Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 51-75. szám)

1924-03-19 / 66. szám

2 •BaaMD 1924. márráus 19. Március 15-i ünnepségek Nyíregyházán. A Kossuth főgimnázium pályázatának győztese. — A kereskedelmi iskola nagyszabású ünnepsége a Városi Színházban. — A tanítóképző Ifjúsága megkoszorúzta a Kossuth szobrot. — A fogház, az árvaház, az iparos­ifjuság ünnepe. Nyíregyháza, március 18 A Nyirvidék tudósítójától . Nyiregyháza város iskolái,, egyesüle­tei lelkesen, bensőséggel ünnepelték meg március idusát. Az egyes ünnepségekről a következő tudósítást közöljük. Az ág. h. eV. Kossuth Lajos főgimnázium tanulóifjúsága szombat reggel 9 órakor kez­dődő ünnepélyén hódolt a márciusi napok emlékének. Petőfi—Szabados : Imádságom c. énekkari megnyitójával kezdődött az ünne­pély. Az énekkart Zvvick Vilmos főgimná­ziumi tanár vezényelte. A tökéletes kidolgo­zásban előadott s áhítatos hangulatot keltő karének után Hogyan L. VII. o. t. szavalta a Nemzeti dalt. Az ünnepi beszédet Klár Já­nos VIII. o. t. mondotta. Énekkari szereplés után a Kossuth és Petőfi pályázat eredményé­nek kihirdetése következett. Ez évben a fő­gimnázium tanártestülete pályatételül »Ma­gyar—olasz érintkezések a honfoglalástól napjainkig« cimü tételt tűzte ki. Három pá­lyamunka érkezett be, melyek közül a bi­ráló-bizottság s a tanári kar javaslata alap­ján a kormányzó tanács a legjobb munka szerzőjét, Klár Jánost jutalmazta a Kossuth L. emlékalapítvány fezévi kamataival. Klár János ugy ünnepi beszédével, mint pályamunkája felolvasott részletével nagy tetszést aratott. A pályázat eredményét Pé­ter Károly tanár ismertette, a dijakat pedig Bogár Lajos h. felügyelő osztotta ki buzditó szavak kíséretében. A Kossuth pályázaton ! Hartsteüi György VIII. o. t. munkája di- i cséretet nyert. A Petőfi pályázat diját Csáky j Gyula VIII. o. t. nyerte el, míg az ünnepi óda palyázat nyertese Benkó István VII. o. t | lett' Az ünnepélyt a főgimnázium zenekará­nak játéka zárta be. Kereskedelmi iskola A kereskedelmi iskola ünnepélyén a Városi Színházban a bennünk élő örök ma­gyar seb újra felszakadt s egyek lettünk mindnyájan a magyar fájdalomban, a magyar szenvedésben. Zsúfolt ház előtt kezdődött az ünnepély. A Szózat áhítatos melódiája után Marssó József tanár mond ünnepi beszédet Az uj idők, uj magyar ifjúságáról, a reá váró nagy feladatokról mely hatást keltő beszédet sokáig ünnepli a közönség, Tima­rovszki Margit urleány szavalata, Van-e a koldusnak hazája ? Ábrányi Emiltől volt a következő szám. A bájos magyarruhás kis­lány szavalata már megrázta az érző lelkeket. Zajos taps köszönti. Majd Margócsy Emil igazgató hirdeti ki a pályázatok eredményét s adja át a nyer­teseknek a dijakat. Bartók Miklós pályadíj­nyertes ódáját szavalta el Batáry Imre IV. e.' növendék. A szerzőt zajosan ünnepelte a közönség. Most a színdarab következett. Ünnepi csend volt, mikor felrepült a füg­göny s elibénk tárult minden fájdalmunk, hat esztendőnek minden keserve belénk mar­cangolt. Kis iskolásfiuk játszottak : az apát­lan székelyek. Radványi Kálmán darabját ad­ták, s a közönség — amelynek a lelkét ma , vajmi nehéz hazafias hangulatra ragadni — velők érzett, velők sjrt. Férfiak, nők. A kö­zös magyar sors, testvérré tett ezen az ün­nepen igazán mindenkit, a fájdalom köny­nyei testvérré magasztositották