Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 273-295. szám)

1923-12-22 / 290. szám

m IMMII Wi'-**..^*-»*MOmnsMkrvta ftaNMOnKnl december 22 Ä üsz viselők betögsegélyesése a nem eléggé tájékozott közvélemény előtt ugy tűnik fel, mintha ez a tisztviselők számára most már - mindlennemü ingyen orvosi, betegsegélyezési gyógyszerellá­tási kedvezmény volna. Pedig a tisztvise­lők nagy átlagára, jólehet havonként fi­zetésük egy százalékát fizetik a betegsegé­lyezés céljára, csak a gyógyszernek 20 százalékos kedvezményére zsugorodik ösz­sze. Ám a gyógyszerek rendelésénél is eléggé meg van az orvos kötve, mert leg­jobb belátása szerint szabadion nem vá­laszthatja az általa esetleg már kipróbált s nagyobb ható eredtaiénnyel járó készít­ményeket. A közkórházba, vagy klinikára való" felvétel akadály nélkül biztosítva van, de hisz ezt a vagyontalan tisztviselő az előtt is igénybe vehette. A vagyonos beteg ma sem szorul ingyenes kórházi ápolásra. Az orvosi ugyan szabadion lehet vá­laszt ani, die már az orvosi költségek meg­térítésének a kérdése olyan ingatag ala­pon áll, hogy a tisztviselő egyáltalán nem bizonyos abban, hogy mely orvosi költségei téríttetnek meg és megiérittet­nek-e az általa tényleg kifizetett orvosi di­jak, azokat mennyi ildőre. kapja meg, mert a rendlelet szerint csak a népjóléti minisztérium által időnként megáilapiiotfi dijak térülhetnek meg, többnyire hóna­pok múlva, elérfékteleneidiett koronában,, a kisebb jelentőségű megbetegedések ese­tében a segély kiutalását azonban a mi­niszter megtagadhatja. Pedig a kisebb jelentőségű megbetege­dések költségei az év folyamán át, külö­nösen ahol nagyobb a családi, manapság szintén jelentős összegre rúgnak. A' folytonos folyamoidlgatás az egyes kedvezményekért, a mesterkéltségig menő bürokratizmus, mely a különböző kedvez­ményekre tíz féle nyomtatvány; ir elő, szintén nem válik az ügy előnyére. — A' Bernolák volt népjóléti miniszter elgon­dolása sokkal nagyobb megnyugvást kel­tett. ' í <í Lehet, hogy idővel sikerül a még fennálló hiányokat pótolni. A jelek arra mutatnak. A KANSz budapesti vezetősé­ge a posta és távindia igazgatóságtól szép termet kapott a fogászati kezelés cél­jaira. A fogak gyógykezeltetése olyan, hogy igen könnyű meghatározni anüak a mérvét, ameddig az orvos miniszteri en­gedély nélkül is elmehet. S ha ilyen fo­gászati rendelőket nemcsak a fővárosban, hanem a'vidéken is a szükséghez mérten állítanak fel, ahol arcképes igazolványával bárki megjelenhetik s ha a rendelőket jól díjazott szakértő orvosok látják ei, ak­Kor a betegsegélyezési rendleletnek egy rég gyógyításra váró része nyer kedvező s közmegnyugvást keltő elintézést. Ép igy lehet még a fővárosban és a nagyobb vidéki központokban más speciális ba­jokra is szakorvosi rendelőket felállí­tani (fül, torok,, gége.) S vájjon miért ne lehetne hasonlókép a belgyógyászati részt is a mainál előnyösebben megol­dani*? Az anyagiakon nem szabad ilyen nagy horderejű és az állami lét alapját • védő ügynek hajótörést szenvedni. Mondanunk is felesleges, hogy a népjóléti minisztérium az akták ezreitől menekül meg egy csapásra, amint csak a fogászati