Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 51-75. szám)
1924-03-14 / 62. szám
J TOuuu&c Í9t4, márems 14. A pénzügyminiszterség keserű feladata. Napok óta a sajtó vezető helyen veti föl azt a kérdést, hogy miért kell ilyen sokáig üresen állnia a pénzügyminiszteri széknek. A szemrehányás özönével illetik a kormányt és megforgatnak olyan neveket az alaptalan kombinációk, kiknek komoly szaktudását Ugyan és politikai rátermettségét senkinek sincs jogába kétségbevonni, de akik ép maguk tudnának legjobban megfelelni arra, hogy akarnák-e váltaikon viseini a felelősséget és vállalkozni az ország pénzügyi ujjáépitésére. Kétségtelen, hogy vannak számosan a pénzügyi világ szakférfiai közül, akik e hálátlan feladatra szívesen vállalkoznának, és hajlandóknak mutatkoznának megbirkózni e nyugtalan és zavaros idők minden nehéz ségével, vállalni csalódásokat, teóriák bukásának kockázatát, ha ezzel szemben kárpótolná őket az országos bizalom és támogatás reménye. Hegedűs és Kállay pályafutása, mintegy figyelemreméltó tanulság a közhangulat befolyásáról az alkotó muunkakészség hatékony kifejlődésére és arra is, hogy mint képes a változó népszerűség jövőre szóló pénzügyi terveket megbénítani vagy elkedvetleníteni a legnagyobb erőfeszítést is, melyet a finánciák legfőbb vezetője tenni óhajtana nemzete érdekében. Ha számba vesz6ziik, hogy az előbbinek, mondhatni emberfeletti megbízását gáncsolói a lekicsinylés gúnyjával igyekeztek megölni s ha azt tekintjük, hogy az utóbbinak végtelen munkabírását és becsületes kibontakozást keieső koncepcióját miként buktatta el a párttusák személyi áldozataként az egykori, hívektől szaporított ellenzéki öncélúság, valóban aligha akadhat kedve valakinak a politikai légkör ilyen sivár állapotai mellett gondolni is egy pénzügyi programmkitüzés szerepé e. Azok, akik kormányzati könnyelműséget szeretnének látni abban, hogy a miniszter lemondása óta még nem találkozott utód' s akik azt hangoztatják, hogy bizonyára nincs, aki osztaná az eddigi irányelveket, azok helytelen utón keresik a pénzügyminiszteri szék betöltése körüli nehézségek okát. Az igazi ok az, hogy a mai közélet riasztőlag "hat mindenkire, aki egyébként hivatva érezné magát ily magas állami funkcionáriussá lenni s aki egyebekben vállalná, vagy ha kell, revideálná a gazdasági továbbfejlődés pénzügyi bázisának megteremtéséért folytatott eddigi cselekvéseket. A pénzügyminiszter személyét megtalálni rövid idő kérdése és egy percig sem maradhat fenn kétség aziránt, hogy bárki legyen is az az önzetlen hazafi, ki feláldozza nyugalmát a köz javáért, Bethlen István gróf meg fogja találni a feladat nagyságához méltó tehetséget és energiát. De ne felejtse el a közvélemény, hogy mind máig e pozícióra érdemeseket legfőként az a körülmény kedvetlenítette el, hogy széttekintve a nemzet fölött és a nemzetgyűlési politikai harcok csataterén, nem lát kellő biztosítékot arra (nézve, hogy munkáját egy élni akaró ijemzet büszke önfegyelme és bizalma támogatja, hanem rettegve kell gondolnia arra, hogy legjobb tudásával adott á'dozatkész munkáját soha objektivitás, hanem majd I mindig gyanúsítás, gáncsvetés, panamák fir- I tatása és jogosulatlan bizalmatlanság ki- j séri. ! , i 1 «s*a Lakáskérdés. Tisztviselőtelep. Kinek ál! érdekében az építkezés ? —- nivel ünnepelje és tegye emlékezetessé a varos az őrökváltság 100 esztendős évfordulóját? Korunk egyik legfájóbb és tagadhatatlanul