Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 76-99. szám)

1924-04-08 / 82. szám

1924. április 8. IAiwIBBK Budapesttől Nyíregyházáig. üti élmények. - Hogy mulatlak & kisgazdaképviselők a „Sárhányő"-ban ? Csontes báesi meg a töltött káposzta. — Miért büntették meg a nagy* kállói borbélyokat ? — Egy s*ab#lcsi bmgonyaktreskedé 400 vagon lengyel burgonyát importál. — A Nyirvidék tudósítójától. Amikor súlyos kézitáskámmai beérkeztem a nyugati pályaudvarra, a gyorsvonat kalauza épen az induláshoz füttyentett. Átrohantam a várótermen és a szemben lévő kocsi nyitott ajtaján bevágtam podgyászomat, felugrottam a lépcsőn és azt kérdeztem az ott álldogáló utaoOKtól : — Van még idő ? Általános derültség. Én arra gondoltain, hogy hátha lesz még annyi idörn, talán néhány másodperc, mety alatt átmehetek egy másik kocsiba, az étkező előtt, ahol a nyíregyháziak tanyáznak, dehát ezt nem magyarázhattam meg azoknak, akik csak egy igazán a legutolsó pillanatban érkező utast láttak bennem s akiben ennek dacára vau még annyi flegma, hogy a füttyentés utan is azt kérdi, hogy van-e még idő. Az általános derültség közepette ilyen megjegyzéseket voltam kénytelen zsebre vágni : Tessék beljebb guruini ! — Még azt sem mondhatja, hogy, lekésett í stb. A vonat már elindult és én az étkezőn át bementem a nyíregyházi kocsi egyik fülkéjébe. Amikor beléptem, kissé meghökkenteni és aggódva gondoltam a táskámban meglapuló egy üveg jóféle budai kadarkára. Aggodalmamat a következmények teljesen igazolták. A kadarkának nagy keletje lett, amit kétes értékű büszkeséggel vettem tudomásul. No de sebaj ! Ez legyen a legnagyobb vasúti szerencsétlenség. A kadarka mellett el^elbeszélget az ember és ilyenkor sok mindent hall, ami újságba kínálkozik. Teszem fel az, amit a velem szembenülő nemzetgyüjlési képviselő beszél el mindnyájunknak. Ülésen vannak a Házban. A kisgazdaképviselők igen gyűrött ábrázatuak, bóbiskolnak, talán szundikálnának is egy. kicsit, ha nem félnének, hogy valamelyik fránya ellenzéki képvis^iö oda találja kialtani, hogy »I1. Kuna P. András.« Szünet alatt a folyosón támolyognak. Megszólítja az egyiket az én barátom, de az nem nyilatkozik, a másik szintén nem akar vallani. Míg végre egyik kibökkenti, hogy mulattak az éjjel. Most már megtört a jég, el lehet mondani, hol és hogyan mulattak. Hát ugy volt az kérem szépen, hogy a kisgazda képviselő urak a »Sárh<Uiyóhoz«. cimzett koicsmában vacsoráztak. A vacsora éjfélig nyúlt, igen vidám volt már a hangulat, amikor a szomszéd asztaltól odajön egy ismeretlen ur az egész képviselőtársaságot meghívja vendégül a lakására. — De hiszen mi nem is ismerjük az urat! — szabadkoztak a honatyák. — Nem tesz az semmit! veti ellen az ismeretlen ur s a következő pillanatban már valamennyien autókban ülnek és száguldanak egy ismeretlen utca ismeretlen háza, jobban mondva az ismeretlen ur lakása felé. Itt mulattak reggel ötig. Ettek, ittak. Azután lassankint hazaszállingóztak. Hogy hogyan, azt csak a jo Isten tudná megmondani. De nem veszett el közülök senki, amit az is bizonyít, hogy másnap délelőtt valamennyien találkoztak a Házban. De hogy hol voltak és kinél voltak, azt akkor se tudnák megmondani, ha kerékbetörnék őket. Csontos Imre bácsit mindenki ismeri