Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 273-295. szám)

1923-12-11 / 280. szám

J^nürmÉK tyjä. december 11 Belföldi kölcsön és a Jegybank. A pénzügyminiszter a minap részle­tesen nyilatkozott a külföldi kölcsön jelen legi állásáról, mégis a kérdést tekintve,, meglehetős nagy tájékozatlanság tapasz­talható. Tény, hogy a kölcsönre vonat­kozó tárgyalások még nincsenek lezárva, inert edidiig csak a legfontosabb elvi je. lentőségü kérdésekben történtek végleges megállapodások. Innen van az, hogy a közvéleményben a legellentétesebb hirek terjednek el, ame­lyek némelyike meglehetős izgalmat is okoz. Nyilvánvalóvá vált, hogy a külföldi kölcsön folyósítását meg kell"ejőznié' egy aránylag kisebb összegű belföldi kölesön­nek, amelynek célja volna,, hogy a köl­csön folyósításáig az államháztartás defi­ciljct lődözze. Ennek az összegnek a felvétele valóban elkerülhetetlen, inert a belföldi kölcsön erejdjményes felhasználása csak ugy lehetséges, ha azt nem előző ki­adás-többletek eltüntetésére fordítjuk, mert ebben az esetben a kölcsön valóban szél morzsolódna a kezünk közöli, még mi­előtt azzal produkáld kezdenénk. A pénzügyminiszter nyilatkozatából tudjuk, hogv a kölcsön folyósítása előtt bizlositanunk- keli az államháztartás egye­nes mérlegét. A,., belső kölcsön ezt a célt igyekszik' szolgálni, ami viszont biztosítja a külföldi kölcsönnek ejrejdlményt^s félhasz nálhatását. A Népszövetség párisi ülésének elő­relátható kívánsága szerint a 'kölcsön egyik előfeltétele még, hogy annak folyósi tása előtt állítsuk fel az önálló magyar Jegybankot. Ezeknek a feltételeknek kap­csán az a hír kapott lábra, valószínű­leg pénzügyi körökből, hogy pénzszűke fog beállani, mert a napról-napra emelke­dő (drágaság a Jegybank felállítása s a belföldi kölcsönjegyzés nagyszámú állam­jegyet von el az amúgy is aránylag cs'e­kélyszámu bankjegyeinkből. Ehhez hoz'/Ä járulna még az aggódó hirek szerint az a körülmény is, hogy a kormány a bankó­prést megszüntetni kívánja. Az első pillanatra ezek az aggodalmak valóban jogosaknak tűnnek, de a gondos szemlélet után épugy el is múlnak. — Ugyanis a felállítandó Jegybank ép olyan körülmények között fog megvalósulni min den előjel szerint, mint Ausztriában,, — amelyre mintegy 50—60 millió aranyko­rona jegyzése vált szükségessé. Az így fel állított Jegybank már fedezni fogja az ál­lam kiadási igényeit, die befizetett pénz­mennyiség nem fog a Jegybankban fe­küdni, hanem az üzleti világban kint fo­rog. Viszont ép olyan természetes, hogy amig a külföldi kölcsönt az állam igénybe veszi, szükség esetén a fedezet hitélek cél­jaira. módjáb nn áll államjegyeket is a szükségelt mértékben kibocsájtani. A nagyközönségnek semmi oka sincs aggodalomra, mert az egész kölcsönak­ció olyan messzemenő előrelátással s, a dolgoknak alapos megfontolásával törté­nik, hogy semmiféle zavaró momentu­mok nem fogják akadályozni a minden­napi élet megszokott s rendes kerékvá­gását . A Tisza áradását a hegyvidéki meleg eső okozta. Megindultak a berceli szivattyúk. A kölyök a Diadal Mozgóban december hó 12-én, 13 án, 14-én és 15-én, szerdán, csütörtökön, pénteken és szombaton 3, 5, 7 és 9 órai kezdettel Nyíregyháza, december 10. A Nyirvidék tudósítójától. . 1 Szombaton reggel a cuppogó berceli sár­ban kapaszkodott fel kocsink a Tisza véd­töltésére. A sötétes »zinpompáju téli tájon felénk villan a Tisza világos szőkesége. A duzzadt folyón a haragos víz sápadt tajték­csornói sebesen Sodródnak. A part mentén a friss iszap fénylik. A Tisza még tegnap ott rohant ahol most törött fatörzsek, vesszők hevernek, amelyeket a visszahúzódó viz ha­gyott hátra. Puha talajon nagyot csattog a paripa lába, nehezen haladunk a berceli szivattyú-telephez. A hatalmas gépház bu­gása fogad, a Schlick-gyár monumentális kétcsövű szivattyúja hosszú pihenés után munkában van. Erre a ritka alkalomra jö­vünk és Hrabovszky Sámuel főfelügyelő, aki­nek előrelátásában és szilárd akaraterejében föltétlenül bizakodva a Tisza áradásáról ér­kező híreket minden nyugtalankodás nélkül fogadja a messze környék birtokossága, ké­résünkre szívesen rendelkezésünkra áll, ami­kor megtekintjük a nagyszabású szivattyú­telepet. A két nagy zsilip le van eresztve. A Tisza olyan: magasra emelkedett, hogy a Bércéinél betoi'kolódó, úgynevezett belfő­csalorna száját el kellett zárni, mert kü­lönben a magasabb állású viz benyomulna a csatornába és annak mellékágaiba. Ám mi történik ? A csatornák vize nem folyhat le a Tiszába, a belvizektől azonban állandóan