Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 100-124. szám)

1924-05-11 / 108. szám

jüfmwÉXL SOfisMBttBMSf 1924. május 11. Szerbia bajai. A trianoni békeszerződés váratlanul naggyá növelte az előbb még jelentéktelen Szerbiát Nemcsak Horvátországot kapta meg s Magyarország jó darabját, de még a délebbre fekvő területekből is jutott számára préda. Az amúgy is heves lánggal égő szerb nacionalizmus ettől a sikertől felbuzdulva nagy álmokat szőtt a jövőre vonatkozólag s tüzzel-vassal akarta megteremteni az S. H. S. állam bizonytalan alapokon nyugvó s esetlegességekre támaszkodó egységét. Eleinte ugy látszott, hogyha törekvések elé semmi komoly akadály nem gördül, de mindez csak addig volt igy, mig a nemrég befejezett háború következményeként még fennálló rendkívüli intézkedések életben maradtak. Amint azonban az idő követelése szerint az S. H. S. állam is rátért az oly hosszúidéig csorbát szenvedett alkotmányos élet útjára, rögtön felütötték a fejüket azok a titáni bajok, amelyekkel Szerbia aligha fog tudni megküzdeni, hacsak eddigi politikáján változtatásokat nem eszközöl. A dolog ma ugy áll, hogy a nagy mohósággal benyelt Horvátország, amely a Magyarországhoz tartozás hosszú évei alatt kulturában és iskolázottságban Szerbia fölött állott s áll még ma is, ezeket a megszerzett erőket a bekebelezés után arra használja, hogy kikapaszkodjék abból a megalázó helyzetből, amely egy egyszerű tartomány kevésbé díszes szerepét akarja neki juttatni. Ma valóban ugy áll a helyzet, hogy a tapasztalt Pasics minden furfangja sem elegendő arra, hogy a horvát parasztpárt vezérének, Radicsnak a hatalmát ellensúlyozza s ez állapot reménytelenségét a szerb miniszterelnök ugy próbálja ellenőrizni, hogy a szkupstinát elnapolta. Nyilvánvalóan azonban ez nem vezethet a helyzet egészséges megoldására s előbb-utóbb kénytelen lesz Szerbia változtatásokat tenni azon a rövidlátó nemzetiségi politikán, amely már eddig is megoldhatatlan helyzeteket zúdított a nyakába. Ez az. a pont, ahol foglalkoznunk kell az S. H. S. állam területén élő magyarság helyzetével, amellyel a szerb kormányzat még szigorúbban elbánik, mint a horvátokkal. Az ottani magyarok csaknem törvényen í kivüli állapotban éinek és súlyos kötelezettségeikkel szemben semmiféle állampolgári jogra nern hivatkozhatnak. Nem kell bőveb- : ben fejtegetni, hogy az ottani magyarságnak ez a helyzete mennyire kínosan érinti az egész magyar közvéleményt s mennyire hátráltatja , annak az igazán szívélyes viszonynak a teljes kifejlődését, amelyre pedig mind a két < államnak oly nagy szüksége lenne. Maga az államrezoii diktálja tehát Szerbiának, hogy vesse sutba az eddig követett nemzetiségi politikát, amely az erőszak és elnyomás rendszereivel akarja megfojtani a területén élő nemzetiségek eleven erejét. A történelem tanulságai mind arra mutatnak, hogy ilyen módon biztos alapot adni egy heterogén népességű államnak nem lehet. Az elnyomás állapota csak a dac érzetét növeli s csak jobban összekovácsolja azokat az elemeket amelyeket a közös nyomorúság amugyis egymásra utal. — Az egykori Nagy-Magyarország idejében követett nemzetiségi politika soha olvan módszereket nem alkalmazott, mint amilyenekkel most a szerbek