Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 51-75. szám)

1924-03-27 / 72. szám

2 J\Tmxi£mK» 1924 ruá>r»us 27. A pénzintézeti központ kényszerrel fuzionáltatja a vidéki bankokat és pénzintézeteket. Koneentrálni kell az ország pénzerejét, hogy kellő termelési hitel áll hasson rendelkezésire. — A fúziókat rövidesen végre kell hajtani. Budapest, március 26 A szanálási akcióval kapcsolatosan ugyanazok a jelenségek mutatkoznak lépésről-lépésre a magyar gazdasági élet­ben is, mint az ausztriaiban. A háborúi kő vető konjunkturális állapotok könnyű pénzszerzési lehetőségei miatt egyének és társaságok rávetették magukat a tőzsde körül felfakadt pénzforrásokra és lassan odacsőditették maguk köré az egész or- • szág társadalmát. Természetesen ennek a hatalmas és minden eddigi kereteket felül. : muló tőzsdei játéknak lebonyolítására bankok keletkeztek, amelyek egyike-mási­ka meg is növekedett,, legtöbbje azonban a viszonyok levezetésével komoly segítségre szorulnak és megterhelik hiteligényeikkel az állami jegyintézetet,, illetve, mint o pénzintézeti Központ tagjai, közvetlenül a Pénzintézeti Központot. Az államkincstár most, hogy a kül­földi kölcsön feltételek ép megszünteti a bankjegy-nyomást és szükségletét a kény­szerkölcsön utján fedezteti le,, nincs bir­tokában többé akkora tőkének, amelyből a termelési hiteligényeken kivül, nagyobb összegeket elvonni tudjon a kisbankok és pénzintézetek hitelsegélyezésére. Ezért határozta el a Pénzintézeti Központ igaz­gatósága a pénzügyi kormány utasításá­ra, hogy körlevélben fordul az összes hozzá tartozó intézetekhez,, melyben fel­szólítja a tőkeerős vállalatokat, hogy fo­gadják magukba a kisebb intézeteket,, il­letve felszólítja a kisebb vállalatokat, j hogy tőkeerős nagyvállalatokkal egyesül- | jenek, ellenkező esetben inog kell sziin- { tetnie minden támogatást. Az ügy nagyjelentőségű és kihalással j van az egész ország pénzügyi életére. A' ' bankok Fúziója olyan átalakulást fog ered ményezni, amely emlékeztei majd a régi egészséges gazdasági viszonyokra. A fúzió szükségéről és a lebonyolítás módjáról a Pénzintézeti Központban a következők szerint informálták munka­társunkat: — A Pénzintézeti Központ természete­sen nem követelheti az eljárást,, a kibo­csátandó körlevélben csupán értesíteni fogja a köréje tartozó pénzintézeteket, kü. lönösen a tőkeszegényebb vidékieket, hógy a bankjegynyomás beszüntetésével néni lesz módjában nagyobb hiteligénye­ket kielégíteni és ezért szükségesnek lát­ja, tanácsolni a pénzügyi kormányzat ne­vében,, hogy olvadjanak bele fúzió utján a kisebb é& igjy hitélre .szoruló pénzintéze­tek a nagyobb vállalatokba. Ezzel egyút­tal az a helyzet fog előállanj,, hogv meg­csappan a háborút követő konjunktúrá­ból keletkezett pénzintézetek óriási szá­ma, az intézetek anyagilag megerősödnek és igy kisebb lesz *áz a teher is,, amely; a sok intézet hiteligényéből származott. -p Koncentrálni kell az ország pénz­erejét, hogy a termelés részére állhasson a megfelelő és szükséges hitel rendelkej zésre. A íuziók által megerősödött vidéki pénzintézetek már önmagukban is képe­sek lesznek a vidéki hitelszükségletek,, igy elsősorban a mezőgazdasági hitelek ellálá­sára* az állami pénzek