Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 76-99. szám)

1924-04-04 / 79. szám

JPSlRSlDÉSL 1924. április 4. c ! Bankvezérek haragja. A pénzügyi világot most az az affér foglalkoztatja, amely Walkó kereskedelemügyi miniszter és a budapesti nagybankok vezérei között történt. A tény, amennyit tudunk az, hogy a bankvezérek sértnőek találták magukra nézve azt a hangot, amelyet velük sze m ben ke. eskedelem ügyi m i n iszte r has zn á t, mikor fölvonultak az uj pénzügyminiszterhez hogy vek a 25 millió aranykoronás előlegkölcsön részleteit megbeszéljük. Köztudomású, hogy Walkó miniszter nyugodt kedélyű, szelid ember s az is bizonyos, hogy nagyon kevesen tudnak pontos részleteket erről az ö-szeszólalkozásról. Nem ismerjük a bankvezérek érzékenységét ,de meg vagyunk győződve arról, hogy éppen annál a hatalomnál fogva, amelyet helyzetük biztosit, a maguk számára megkülönböztetett bánásmódot követelnek s ugy hisszük, hogy ezt a minisztertől meg is kapták. Valószinüjeg nem is a modor bántotta őket, hanem azok a kellemetlen igazságok, amelyeket a szokottnál nyíltabban adhatott tudtukra e modern diktátoroknak Walkó Lajos. Hosszú évek óta most először állanak a bankok olyan helyzet előtt, hogy súlyosabb kötelességeket kíván tőlük az az ország, a mely működésűk központja s ahol összeköttcíé-eiknél, de még inkább a jelen viszonyok közt fennforgó kény ;zeikörülmények:.él lógva oly fényes üzleteket kötöttek s annyi előnyt szerezhettek a maguk számára. Tudjuk hogy a pénzvilág gondolkodásmódját nem a moralitás szabályozza, hanem a rideg üzleti j számítás, azonban megkockáztathatjuk azt a ' szerény megjegyzést, hogy most, amikor az j áí

:am minden polgárától fokozottabb munka- j teljesítményi, nagyobb áldozatokat követel, j teljes joggal, emlékeztetheti azokat is köte- j le. ségeikre, akik ezideig csak mások köteles- \ sé,^teljesítésének a hasznát fölözték le s a j felfordult viszonyok folytán, úgyszólván automatikusan lettek nagyhatalmak ebben az j elszegényedett országban. A bankvezérek na- i gyon rosszul teszik ,ha sértődöttségükben i már arról gondolkoznak, hogy a kért előlegkplcsönt tán nem is kéne megadni, mert hiszen jól tudhatják, hogy a nagyközönség előtt nagyon is ismeretesek óriási konjunkturális hasznaik s bizonyos kellemetlen megdöbbenést szülne az ország népében, ha ilyen nyíltan és semmiféie nemzeti érdekkel nem törődve kivonnák tagúkat azon feladat teljesítése aló!, amely tulajdonképpen egész működésűknek csúcspontja keli, hogy legyen. Azok a kifogások, amelyeket hangoztatnak, nem igen fognak hitelre találni, vi zoní a tapasztalható vonakodás csak tápot ad a bankokrácia ellen felgyülemlett hangiratnak, amelynek erősödését pedig, ugy véljük, ők maguk sem nagyon áhítozzak. F-bben az afférban a közvélemény mmtfen valószínűség szerint a kereskedelemügyi miniszternek fog igazat adni, hiszen a bankvezérek megsértődéséből mindenki azt következteti, hogy a miniszter azok érdekét tartotta elsősorban szeme előtt, akik ilynemű védelemre rászorulnak s ezek a dolgozók, a kisemberek, akik mögött nem áll az arany félelmetes hatalma. Az állam haztartasanak szanalasara vontakozó tervek természetesen közelről érintik a városok háztartásit is. Eddig ugyanis tudvalevően az állam spk tekintetben állott a városok segítségére és Nagymagyarorszá(g város,ainak rohamos fe jlődésében nagy része volt annak, hogy az állam rengeteget költötl a városok fejlesztésére. Mosl azonban fokozatosan kénytelen megvonni támogatását és a városoknak most maguknak kell gondoskod niok háztartási költségeik fedezéséről. A városoknak helyzetére vonatkozóan kérdést intéztünk Várhidy Lajoshoz, a Városok Országos Kongrusszusának ig.izga. lójához, aki a következőket mondotta munka tár su nkn ak: Az állami szanálás,i tervezet sok tekintetben érinti súlyosan a városokat. — Jelenleg ugyanis a városi tisztviselők illetményeinek 75 százalékát az állam fedezi hozzájárulásként. A tervezet szerint 1925. évben mái- lényegcsen csökken az állami hozzájárulás, amely 1926-ban 25 százalékra zsugorodik és a következő évben már, meg is szűnik. A törvénytervezet egyik pontja értelmében a városok a jövedelmi adó pótlékolásával gondoskodhatnak a részükre szükséges fedezet megteremtéséről. Az amúgy is súlyos jövedelmi adónak pótlékkal való megterhelése azon bajn nagyon súlyosan fogja érinteni a városi polgárságot. Ejgjészen természetes, hogy ha a városok arra fognak kényszerülni hogy a horribilis államadókon felül különféle városi póladókal szedjenek, ezzel olyan drágulási folyamatot indítanak meg, amely sajnos, súlyos megrázkódtatásokat fog maga után vonni a városi polgárságra. — Nagyo

n problematikus haiásu lesz a városokra a lis

lztviselő-létszám apasztására vonatkozó intézkedés is. A törvény értelmében kevesebb tisztviselőnek hoszszabb munkaidő és magasabb dotálás melleit kell ellátnia a jelenlegi munkát. Amint már mondottam,, a tisztviselők illetményeit városi adókból kell majd fedezniök a városoknak,, ha tehát magasabb illetményeket kell folyósítania, magasabb adót is kell kivetnie. A tisztviselői Velencei a j)iada! Mozgóban Pénteken, szombaton, vasárnap a 1 A városok is arany-költség vetést fognak készíteni Az állam 1926-ig fokozatosan teljesen megvonja a városi tisztviselők illetményeihez való hozzájárulását. — Várhidy Lajos dr. a városok országos kongresszusának igazgatéja a városok *u!yo< helyeiéről. létszám apasztasa pedig csaknem keresztülvihetetlen, de mindenesetre mél lánytaí lan a városokra. Érthető és természetes I ugyanis, hogy a mt^gcsonkitolt országnak | nincsen, de nem is lehet szükséges ugyaní annyi tisztviselőre, amennyi a békében ; volt szükséges az állami adminisztráció I ellátásához. A városok területe azonban : nem csökkent, spl ellenkezőleg a lakosság : száma növekedett és ezzel növekedett az ! adminisztráció is. A városoknál tehát más | helyzetük miatt a létszámot nem lenne szabbad csökkenteni. — A törvénytervezet megszünteti a (hatósági lisztellátást is. A szegényekel, ellátatlanokat azonban csak nem hagyhatják éhen veszni a városok, ez a teher is teljesen ezek nyakába szakad. Nagyon súlyozlak kell megítélnem még a lakásokra vonatkozó rendelkezéseket is. A háztulajdonosok helyzete javulni fog, de a városi polgárság, tehát a nagy többség, a tulajdonképeni tömeg éLetstandarja annyira meg log nehezedni, hogy ennék a városok háztartására is kihatása lesz. Egészen természetes, hogy amikor a? államháztartást aranyköltség vetésre építik fel, a városoknak is meg kell ezt valósi laniok. A terv már régebben felmerült, egyes városok dollár alapon, mások aranykorona al

apon akarták összeáll i tani költségvetésüket, de természetesen erről az állam kezdeményező lépése előli szó sem lehetett. — A szán rálássál kapcsolatos kérdések a kongresszus állandó bizottsága előli vannak tanulmányozás végett. A bizottság jelentése alapján fog azután a kongresszus az egységes teendők végrehajtása iránt intézkedni. <— Mint érdekes kuriozumo! említem meg a városok kongresszusának tagdíj, ügyét. A kongresszust tudvalevően a magyar városok tartják fenn. A városok — tehát a kongresszus tagjainak — kétharmadrészét elcsatolták,, a megmaradt város

nk pedig a. békepariiá-sos tagdíjak egytizenhatodat fizetik, azaz a Városok Kongresszusa a békeévek negyvennyolcad.részét kapja tagdíjként. (KEK.) Kik adtak be ajánlatot a császárszállasi Jármy-féle városi birtokra? A legtöbb bért Lichtmann Dez*ő «#nli>tta feí. Nyíregyháza, április 3. A Nyirvidék tudósítójától. Arinak idején hirt adtunk már arról, hogy a város tulajdonát képező császárszállási »jármy« elnevezésű és jelenleg Lichtmann Dezső haszonbérletében álíó kb. 630 magyar holdas birtoknak a jövő év elejétől számító hatállyal további ujabb 6 évre való bérbeadására nézve a képviselőtestület versenytárgyalást hirdetett és a haszon bérieri ajánlatok benyújtásának határidejét március 31. napjában állapította meg. A kitűzött határidő lejártával az ajánlató kat a tanács által kiküldött és dr. Bencs Kálmán kormányfőtanácsos, polgármester elnöklete alatt Szohor Pál főjegyzőből, dr. Szentpétery Endre pénzügyi tanácsnokból, dr. Vietórisz István tiszti főügyészből és Pivnyik Oyula főszám vevő bői álló bizottság nyilvánosan felbontotta. Az ajánlatok felbontásával ínegáilapittaíoti, hogy Mjskoiczi Mihály és Török Pál — helybeli lakosok évenkint és magyar holdankint 150 kgr. búzát és 100 kgr. rozsoí, Kálmánczhelyi Dezső gesxterédi laKos 200 kgr. búzát, a jelenlegi bérlő Lichttr.auu Dezső pedig 205.kgr. buzá- 25 kgr roz o: ajánlottak fel ugyancsak évenkint és magyar holdankint. Lichtmann Dezső ezenkívül, ha a bérletet megkapná, a birtokon létesített felépítményeit tulajdoni joggal a városnak á.enged!né ,s a városi szegényház i észé e minden évben 100 métermázsa burgonyát szolgáltatna idejében !e izállitva ts a szegényházba-i átadva Ugyancsak bizottság bontotta fel a város tulajdonát képező és a vásárosnaményi vasútvonaltól délre, a debreceni állatni ut és az Ér csatorna között elterülő kb. 50 magyar holdas bolgár kertészetre benyújtott egyetlen ajánlatot, amelynek benyújtói, a