Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 51-75. szám)

1924-03-06 / 55. szám

2 JfítBSm&L 1924. március 6. Tamásnapi vásár. Nagy sárban kisforgalom. — Az Iparosok 75 százaléka semmit sem árult Rontó Pál módjára dühöngött csütörtökön pénteken városunkban a hóvihar, így nem csoda, ha sokak kedvét szegte e kellemestlen előjáték 8 lemondtak a vásárról. A vásár kisebb térre szornlt, kisebb forgalmat bonyoli tottak le. De e kettöü jelenség mellett még egy harmadik is szembetűnt, hogy lassanként tünedeznek a sátorok azokon a helyeken is, hol az idö viszontagságaira számítottan eddig ponyva alatt árultak. Ez a tény a leszegényedésnek ép oly eltagadhatatlan jele, nrnt a nyomortanyáját ellepő a nehéz szag Már pedig mit ér a vásár sátor nélkül, énekelték valaha a tn riakról. Vasárnap. Ha nem is az archimedesi köröket, de a napok előtt húzgált négyszöget, melynek néme iyikében nem ugyan dekorátum, de ismertetőjelként a lóexcrometum szerepelt, elrontotta az idő, így tehát vasárnap njból készültek ezek is, mint a bódénélkül maradt posztókereskedők sátorvárai, a hírmondónak maradt derernák Délután a napmelegét leghálásabban mutató Bethlen-utca vitte e barnumi látványosságra kíváncsiak sarojét, da csakhamar csalódottan tért vissza a Mező-utcától, mert csak «gy „forgó" forgott céltalanul, mint amilyen céltalanul megy a fakó pld. ha a Bandiból nem tudja kivárni gazdáját. Noda hát mért no forogna ez Í3 üresen, mikor pasas nélkül forgott egykor a föld és foroghat még a nagy emberirtó emberszeretet mellett, hogy egy paradoxonnal éljünk A forgó kerékkötőjét, mint okot megtalaltuk a Gazdák-Chthonában hol ugyanénak ropták a táncot. Ez az első eset, hogy ép vásárra eaeti a mulatság s a szokásos hujukolás elmaradt. Da oly bizonytalan is volt a forgó körny-zato, mint a geologiai harmadkor előtt az emberuyoma: nyom nem látszott, csak szenynyes viz mi az odahordott szemetes hó ólvadéka volt. Mágatól értetődik, hogy a felfedezői útra még azok sem vállalkoztak, kik máskülönben me gondolás nélkül siklanak az életutain, mert hiszen ma a cipő többe fcerül, drágább ez, mint a becsület. A vasárntpi áruból, igy hü önösen a bábusoknak is nevezett mézeskaláctowk sátortábora semmi forgalmat nem csnah; még azok inkább, kik szórványosan árulták mézest, cukort, perecet s a három .,j" hangtól ketvős „j" ig ereszkedő vajjjas vajjas kiflit. Hétfő. Megenyhült légben, megpuhult földben vándor madárkéat vonultak fel a jövevények s foglalták el fészkeiket. Ha ily gyorsan menne például a tisztviselők hazainak is az épitése, akkor még az idősebbek is meglátnák s e látás b .Idogitó hatásával Simeonként térnének örök hónukba. A reedőrseg pé daadó rendszeretete miudenütt éröztette jótékony hatását. Megütkö zödést keit6tt ugyan a vérbeli ócsbásoknál, hogy a járdára nem szabad „pakolni,•' mert mint mondák, mióta eszüket tudjak, ez nem volt. Igaz, de volt is aztán olyau torlódás, hogy egy vendégszereplő pesti zsebmetsző megelégedhetatt volna a napi bevétellel. No, de hát mióta az „eszit tudja" az ember, nem is volt oly horribilis ára &z őcjkanak, mint most. Az árakat van ki behuny szemm <1 mondja Nem azért, mintha a vak Hornért utánozva a belső szem lélődést szimbolizá ná, hanem csak azért, hogy az arak magasságától gyenge feje el ne szédüljön. Egyébként nem kell az