pedig a béke vi­szonyok szerint köteles állami hitelekre lesznek, fordíthatók. Megjegyzem, hogy a kisintézetek fúziójának már a legközeleb­bi időben be kell következnie, minthogy, ügyanigy bekövetkezett a bahkjegynyo­más beszüntetése is. mert hisz ahhoz, hogy közszükségleti cikkek előállítását, feldolgozását és forgalombaho­zását kalkulációs szempontból figyeljük meg nagy apparátusra van szükség, s ennek a feladatnak egy olyan Bizottság, amelynek mindkét vezető embere — elnök és titkár — e tisztet csak mellékfoglalkozásként tölti be, a legjobb akarattal sem tudhat megfelelni. A felszámitható haszonszázalék és regie költség mérvének megállapításánál tisztán az Okáb gyakorlatát követik, ami pedig az ár­drágitási ügyekben a megkereső hatóságok­nak adandó véleményt illeti, azt mindig a Kereskedelmi és Iparkamara adja, ezzel az Árvizsgáló Bizottságok nem foglalkoznak. Hivatkoztunk felterjesztésünkben arra a már igen sok izben részletesen és körülmé­nyesen kifejtett indokokra, melyeket előző felterjesztéseinkben már a miniszter ur előtt ismertettünk, mely gazdasági okok mind az Árvizsgáló Bizottság megszüntetése mellett szólanak, annál is inkább, mert ez már nem egy életerős, hanem egy tartalomnélküli, las­san haldokló s a gazdasági élet szabadságát gátló intézmény s kértük a miniszter urat, hogy a bizottságok megszüntetése érdeké­ben tegyen lépéseket. Nr*TT Az Árvizsgáló Bizottságpk fokozatos megszünteresenék élso hírmondójaként fo­gadhatjuk az 1923.—1924. M. E. valamint az 1884—1924. M, E. számú rendeleteket. Ü^anis artíig áz első rendelet a vidéki Ár­vizsgáló Bizottságoknak a tájékoztató árak­ra vonatkozó hatáskörét, addig a második rendelet a hatósági engedélyek rendszerét s ezzel kapcsolatban az Árvizsgáló Bizottsá­gok véleményező hatáskörét szünteti meg. Már ezt is eredménynek mondhatjuk, bár a kereskedelmi és iparkamara már több izben felterjesztésileg kérte a Kerskedelem­ügyi miniszter urat, hogy az Árvizsgáló Bi­zottság intézményét teljesen szüntesse meg, sajnos ez még nem következett be. Ez alkalommal újból felterjesztésileg kértük a miríiszter úrtól az Árvizsgáló Bizott­ságok végleges megszüntetését. Felterjeszté­sünkben felsorakoztattuk azokat az okokat, melyek kérelmünket támogatják. Rámutattunk arra, miszerint az Árvizs­gáló Bizottságok tulajdonképeni céljukból : a drágaság megállapításából s a drágaság letöréséből semmit sem tudtak megvalósí­tani, hanem e helyett teljesen értéktelen, sem­mi gyakorlati hasznot nem eredményezett tevékenységet fejtettek ki. — Működésűk fő­le£ a hatósági engedélyek szürke és Sablo­nos véleményezéséből állott s ezenkívül tájé­koztató árakat állapítottak meg egyes cikkek­re,, azonban a megállapított tájékoztató árak­Uj énekkar. A nyíregyházi Szociális Missió támoga­tásával és védnöksége alatt a róm. kath. egy­ház kebelében március 16-án egy uj Egyházi Vegyeshangu Énekkar alakult kiváló érté­kes erőkből. A minden szépért lelkesülő és szociális tevékenységben érdemes Nagy Kálmánné urnő és az énekmüvészeti képessé­geiről a nagyközönség által már előnyösen ismert Virányi Sarolta urleány buzgólkodtak a tagok toborzásában szép sikerrel. Az ala­kuló gyűlésen Molnár Kálmán hittanár lel­kes szavakkal