Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 27-50. szám)

1924-02-07 / 31. szám

JNtttónnÉKL 1924, február 7. Az ipari hitei sürgősségéről. Irta Somló Jenő, a Kézmülparosok és Kereskedők Országos Szövetsé­gének ügyvezető elnöke. A kis és kézműipar mai válságos hely. zelében, amikor munkaalkalom, vállajko. zási és kereseti lehetőség nélkül vegetáló életet kénytelen élni a dolgozni akaró ipa. rosság, ismét előtérbe került a nagy meg­oldatlan probléma az ipari hitel kérdése. A mindig aktuális, gazdasági kihalásaiban nagyjelentőségű kérdés intézményes megoi dását sürgetik az érdekképviseleten s a képtelen hitelviszonyokkal küzdő iparos­ság. Ez a kérdés, mely az egyetemes érde­kek szempontjából is sürgős megoldásit ki­van, gazdaságpolitikailag szoljgjálhatná az ipari termelés érdekét, mert kézenfekvő, hogy, a fogyasztó képesség csőkkenésje, az építkezések hiánya nemcsak hogy nem fo­kozza az ipari termelést, hanem nagyará­nyú munkanélküliséget idéz elő. Az ipari hitellel szolgálhatnánk tehát a termelés érdekét, iparunk fokozatos fejlesztését és ezzel elháríthatnák a katasztrofális mé­reteket öltő munkanélküliséget is. Nincs egyetlen termelő rétege az or. szagnak, mely a hitelviszonyok mai le­züllését annyira érezné, mint a kis és kézmüiparosság. Mig a háború előtt nagy; bankjaink hitelegyletek keretén belül szol­gálták a kisemberek hiteligényét, addig a hitelnyújtásnak ezt a formáját hetesnek kellett elismerni, mert tudtuk, hogy ilyen alapon más hitelforrás nem áll a kisembe­rek rendelkezésére. Ez a hitelforrás azon­"ban régen elapadt már. Szükséges tehát, hogy, komolyan foglalkozzanak il]®' Lékesek azzal a helyzettel, amelyben ma az egykor, igen számottevő kis és kézmüiparosság van. Jelentős ez a kérdés és annak azon­nali megoldása a városi polgárság szem­pontjából azért is, mert a hitellel támo­gatott ipari termelés gazdasági és szociá­lis szempontokból egyaránt folyamatos munkát produkál és ezzel folyamatos munkalehetőségeket is teremt. Ezzel egy­részt adóképességet vállalhatnának ugy a foglalkoztató iparosok, mint a foglalkozó munkásság,, másrészt nem forogna fenn a munkanélküliség mai arányú veszedel­me, mert a munkásság foglalkoztatását a hitellel előre termelő biztosithatja, míg igy hitel nélkül csak rendelésre dolgozó üzemek eselenkint munkásaikat elbocsá­tani kénytelenek. Rá kell mutatnom arra, hogy ez a kérdés azért nem nyert intézményes meg" oldást, mert a kézműipari termelés fontos jelentőségét nem akarták megállapítani, mert a kisipar elpusztulását jósolgatták, amivel szemben a kisiparosság nem tudott eddig hatásosan védekezni, mert nem ta­gozódott olyan erőteljes szervezetekbe, mint a többi termelő rétegek. Es nem sza­bad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy Magyarországon a kormányzat szel­leme és az évtizedes uralmi rendszer n mezőgazdaság érdekeit szolgálta és az ipart a nemzetgazdaság másodrendű té­nyezőjévé tette. A helyzet ma még az ed­digieknél is súlyosabbra fordult, meri amíg a kormány a mezőgazdaság hiteligjé nyeií több államilag támogatott intézet utján szolgálja, addig a kézműipar különö­sen hitel hiányában a legtengetőbb éle­tet