Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 273-295. szám)

1923-12-02 / 274. szám

s JHfüunsÉK in I ••••———— Ii IMI »IUI III— 1923. december 2 Ne legyen dogma az elvből. Bethlen István miniszterelnök a na­pokban ragyogóan világított rá azokra az irányelvekre, amelyek kell,, hogy, vezesse­nek ma mindenkit, aki az ország ügyeinek intézésében résztvesz. A miniszterelnök ki­jelentéseintek során azt mondotta, hogy »a politikai életben az elviek nem arra va­lók, hogy útját állják az ország boldogulá­sának.« Az elvi meggyőződés minjdjenkinftk a lelki tulajdona, azok felett saját szemé­lyében diszponál s természetesen azok igazáról is személyében kell, hogy meg­győződjön, ellenkező esetben minjdjen küz­delem, amely az igaznak hitt elvekért történik, fikcióvá válik. Mégis, az elvi fel­fogásért folytatott küzdelemben nagyon hamis utakon járhatnak azok, akik se jobbra, se balra nem tekintve,, az adott helyezőtekkel nem számolva haroolnak, tüzön-vizen át elvekért, gyakran olyan elvekért, amelyek helyébe már ujabb 1 problémák, nagyobb jelentőségű kívánal­mai tornyosultak, amelyek a régi elvi fel­fogást sok tekintetben módosítani kíván­ják, tekintettel arra,, hogy a nagyszerű gé­niusz, a haza érdeke,, az elveket mác máskép formulázta meg. Azok, akik a miniszterelnök fenti,, na­gyon megszívlelendő kijelentését ' ugy­igyekszenek per traktálni, hogy azzal az elvek szegreakasztását s a köpönyegforgteü­tást akarta volna glorifikálni, nem tekin­tik szemük előtt álló irányéi vniek a haza sorsát. Ezek, a körmükszakadtáig ellen­zéki egyének többre becsülnek egy jól­rosszul megfogalmazott ellenzéki beszé­det, az állítólagos elvi rugóktól indíttat­va, mint a higgadt magukbaszállást,, a melynek során nyilván ők is rájönné­nek, hogy igaza volt a miniszterelnök­nek, amikor a nemzeti erőknek minél szorosabb egyesítéséért folytatott küzdel­me közben szükségesnek tartotta kijelen­teni azt, liogy ezekben az időkben az or­szág érdeke nem késhegyig menő elvi harcot követel, hanem egyetértést,, kö­zös, vállvetett munkát kiván magáért a nagy célért: a haza megmentéséért. Ha ennek a messzebbmenő prog­ramúinak a során az a követelmény, hogy némuljanak el az elvi, inproduktiv csa­tározások, akkor ez a követelmény vonat­kozik arra az ellenzékre is, amelyik azt hi­szi, hogy ha meg van az »élv« semmi más reális orientációra nincs szüksége, azokért az állítólagos elvekért vakon me­het akár a falnak is. Bethlen István nem mondotta azt, hogy elvekért n em kell küzdeni, de igenis, felemelte *a szavát az olyan elvi harcok ' ellen, amelyben az elvet már dogmatizái­ták s az elveknek eme megmerevített ki­dolgozását, más,, messzebbmenő érdiekek és elvek feláldozásával is kiforszirozni "kí­vánják. Az elvekért való eme küzdelem valóban az ország boldogulását nehezíti, különösen akkor, amikor az elveket,,, a pártprogrammokat összetévesztik az or­szág sorsával. Nálunk pedig, sajnos,, a po­litikai elv alig jelent többet, mint bizo­nyos pártnak a programmja, amelyet vi­szont mégsem lehet dogmatikus alapon megsz erkeszleni. Levélpapirkülönlegességek kaphatók a Jóba-oyomdában. Szabolcsi magyarok csalódása Párisban. Kuba szigetére is vándorolnak nyíregyháziak. — Onnan igyekeznek át Amerika főidére. — A Liberté, Egalité, Fraternlte csak a pArisiaknak szól Páris, november 26. Vágó Géza, a Nyirvidék párisi tudó­sítója több cikkben figyelmeztette szabol­csi honfitársait a Franciaországba való kiözönléstől. Most az alább közölt cikkben legutóbbi tapasztalatai alpján újra aggo­dalmának aidl kifejezést. Liberté, Egalité,, Fraternitéü Szabad­ság, Egyenlőség,, Testvériség!! Naivul be­csületes három szó, mely a tiz centime-os pénzdarabig minldlenen rajta van, aminek valami köze van az államhoz. Ez rajta van az ünnepélyek diajdalkapuin, a hi­dakon, a középületeken és minldjenhol. — Ott ékeskedik a feje fölött annak az ártat­lan idegennek is, aki itt él„ (dolgozik, nyolc gyermek apja, évek óta van kint és egyszerűen minden más imfok nélkül kapja a kék cédulát a Prefekturán. A kék cédula pejdig nagyon szomorú kis doku­mentum. Ez a kiutasitási reverzális. Ezt minden különösebb indok és fáradtság nél kül sikerül olyan embernek megkapni, aki idegen, d'e főleg magyar. Egészen érthetetlen valahogy egy gondolkozó em­ber előtt ez a permanens magyarözönlés Párisba. Az érkező vonatokat várjál? ugyanolyan tömegekben a visszatérők, mint amennyien jönnek. Itt amit kilép­nek a Gare de Lest kapuin ugyan nyom­ban föleszmélnek s ha keresik a kacsalá­bon forgó aranyvárat, ahol az arany eső tolódj ára hull, akkor