ócskasok sorsát irigyelni, mert itt is, mint legtöbb helyen kérdés és feleletben merült ki a vásár, A cselédség, szegénynép inkább spróssgobat, nyalánkságokat vasárolt. A csizmadiák, szabók 75 szá zaleha semmit sem adott et. Az ipartestület diszelnöke összes vásári bevétele 110,000 K. (mondd: egyszáztizezer) K. volt. Volt olyan elsdő, akitől azt sem kérdezték: mit hozott? Kisebb gazdasági cikkek, konyhai eszközök, magvak inkább cseréltek gazdát, mint nagyobb értékesebbek A posztókereskedők, kik a téli vásáron a Mező utcában voltak elhelyezve, most a fégi helyükön a feneketlen sárban ugyancsak némán néztek, mint a gólya a tófenakére. Hasznos és célszerű szolgálatot teljesített a bódé, már azért is, mert ide, ebbe legalább nem hordták a szemetet. Hát bizony ssamétdombon vásárt cs«pni esztétikai és egészségi szempontból is kifogásolható. Kifogásolható, másezempontbM ugyan, az állatok fel ós ethajtás's. Kiskőrösön a Matyásnapi vásár alkalmátal egy megbőszült bika sokat felöklelt, mig h*rom kecskeméti emberben megtalálta a maga Toldiját. Da kérem nem mindenütt és nem mindenkor teremnek Toldisk, különösen most, midőn a gyermeknek nem ugy, mint Arany Családi körében enged inni egyet az anya a kifejt tejből, hanem — mint az alföldi ember mondja — fejihez verik a tejes sajtárt, a tejat eladják drága áron. Már pedig tej nélkül Toldik nem lesznek, jöjjön bármily szigorú testnevelési rendelet, mert ahol nines erő ott ne keress, lankadva dől ez, miként a sirra Eötvös alélt gyermeke. Épp in azért, mert Toldiakat nem nevelhetünk, a mai idagzaklatő időben nagyon helyén volna e téren is a prevantió, mely abban nyilvánulna, hogy az állatok fel- és elhajtása oy úton-módon történne, hogy a vásárló közönség életét ez nem veszélyeztetné A régi vásárok híressége, naiv kedvessége lassankéat az emlékek köré húzódnak, avagy feledésbe mennek miként a róluk hangzott dal: Turi vásár sátor néikül . . . Elmentem én a vássárra Snajder Fánival, vettem neki piros szoknyát három fodorral . . . Scnueig mnot » wiiftg, Snajder Fániék is leégve spárgával fűzik cipőjüket — ez még a jobb — de spárgával erősítették is a vásárban csalfán elhtgyni készülő cipőtalpukat — ez a rosszabb vásári jelenet, ök is hallathatják a vásári kórusban hangjukat: trójaiak voltunk! Nyíregyháza, március 5. Saját tudósító nktól. Néhány évvel ezelőtt a vidéki utazó ha Nyíregyházára tévedt, meglepetéssel látta, hogy kocsija gyönyörű fasorok között gurul be az impozáns szélességű Széchenyi-utón s hogy városunkban egymást érik a szebbnél-szebb kertek,, melyeknek üde zöld, lombos fái, dus bokrai és szinpompás virágágyai valósájggal panorámává varázsolták ezt a vizszegény, város

f és messze vármegyékbe vitték el szépségének liirét. Ha ugyanez az utas ismét Nyíregyházára tévedne, talán rá se ismerne a hajdani kertvárosra. A vasuli állomás mellett lévő Népkert kerítését az utolsó lécdarabig ellopkodták, dus bokrai kipusztultak,, virág és gyepájgyait letaposták, lócái eltűntek,, csak a fák állnak még szomorúan és egyedül ezen a megkopasztott térségen és várják az emberek védelmét A Bessenyei-tér valamikor igen szép kertjének ma már csak halvány körvonalait látjuk. A kerítés itt is már a múlté, a bokroknak se híre, se liamva, az egykor tarkabarka virágágyak emléke már csak az emberek képzeletében