vegetálja. A kormány ahelyett, hogy az ország megcsonkítása által előállt helyzetben a kisexisztenciákat támogatná a legintenzívebben és az egykor világ­hírű magyar kézmüiparosság termelését fokozottan tenné lehetővé, érzéketlen ért­hetetlen okból azokkal a követelmények­kel szemben, amelyeket az iparosság* az ipari termelés érdekében támaszt. Érdekes jelnség nálunk, hogy amíg a kisbirtok részére országos hitelintézetek a gyáripar részére patronizáló bankok nyúj­tanak a lehetőség szerinti termelési hitelt, addig a Jegyintézet is a földbirtok, a me­zőgazdaság és a gyáripar hiteligényeit ho­norálja és igy minden alkalommal a városi polgárság kispolgári elemeinek hiteligé­nyei szorulnak háttérbe,, sőt egyáltalán -nem teljesíttetnek. , Véget kell vetni végre ennek az álla­potnak, amely értékes polgári elemeket dönt a teljes romlásba. A kézmüiparosság fokozotlab mértékben adózik, mint akár a földbirtok, munkájával megbecsülhető szolgálatol tesz hazájának, a városi pol­gárság alkotó elemét képezi. Ezért száll sikra most mái* egységesen az ipahitel intézményes megvalósításáért és azt vár­ja a külföldi kölcsönnel kapcsolatban i'o, lyamatos nemzetgazdasági ** reorganizáció kapcsán a magyar pénzügyminisztertől, hogy támogassa hitellel a hirdetett több­termelés érdekében a kisiparosságot is, í mint az ország valóban legértékesebb kis. polgári rétegét. vei ért cl nagy, hatást és kapott sok tapsot. Nagy sikere volt Horváth Ella és Simon János táncduettjének és végül méltóan zárta be a műsort 8 cserkészleánykának és 8 cserkészfiunak palotása. A "szerep­lők névszerint: Arady Vilma, Bácskai Te­réz, Benedek Adél, Benedek Viola, Bül­lesbach Anna, Eördögh Anna, Gopcsa Ju­ci, Iierpay Kató; Bácskai Zoltán, Be­reczky Mihály,, Hornyik András, Horváth Géza, Jávor György, Péter István, Racskó Béla, Simon János, kik mind egyformán megérdemlik a dicséretet. Kitűnően meg­állotta helyét a cserkészzenekar, amely nemcsak az egyes tánc és énekszámokat kisérte kifogástalanul,, hanem fáradhatat lanul liuzta reggelig a tapaiá valót. A min­den tekintetben kitűnő rendezésben ér­deme van Zsukotinszky Rudolf rajveze­tőnek, de az egész csapat fáradhatatlanul dolgozott a siker érdekében. A műsor után reggelig táncolt a fia­talság, az aranyos jókedv feledtette egy pillanatra azt a nagy borút, mely fenyege­tőleg nehezedik ma műiden igaz ' ma­gyarra! ! A felsőkereskedelmi „Turul" cserkészeinek teaünnepélye. A 89-es Turul cserkészek fényes si­kerű teacstélyt rendeztek február 2-án, szombaton a Gazdák Körében. Mái* több­ször hírt adtunk olvasóinknak a készülő cserkészünnepélyről. Feltevéseink, várako zásaink minden tekintetben beváltak. Zsú­folt közönség hallgatta végig a jókedvű cserkészfiuk szavalatait és vígjátékait. — Tánc,, zene egymást váltogatták. Talán az volt a baj, hogy túlságos sok résztvevője volt e feledhetetlen összejövetelnek. Este 8 órakor megtelt a nagy terem az ünneplők százaival. Egyenruhás cser­készfiuk vitték a parancsot, s biztosítot­ták a rendet, mert egy vasfegyelmü, kato­iiaviselt cserkész — mint jó vendéglátó gazda — kezében tartotta s mesteri módon dirigálta az eseményeket: Kollonay Zol­tán