legégetőbb sebe a lakáskérdés. Megoldása annak, hogy a házigazdák lakásaikkal végre-valahára szabadon rendelkezzenek és egyszersmint megoldása annak, hogy a jelenleg bérházban lakó családok is elhagyhassák iakásaikat anélkül, hogy az árokpartra avagy cigánysátorba kellene költözniök. Kézenfekvő és magától értetődő logikus következtetés, hogy e bajon csakis építkezéssel lehet segíteni. A magán építkezést — ez alkalommal — kikapcsolom számításaimból, mert ez tőlem távol fekvő valami és ezt az illetékes tényezőkre bizom. Oldják meg, ahogyan jónak látják. Kényszerítsék azokat,akik megfelelő vagyonnal bírnak, hogy önmaguk számára uj házakat építsenek, avagy külön építési adóval terheljenek meg minden jövedelmet és minden vagyont és ebből létesítsenek építési alapot és építsenek modern bérházakat vagy a föld- és telekértékemelke) dési adó behozatalával teremtsenek uj, hatalmas alapot és tőkét az építkezésre, egy szóval cselekedjenek ugy, ahogyan jónak látják. És ha nem építenek, az sem baj A szabad pályán lévő ember előreláthatólag mindég fog annyit keresni, hogy meg fogja = tudni fizetni a mindenkori szabadforgabnu 5 legmagasabb lakbért is. Csak egy osztály van, amelyik erre nem ; képes és nem lesz képes. A miénk. A tisztvi ! selő-osztály. Én ennek a lakásügyével kivá- ! nok pár sorban foglalkozni. A tisztviselők j lakásügyét máskép — mint közös akcióval — j nem lehet rendezni. Ennek az akciónak ele- i jétől-végig szerves egészébea ö:s re függőnek j i kell lennie. És pediglen nemcsak a kérésnek, j • az igénylésnek, hanem a tervezésnek és a • ; kivitelnek — az építkezésnek — is. Nem , elég az, hogy az akció a mérnöki felmérésig [ elérkezett és — a házhelyek most már kioszthatók. Azontúl építse fel mindenki a saját viskóját, ki ahogyan tudja. Isten mentsen ben nünket az ilyen építkezéstől (de még a várost is.) Olyan fecskefészek (nyomor város) lenne ottan, amilyen csak ottan van, ahol cigányok laknak, Mert a legtöbb tisztviselő j vagy nem építene rajta semmit sem, mert | nem áll módjában, vagy pedig olyan kai bá- J kat tákolnának össze, hogy abban nem volna j köszönet. Az építkezésnek tervszerűnek és j egyöntetűnek kell lennie. A t!srtviselő-tclep j legyen egy darab a jövő nagyvárosából. Kert- j város legyen. Legyenek szép egyenes utcái, amelyben ? a telkek téglalapszerüen hosszában terülje- ; nek el egymás mellett, hogy a villanyos vezeték úttest stb. minél kisebb költséggel létesít- j hető legyen. A házak legyenek jók, tartósak, | erősek, (hogy örökös, állandó javítások ne 1 legyenek napirenden) és célszerűek, praktiku- j sak. A házakat mind — egytől-ef^yig — kivé- j tel nélkül egy költségvetés keretén belől adják ki ne a legolcsóbb, hanem a legjobb ter- : veket benyújtó és legjobb — legtartósabb — ; házakat építő vállalkozónak. És — most , jön a legnehezebb kérdés. Honnan vegyék reá a fedezetet ? A pénzt. Hír szerint külföldi ; kölcsönből akarják azt biztosítani. A terv nem uj és nem rossz. (Nekem 5 esztendős i ideám és jóval a budapesti kertváros akció előttről dotálódik.) Én egyenesen dollárra j gondoltam. (De az éppen ugy lehet bármely j más idegen — ezídőszerint jó — valuta is. ; A szükséges tőkét azonban az államnak j kellene felvennie és garantálnia. Vagy fele j részben az államnak és fele részben a vá- j rosnak. Mert a tisztviselőnek semmije sincs j és e semmiből nem építhet (és erre külföldi j kölcsönt sem kaphat), ha pedig