rendelőket állítja fel. A közszol­gálati alkalmazottak helyi képviseleté­nek ajánljuk szíves figyelmébe, hogy a fővárosban maholnap megnyíló fogá­szati rendelőt a nyíregyházi közalkalma­zottak részére is szorgalmazza. • Képes- és Ifjúsági könyvek. A könyvkereskedők nevelő munkája Ifjúsági irodalmunk fejlesztése a gyermek nevelésének s a jövő társa­dalmának fontos kérdése. (N^grády László dr.) Nehezen várták a gyermekek a Mikulást s alig hogy megkapták ennek ajándékát, máris ujabb várakozási álláspontra helyez­kednek a kis telhetetlenek s most már az ö legjobb barátjuktól, Jézuskától várnak hol türelmesen, hol meg türelmetlenül. De hi­szen nem is ők a hibásak; az, hogy telhetet­lenek, csak ráfogás. Ha a Mikulás nem érték­telen tucat-árut, nyalánkságot, hanem ké­peskönyvet hozott volna, akkor még mindig volna mive/ játszaniok. Képeskönyvek. Az esztétikailag kifogástalan képes­könyv az, mi nem jut a játékbábfélék szo­morú sorsára, nem kerül idő előtt a Morgeau ba. Mint Nógrády dr. is megállapította, a mű­vészi ízlésre nevelés eszköze a képeskönyv. A művészi nevelésnek elvvé kell — szerinte — szilárdulnia. Igén ám, csakhogy a vétel­nél sohasem az oktatásügy, hanem a pénz­ügy a döntő tényező. A szülő a gyermeki kívánságot kielégítettnek tartja bármily se­lejtes bazár-áruval. Képeskönyv és képes­könyv közt nem tesz különbséget. De mégis tesz! A. nagyobbat, ha olcsóbb megveszi, hogy aztán a szülői szugeráló képesség cső­döt mond a néma képeskönyv mellett, ek­kor megint a gyermeket tartják hibásnak, ki­nek vágyai őt elérhetetlen tartományba, olyan szivárványhiddal öszekapcsoltba vonzzák. Nos, kérem, a fő az, hogy maga a kép beszéljen, a gyermek megértse a be­szédet. Indítsa őt tevékenységre, élje át a képet annak szuggesztív hatása alatt. A képnek néma szemlélője nem lehet a gyer­mek. Neki játszótársakat kell benne látnia, kikkel együtt játszik, eljátssza a neki jutott szerepet. Ő elevenít épugy, piint a Pista gye­rek, az első osztályos, mikor a táblára lovat rajzol s »megnyargaltatja« — a padon. Sze­mélyesít, mint Juliska a babáját, mit titkon az iskolába hoz, s csak altató nótája árulja el, hogy tilosba jár képzelete. A jó, tiszta kép legyen a gyermeki lélek tükre. A jó ké­peskönyv kaleidoszkopikusan hasson a gyermekre. Az emlékezet, érdeklődés, figye­lem, gondolkodás, megfigyelőképesség, kép­zelet mind-mind szerepre hivatik valahány­szor az értékes képeskönyvet forgatja a gyermek. Nem a vers a fő, mi a kép alatt legtöbbször még hitványabb, mint a kép, ha­nem a cselekvésre ösztönző, esztétikailag fi­nomult művészi termék. Míg az angolok, amerikaiak, japánok a művészi termékek re­mekét viszik a gyermek ölébe, addig nálunk selejtesebbnéLselejtesebb termékeket s csak itt-ott csekély számú jót találunk. És miért? Mert csak az olcsót keressük ebben is, mint a húsban. Már pedig olcsó húsnak híg a leve. Igy van ez a képeskönyvnél is. Ha lesz kereslet, lesz verseny. Ifjúsági könyvek. Nem jobban áll az ifjúsági könyvek sorsa, mint a képeskönyveké. Az ezekben található illusztrációkról a francia, német, an­gol mellett említést sem tehetünk. A gyer­meknek, ifjaknak leginkább