buzdította a tagokat munkára és kitartásrra, megjelölvén magasztos hiva­tását az egyházi éneknek, mely a vallási élet­nek és lelkiujjászületésnek egyik fontos té­nyezője. A szép egyházi ének Istenhez emeli a lelkeket, vonzóvá teszi a hivők előtt a templomot, emeli az istentisztelet fényét. Kétszeresen imádkoznak, kik szép hangr jukat Isten dicsőségére és a lelkek nemesíté­sére gyümölcsöztetik szervezett Énekkarban tömörülve. Az uj Énekkariban való közre­működésüket eddig a következők Ígérték meg : Báró Molnár Viktorné, Bánya.y Béláné, Fábrv Ignácné, Jánossy Miklósné, Jeszenszky Jánosné, Mayer Lipótné, Pogránví Nagy'Sán­dorné, Nagy Kálmánné, Sinkovics Istvánné, Uzonyi jenöné úrnők. Dohnál Olga, Estók Aranka, Holló Lenke, Kovács Gizi, Kovács Erzsébet, Leskó Anna, Mikecz Magda, Mester Baba, Nikelszky Eta, Schulc Lili, Virányi Sári urleányok. Bakó László, Csonka Béla. Fábry Ignác' Garay János, Garancsy Gyula Gábry Bertalan, dr. Hasskó Miklós, dr. He­gyessy Béla, Herjng Barna, Klajnik Imre, Kocsis József, Kubassy Emil, Molnár Kálmán Szatke Béla, dr. Szentpéterry Endre, Zeke László urak. Az Énekkar fővédnöke Énekes j»no6 prépost-kánonok plébános. Karnagya Ja­kab József rk. kántor. Az uj énekkar Húsvét Vásárnapján 10 órakor kezdődő ünnepélyes istentiszteleten fog* először szerepelni egy uj Max Fílke zenésmise előadásával. A próbák már folynak a kir. kath. főgimnázium egyik termében. Kedden, csütörtökön a szoprán és alt, szerdán, pénteken a tenor és bassus ta­nul este 6—8-ig. Irodai be-rendssések elsőrangú besrwzssi forrasa: AMERIKAI IRODABERENDEZÉSI VÁLLALAT NAGY ÉS VÉRTES R T. |<Bmtapa»:t, V<-fc»ry Awny jáooa mtw 80 . 96S-6 Március 25., 2f Jés 27., kedden 3, 5, 7 és 9, szerdán és csQtőrtökön 7 és 9 Órai kezdettel: drámai történet Tibet | hóboritotta fennsíkjai a ^ 6 felv. — Bemutatja; a Diadal Éozgó. A kamara felterjesztése az Árvizsgáló Bizottság fokozatos megszüntetése érdekében. ról a fogyasztó közönséget nem tájékoztat" ták. Az említeti két rendelet: még nem szün­tette meg a Bizottságok életét de megbéní­totta, mert hisz tulajdonképpen mar alig ma­radt számukra tennivaló. Vegyük sorra ezeket a még meghagyott működési tereket s lássuk mit végeznek el ezekből az Árvizsgáló Bízottságok. Tudomásunk szerint a vidéki Árvizsgáló Bizottságok árstatisztikái adatok gyűjtésével nem foglalkoznak és ily adatokat az Okáb­nak nem szolgáltatnak —, bár véleményünk szerint ez szép feladat s ebből a szempont­ból mi is mellette vagyunk az Árvizsgáló Bi­zottságok tisztán tudományos szempontból való fenntartása mellett, mert piaci árstatisz­tikánk igen elhanyagolt állapotban van. Nézzük a másik .iontos feladatot : vájjon a vidéki Árvizsgáló Bizottságok kisérik-e fi­gyelemmel a közszükségleti cikkek előállí­tását és . forgalomba hozatalát és ,tesznek-e megtorló lépéseket a visszaélésekkel szem­ben ? i , A vjdéki .Bizottságok a fent említett feladatnak már csak azért sem tudhatnak megfelelni,, mert ehhez megfelelő szervezetük nincs. Mint feljelentők nem az Árvizsgáló Bi­zottságok szerepeltek azokban a kérdések­ben, melyek véleményezés végett kamaránk­hoz kerültek, ,egy izbejj sem, hanem mindig a .fogyasztó. Ezen csodálkoznunk sem lehet.

Next

/
Thumbnails
Contents