Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 76-99. szám)

1924-04-06 / 81. szám

fjnium aA íJ Mfc i &mhs 6 I I HH W I'I HM i ii-rnmri«ri NN M nimMim in I i mm un i iiiin ÍWL R t imnri—"nm > W II «R " i 11 1 ""'irt • BT— "***** Jogok és kötelességek. Tóth Bálint min. tanácsos-pénz ügy­Igazgató az iparosok körében. Nyíregyháza, április 5. Saját tudósi­tó nklól. Az uj pénzügyigazjgaló folytatva vá­rosunk különféle gazdasági szervezetével való megismerkedes|ét, legutóbb az ipar­testületei kereste fel és ott tartott előadást az akLuális kérdésekről. Fejtegetése kő­zött különösen az angol országi állapoto­kat domborította ki, ahol ismerik az em­berek jogaikat, de ismerik kötelességei­ket is. Ölt nem ritka az az eset,, hogy. valaki felszólal adótétele ellen,, azért, mert kevesli, aminek magyarázata az, hogy az adókirovó bizottság nem tudott például a börzéből vagy más nyilván nem tartható forrásból eredő jövedelméről. — Ilyen országban természetesen lehet kis adókulccsal dolgozni,, mert azért kell a súlyos terheket a megfogható adóalanyok­nak viselni,, meri az államhatalom nem tud minden jövedelmet kinyomozni és sok eltitkolt hasznot hajló foglalkozás van. Az emberek tehát elsősorban tár­saikban keressék a hibái, ha roskadoznak az adóterhek alatt, meri az állam bár­mennyire redukálja is a kiadásait,, egy bizonyos összegnél kisebbre azt nem ve­heti, ha nem akarja az ország fennállását veszélyeztetni. Ű a maga részéről felajánl­ja azt, hogy az emberekel kitanítja a jo­gaikra,, hogy azok védekezhessenek a té­ves kirovások ellen,, de viszontszolgálta­tásul elvárja, hogy azok ismerjék meg a kötelességeikel és elfogadható vallomáso­kat tegyenek. Különösen fontos ez ma, amikor az 1924. évre szóló jövedelemadó kivetése uj vallomások alapján történik, amennyiben egyetértenek abban ugy az adózók, mint a hatóságok, hogy nem egyforma mértékben növekedeti a bevé­tele és a Úszta haszon nagyság,, mindazok­nál a vállalkozásoknál, amelyeknek for­galma például 1920-ban egyforma volL. — Vannak vállalatok, amelyeknek segédlót­száma azóta felére csökkent és vannak: vállalatok, amelyeknél az megkétszerező­dött. ' — Ezek ulán ismertette az uj jövedelem adó bevallására vonatkozó szabályokai. — Közölte, hogy a vallomást ápr. 2ü-áig kell adni és hogy a nyom Látványokat Nyíregy­házán a városi adóhivatal 39-es számú szobájában lehel beszerezni,, aminek ára 600 korona. — A vagyontárgyak értékét aranykoronákra a pénzügyi hatóságok fog­ják átszámítani. Részletekbe menő felvi­lágosítással ugyancsak a községi elöljá­róságok és a városi adóhivatal szolgál, melyek írásban kapták meg a tudnivaló­kat. — Minden munkaadó köteles azokról az alkalmazótlakrólj, akiknek psszillel­ménye az 1923-ik évben 1500 aranykorona vagyis 5250000 papír koronát meghaladott, jegyzéket készíteni és a városi adóhivatal­hoz április 20-ig beszolgáltatni. Aki ezt elmulasztja,, minden ember után 100000 korona bírságol fizet. Vagyonadó vallo­mást azok tartoznak tenni, akiknek a birto­kában levő értékek forgalmi ára 1923. évi december 31-én 4000 arany,, vagyis 26 millió papirkoronát lett ki. Jövedelemadó vallomást pedig azok, akiknek 1923. évi jövedelmük 500 arany,, vagyis 1750000 pa­pirkoronát elért. — Ajánlatos