van valamije, akkor házhelyet sem kaphat (avagy kaphatott.) Az építkezés — mint szenvedő alanyé — elsősorban a tisztviselő érdeke. Régi álma, vágya menne teljesedésbe akkor amikor saját otthonra tenne szert. Erre azonban a saját anyagi erejéből teljességgel képtelen, mert abból legfeljebb csak légvárak építésére futna. Szerencsére azonban más, hatalmasabb j érdektársai is vannak. Elsősorban a távoli, j a nagy, a hatalmas, mindenütt jelenlévő ál | lam, amelynek elsőrendő érdeke az, hogi ) tisztviselői nyugodt, állandó, békés, örökös J otthont leljenek és ne kóboroljanak bolygé hollandi módjára. Hogy a lakáskérdés örö" j kös gondja ne zavarja őket és hogy ettől | függetlenül végezhessék dolgaikat. Másodsorton fontos, sőt elsőrendű érj deke a tisztviselő-telep felépítése a városnak •' magának. Még pedig igen reális — anyagi 1 — szempontból. Nem lehet közömbös ugyanis a> vá! rosra nézve az, hogy — mondjuk) — 500 tisztviselő szerteszéjjel szórva bérházban lakik-e (és kereseti adón kivül egyebet nem fizet), avagy ez az 500 tisztviselő külön telepen — a saját házában lakik | és az adómentes esztendők lejárta után a l város terheihez szintén hozzájárul. Én azt hiszem, ha IV. Henriknek Páris S városa megért egy misét, 500 adózó polgárért j (illetve hogy ennyit nyerhessen) Nyiregy5 háza városa is hozhat egy kis áldozatot. Én | azt hiszem, hogy tulajdonképpen a város fog | jól járni. És itt az alkalom arra, hogy a város } méltó módon (és anélkül, hogy tulajdonképpen annyi áldozatot hozna) ülje meg és te[ gye nevezetessé és emlékezetessé az örökváitság 100 esztendős évfordulóját. Tegye lehetővé az 500 házat magában foglaló tis'.tviselö-telep létesítését és legrövidebb időn belül való felépítését. Szerezze meg és garantálja a kölcsönt. Ugy a tőkét magát, valamint az esedékes részleteket. A telep pedig (a telkek és a házak) a | teljes letörlesztésig — biztosítékul — ma| radjon a város tuladona. A tisztviselő pedig I törlesztésül legyen köteles beszolgáltatni 1. mindenkori fizetésének a 10 százalékát mindpótlékokkal együtt; 2. havonta pedig a mindenkroi fizetésének a 10 százalékát mindaddig az időpontig, amíg a teljes tartozás kifizettetik. Én azt hiszem, hogy e két tétel teljesen és tökéletesén elegendő volna az évi részletek pontos törlesztésére és nem akadna tisztviselő, aki azt szíves készséggel fei ne ajánlaná s a város ez esetben semmi kockázatot nem vállalna s cselekedetével — akkor, amikor 500 lakást )tehermentesiteiie régi lakóitól és tenne szabaddá s 500 uj adózó polgárral tenné nagyobb terhek viselésére képessé a várost, ugyanakkor ragyogó példát mutatna az egész ország számára arra, hogy miként keli a lakáskérdést megoldani s ezzel a város fejlődését óriás lépésekkel : egy teljes évszázaddal előbbre vinni s ugyanakkor elhatározása nyomán hamarosan megindulja a lázas mürtkia s a mai tnifhka és kereseti lehetőség nélkül tétlenkedő munkás magyai emberek ezrei és tízezrei jutnának munkához, keresethez és áldva emlegetnék a város bölcs vezetőségét, mint akinek belátása, széles látóköre, előrelátása és józan esze /e munkát megindította. És ennek a munkának meg kell és így kell megindulnia, mert ebből a tervből máskülönben csak egy szép álom lesz. Pénteken, szombaton és vasárnap • <g dráma a velencei köztársaság idejéből Luciano Albertini §0Ílft1GK MlIlH »Diadal Mozgóban. főszereplésével kerül bemutatásra a £ j| Okvetlen nézze meg e szép filmet!
