Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 1-26. szám)

1924-01-26 / 22. szám

W' |II~I»IIH>ÍH WTKTWPÍIIIRN WNWIJ H MIM NJÍIIINRWTI'IWNNMWIII'I WIT IIÍ/MWWII'JJUJMMMIJUJJI^. JSÍTÍRJTIDÉK. í 924 kr.uár ÍÖ József királyi herceg példája. A magyar ifjúságnak a nyomorral folyhatott éíet-halál küzdelmében ezer és ezer fiatal magyar sziv és tanulnivágyó lélek kétségbeesett jajkiáltását hallotta meg egy férfi aki történelmi nevének és szerepének magasságából is az emberi humanitás érzésével s a fajszeretet legnemzetibb kötelességéve! tette kezét a nemzet reménységének ütőerére, hogy érzékelje egy ország jövő nemzedékének vágyait és küzdelmeit. József királyi herceg fiainknak, a magyar nemzet ifjú ságának elküldötte fiával egyik családi ékszerét, melynek anyagi értelmű értékénél csak példaadásának felbecsülhetetlen erkölcsi értéke nagyobb. Lelkéből fakadt őszinte levél kíséretében juttatta el a nagyapjának és édesapjának nemes, nemzeti tradícióból magának vitéz magyar hadvezéri életet szabott s a nemzettel minden viszonylatában összeforrott és együttérzést tanúsító fenséges ur ajándékát annak az ifjúságnak, melynek egyrésze még katonája volt a harctereken, másik része pedig most nő, hogy vére helyett tudását és törekvéseit tegye a haza oltárára. Mialatt hallunk szép terveket s társadalmi alakulások meddő ülésezéseikkel tolják ki a diáknyomor enyhítésének halasztást nem íiirö kérdésében a cselekvés időpontját, a királyi herceg diadémja a fantáziák világából valósággá váltan, nem mint alamizsna, hanem mint intő jel azokhoz, akik tradicionális osztályöntudatok és vagyoni értékek birtokában nem tudják levetkőzni önösségüket, itt terem lenn közöttünk a diákság szük ebédjének kenyeréül és szigorú, fűtetlen szobáknak biztató fekhelyéül, hogy a könny felszáradjon s az ifjak hazaszeretete ki ne aludjék. Az ifjúság megsegítése a társadalom által, az ország fennmaradásának létkérdése. A7- ebben előljáró királyi herceg önzetlen gesztusa, áldozatos utmutatása ébressze fel a szunnyadó lelkiismeretet. Költse fel minden emberben azt a kötelességérzetet, melyfői az ország tehetős lakosságának legnagyobb része egészen megfeledkezett. S költse fel azokban is, akik netn okultak a múltból. A szívtelen egoizmus szavának el kell szégyellne magán, mert nincs elfogadható mentsége, ha azután is elakarja hárítani magától íví áldozatkészség kötelességét. Mágnásaink és bankárjaink, főpapjaink és birtokos gazdáink okuljanak a királyi herceg tettéből. Tegyék kezüket a szivükre és kérdezzék meg maguktól, hogy tettek-e valamit is az éhező magyar ifjúság támogatására. A társadalomnak nincs joga a maga kötelességét áthárítani akarni az állam finánciák önmaguktól is súlyos terhére. Csak annak van erkölcsi joga szót emelni ebben a kérdésben, aki tettel követi József főherceg szivének parancsát. — üzlet* könyvet az Ujságboltban vásároljon. Jatzkó Ciát és Szécliy Ferkót ne mulassza el megnézni február 1-én, 2-án és 3 án a Városi Színház Mozgóban. i'nrTii!^ nézze meg Miss Rockfeller filmez! víeriáték főszerepében. — A Rt'Vai Lexikon XVI. kötete megjelent és kapható az Ujságboltban. Jön: JSns A szezon első, elejétőlvőgig színes filmje: Elfogtak egy oláhot, aki a megszállás idején agyon akarta lövetni a pócspetrii községi főbírót. A debreceni hsdbfróságtól átkísérték a nyíregyházi ügyészségre. Nyíregyháza, január 25. Saját tudósítónktól. Berta Tódor 30 éves magyar gorbói erdélyi oláh a megszállás ajia't a póc pe rit csendőrség parancsnoka volt s ilyen minőségében réme volt az egész környéknek A harctérről hazatérő katonákat teljesen kifosztotta s állandóan rekvirált. Különösen a szárnyast szerette Berta Tódor, ugy látszik pakulár korában zsendícén és puliszkán kiviil soha mást nem evett. Nyírbátor községnek és környékének egész baromfi állományát majdnem kipusztította ez a telhetetlen bendőjü oláh s amit hasonló étvágyú csendőreivel együtt nem tudott megzabálni,, azt jó pénzért ériékositette. Még a pócspetrii magyar csendőrség tulajdonát képező tiz mázsa búzát és 10 métermázsa gabonát és egyéb élelmiszereket is kíméletlenül elrekvirálta. Amikor Linczenbold János, a később oly szerencsétlen véget ért pócspetrii főbíró ((egyik haragosa vadászat közben agyonlőtte és kirabolta) megunra a pakulár csendőr erőszakoskodásait és tiltako, zott ellene a község nevében,, őt letartóztatta és kivezette a falu alá azzal a