azonban, ha ezeket az összegeket valóban el nem érő,, de megközelítő tételekről is vallomást adjanak az érdekeltek, mivel lehelnek olyan vilás tételek, amelyeket az adózók jóhiszemüleg levonásba hoznak,, melyek jogosságál azonban a pén/üjg. í hatóságok el nem ismerhetik. Ilyen cselekben pedig csak ugy menekedhetnek meg a büntetés alól,, ha vallomást adn ak és abban őszin­ién legjobb tudásuk szerint beállítják az egyes tételeket,, mivel a vallomást nem adók névsora és jövedelmüknek kiszá­mítása akaratuktól függetlenül,. amu|gyis hivatalból fog megtörténni. A pénzügyigazgiató előadásának befe­jezése után felvilágosítást adott a hozzá­ja fordulóknak és uj oldalakról világi­tolta meg a felhozott eseteket és ezzel lé­nyegesen közeiebi) hozta az adózók és a kive tők gondolkozási módját, aminek fontos­ságát különösen Kazár Ferenc ipartestü­leti alelnök emelte ki . S. Á. Pompadour ! Pompadour ! Pompadour ! Pompadour ! Pompadour ! Pompadour ! Pompadour ! Pompadour ! pompadour / Levé! - Amerikából New-York, 1924. márc. 15. Európai ember csak álmában látta, vagy a délibábos rónák ködfátyol képeiben sejtette azokat a méreteket, emberi alkotások­nak pompás épületeit, melyeket itt minden­ben a valóságban Iát, tapasztal. A fellege­ket karcoló 40—60 emeletes bérpalota ko­losszusok, amelyek az emberi művészet, technika minden kritériumát kimerítik. A tengerpartokat 6—7 mértföld hosszúságban a nyílt tengerrel összekötő vasúti hidak, ki­kötők, emelőrudak, viílámgyorsasággal ha­ladó uszóvárost ábrázoló hajók, emberi fo­galmat felülmúló forgalmas földalatti, föld­feletti, az egész várost át- meg átszáguldó őrült gyorsasággal haladó villamosok, száz­ezerszámra száguldó tülkölő autók : mind­mind rendkívüliek, álmunkban látottak és csak Amerikában találhatók a valóságban. Örült sebességgel fut-lót mindenki; sie­tős a dolga mindenkinek, mert az idő: dol­lár, a világ legjobb pénze, amit csak futva érhetünk el. Nincs aki pihenjen, nincs, ki vesztegeljen, itt csak halottaké az unalom. Gép minden, még az ember is ! Automata a kézi, házi Szerszám, a moziélet, az imaterem. A villanyos kalauz egyedül vezeti őrült se­bességgel járó vonatát, nyitja a ki-, bejáró utasoknak ajtaját, váltja nagypénzeít 5 centesre, mutatja automata szelencéjét a jegyeknek, udvariasan (»if. jau plear«) szol­gálja ki, szólítja fel utasait. Egy ember min­den, az automata gépember — csodaember mindenütt. És mégis rendben, fennakadás nélkül folyik a milliók forgalma. Gombot nem dob senki automatába, nem csalja meg a kalauzt senki készakarva. Csodavilág ez, nem a mi világunkból való. Hát az nem álomkép, a mi életünk — a kisebbségek jogait biztosító — a trianoni, versaillesí, rteuliei stb. békék megcsúfolására', hogy a világ legnagyobb nemzete eltűri, min den akadály nélkül engedélyezi, hogy az itt összesereglett magyarok március 13-én tel­jes örömmel, himnusz, kUiuc nóták éneklésé­vel, tüzes magyar beszédekkel ünnepeljen, rr.ig itthon az elszakított magyar területen pedig börtön, bitófa járja, korbács hasítja a magyar testet, ha amúgy isten igazában magyarosan szól. A szabadság hazája, az igazi demokrácia, ahol mindenben csak az érték érvényesül, c-ak Amerikában van. Az Istentől származott emberi jogok az egyenlőségben