az embere­ket. Néztem a hallgatóságot: mindnyájuk ar­cára kiült a belső együttérzés révülete, az ajkak megvonaglottak, a kezek ökölbe I szorultak, s a szemek : könnyesek lettek. A szenvedés kiváltotta drágagyöngyök csak jobban összehozták a szereplőket a közön­séggel. Mindenki megtisztulva, erősnek, s heroikusan magyarnak érezte magát. A tüneményes siker minden szereplő sziv-lélek munkájának eredménye. Nem aka­rom felsorolni őket, csak azokat, akik leg­jobban kivették részöket a főszerepből: Eőrdögh Klárát és Zsukotínszky Rudolfot már ismeri a közönség, az a drámai készség, amellyel az anya szerepét játszotta Eőrdögh Klára, csak megerősített azon feltevésünkben hogy műkedvelők között, ily kiforrott tehet­ségű művészi lélek ritkán akad. És Zsukotinsz ky Rudolfról csak ennyit : megismételte múltkori — Jairus leánya — darabjában ara­tott sikerét. A közönség szeretetét pár szava után megnyerte a kis Czimbolinecz Endre — Keleti Dénes szerepében. Az a keresetlen bájosság, gyermeki üdeség, naiv, természetes játéka a közönség kedvencévé tette. Nagyon jó volt még: Adorján A. — Tordai Gyuri ; Lénárt László — Simon Jancsi Fazekas István — Gábor; Képes József — Kósa Lajos; Nyics Ferenc — Siranescu ; sze­repében sikerült alak volt a két oláh civilbiró Nyifatul Mátyás — Vay István és Sejcu Va­zul — Miiller József. A többi szereplő is derekasan közremü­miiködött a sikerben. Millió nyomorúság irtózatos tengere szo­rongat. Az élet alap problémái követelnek gyors megoldást. Minden nap, minden perce gyors meglátást, biztos ítéletet, kész akara­tot s elszánt tettet sürget. Ezek az "if jak meg­mutatták, hogy hogyan "kell készülni a jö­vő harcaira. És a közönség szivébe zárta az útmutató szavakat, velők együtt megy min­den harcokon. A róm. kath. népiskola. A nyíregyházi róm. kath. el. népiskola ifj. önképzőköre f. hó 15-én délelőtt 10 órai kezdettel tartotta meg szokásos nemzeti ün­nepét. Jelen voltak: a szülők és ér­deklődők, továbbá Énekes János prépost­kanonok iskolas/.éki elnök s Orsovszky Gyu­la ígazgatótanitó vezetése mellett a tantes­tület tagjai. Az ünnepélyt ^Hiszekegy Is'en­ben« kezdetű nemzeti ima nyitotta meg, ame­lyet az ifjúsági énekkar értekelt Magyar László tanító vezetése mellett. — Ünnepi be­széd, tartotta Vargha Ferenc tani tó. »Talprg magyar !« szavalta Tóth Ferenc IV. o. t. — »Március 15.«, szavalta Székely Kató IV. o. t.. — »lsten, király, haza«. Szav. Szegál Imre V. o .t. — »Kossuth Lajos nótája«, énekli : Szikora Sári IV. o. t., kiséri Magyar László tanító. — »Nemzeti fohász*, szav. Belányi Margit VI. o. t. —»A vén zászlótartód, szav. Höffer István IV. o. tanuló. — »A király es­küje«, szavalja : Szommer Ilona IV. o. t. — | Ezután Énekes János prépost-kanonok j lelkesítő szavai hangzottak el, melyben kéri • a jó Isten áldását a jövő nemzedék ifj. sere­gére, hogy az eddig lelkükbe plántált haza­fias érzés szikrája mindinkább gerjedjen, hogy megcsonkított, szegény hazánknak majd ! ők legyenek félelmet nem 'ismerő igaz hon­fiai. — Majd az ifj. énekkar a »Himnusz« eléneklésével zárja be az ünnepélyt, honnan a szülők és vendégek oly sok szép gondolat­tal távoztak. Igazán elismerő köszönettel tartozunk Vargha Ferenc tanítónak művészi lélekkel összeállított s példákkal illusztrált szívből fakadó hazafias tanitó-céizjtu