cserkészparancsnok, a városi felső kereskedelmi iskola kiváló tanára. Hűnek Emil, volt szatmári tanár nagyhatású megnyitó beszédében kiemel­te a cserkészet fontosságát s hangsúlyoz­ta az ifjúság ilyen irányú kiképzésének ne­vezetes szerepét. Ezután következik a mű­sor. Apró cserkészlegény jön kí a rög­tönzött színpadra Czimbolinetz Endre. »Tá ! borozni megyünk« c. monológjával köny | nyékig megnevetteti a hallgatóságot. Ha­sonlóan nagy tetszéssel fogadják Batári Imre »Tábori kesergőjét«. Most kedves je­lenet következik. Az árvaház leánytagjai adnak elő kitűnő készültséggel egy s Farsangi bohózatot« természetesen nagy sikerrel Margócsy Emiiné pompás humorú darabját »Az ájtatos Talpasné«-t kitűnően alakították Stima Gyula, Sajti Imre és a kis Lénárt cserkészfiuk. Szántó János és iWiesner Ernő hivatásos művé­szeknek is dicséretükre váló ügyess,égel ad ták elő Békeffi László egy szellemes dia­lógját, Stima Erzsébet művészies éneké­Dr. Fenyő Miksa előadása a kamarában a külföldi kölcsönről. A gyáriparosok gyűlése. A Kereskedelmi és Iparkamara gyö­nyörű közgyűlési termébe vasárnap délelőtt Debrecen város minden közgazdasági és pénzügyi egyénisége egybegyűlt, hogy dr. Fenyő Miksa előadását meghallgassa. Meg­jelentek a társérdekképviseletek küldöttjei a hatóságok képviselői is. A gyűlést Ungár Jenő elnök nyitotta meg, üdvözölte a megjelenteket és a köz­pont képviselőjét dr. Fenyő Miksát. Dr. Fenyő Miksa mindenekelőtt meg­köszönte a meleg fogadtatást s Szántó Győ­zőt, a fiók volt elnökét meleg szavakkal üd­vözölte. Tolmácsolta továbbá Chorin Ferenc nek, a Gyosz elnökének és a gyáriparosok egyetemének is üdvözlését. Szántó Győző elfogódott hangon mon­dott köszönetet a meleg üdvözletért s visz­szaemlékezett azokra az időkre, amikor a Gyosz megalakításában személy szerint is a legnagyobb örömmel résztvett. Ungár Jenő elnök örömének adott ki­fejezést, hogy a központ megemlékezett Szántó Győzőről. A fiók elismerését a kö­zeljövőben szintén ki fogja nyilvánítani, amennyiben Szántó Győzőt a legközelebbi nagygyűlésen tiszteletbeli elnökké óhajtják választani. Feszült érdeklődés közben emelkedett ezután szólásra dr. Fenyő Miksa. A magyar gazdasági élet firinamentumának uralkodó plánétájáról, a kölföldi kölcsönről beszélt. Legelőször arra adott választ, hogy szük­ség van-e a külföldi kölcsönre ? Azzal, a né­mely politikai körökben is hallható érvelés­sel szemben, amely azt mondja, hogy a kölcsön felvétele a magyar természettel és nemzeti tradíciókkal ellenkezik, élénk de­rültség közben jegyezte meg, hogy sajnos, ha. valamit, hát a kölcsönökből élést nemzeti tradíciónak lehet tekinteni. A magyar gazdasági élet mindig tőke­szegény volt. Hitelszükségletünket a német, francia, angol és amerikai pénzpiacon elé­gítettük ki. Ha békében ennyire a külföldre voltunk utalva, mai tőkenyomoruságunkban füg-g et lenit bet nők-e magunkat a külföldtől? A külföldi kölcsönre szükség van, mert "kü­lönben a bankóprést megállítani nem tud­A gyönyör város 6 felvonás a szerelem bibliájából. Főszereplői a „Titkok háza" világ­hírű művészei. Csak felnőtteknek! Szerda és csütörtök az Apollóban*

Next

/
Thumbnails
Contents