él, csak a fák dacolnak még az idő vasfogává^ de csak addig, mig néhány elszánt falolvaj őket is pusztulásra nem itéli. A Luther-téri kertet, mely a környékbeli lakók kedvelt oázisa volt, hasonló szomorú sors érte. Kerítés,, bokor, gyepágy mind elpusztultak. Itt már a volt kerten keresztül vonuló kocsiút hirdeti a pusztító vandalizmus teljes diadalát. Minden nyíregyházi polgár fájó szívvel nézi ezt a puszLulást, amely rövidesen ki fog terjedni, sőt részben már ki is terjedt a többi kertekre is. Ezen segíteni kell. Ha nincs a városnak pénze, akkor közadakozásból kell megmenteni ezt a közkincset, amelyre egészségügyi és esztétikai szempontból is szükségünk van. Illetékes helyen érdeklődtünk a nyíregyházi kertek jövőbeli sorsa iránt s a következő felvilágosítást nyertük: A városi tanácsot már régen foglalkoztatja a nyilvános kertek restaurálása és további pusztulásuk megakadályozás^. Szerintem leghelyesebb volna, ha a Népkertet cementkeritéssel teljesen körülvennénk és a kertet a nyilvánosságtól legalább három évig elzárnánk. Ennyi idő kellene a kert teljes rendbehozatalára és felfrissítésére. Azután sem volna szabad megengedni, hogy az utazó közönség gyalog bevonuló csapatai a kerten keresztül jöjjenek be a városba. — Szélesítsék és kövezzék ki a Petőfi-utcát és akkor meg lesz oldva ez a kérdés is,, a kert látogatói pedig fizessenek mérsékelt "belépődíjat. A' jövő Népkertjének modern szempontokból való megtervezése és beültetése természetesen a legfontosabb kérdés* amelyhez szakértők hozzászólását kellene meghallgatnunk. Miután a Petőfi-utca kiszélesítésének" szükségességét is megjemlitettük, önkénter lenül előadódik a városi gőzfürdő felépítésének problémája is. Már most igyekszünk hangsúlyozni, hogy elhibázott dolog volna, ha á városi tanács megelégedne a fürdőépület átalakításának gondolatával. Ez az épület olyan ósdi, berendezése olyan primitív, beosztása olyan gyakorlatiatlan,, hogy a legzseniálisabb tervező sem volna képes belőle egy. valamirevaló modern fürdőt varázsolni. — Emellett nagyon valószínű, hogy a gyökeres átalakítás költségei megközelítenék egy teljesen uj épület és béren dezés kiadásait. Ezt azonban természete. sen a költségvetés döntené el. A Petőfi• utca kiszélesítésével természetesen a gőzfürdőt is odébb kell helyezni s ez is egyik,, bár kevésbbé fontos ok a teljesen uj építkezésre. A pusztuló többi kert helyreállításának a megoldása szintén ugy volna leghelyesebb, ha előbb körülkerítenék őket, s arra az időre, mig restaurálják, elzárják a nyilvánosságtól. A kertek megnyitása után pedig gondoskodni kellene azok fokozott védelméről, mert a közvagyon ápolása mindnyájunk érdeke s többé nem szabad előfordulnia annak, hogy egyik legdrágább kincsünket szabad prédául dobjuk oda a feltartózhat^tlan enyészet nek. Bu oroioit iüEasn egy vagy két szobást keresek magas dMaz«s me»!ett Cim a kiadóhivatalban megtudható. Szerdán- csütörtökön március hó 5-én és 6 án 7 és 9 órai kézdettel: Jtíilliórdosok utcájában történet a tőzsde és bankurak életéből 6 felvonásban. Főszereplő: Lucy Darainne. A Diadalban. Mentsük meg Nyíregyháza kertjeit a pusztulástól. A halálra itélt Népkert. — Az elpusztult Bessenyei tér nyomai. Kocsiút a volt Luihe»-téri leérten át. — A Petöf! utcát ki kell kövezni. A gőzfürdő nem maradhat régi helyén.