Csonkamagyarországon. A joviális karcagi képviselőt, Lloyd George-nak nevezték el az ellenzéki újságírók. Csontos bácsi, akinek legkedvencebb társalgási témája a kisüst, minden héten lerándul Karcagra, hogy felfrissítse budapesti éléstárát. Szabolcsi képviselő barátom rendesen ugyanazzal a gyorsvonattal utazik a fővárosba, amelyikkel Csontos bácsi. Karcagon megáll a gyors, felpattan az első osztályú kupé ajtaja ,előbb benyomul egy nagy utazókosár, utána pedig, nagy szuszogva Csontos bácsi. A karcagi Lloyd George kis termetű ember és így utazókosarát az én atléta-termetü képviselőbarátom szokta feltenni a podgyász hálóba. Ilyenkor Csontos bácsi sohasem mulasztja el megjegyezni : — Kedves öcsémuram, vigyázzák, mer teőtött káposzta van benne ! Csontos bácsi ugyanis minden héten egy fazék töltött káposztát visz magának Budapestre. Fővárosi háztartásának ez az alapja. A füstölt sódar, száraz kolbász és" oldalas szalonna, meg az anyjuk által kakas tejjel sütött fehér cipó csak halvány kiegészítő részei Csontos bácsi heti menüjének. Hogy a töltött káposztát hidegen eszi-e Karcag követe, avagy melegen, erről hallgat a krónika. Az sem utolsó dolog, hogy mért büntették meg a nagykállói borbélyokat. A forgalmi adóról szóló törvény végrehajtási utasítása szerint a kereskedő vagy iparos a saját üzemében felhasznált anyagok után is köteles a forgalmi adót leróni. A nagykállói forgalmi adóellenőrök ezt ugy magyarázták, hogy a borbélymester az után is köteles forgalmi adót fizetni, ha saját magát megborotválja. Miután a pénzügyi zseniálitásnak. olyan magas fokára egyik nagykállói borbély sem emelkedett, hogy a törvénynek ilyen furcsa értelmezését percipiálja, a nagykállói pénzügyi hatóságok valamennyi borbélymestert megbüntették. Képviselő barátom mentette meg őket attól a szégyentől, hogy a forgalmi adó kivetés miatt ne kelljen nekik halálukig szakállt növeszteni. Képzeljék, hogy a pénzügyminisztériumban mennyit nevettek ezen a bürokratikus csodabogaran. Egy szabolcsi burgonyakereskedőf is velünk utazik. A folyosón beszélget és a beszélgetés hangjai beszűrődnek a fülkébe Most jön Lengyelországból. Négyszáz vaggon burgonyát hoz Magyarországra. A lengyel kolompér .negyedrész annyiba kerül, mint a magyar és ha még egy negyedrész fuvarköltséget hozzászámítunk, akkor is félannyiba kerül a lengyel burgonya, mint a magyar. Lengyelországban nagy az olcsóság. Egy ebédmenü mindössze két és fél millió lengyel márkába kerül, ami körülbelül 20—25.000 magyar koronának felel meg. Az ilyen importakciók nagyon alkalmasak volnának arra, hogy a fogyasztóközönség ellen indított árdrágitási rohamot letörjék éfl nem ártana, ha a kormány megfelelő alkalmas emberekkel nemcsak a burgonya árának a letörésére indítana hadjáratot, hanem gondoskodna arról, hogy azok a közszükségleti cikkek is olcsón jussanak a közönséghez, amelyek jelenleg teljesen indokolatlanul, aranyparitáson felül, de jóval felül kerülnek a fogyasztók birtokába. A vonat megáll, Nyíregyházán vagyunk. A legközelebbi utazásról majd bővebben. A Kállai kettőst nagy sikerrel mutatták be Nagykálióban. A református asszonyok raftseros estje. — Kik táncolták a Kállai kettést? A Nyirvidék tuNagykálló, április dósitójától. Itt vagyunk a forrón magyar kuruc