Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 27-50. szám)

1924-02-20 / 42. szám

JftímDÉK 1954, febreá? 20, Koronapánik. A legutóbbi időben Magyarország isinél olyan krjzis elé érkezett, amely váratlan nehézségekkel, váratlan nyuglalansá gokkal lölti el az egész nemzetet. A vesztett háború nyomán nagy megpróbáltatásokon mentünk át, de ezek közül egy sem volt olyan kárt okozó,, mint az a gazdasági krizis, amely a jelek szerint sajnos, még ma sem érte et mélypontját, ahonnan már a felemelkedés reménysége int felénk. Bizonyos nyugalmi intervallumok után, amikor az árak többé kevésbbé állandóak maradtak, váratlan zulmások időszaka következett el s pénzügyi politikánk minden erőfeszítése sem tudta elhárítani az oktalan koronazuhanás végzetes következményeit. De le klclf szögeznünk, hogy a magyar nagyközönség kapkodó, ideges viselkedése áz oka elsősorban annak, amit a drágaság vi tus táncának nevezhetnénk. A miniszterelnök legutóbbi nyilatkozatában találóan figyelmeztetett'erre a jelenségre s joggal hány forgatta fel a magyar közönség fegyelmezetlenségét s azt a rossz szokását, bog}', minden képtelen híresztelések kritika nél- j kül felül. Mint egy rossz lázroham csap j végig a pánik szele az országon s ilyenkor mindenki esztelenül igyekszik szabadulni pénzétől. Nem csoda, ha a kereskedői osztály ezt látva, az árakat egyre emeli, hiszen a közönség rémületében árucikkokért utolsó garasát is képes odaadni. Bajos volna kikutatni, hogy mik az ind.itó okai az ilyen megrémüjéseknek, csak az a bizonyos,, hogy a drágaság megindulásával egy időben a rémhírek tömege szokott szárnyra kelni s ami a legsajnosabb, a közönség hitelt ad ezeknek a képtelen híreszteléseknek, amiken józanabb pillanataiban maga is nevetne. Jelenleg a külföldi kölcsönről szállonga* nak hihetetlenebbnél hihetetlenebb rémhírek s ezért csak helyeselni lehet, hogy a miniszterelnök újból és határozottan leszögezte, hogy nyugodtan kell várnunk a reperációs bizottság döntéséi, amely velószinüleg kedvező lesz s igy a kölcsön ügyében aggodalomra semmi ok sincs. Akik rémhíreket terjesztenek,, azoknak aljas zsebel ési szándékuk van. Ki akarják szedni a megrémített emberek zsebéből a pénzt, amit azok fejetlenségükben olyan könnyen eldobálnak maguktól. A tanulság mindebből pedig al, hogy a nagyközönség ne csak üres siránkozásokban törjön ki a rossz viszonyok miatt, hanem igyekezzék jözanajbbbul mérlegelni a helyzetet, vájjon van-e ok a megrémülésre. Meggyőződésünk, hogy ha nagyobb ellenállást tanúsítana a rémhírekkel szemben s józanabbul igyekeznék magatartásával kivédeni azt a drágulási folyamatot, amely elsősorban az ő bőrere megy, a pánikot kihasználó hiénák lassanként abba hagynák gonosz manővereiket, belátva, hogy az okosság és józan megfontoltság védőbástyáin megtörnek bűnös számításaik. A régi szabolcsi nemesi kúriák a műemlékekről szóló uj könyvben. GyOmöicsfaoltványo mogyoró-, ribiszke-, köszmétebokrokat, Uj? díszfákat, díszcserjéket, akác Q és gleditsia csemetéket q ajánl: § Demeter Béla | Nyíregyháza, Kossuth Lajos-utca 59. szám. S? " 649-6 JL Az elszakított részek műemlékei* j címmel egy széleskörben feltűnést keltő munka jelent meg nemrég. Az értékes művészet történeti mii szerzője dr. Lechner Jenő egyetemi tanár, országos nevű műépítész, az országos műemlékek bizottságának tagja, műemlékeink legszakavatottabb ismerője. Nem lehet — ezt a máskülönben anvnyi művészi élvezetet nyújtó munkát forgatnunk, anélkül, hogy égető keserűséget nem erezzünk. A szebbnél-szebb s művészeti szempontokból értékesebbnél értékesebb műemlékek hosszú spra elevenedik meg előttünk, amelyek csak voltak a mieink, ma már az idegeneké. Elrabolta tőlünk — annyi kimondhatatlan más értékkel együtt — az igazságtalanul reánk kényszeritett trianoni béke. Kiváló műépítészünk e nagy munka elkészülte után — szinte természetszerűleg fordította figyelmét arra, a mi értékes müernlékeinkkből nekünk még megmaradt s most áll feldolgozás alalt másik müve: »»CsonkaMagyarország műemlékeiről.* A nemes irányzatú mütörténelmi munka két része alkalmas lesz arra,, hogy ráébredjen a diadalmi mámorból lassan felocsúdó Európa, milyen volt és lehetett egy tönkretelt évezredes nemzet kutturája,, amikor annyi nagyértékű elrabolt műemlék mellett — még mindig egy kötetre való megmaradt műemlék hirdeti a nemzet kultúráját s szellemi fölényét. Ezen ujabb mű a Műemlékek országos bizottsága által már régebben felvett régi s nagyobb építészeti műemlékeken kivül ki fog terjeszkedni a későbbi korból származó s kisebb ily műemlékekre; temp, lomok,, kápolnák s egyéb épületekre s külön fejezetben kiván foglalkozni a régi magyar nemesi kúriákkal, amelyek e tekintetben még érdemlegesen feldolgozva, nem lettek, s amelyek — főleg a XVIH-ik század végéről s valamint a XIX'. század elejéről származottak tehát a magyar építészet történetének nagyon ériékes cm- j lékei. Szabolcsvármegyében — nénany \ templomtól eltekintve — a művészet tör- ; ténelmileg figyelmet érdemlő épületek mind — a török hódoltság után Bécsen át hozzánk jutott s a bárok stíl hatása alatt kifejlődött — »zopf stílusban épültek. Ez az építkezési irányzat a barokk stilusnak egy elerőllenedett, de klasszikus vállfája, mely sok tekintetben rokon a Louis XVI. stíl emlékeivel s ettől csak a barokk elemek kevert alkalmazása különbözteti meg. Még a »zopf« stilus másik — a polgári építkezésekben kifejlődött s főleg a homlokzat szigorúan szimetrikus elrendezéséről s a tartózkodó interieurőkről ismerhető fel s vállfája: a biedermeier stilus, addig az empir stilus egyáltalában nem hagyott hátra építészeti emlékeket vármegyénkben. — Az ujabb u. n. eklektikus, vegyes stilusu épületek, mütörténeti beccsel nem bírnak és a legrégibb barokk emlékek a kurucz-labanc háború után mind elpusztultak. Ezen a XVIII-ik század végéről s a XIX. század első feléről származó szabolcsi építészeti műemlékek,, közlük elsősorban az ez időből származó szabolcsi nemesi kúriák után kutat most — készülő nagy müve /észére — Lechner profeszszor. E kúriák közzül löbb meg var ugyan örökítve a >Szabolc,svármegye monográfiájáé című műben, e gyűjtemény azonban korántsem teljes. Hiányzik belőícsok régi s érdemes emlék, benne van viiszontisok ujabb épület, mely mint müemt lék értéktelen s másrészt pedig sem a képek, sem a leírások nem elég precízek egy mütörténelmi munka részért. Lechner professzor a szabolcsi adatok összegyűjtésére egyik volt tanítványát Várallyay Sándor nyíregyházi építészmérnököt kérte fel,, ki viszont lapunk utján fordul Szabolcsvármegye azon birtokosaihoz,. kiknek kúriája a XVIII. század végétől a XlX-ik század közepéig vagy ennél régebben épült; szíveskedjenek véle, lehetőleg mielőbb közölni kilriájuk nagyobb méretű fényképét, az épület léte. sitésének időpontját, első s mostani gazdájának nevét. A -netalán szükséges ujabb fényképfelvételt, avagy az épület egy-egy müépitészetileg különösen értékesebb részletének rajzát személ3

