Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 51-75. szám)

1924-03-20 / 67. szám

s 1914. Bárdra 20. Tépázzák a hagy ományos magyar vendégszeretetet A magyar nemzet faji tulajdonságairól már a régi békevilágban sok olyan hír terjedt el a külföldön, amely a valóságnak nem felelt meg, de ezek ellenére is az egész világ előtt hines volt a hagyományos magyar vendégszeretet. Ezt tapasztalták mindenkor az idegenek, akiket a sors hozzánk vetett, s mi jogos büszkeséggel ápoltuk magunkban ezt a jótulajdonságunkat. Sajnos, ezek a rendkivüli idők a magyar nemzet vendégszeretetét is meg akarják tépázni. Egyes sajtóorgánumok, amelyek a túlfűtött nacionalista elv alapján igen gyakran a legnagyobb szélsőségekbe kerülnek, most személyileg kezdik ki a népszövetségnek itt időző delegátusait. Mindenki előtt ismeretes, hogy ezek a külföldi urak nem a saját jószándékukból jöttek hozzánk, hanem a békeszerződések által felállított európai fórumok küldötték hozzánk abból az alkalomból, hogy a magyar nemzet hozzájuk fordult súlyos gazdasági helyzetének megjavítása érdekében. A legnagyobb tapintatlanság s feltétlen elitélendő cselekedet az, ha akadnak most sajtóorgánumok, amelyek csipkelődéseikkel személyükben bántalmazzák ezeket a férfiakat. Bár ezek, a magyar vendégszeretetet meghazudtoló cselekedetek határozott tendenciából történnek, mégsem lehet megengedni, hogy zavartalanul tovább történjenek s teljesen válasz nélkül maradjanak. Ezek a sajtóorgánumok elfelejtették, hogy akkor amikor ezen az uton a kormány helyzetét igyekszenek súlyosbítani, vele egyenes arányban ártanak a külföldi kölcsön ügyének s ezen keresztül ártanak a nemzet érdekeinek. Egyelőre a legnagyobb rosszindulattal sem lehet itt az időző delegátusokról azt .állítani, hogy a reájuk bizott feladatot részrehajlással intézik, mert bátran meg lehet működésükről állapítani, hogy minden igyekezetük az, hogy a magyar kormánnyal egyetértőleg járjanak el s gppen ezért méltánytalanul éri személyüket az a csipkelődés, ami egyebekben sem egyeztethető össze a magyar nemzetnek mindenkor loyaüs magatartásával, vendégszeretetével, s azzal a hagyományos megbecsüléssel, amelyben a hónába ér- j kező idegent részesítette. Erre a megbecsülésre teljes joggal igényt tarthatnak a most nálunk időző delegátusok, akik semmiben sem szolgáltak rá a megjelölt orgánumok éretlen magatartására. A közvélemény már az első alkalommal is teljes megvetéssel fordul el ezektől a csipkelődzésektől, mert faji tulajdonságaival öszsze nem egyeztethetönek tartja, hogy részt vegyen azoknak a személyeknek a rnegtépázásában, akik amellett, hogy vendégeink, egyben saját érdekünkben is dolgoznak. „Letűnőben a tőzsdejáték és a valuta-hajsza" FergaloMba keriltek az elsé kamatozó takarékkoronák. — A „gyenge kezek" vitsgavonnlnak a tőzsdétől. Néhány hónap óta, mióta kőzludbmásu lett közgazdasági életünk szanálásának egyik legfontosabb előfeltétele: a korona slabilizalása, mintha csak a sorsnak iróniája lett volna, a korona értéke napról-napra csökkent. A stabilizálás iránti törekvéseket, azonban ez nem lohasztotta le és több kísérlet történt olyan irányban, hogy a nagyközönség vagyonát az értékcsökkenés ellen biztosithassa. A hivatalos körök és egyes bankok ilyen irányú kísérleteinek eredményét be nem várva az érdekeltek, ki-ki a maga módja szerint igyekezett vagyonát a korona értékcsökkenésével arányosan emelkedő értékű javakba fektetni. Sajnos á közönség legnagyobb része éppen azon a területen kísérletezett, mely. számáfa a legtöbb veszélyt jelentette és ma már megállapíthatjuk, hogy ez a veszély be is következett,, a fiksz fizetésűek, a kis vagyonuak minden pénzükön értékpapírokat vásároltak és ezzel vagyonukat a tőzsde szeszélyeinek és a kontremin visszaéléseinek szabad prédájává tették. A kereskedők nagy része viszont különféle valuták vásárlásával igyekezett vagyonát stabilizálni. A mindenkor emlegetni szokott »illetékes körök« ezúttal a bankokra,, mint a melyeknek hivatása a közönség pénzforgalmának, hiteligényeinek lebonyolítása — gondolunk, szintén tettek kísérleteket stabil értékmérő inaugurálására. Részletesen beszámoltunk annak idején a Magyar— Olasz Bank ilyen irányú kísérletéről,, mely főként a gazdaközönségnek kívánt a segítségére. lenni,, azáltal, hogy a nála elhelyezett tőkét a buza mindenkori értéke ' arányában valorizálva fizette vissza. Á közönség szélesebb rétegeinek vagyonbiztosítását célozzák a Lloyd bank által néhány napja kibocsátott pénztárjegyek, melyek nem csak teljes értékükben valorizálják a befektetett összeget, hanem még magas kamatot is biztosítanak a j betevőnek. A pénztárjegyek bemutatóra szőló értékjegyek", melyek vagy »látra* vagy meghatározott időpontra szólnak és lehetővé teszik,, hogy a takarékkorona-betétek bármikor felhasználhatók legyenekEgyelőre 100, 500, ezres és 1, 10, 50, 100 milliós takarékkorona értékben kerültek forgalomba. Aki például a kibocsátás nap ján liz millió papírkoronáért vásárolt ti* millió korona értékű Lloyd pénz tár-jegyet az jelenleg (mivel a takarékkorona 117) 11.700 ezer koronával rendelkezik. A fővárosi közgazdasági élet egyik ekszponense, kihez kérdést intéztünk ez ügyben, a kővetkezőket mondotta: — Érdekes hatása lesz a Lloyd-pénztár jegynek a dollár árfolyam alakulására. Az egész világon Budapesten értékelték legmagasabbra a dollárt, mert a korona pánik következtében állandóan sokkal több magyar koronát adtak érte, mint amennyi a világparitásnak megfelelt voiAna. Most azonban a Lloyd pénztárjegyek nem csak a meglévő értékek valorizálását biztosítják, hanem még a kamatozás következtében az értéket növelik és meg fog szűnni a dollár iránti kereslet tulhajtotsága, aminek az lesz a természetes következménye, hogy- a dollár budapesti árfolyama arányos lesz a világpiaci árfolyamokkal. j Ugyanilyen módon befolyásolni fogja a Lloyd pénztárjegy- a tőzsdejáték túltengését, is. Azok a kis emberek,, "gyönge kezek*, akik eddig kis vagyonká juk kon zerválása céljából a tőzsdére mentek; hogy ott a papírok árfolyam emelkedésével egyensúlyozzák a korona értékének csökkenését, ezután inkább Lloyd-pénzlárjegyben fogják megtalálni ezt a céljukat A tőzsdére csak előnyös lesz, ha ezek a kis emberek, akik a legjobban reagáltak minden rémhírre és gyakran minden ok nélkül dobták piacra papírjaikat,, ezután nem fogják indokolatlan eladásaikk