kísérleteznek, soha a komoly erőszak terére nem lépett s amint a szomorú példa mutatja, mégsem kerülhettük el, hogy a nemzetiségi centrifugális erő egy időre szét ne sodorja azt a birodalmat, amelynél erősebb földrajzi egységű ország talán nem volt Európában. A szerb zürzavaiban a mi sorsunk érlelődik, tehát várunk és figyelünk. Mikecz István alispan a vármegye jósa muzeumarói A muzeum igazgató irodUmi munkássága. — Kik látogatták az elmúlt évben a Jósa András Muzeumot. Nyíregyháza, május 10. A Nyirvidék tudósítójától. Az elmúlt esztendőben Szabolcs áldott földjéből az eddigieknél is gazdagabb leletek kerültek a napfényre,, mintha a?, álmos jelent a multak emlékeztetői akarnák felriasztani a dicső hajdankor beszédes lapuinak felszínre bukkapásával. Mikecz István alispánnak az elmúlt esz lenről szóló jelentésében részletes és örömmel áthatott sorokat olvashatunk a Jósa Múzeum kincseinek gyarapodásáról. — Leírja a jelentés a Jósa Muzeum uj helyiségeinek berendezésit,, majd sorra veszi a nagyjelentőségű lelelekeL,, a kislastanyai hojiloglaláskori,, lövőpelrii, ófehértói és szabolcsi leleteket,, a micskepusztai árpádkori templomot és La Tere kori leletet,, a szabolcsi bronzkori urpákat és honfoglaláskori s,irokat. Olvassunk a Paszabon talált kőbaltákról, a balsai kardról, mely az Árpádházi királyok korából való,, a Gáváról behozott La Téne izlésü edényről és simitókőről, a nyirlugosj bronzleletről, a. nyíregyházi bronzkori Telepről,, mely nemcsak a BujtoSj de a Morgó-temető mai területére i's kiterjed. Megtudjuk,. hogy ezeknek a leleteknek felszínre hozásában milyen felemelő áldozatkészséget tanúsítónak Szabolcs lelkes honfiai. Az erre vonatkozó adatokra több izben térünk még vissza. Méltató szavakban mutatott rá az alispán a muzeum igazgató figyelmet keltő rendkívül értékes tudományos és irodalmi munkásságára. E részben a jelentés a következőket mondja Kiss Lajos muzeum igazgatóról : Az elmull évben adaiokat gyűjtött a Rétköz nyolc községében a hajdán lápos, mocsaras, terület tudományos feldolgozásához,, melyből Beszterce község leírása a Föld és Ember« cimü folyóiratban megjelent; az Elhnographiaa folyóiratban pedig a kenyérsütés babonáit közölte. Megírta a nyíregyházi szűcs és gubás mesterséget és e mesterségek helyi történetéi. Vármegyénk folklore anyagának megmentése céljából a „Szabolcsi TaniBabits Mihály ünneplése a Nyugatban. A Nyugat szépirodalmi folyóirat már több izben külön számban összefoglalta nevezetesebb munkatársainak irodalmi tevékenységét. Nemrég Móricz Zsigmondról jelent meg egy külön szám. Ez az összefoglalás nagyon üdvös : a közönség előtt teljes képe í feltárul az irónak s a kritikus vagy a későb- ( bi idők irodalomtörténésze számára nagyban j megkönnyíti az áttekintést s az értékelés bonyolult munkáját. A Nyugat április 1-iki száma Babits Mihállyal foglalkozik. Legelői látjuk Babits arcképét : Rippl-Rónai József festményét. Tökéletes kép. Aki Babits verseit ismeri, az ráismer azokra a versekre Rippl-Rónai festményében. A Mester jobb könyökére támaszkodik s ujjait homlokára téve, néz maga elé. Az a különös Babits-melancholia, a magányos Babits : »Alekeni nem volt barátom, tőlem mindenki jut, társaim elkerültek mint idegen fiút, idegent, megvetettet ki mindég mostoha, kit senki sem szerethet, nem is szeret soha...