előadásáért, amellyel hallgatóit mintegy magával ragadta s lélekben az 1848. március 15-iki szabadság­harc hősei közé terelte. Legyen elismerés mindazon szülők- ss nevelőknek, akik gyermekeinket, a magyar utódokat édes hazánknak mindig igaz, de­rék, becsületes polgáraivá akarják nevelni. Az Erisébe! hadiárvaházban. vasárnap délután 4 órakor kezdődött március 15-iki ünnepség,, amelyen megtelt a terem érdeklődőkkel, az árvaügy szerető szivü barátaival. A megjelentek soraíb an ott láttuk Énekes János prépost kanono­kot, Bodor Zsigmondnét, Hartstein Sán­dornét,, Mikecz Magdát, Sexty Juditot, Harsányi László főispáni titkárt és a sze­gények,, elhagyottak pártfogói közül szá­mosakat. Az ünnepség meghatóan szép volt. Bevezetésül az árva kislányok min­dig tökéletes muzsikaltásu kara Krecsák László karnagynak vezetésével a Horlhy­indulót adta elő. Molnár Erzsébet gondo­lalos, nagy hatást keltő ünnepi beszédet mondott, majd Petőfi Nemzeti dala követ­kezett, amelyet Pathos Ilona szavalt lel­kesülten,, szépen, Balázsy Ilona, Hegedűs Sarolta, Pete Margit es Bölykös Gizella pedig énekeltek. Szivbe markolóan hatott Tompa Mihály: A gólyához c. költeménye, amelyet Hegedűs Sarolta adott elő igaz átérzéssel. A műsor fénypontja volt Ku­hinka Erzsébet szavalat,,. Érzéssel,, árnya­latos előadásban szólal látta meg Ábrányi: Mi a haza c. költeményét, amelyet Ru­szinkó Magda Aálasztékos zongorajátéka és a leányok meleg színezésű énekkara tett még hatásosabbá. Kuliinka Erzsébet szavalata könnyezésig meghatotta a je­lenvoltakat. A magasztos érzést árasztó műsort a kar a Hiszekeggyel zárta be. — Énekes János prépost-kanonok a jelen­tvoltak meghatottságának,, elismerésének tolmácsaként lelkesítő beszédben méltatta az ünnepséget, amelyből a hazaszeretet erénye sugárzott. A március 15 ünnep­ség csak fokozta a város közönségének az Erzsébet árvaház működésével szemben tannsilott szimpátiáját, az elismerést Ru­szinkóné Juszt Emma igazgatónő és iVVagner Irén nevelőnő tevékenysége iránt. Az Iparos ifjak márciusi, ünnepe Március 15-én délután 6 órakor az Iparos Ifjak Önképző Körének Kiss-téri helyisége zsúfolásig megtelt hazafias szel­lemtől áthatott közönséggel, Az Iparos If­jak hagyományos lelkesedéssel hódoltak a nagy márciusi eszméknek. A gyalogez­red zenekara a Himnuszt játszotta,, majd dr. Sasi Szabó László diszelnök nagy ha­tást keltő beszédet mondott. Kuszi Sán­dor lelkes átérzéssel szavalta el a Magyar tavasz c. költeményt,, majd Bakos Károlyi r. k. hittanár mondott hazafiságra inspi­ráló, fascináló erejű beszédet, óriási ha­tást keltve. Nagy 'Kálmán átéreztetően adta elő a magyar rapszódia c. költe­ményt. Gyönyörű életkép tárult ezután a közönség elé, amely előbb Csonkamagyar­országot, majd Nagymagyarországot alle­gonizálta lélekbemarkoló erővel. Smiják István, az Iparos Ifjak Önképző Körének elnöke a lelkek békéjét,, a munka összefo­gó erejét hirdette záróbeszédében. A gyö­nyörű élőképet Bajdik András köri jegy­ző rendezte gondolatosan művészi ihlet­tel. Az állami tanítóképző ifjúsága és tanári kara impozáns niüsfor ral, a tanítói hivatásig való készülés szel­lemét sugárzó előadó és zenei számokkal ünnepelte a szabadsággondolat nagy nap­ját a Vay A dám-utcai helyiség fenyőfű­Szerdán u óljára látható A vén gazemb a színházban

Next

/
Thumbnails
Contents