táplálékot nyervén, mind jobban megduz­zasztja a fő- és mellékcsatornákat. Télen nem nagy baj a csatornák kisebb duzzadása, nyáron azonban veszélyt jelentene a szom" szédos területekre. Mikor a Felsőszabolcsi Árnientesitő Társulat hatáskörébe tartozó te­rületen a főcsatorna és a mintegy 22 mel­lékcsatorna vize a zsilipek lezárása követ­keztében veszélyeztetően magas, megindul a víznek kiszivattyuzása. Előbb csak a mel­lékcsatornák bejáratánál lévő kis szivattyúk működnek és a vizet behúzzák a főcsatorná­ba. Ugy, hogy ennek a csatornának Kétérköz és Bercel közötti szakasza mint rezervoár működik. Ha ebben a rezervoárba.n nagyon magas a víz, befütenek a berceli gépház két hatalmas, csöves kazánjába és megindul az óriási kettős szivattyú. Megtekintjük a két szivattyú gépházát. Romhalmy főgépész szak szerű felvilágosítást nyújt a két, egyenkint 300 lóerős gép munkájáról. A vizet egy ha­talmas csőben felszívják a gépek, majd egy hatalmas zárt kerék a nyomócsőbe haitja a vizet, amely után földalatti csatornában öm­lik be a Tiszába. Ahol a mácotipercenkint há­rom—három köbméter vizet kilövelő csövek a Tiszába buggyannak, erős örvény látszik. A Tisza vízmagassága ezen a napon 5 méter 50 cm. A napokban 6 méter 80 volt, azóta állán­dóan apad. A gyors áradást az okozza, hogy a máramarosi hegyekben lehullott korai ha­vat egy tartós meleg esőzés hirtelen felol­vasztotta. Ez duzzasztotta meg a vizet. A szivattyúk bugása mellett sétát teszünk a Tisza partján. A zsiüpőr szénpásztortüze mel­lett besétáltunk a füzesek közé. A berceli kompok pihennek, a nagy viz idején bevon­ják a drótköteleket. Megállunk a zavarosan sodródó víz partján. A Tiszán öt nagy tutaj­ból összerótt egység úszik lefelé. Három fekete báránybőrsipkás oláh evezős dolgozik a tutaj elején, az utolsón egy keményizmu torzonborz oláh irányítja a ^sebesen sodródó tutajokat, amelyek csaknem beütődnek a hidas partba. A parton fát halászó emberek odakiáltanak a evezősökre : Honnan jöttök ? —> Máramarosból — mondják tökéletes ma­gyarsággal. Máramarosból jönnek lefelé, Szolnok, Szeged felé s felidézik emlékünkbe a boldog, a gazdag Nagymagyarország em­lékét. A parti sétáról, ahol a Tisza völgyének Idus színjátéka most bus szinfóniákat zendít a messze táj fölött, bekopogtatunk a felü­gyelői lakba, amely fenyvesei között most a téli csönd ölén pihen. Hrabovszky Sámuel felügyelő, a poéta lelkű piktor most egy Benczúr-másolatot készit s egy meleg kolo­raturáju Tisza-tájképe igazolja, hogy milyen meleg költői szívvel szereti ezt a magyar folyót. Mig egyik kezével a harsányan bugó géppel lecsöndesül a vizek szilajságát, má­sik kezével szelíden, becéző tekintettel meg­simogatja az aranyos szőke hullámokat és vásznára vetíti a tiszai táj mélázó szépségeit. Javitásokat elfogadiiük. A Szociális Misszió társulat karácsonyi vására. Nyíregyháza, december 9. A Nyirvi­dék tudósítójától. A Szociális Misszótársulat lelkes höl­gyei éveken át megujuló terv alapján a sze retet magasztos ünnepének ,előestéj én vá­sárt rendeznek a Korona nagytermében. Ezek a jótékony vásárok immár hagyomá­nyos eseményei városunknak s a Korona nagytermét ilyenkor felkeresi társadal­munk szine-java. A Missziótársulat baAr­ján mindig annak ethik ai szépsége raga­dott meg. Arra az odaadó szeretetre gon­doltam, amellyel előkelő hölgyeink gár­dája heteken át fáradiozv,, előkészíti a vá­sár anyagát, arra a lelkes odaadásra,, a mellyel a bazár sátrait megszálló kedvei asszonyok reggeltől-estig árusítják a fel­halmozott értékes és szép ajándéktárgya­kat, azután arra az eredményre gondol­tam, amely a bazárnak színes,, muzsikás, kacajos forgatagát követi, a ma bizonyá­ra milliókra menő összegre, amely a ka­rácsonyi vásár tiszta jövedelmeként je­lentkezik s amelyet meleg levesre, ke­nyérre, húsra,, ruhaneműre váltanak a Missziótársulat nemes intézői, hogy eny­hits-étk} ©nyomort, gyógyítsák a sok sebtől fájó beteg társadalm at. Az idei karácsonyi vásár szombaton délelőtt 10 órakor nyílt meg. A megnyitás ünnepélyes keretekben történt. Egyházi, katonai, polgári társadalmunk számos előkelő képviselője jött el a megnyitóra. Énekes János prépost-kanonok, a Szociá­lis Missziótársulat egyházi ügyvezető el­nöke meleg szavakkal nyitotta meg a ba­zárt, amelynek közönsége csakhamar meg­töltötte mind a két termel. A sátrak a nagyteremben vannak, mig a kisterem­ben nagy népszerűségnek örvendő társas­Kiégett izzólámpáit Katz Miksa cégnél ráfizetéssel újra becserélem! SSnÄftJST'T ÄÄ

Next

/
Thumbnails
Contents