szándékkal, hogy ott agyonlövi. Szerencsére a főbírónak sikerűit tőle megszöknie s is meretlen helyre bujdosnia. Berta Tódor ugy látszik azt hitte, hogy a megszállás örökké fog tartani s egész be is rendezkedett. Még meg is nősült Máriapócsról. Zurinka Matildot vette el feleségül,, akit azonban a kivonuláskor faképnél hagyott. A szerencsétlen asz;szony el akart törvényesen válni férjétől s evégből román megszállott területre utazott a mult év november havában, de Berta Tódort nem sikerült föltalálnia. A volt csendőrt ugy látszik bántotta a lelkiismeret, vagy pedig kémkedésre szánlael magát, mert a napokban minden írás és útlevél nélkül Ersemlyén mellett átjött a határon. A csendőrök azonban elfogták és bekísérték a debreceni haclbirósághoz, ahonnan pedig a nyiregj^ házi kir. ügyészséghez kisérték át. Kihallgatásakor azt adta elő, hogy a feleségét akarta fölkeresni. A magyar bíróságmost felelősségre vonja Berta Tódort, a máriapócsí oláh kényúrt, aki aimak idején a magyar csendőrörs irományait megsemmisítette, az irodájukba lovakat kötött be s rettenetes dühe még a tinta, tartót sem kímélte, mert azt is a földhöz Vágta a pakulárból csendőrré vedlett »kulturoláh«. Egy volt nyíregyházi színigazgató visszaemlékezése négy évtizedes munkásságára. Komjáthy János negyven esztendeje. Nyíregyháza, január 25. A Nyirvidék tu- .többnek terhére volt dósitójától Komjáthy János veterán szinmüvész neve a magasba iveíődő útra lépett Nyíregyháza közelmúltjának legszebb emlékeit idézte fel. Komjáthy hat éven át volt debreceni színigazgató és társulatával átjött Nyíregyházára is. A Városi Színházakkor valójában a kultura temploma volt s az ízig-vérig magyar színigazgató emlékét a legmélyebb tisztelettel őrizte meg a város akkor színházba járó előkelő közönsége. Most, színészi pályájának negyven éves évfordulóján a miskolciak kiváló szinháza vendégszereplésre hívta meg Komjáthyt, aki a Szókimondó asszonyságban aratott három estén át fényes sikert. Az utolsó előadás után az egyik miskolci újságírónak nyilatkozott Komjáthy az elmúlt négy évtizedről. A Nyíregyházát közelről érdeklő nyilatkozat a következő : — Most már, ha kipattant, be kell ismernem a negyven évet, be kell vallanom a négy évtizedes színészi multat. Pedig szerettein volna titokban tartani, vagy legalább —- amint eddigi jubileumaimnál is történt — ha másnap, már az évforduló napja után derült volna nyilvánosságra. — Mert én ugyan soha semmiféle jubileumot meg nem ünnepeltem ugy, amint azt általában csinálják és nem is fogok. Szük baráti, pajtási körben, amelynek tagjai csak másnap tudták meg, hogy én magam egyedül emlékeztem bizonyos, régmúlt időre — ez előfordult nálam és rendesen ezek és csak ilyenek voltak az én .jubileumaim. Láttam évfordulókat, rendeztem is — másoknak s azt vettem észre, hogy az néhány lelkes emberen kívül a leggyakran az ünnepelt nek is. Erkölcsi kényszer, baráti unszolás vitte oda a jelenlevők nagyrészét és pokolba kívánták és kívántuk akárhányszor az egész, ünnepséget. Akárhányszor arra is rájöttem, hogy a jubiláns maga rendezte magának a görögtüzes jubileumot s mi lehetett más az ilyen, mint egy dicsérő kritika, amelyet az illető ünnepelt maga ír saját magáról. Ezért vagyok ugy vele, hogy ha vállaltam a vendégszereplést, még félholtan is színpadra lépek, de ha hírét hallanám, hogy ez bármiféle külsőséggel kapcsolódik össze, megszökném az előadás elől valahová a világ végére. — Egy meleg, baráti, mindent kifejező kézszorítás azoktól, akik' szeretnek, egy szavakkal nem kisért, de őszinte tekintet, egy elszálló sóhaj: a visszaemlékezés tovasuhanó felhője és semmi, semmi más —ez az én igazi jubileumom, ha mindjárt a negyvenedik esztendőre is szól az. ; —- Miután a négy évtized immár visszavonhatatlanul negyven esztendő s egyet-m ást kérdez tőlem ebből a szépséges-küzdelmes tiz év híján félszázados színészi mult emlékeiből, ime I Mint pápai diák — falum népe már előlegezte várt címemet és Kistisztelendőnek titulált. 1884. január 3-án lettem szinész Győrben, Mándoki Béla társulatánál. Néhány hónap se telt bele és* előbb emiitett falum népe szégyenkezve Komédiás Jancsh-ként emlegetett. Talán január 16-án játszottam első szerepemet, a Csókon szerzett vőlegény egyik házi huszárát, tehát éppen akkor telt be a negyven "év, mikor most Miskolcon raassja jraoJtroftusAG JSii: Jo*n Bemutatja hétfőn és kedden az Apolló Mozgó.