diszkötésben adnak selejtes termékeket. Koporsóban te­temet. Az 1913-ban megtartott gyermekta­nulmányi kongresszus foglalkozott az ifjú­sági irodalom kérdéseivel, s ezt a Gyermek­tanulmányi Társaságra bizía, mely kebelé­ben aztán megalakult a Gyermekirodalmi Bí­zottság. Ez ellenőrizte az ifjúsági, illetőleg a gyermekirodalmat, továbbá a képesköny­veket, illusztrációkat, ponyva és pornogra­fikus irányú irodalmat. A müveit társadá­lomhoz a hivatalos orgánumában, A Gyer­mek c. folyóiratban szólt, míg a nagy közön­séghez az értekezleteken előadással. A cél áz volt, hogy egészséges ízlés, kritikai szellem alakuljon, hogy a kritikai fórum a közönség legyen. Hogy e hatalmas lendület, tel megindult, purifikáló munka miért bé­nult meg, felesleges említeni. Csak még azt, hogy ifjúsági könyvtáraink a beszedett di­jak dacára is tétlenségre vannak kárhoztat­va, s a könyvtárból lomtár lett; melyben csak »lomoskodni«, sok helyen még — lévén elrejtetten — ezt sem lehet tenni, fez semmip esetre sem képezi zálogát az elszavalni szo­kott jobb jövőnek, nem mutatja a fennen hirdetett kulturfölényt. Ha az állam ád a bűnözőknek lakást, fűtést, kosztot, adjon a gyermekeknek, ifjaknak könyveket, könyv­tár helyett olvasótermeket, hivatásos fizetett ifjúsági könyvtárost. És akkor a Jancsi gye­rek, ott a Kótaji-utcában, nem fog Nick Cartert hozni az iskolába, mert lesz útbaiga­zítója, lesz iránytűje, meg fogja "tudni kü­lönböztetni mi a jó és mi a rossz. Könyvkereskedők szerepe. Az iskola leszorult arról, hogy olvasni valót adjon, olvastasson, könyvvételnél ta­nácsot adjon. A szülőknek nagyon csekély része az, mely a könyvkereskedőtől kérdezi meg, hogy milyen könyvet, képest vagy iro­dalmit adjon gyermeke kezébe. A lelkiisme­retes könyvkereskedő mindég megkérdezi a megajándékozandó korát, nemét és a szü­lők ez esetben nem fognak csalatkozni, mert ezek nemcsak a gyermekek Ízlését ismerik gyakorlatból, de azt is tud­ják ,hógy mit szabad, mit nem a gyermeknek, ifjúnak olvasnia. A szülők teendője. Városunk előzékeny könyvkereskedői még azt is megteszik, hogy átolvasás végett a szülőknek adják a könyvet, ha ezek kéte­lyeit el kell oszlatni, kényszer vétei nélkül. Ez ugyan ritka eset és idők jelének vehetjük; de minden esetre célszerű, ha a szülő átolvas­sa azt, mit a gyermekének szellemi táplá­lékul nyújt, nehogy mérget adjon s a re­gényességre amúgy is hajlamos ifjak érzé­kiségének tápot nyújtson. Előnyt kell adni a vételnél a népköltészet termékeinek, reme­kének, müveinek, ismeretterjesztőknek. Az irodalom, művészet, tudomány problémái érdeklik a serdülő ifjút. Ismeretet adó köny vet kell adni az ifjúságnak, melyet unottan nem dob el. Ha a gyermeket, ifjat a tudo­mányos tárgyú könyvek olvasására szoktat­ják, akkor a jövő egész inás olvasóközönsé­get, más világnézettel kap ,mely más szem­szögből nézi a világegyetemben kijelölt he­lyét, parányi voltát. Javításokat elfogadunk. Az egri csillagok Kiégett izzólámpáit > k ráfizetéssel újra becserélem! lpuk°?egaicslbtta an asze P zések, lámpák, csillárok, Katz Miksa cágnál szerezhetők be, Nyiregyháza, Takarék-palota.

Next

/
Thumbnails
Contents