagyunk, mi nem csak az ipari munkást támogatjuk ,hanem az egész dolgozó magyar nép érdekeit védjük. Nem nézzük azt, hogy ásó, kalapács, vagy toll van a dolgozó kezében, csak azt, hogy becsületes, hasznos tagja-e a társadalomnak. £pen ezért nem vagyunk uri párt sem, mert nekünk csak szorgalmas, munkáskéz imponál. Most térjünk át a zsidókérdésre. Nem csinálunk belőle titkot, hogy nem helyeseljük azt az állapotot, hogy a zsidók minden előkelő gazdasági pozíciót elfoglsílnak. A keresztény ember mehet bányásznak, vagy bankportásnak, de bankigazgató csak zsidó lehet. Gazdasági téren tehát kicsúszik a vezetés a magyarság kezéből. A zsidókérdést azonban nem köpködéssel, s nem egy-két zsidónak a fejbeverésével akarjuk elintézni, mert ezzel csak elmérgesitjiik a helyzetet. Tanulással, sok tanulással, önképzéssel kell arra törekedni, hogy becsületesen elfoglalhassuk ezeket a terrénumokat. A becsületes gondolkodású zsidónak is be kell látnia, hogy egyszer már a dolog nehezebbik végét is meg kell fognia. Egyeseknek azonban nagyon nehéz ezt megmagyarázni. Erre nézve elmondom Pista bácsi esetét. Pista bácsi egy szép napon nem a megszokott pipájával jött be a parlament folyosójára, hanem egy hosszú sétapálcával A sétapálca nagyon magas volt, majdnem a hónaljáig ért Pista bácsinak, aki panaszkodott is emiatt, hogy miért vettek a választók neki ilyen hosszú sétapálcát. A honatyák azt tanácsolták neki, hogy vágasson le belőle, mire Pista bácsi megjegyezte : — Sajnálom ezt a szép fogóját levágatni. — Hát ne felülről vágasson le belőle Pista bácsi, hanem alulról ! — Már hogy, vágatnék le belőle alulról, felelt indignálódva Pista bácsi, amikor felülről magas ! Az ilyen emberekkel, mint a Pista bácsi mi nem vitatkozunk. Mi csak az értelmes emberekhez szólunk. Két irányban akarjuk megreformálni az állapotokat a keresztény világnézet szempontjából. Politikai és gazdasági irányban. A dolgozó ember létalapját akarjuk megerősiteni. Ezért minden dolgozó főszereplésével A latét klmepsló eseménye: Üjflss bolió (OIRCUS DAY) Egy árva fiu kalandjai á" cirkuszban. poiló Mozgó