nagyot csalójdjnak. Magyarokkal találkoznak nyomban, kik a pályaudvaron már várnak az ilyen » zölidl« jövevényekre és kicsalják a keservesen kuporgatott néhány franc-jukat. Igen, nem 1 tévedek, ezt is magyarok teszik,, akiknek nagyon nagy zömét a klandos és kétes multu politikai szereplés tette, hogy a főhadiszállást idle kellett átteniük. Igaz az is, hogy ezek a főrugói annak is„ hogy a rendőrség a magyarokat kettőzött érdek­lődéssel figyeli és mindlen más nemzet­től ridegebben és szigorúbban kezeltet­nek. Például az itt tartózkodásnak egyik legelemibb főkelléke a Carte de Identität. Ezt most magyar nem kapja. Azt az üze­met pedig, mely magyar munkást foglal­koztat felszólítja a munkaügyi minisz­ter, hogy ne alkalmazzanak csak olyan embert, akinek van Carte de Idleutitát-je. Csodálatos, hogy a visszatérőket is vala­mi érthetetlen varázs tartja fogva, az éhe­zéstől neem akarnak menekülni. Eklatáns bizonyság rá, hogy jobb iparok művelői, akik Nyíregyházáról jöttek 'ide mint pél­dául szabó, fényképész,, vagy kereskedő­segédek, tisztviselők,, akik rettentő erőfe­szítés utján tudták csak a kivándorlás költségeit előteremteni. Akik otthon hagy­tak feleséget s esetleg gyermekeket s laká­saikat is eladták, kijönnek és itt mint egy­szerű »manőverek« napszámosok gyárban nyernek alkalmazást heti 100—120 francért Elmennek vidékre, ahol háború "dúlt,, ott össze-vissza bogozott drótsövényt bon­tanak kint a szaluiban, télen napi 10 francért. És vasárnap, mikor néha össze­jönnek búsulni, akkor »hej ha én még egyszer hazakerülök« a poénje mindig a tömegbusulásoknak. Tejet és csokoládét esznek reggel, délben,, este, 'hogy ajándé­kokkal kedveskejdíhessenek az otthon ma­radottaknak. És a hazamenők? Itt megfo­gadják, hogy csak szépet és jót fognak mondani. Eltitkolják, hogy egyiknek a bo­kája tört el a létrán a ne'héz bálák emelé­sében. A másiknak a keze, a harmadiknak más baja, de ne hogy,,, Isten ments ott­hon megtudják. És hallgatnak is, mint a sir. Egy másik szép álma is szerte fosz­lott a nyíregyházi aranyifj uságnak. , I 1 Szabolcsiak Kuba szigeten Már oda is eljutottak a nyíriek. — Nyomorgás, munkanélküliség és az idege­nek mellőzése éppen olyan nagymérvű, mint itt. Mert mind azt, remélik, hogy így; közelebb vnanak Amerikához és » v aia­hogy« átkerülnek. Van ugyan ott egy kis tengerszoros, melyen át oda lehetne jut­ni. De azt ugy figyelik az illetékes ható­ságok, hogy míg a hajó átjut,, ,három­szor vizsgálják meg s ha olyan utast talál­nak, melynek papírjai nincsenek rend­ben, 5—10 évi szigorú fegyház vár az il­letőre. Tehát még egy álomnak fuccs. — Leveleket olvasok, melyeket magyarok ír­nak onnan Kubából, ide Párisba. Mind­hiind visszasóhajtja a kis Nyíregyházát, kedélyes kis társaságát, a 'megélhetési mi nimumnak könnyebb felhajszolási lehető­iéget, d enÉta'ttírn&k anjiyii kecesnf, íiogj megtakarítsanak annyi dollárt, hogy vis­szajöhessenek. Végtelenül sok rosszakarat van azok­ban az emberekben, akik Párisból vissza­imenüek, mert tendenciózusan elferdített tényeket hazudoznak össze, a valóságot eltitkolják és bizonyos kárörömmel ve­szik tudomásul, ha valaki kivándorol vagy ide, Vagy tovább. Azt hiszik, hogy ezzel ők jobban igazolták önmagukat az otthon maradottak előtt. Peídág ha tudnák, hogy, mennyire gyűlölik itt napról-napra jobban az idegent, főleg a magyart,, nem vágy­nának oly rajongóan ide. Ha valaki itt van és megkezdi az o autojdaféját a ha­tóságokkal a jelentkezés miatt, hát kissé megbillenne a lába alatt az erkölcsi bá­zis, ínég ha bármily kemény legény is legyen az. Mert az, ami itt az uralkodó elv, ami itt a szép, a kedves,, ä romantikus, a szabad Páris, az kizárólag francia és a franciáké. Nem fogadnak be ők idiegent szív és lélekkel, mint egykor. Ezt a há­rom szót csak önmaguk javára alkalmaz­zák. Nekünk idegeneknek pedig a sze­münk elé lobogtatják, festik,, de élni csak ők élik ki igazán. Ez a hires Liberté, Ega­íité, Fraternité. i Vágó Géza, Páris. ^iiniiiiiiiiiiiiiiiiiniiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiin 1 A LEGSZEBB ÉS | LEGOLCSÓBB | AJÁNDÉK !A KÖNYVI Ifjúsági és szépirodalmi könyvek |§ nagy választékban kaphatók az S Ujságboltban. j^lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllNIIHM^ — Férli öltönyök 228000 K. Saját ér, dekében nézze meg a Gólya Áruházban, Zöldség-tér: 8. | | i i" i i í. Ul GYAPJÜFONALAK D. M C. himzőpamut, himzőgyöngyök nagy választékban mindig a legolcsóbb árban. Kereskedőknek engros árak ERIMII Budapest, VII, József-körut 17. Telefon: József 57.

Next

/
Thumbnails
Contents