al a papírok árfolyamalakulását hátrányosan befolyásolni. (KEK.) JAn Z Jön! Jen Z A szerelmes sátán kiltador ftla. — Kettőt fő»zertpb«t: Lucián o Alb ertini J — A Diadalban. — Egy volt nyíregyházi szinídirektor megmentett egy fővárosi operaelőadást. Irattai berendezések elaőrangu beszerzési forrása: AMERIKAI IRODABERENDEZÉSI VÁLLALAT NAGY ÉS VÉRTES R T. Bwdapeit, V. ker.. Arany János utca 30

. PfiO-fi Bizonyára mindenki ismeri Horváth Kálmánt, az aranyos kedélyű, elegáns színészt, aki annak idején Kiss Árpáddal együtt dirigálta a nyíregyházi színtársulatot. Horváth azóta* az ungvári színház igazgatója,, Kiss Árpád pedig Békéscsabán működik színtársulatával. A trianoni határvonal azonban nem tudta elvágni azt a kulturális kapcsot, amely a Felvidék magyarsága és a volt N

ngymagyarország fővárosa között van s egy, ungvári magyar színigazgató akkor is Budapestre jön érdeklődni a magyar szindarabirás ( legújabb termékei iránt,, ha kínai falat húznak az újdonsült cseh köztársaság déli határain. Igy történt most is. Horváth Ká] mán Budapestre jött és meg akarta nézni a Városi Színházban Smetana »Eladott menyasszonya c. operáját, amelynek előadására már minden jegy elkelt, nem is szólva arról,, hogy Auguszta főhercegnő, a cseh követség és társadalmi előkelőségek jelentették be az előadáson való rész. I vételüket. Közben azonban egy kis baj történt. Venczell Béla, a darai) egyik főszereplője berekedt s a Keczel szerepét senki más nem tanulta be. A darabot le kellett -volna venni a műsorról. Lenkey: igazgató kétségbeesetten járt fel s alá szobájában, amikor nyílik az ajtó, egy kövér, elegáns ur jön be, megáll Lenkey előtt és a következőket mondja: — Horváth Kálmán vagyok, az ungivári szinház igazgatója. Tudom,. hogy minden jegy, elkelt a mai clőaádsra,, de én nagyon szeretném megnézni, mert otthon én játszom Keczél szerepét, kérem adjon módot arra, hogy az előadást megtekinthessem... Még be sem fejezhette Horváth a mondókáját, amikor nagy meglepetés érte. Lenkey. igazgató odaugrott hozzá, megragadta a karját és igy kiáltott föl : — Uram, maga velem jön az öltözőbe, kifesti magát és ma este el fogjajjáLszam ,Venczell Béla szerepét. Semmi ellenvetés !! Az nem baj, hogy nem próbált! —v Gyerünk!! Egy. perc veszteni való időnk sincs! , i Horváthnak még gondolkodásra sem maradt ideje. A hirtelen támadt szituáció szuggesztív hatása alatt beöltözött, játszóit és óriási sikere volt Rajta kívül csak egy; ember volt boldogabb: Lenkey igazgató. A világ csodái ós afeatőmttrésstet rsmefcei szerdán fligHglhnn és csütörtökön 5 és 7 órabor a lMllttlUdU mtf £ két napon eaak URÁNIA előadás •an a Diadal Mozgóban. *H