megszente­lődve itt igazán érvényesül, érvényesiti az államtörvény valóságban nemcsak a papí­ron él a világ csúfjára. Négy nap tapasztala­tainak szép képei ezek, melyek nem déli­bábok, hanem a valóságnak képei. Mikor ju­tunk mi ide, vagy egyáltalán eljutunk-é valaha? Meglepődve olvasom a ponyva nagy­ságú lapok hasábjain, a március 15-iki ün­nepélyek műsorát, közte nevemet is, inint ünnepi szónokét. Ki ütődik meg ezen ?! Itt nem zavar senki, ha elsírjuk a magyar bána~ tot, ha igaz magyar hűséggel szólunk a nagy napról. Álom ez, vagy való, kérditek felvi­déki, déli és keleti magyarok ! Való, való, bar madszor is való, ezt üzenem nektek. Nehéz az én misszióm, a magyar nemzeti ügy szolgálata, de nem Amerika miatt, ha­nem az átkos pártütő, veszekedő magyarság miatt. Jásziék, Hock Jánosék, Károlyi csatló­sai csaholnak itt, a legszentebb törekvése­ket is keresztezik, elgáncsolják. Mi szegénye­sen, igazunkba bízva, harcolunk a szent ügyért, ők amerikai reklámmal, nagy pénzzel kisántánt támogatással harcolnak veszetten, istentelen hazafiatlansággal. Szétszórják, összeveszítik a magyarságot, átkoztatják, csúfolják nemzeti kormányunkat, bántják kormányzónkat. Ez pokoli munkájuk min­dennap. Megzavarták, összeveszítették az egyházak vezetőit is és a szépen megindult munkaterv, hogy Ravasz püspök közel jövő­ben kijöhessen, a zavargók közt békét te­remtsen, egyházi kérdéseket dűlőre vi­gyen, egyelőre ma alig lehetséges. Talán őszre gondolja a vezetőség, hogy a felajzott kedélyeket lecsillapíthatják és Ravasz püspök fog-adását előkészíthetik. Március 9-én a ki­vándorló magyarok számára az Orduna hajó fedélzetén, a nyílt tengeren, istentiszteletet tartottam. Felekezeti különbség nélkül je­lent meg ott vagy 32 magyar kényszer és rá­beszélés nélkül. Ezek elszóródtak a szélró­zsa minden irányában, hirdetik a szép nap örömét, áldását. Vájjon kél-é nyomában ön­zetlen munkámnak gánc o'ódás. tetemrehívás hogy palástom békéjével fedeztem be, imám nyugalmával csendesítettem le a kath., luth­zsidó hivő aggódó lelkét ? Ki tudja mi lesz érte a köszönet ? ! BÍRT HA JÓZSEF. Hétfőn tizenegy svájci egyetemi hallgató érkedk Nyíregyházára. GeftfbSl jöttek magyarorsziqi ta^u'niáayuijokri. — Vendsgláiá csalá­doknál szállnak m®g. — Fraaela nyelvH istentisztelet a reform itus templomban. Nyáregyháza,, április 5. A Nyirvidék tudósítójától. Hétfőn, április 7-én este 7 óra 13 perckor Szerencs felől érdekes vendégek jöhnek városunkba. A Mehosz és a Protes, táns Ifjak Diákszövetségének kalauzolá­sa mellett Genfből tizenegy, svájci egyele­mi tanuló indult tanulmányútra Magyar­országban, hogy. közvetlen tapasztalatokat szerezzenek erről a messze nyugaton olyan erőszakoltan hamis megvilágításban is­mert szomorú, de jreménykedő országról, A svájci egyetemi hallgatók utjokba ej­tik a Nyírséget és annak fővárosát Nyír" egyházát is, ahol a hatóságok és ejgjy csa­ládok a legnagyobb előzékenységgel és, u legszívesebb vendéglátással fojgadják őket. Már 1922-ben járt Nyíregyházán egy cso« Pénteken és szombaton 7 (s 9, vasárnap 3, 5, 7 és 9 órakor Diadal Mozgóban: velencei kalmár Shakespeare világhírű drámája 8 felvonásban. — Főszereplők: Honny Portsa, Hjrry Liedtke és Werae? Kraass.

Next

/
Thumbnails
Contents