hagyományok földjén, Szabolcsvármegye egekor hires-neves székhelyén, Nagykádóban. A magyar szabadságért Béccsel szemben vívott elszánt és véres küzdelmeknek kirepítő fészke volt ez a hajdan megközelitheteíien várra* erősített pallósjogu város, amelyet mocsaras környéke védett akkoron minden zsoldos, labanc és török gonoszságtól. A Rákócziak, Bethlenek itt pecséteiték le magyar fájdalomtól vonagló, de dacos írásaikat és innen vitték a parancsokat a labancverő^iajduság táborba szólítására. Ma csöndes imimus városka ez, szomorún békélve meg az országra nehezedő lassan ölő csönddel. Páratlanul szép bárok stílben épült megyeháza ma szerencsétlen betegek kórháza s jgyjönyörü kapuja fölött a hármas cimer a hajdan sorsdöntő napok dicsőségéről beszél, ÉS aki először jár elmerengve a halk utcákon, megállásra késztéti a református templom ősi épülete. A büszke torony elkülönülve áll a templom testétől. Ez a daccal magasba feszülő szép torony a magyar történelem tragikus napjairól, a magyarság egységét megbontani igyekvő idegen ármányról beszél. Mert Nagykálló várát és református templomát a szatmári békekötés után a földig lerombolták, mint a kurucvilág gyújtó erejű középpontjait. Mikor aztán a kallói kálvinisták ujult erővel fogtak hozzá a templom felépítéséhez, a császárnői és császári parancsok eltiltották, hogy tornyos templomot emeljenek. A templom mellé kellett épiteniök a tornyot, amelyet annál impozánsabbra építettek, hogy a lebirhatatlan magyar érzés, elszántság hirdetője legyen. Nagykálióba egy országos érdeklődésre számottartó esemény vonzott bennünket. — Szombaton este a »Pannonia« vendéglő nagytermében műsoros est lesz, amelyen daliás magyar fiuk, szépséges leányok bemutatják a hires Kállai kettőst. A tánctörténeti, ethnográfiai szempontból jelentős esemény hírére Nagykállóba érkeztek a fővárosból a Néprajzi Társaság és a Néprajzi Muzeum képviseletében dr. Madarassy László főtitkár, dr. Győrffy István igazgató-őrök, dr. £bner Sándor titkár, Kiss Lajos a Szabolcsvármegyei Jósa András Muzeum igazgatója, dr. Görömbey István kir. járásbirósági Elnök és a Nyirvidék munkatársa. Az érdeklődőket Görömbey Péter, a tudós, lelkes ref. lelkész fogadta és az ő vendégszerető otthonában a fővárosból érkező szakemberek rendkívül értékes információkat kaptak Nagykálló múltjáról, népéletéről, néprajzáról. A vendégek sétát tettek Nagykálló históriai érdekességü utcáin, felkeresték Simonyi óbester, a tudós Korányi, Lőrinczy György író szülőházát, Jósa András kondorhegyi lakjházát. Nyolc órakor kezdődött a gazdag és változatos műsoros est a Pannónia termében, amelyet zsúfolásig megtöltött a Nagykálló és vidékéről érkezett közönség. A műsoros esten jelen volt Nánássy Andor dr. nemzetgyűlési képviselő is, aki Görömbey Péter ref. lelkészszel és Somogyi István orvossal együtt szives figyelemmel vett részt a vendégek fogadásában és elszállásolásában. Az estén Görömbey Péter ref. lelkész fekete magyar ruhában izzó hazafisággal áthatott, történelmi fejtegetési! beszédében felidézte a kuruc kor küzdelmeit, amelyek után a jószándéku, de következméÁprilis 9- és 10-én, szerdán és csütörtökön Ví8 és 9 órakor az ApoHőbam Rikk csleány romantikus történet 6 felvonásban. Főszerepben: — Leé Parry és Olaf Storm