« Móricz Zsigmond »Babits Mihály« cimen eszmefuttatásokat ad. Beszél a legelső találkozásról, a velencei bolyongásról, Vihar-forditásáról, Pántéról, verseiről. Aztán összehaasonlitja Babitsot Adyval: »Ha Ady, mint egy fénytorrás akarta mindenkire kiárasztani szeretetének sugáizását: Babits, mint egy csodaszarvas tárja ki magát a lelkek cirógatásának«. Kosztolányi Dezső ötletesen, igazi impresszionista modorban beszélget önmagával : ^Párbeszéd magammak. Babitsról végre is ezt állapítja meg : »Fejlődése nincs. Vannak nagy költök is, kik megszerezték a halhatatlanságot. Ö nem ilyen. Mindig a folytonosság volt, a szakadatlan Egy. Halhatatlannak született. Király György irói hagyatékából egy kiadatlan dialógus Babitsot mint az örök nyugtalanság költőjét mutatja be. Finom eímeéllel állítja szembe Babits költészetében az örök nyugtalanság és örök nyugvás elemeit. Kimutatja, mit jelent nála a béke és mit jelent a harc. Babits a béke költője, mert ellensége a gyilkos háborúnak, de hive a teremtő, életadó harcnak. Ady Endre 1916-ban irt verse következik ezután : »Babits Mihály könyve« — »Kritika helyett vers.« A vers megjelent a Nyugat 191 ó. julius 16-iki számában. A legjobb vers a Babits-számban, bár nem a legjobb Adyvers. »Örökkék ég a felhők mögötk — írja címnek ezután maga Babits Mihály, hallomás helyett hitvallás«. Hitvallást, nagyszerű hitvallást tesz az észről, a harcról, a bölcseségről, a magyarságáról (ezt a pontot de sok keserűség, félreértés árnyékolja be-!) a testvériségről, a katholikus igazságról a feleslegről, a művészetről, a lélekről, a harcról és a békéről, az emberről... »S ha néha elfáradok s az állatot és anyagot irigylem ez nem hitem megtörése, csak erőmé, mely nem semmi, de nem minden... Derék erő, s majd megnyugszik egyszer, de nem fogy el. Hiszem ... Nyugodt kinccsé lesz és örök haszonná«. Gellért Oszkár »Babits Mihály uj verseire« cimen Ady fenti versének jeligéjével emlékezik meg versformában az ünnepelt Mesterről. Tóth Árpád Babitsot, mint a »formák virtuozá«-t méltatja. ;>Babits hozta az uj tömlőt, Ady az uj bort.« Érdekes a további fejtegetése a Babits és Ady közti különbségről, amikor a két költőnek a versformák szuverén kezelési módjához való viszonyáról beszél. Fenyő Miksa »Strófák Babitsrók cimen magasztalja Babitsot. »Ha nyugaton születik, ma az egész világ zarándokolna hozzá.« Etek Artúr Babits Dante-forclitásairól em lékezik . »Babits Mihály és Dantéja.« A tizenkétéves munkának heroizmusát hangsúlyozza. Szilágyi Géza Babits Mihálynak ajánlja költeményét : »Hideg költő ?« Szellemesen magyarázza Babits költészetének látszólag hideg ragyogását,* gondolatainak ]eges kristályát. Füst Milán »Nyilt levél Babits Mihályhoz« közvetlen hangú Írásában foglalkozik a Babits elleni intrikákkal. »Ifju törtetők... Mit kiáltsak feléjük ?« Karinthy Frigyes Babits lelkének kettősségét fejtegeti : »Széljegyzetek a Gólyakalifa olvasása közben«. A »Gólyakalifá«-ban Diadal Mozgóban pénteken, szombaton 5, 7 és 9, vasárnap 3, 5, 7 és 9 órakor: A kis vándor Muzsikus Mie Cöogan (Daddy) főszerereplésévelVilágszenzáció! Világszenzáció: