Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 76-99. szám)
1924-04-23 / 93. szám
J r tlt tfffffa g 1924. április 29. Mátészalkán uj osztálymérnökségei létesítenek. A szükséges épületek már tető alatt állnak. Nyíregyháza, április 22. Sajál tudósi- í tónktól. Bizonyára kevesen tudják, hogy a magyar államvasutak igazgatósága Mátészalkán n j osztálymérnöki hivatalt állit fel s hogy az ezzel kapcsolatos építkezések már majdnem befejeződtek. Munkatársunk illetékes helyen' érdeklődött az ügy állása iránt s a következő felvilágosítást nyerte; Mátészalka nagyközség 2 magyar hold nyi földterületet adományozott a ÍVIáv.-nak a felállítandó osztálymérnökség céljaira. Ezen a területen épült föl két gyönyörű, modern berendezésű,, székely stílusban tervezett épület. Egyikben két mérnöki lakás van,, a másikban pedig, ^melyik nagyobb, van az 5 szobás hivatalos helyiség,, továbbá lakások a kezelő személyzet és hivatali altisztek részére. Az építkezés a Hév. osztálymérnökség vezetése alatt folyik soly gyors tempóban halad,, hogy mire e sorok napvilágot látnak, a két épület t^lán már tető alatt is van. Az uj osztálymérnökség minden valószínűség szerint már juliusbay megkezdi működését. A közgazdasági élet szanálásának előfeltétele a teljes szabadforgalom helyreállítása. Az élőállat-kivitel mellett meg kell engedni a sertéstermékek exportálását is. — A iakarékkorona hitel magas kamatlába megbénítja a kereskedelmet. — Ereky Károly ny. miniszter nyilatkozata a gazdasági szanálásról. A jelenlegi súlyos viszonyok között, amikor a szükségleti cikkek ára egyre rneszszebbre hagyja maga mögött a kereset öszszegét, amikor az egész ország minden lakosa egyre súlyosabban érzi a vesztett háború minden terhét, a közgazdasági válság enyhítése, a »szaná!ás« amelynek már-már mindén háztartásra külön-külön ki kellene terjeszkednie, teszi a legfőbb problémát. Erről a nagyfontosságú kérdésről sok szó esik mostanában, s ámbár szavak helyett tettekre lenne ma elsősorban szükség, mégis ugv véljük, hogy a kérdésnek minden oldalról való megvilágítása eredményezhet csak olyan tetteket, amelyeknek eredménye is megfelel az általános várakozásnak. Épen ezért elhatároztuk, hogv a krízis közvetlen okaira, a megoldás módozataira vonatkozóan kérdést intézünk mindenkihez, akinek az ország ügyei intézésében szerepe volt vagy van s akiknek szava elfogultság nélkül egy-egy tanácsot jelent a kibontakozás felé. Kérdésünkre Ereky Károly ny. miniszter a következőket válaszolta. — A koronaromlás idején, amikor minrfen árucikket, vagy nyersanyagot haszonnal lehetett volna export utján a külföldön értékesíteni, a kivitelt különféle rendeletekkel annyira megbénították, hogy úgyszólván gon dőlni sem lehetett a kivitelre. Én már akkoriban követeltem a kormánytól, hogy a kivitelre irányuló kereskedelem fojtogatása he» Ivett bocsásson olcsó hitelt a termelők rendelkezésére. Sajnos azonban meg kell állapitanom, hogy a kormánynak, egyáltalán nincsen termelési politikája. A vállalkozó szellemet valósággal kiirtani igyekeznek az emberekből. A béke éveiben egyszerűen bezárták uzsora címén azt, aki 8 százaléknál magasabb kamatot követelt, vagy csak el is fogadott, ma ezzel szemben a takarékkorona hitel után legálisan 30—40 százalék kamatot szednek. A termelőnek ezt a hitelt természetesen át kell hárítania a közönségre, az egyes cikkek tehát aránytalanul és hirtelen drágulnak. Ilyen körülmények között teljesen illuzórikus minden kölcsönakció, mert hiszen ha a világ összes bankjai minden pénzüket nekünk adják is kölcsön, a magyar kereskedelem és termelés mégis csak összeomlana a magas kamatok alatt. A publikum egyszer —', s nem nagyon sokára belefárad a terhekbe, képtelen lesz vásárolni, a termelő, a kereskedő nem tud majd túladni áruján és akkor beáll a gazdasági összeomlás, amelyet azután már egyáltalán nem lehet szanálni. — A legeklatánsabb a sertés és huskereskedelem, illetve export esete. A koronaromlás idején még az egész világon zsír és hushiány mutatkozott. Akkoriban Oroszország még nem jelenhetett meg a világpiacon 'Akkoriban a helyzetet valamennyire felismerték az illetékesek, de kevés köszönet volt benne. A kivitelt forszírozták ugyan, de egyáltalán nem gondolva arra, hogy a termelést is elő kell egyúttal segíteni, hogy az utánpótlás folyamatos és egyidejű legyen. Európa államai fokozatosan közelednek a normális kereskedelmi viszonyok felé, a szükségleti cikkek ára az aranyparitás körül mozqg, s bár a kormány most már nem gördít akadályokat az élőállat és sertéskivitel elé ma már az a helyzet, hogy a kiviteli szabadságnak kevés előnye, jelentősége van. Ha ugyanis valaki szarvasmarhát, vagy sertést akar kivinni, a devizaközponttal gyűlik meg a baja. Ha devizára van a kereskedőnek szüksége, az igényelt összegnek csak egy hányadát kapja meg, viszont, ha lebonyolított egy export ügyletet, a beszolgáltatott devizáért olyan árfolyamot fizet, hogy az export elvesztette rentabilitását. A kivitelt különben megnehezíti az is, hogy a termelők általában tulmagas, a világparitási árnál is magasabb árakat kérnek, vagy ha mégis sikerülne megfelelő árak mellett alkalmas árut szerezni, az esetleg mutatkozó hasznot a devizaközpontnak kell juttatni a beváltási ár differencia alakjában. Ez egyik oka a kivitel stagnálásának. — Másik nagyjelentőségű nehézség az, hogy csak az élőállat és sertések kivitelére adnak engedélyt. Hogyha tehát valaki arróJL értesül, hogy bizonyos tétel zsírt lehetne elhelyeznie a prágai, egyidejűleg hust a bécsi piacon, ezt az üzletet lebonyolítani egyáltalán nem lehet. Feldolgozott zsirt, hust kivinni nem szabad, az pedig egyáltalán nem üzlet, hogy a sertést elevenen szállítsák ki Bécsbe, vagy Prágába és onnan szállítsák már piacra az ott felesleges termékeket. Ugyanez a helyzet akkor, ha valamely külföldi érdekeltség Magyarországon kivánná zsir, vagy husszükségletét fedezni. Ezt csak ugy teheti, ha az élő sertést hajlandó exportálni. Elevenen tehát akár az ország egész állatállományát ki lehet szállítani, mig feldolgozott állapotban egyetlen sertést sem vihet ki senki az országból. A kormánynak feltétlenül változtatnia kell ezen a politikáján, mert a gazdasági konszolidációnak, szanálásnak előfeltétele az, hogy a közgazdasági életben az egész vonalra kiterjedően a teljes szabadságot állítsák helyre. (K. E. K.) A borjubél, mint élelmiszer. A fokozódó nagy drágaság s emellett a munkaalkalom csökkenése a megélhe. tést nagyon megnehezítette. Panaszkodunk siránkozunk, de a kiutat, mely az emberséges létfeltételt biztosítaná, nehezen találjuk meg. A békebeli viszonylathoz pedig még messze vagyunk. Jelen gondterhes viszonyok közt minden alkalmat és módot meg keli ragadnunk,, mely helyzetűnk s igy elsősorban is táplálkozásunk megjavításához,, ha csak némileg is hozzájárulhat. A vágóhídi melléktermékek értékelésénél ezúttal a borjubélröl szeretnék egyet-mást elmondani és pedig azzal a 'célzattal, hogy annak, mint olcsó élelmiszernek, városunkban piacot teremtsek. A szopósborjuk gyomrát és bélcsatornáját, borjupacal, illetve borjufodor néven, mint olcsó tömegélelmezési cikket vi| lágszerte fogyasztják és minden nagyobb városunkban rendes piaci forgalma van. Itt Nyíregyházán alig-alig keresik s ezért azt leginkább lefaggyuzva sertés és baromfi etetésre,, esetleg kutyakosztnak használják fel. A faggyút pedig szappanfőzés céljára értékesítik. Pedig a üorjupacal és borjubél megtisztítva s különböző módon elkészítve nagyon ízletes és emellett olcsó élelmiszerül kínálkozik. Borjubelet kirántva magam is ettem s mondhatom, hogy a csirkehússal vetekszik Vegyük hát fel étlapunkra s legyünk próbát,, hisz 1 kgr. borjufodor L körülbelül egynegyed kgr. borjúhús árán vehetnénk. Dr. Verzár Frigyes szerint az ember táplálkozásában a mirigyek értékesebbek, mint az izomzat. Ugyancsak ő mondja, hogy állatkertekben sohasem sikerült ott született tigriseket meg oroszlánokat felnevelni,, mind angolkóros lett és görbe lábával egyáltalán nem vált be kiállítási tárgynak. Az ok világos: az etetést ugy csinálták,, hogy az állatoknak egy jókora darab izomhusi és csontot adtak,, vagyis olyan táplálékot, melyhői a vitáminok majdnem teljesen hiányoztak. Amikor ugy kezd .ék etetni őket, hogy egész állatokat adtak táplálékul,, az angolkór (rachitis) eltűnt és kifogástalan példányokat neveltek fel. Az emberfajok közt is vannak kizárólag húsevők. Ilyenek a sarkvidék táján élő eszkimók, akiknek országában semmiféle vegetáció nincsen. Éppen ugy,, mint társuk a jegesmedve, ők is csak húsból élnek és éppen ugy, mint az, megeszik a vadnak a vérét és megeszik a zsigereket és csontokat is és emellett a táplálkozás mellett rendkívül egészséges és nagy ellenálló képességű emberek. ( Fentiekből láthatjuk, hogy a l>orjup«í cal és borjufodor mint zsiger nemcsak olcsósága, hanem nagy értéke miatt is megérdemli, hogy olykor-olykor asztalunk ra kerüljön. Budapesten szépen megtisztítva a vásárcsarnokból árulják. Városunkban még nem akadt vállalkozó, ki ennek tisztítása és árusításával foglalkoznék, de ha háziasszonyaink keresni fogják, vállalkozó lesz, még pedig nem is égy. Aki pedig a szépen megtisztított és ízletesen elkészített borjubelet megkóstolta, az máskor is keresni és venni fogja Közvágóhidunkon a mult hónapban 701 borjúi váglak s az ebből termelt pacal és bélnek körülbelül csak egynyolcadát használták fel emberi táplálkozásra. — A borjuszezonnak a kezdetén vagyunk s ezért a vágások s ezzel együtt a bor jubeitermelés hétről-hétre emelkedni Tog, amihez a kiszállítások nagyban hozzá fognak járulMami Qónrinr FB8(1 i R0 |tli n nldyjf OdlIUUl és áruforgalmi irodája SZ.