res(en fogja majd a helyszínén pótlólag önköltségén beszerezni. Kívánatos, hogy vármegyénk, mely minden más tekintetben élén halad most Csonkamagyarország vármegyéinek, e té» ren is jelét adja kiválóságának s a szabolcsi régi magvai- kúriák szépségei ne maradjanak elrejtve és feldolgozatlanul,, sőt kellően érvényre jussanak ez országos jellegű müépitészeti szakmunka keretei kőzött. Nyíregyháza város múltjából. Kemence beverésse! kierőszakolt iskolába járás. — Hurangozás a fonófissy.onyok mi fett. A város centennáriumának alkalmából szándékszom megörökíteni azt, hogy a fégi jóvilágban hogyan hozták bt- a kőtelező iskolába járást és miért kezdtek este 9-kor és hajnali 3 órakor harangozni. Az elmondandó dolgokat a szájhagyomány őrizte meg, épben ezért évszámokkal nem szolgálhatok, de igy is szükségesnek tartottam megörökítésüket, mert kitűnik belőlük elődeinknek a gyermekek iskoláztatására irányuló erős akarata és munkaszeretete. A telepítés első éveiben ugyanis szétszórva laktak a régi nyíregyháziak, mert igy könnyebb voit a gazdálkodás. Nem lehetett akkor még szó tanyákról, és azon épített iskolákról, mert a maroknyi nép alig heverte ki az átköltözéssel járó kellemetlenségeket, már is azon járt az es'ze, hogy a központban templomot, iskolákat épitsen, a közigazgatás menetét megindítsa és ezeknek megközelithetése céljából az utakat rendbe hoz/a. Szóval szorgalmasan rakosgatták lefelé a mai Nyíregyháza fundamentumait. De térjünk a tárgyra. A férfi népség télben-nyárban kint lakott a határban, nyáron földmiveléssel, télen pedig jószágneveléssel voltak eifqglalva. A nyári szorgos időben szükség volt az asszonyok munkájára is, sőt a gyermekek is kivették abbból részüket, de télire az utóbbiakat mellőzni lehetett és akkor kezdődött a központban, vagyis a város mai területén az iskoláztatás. Akkor még nem volt összeírás, nem volt intő és büntetés, akkor csak azzal bűnhődött a szüle, hogy beverték a buboj kemencéjét és ezzel ha kellett minden héten láthatatlanná tették a lakását. Az egész határra volt ugyanis alkalmazva 4 fiatal erős mezőbiró, akik Márton napján, november hó 14-én kezdték bejárni a tanyákat és ;éivényt szereztek a törvénynek. Hogy ez nem ment minden ellenvetés nélkül mondanom sem kell, de hát azért voltak a mezőbiták fiatalok erősek és ami fő, nem rettentek vissza az aszszonyok pergő nyelvétől sem. Pár év alatt aztán olyan megszokottá vált a dolog, hegy az anya Márton napján olyan pontosan hozta befelé gyermekeit az Iskolába, amiként ka-