Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 248-272. szám)

1923-11-20 / 263. szám

2 JSfYÍRYEDBK. 1923. november 20. Egész Szabolcsnak érdekében álló kötelessége a Tisza István Tudományos Társulat támogatása. Az eddigi segítség. Most indul meg Országszerte lázasan folyik a magyar­föld tudományos feldolgozása. Most kerül sor a mi szűkebb hazánkra, a Nyírségre,, amelynek feltárását a Tisza 1st. váii Tudományos Társaság veze­Lésével végzik • hivatott tudós sza"k­férfiak. — A grogeologiai feldolgozás már befejezéshez közeleg, most kerül a sor a flóra és fauna feldolgozására, továb­bá a néprajzi és kultúrtörténeti szempon­tokra. A feldolgozás ereldlményeit Német­országban is közzéteszik. Különösen a ma­gyar gazdaközönségnek áll érdiekében a' kutató munka intenzív támogatása. A Ti­sza István Tudományos Társaság eddig is részesült a szabolcsiak támogatásában. Illetékes helyről 'ia következőket mon­dották e támogatásról: S Zabol csvármegye törvényhalósági bi­zottsága 100000 K-ás alapítványt tett a debreceni Tisza István tudományos társa­ság javára, Nagykálló község évi fél mnv búzát ajánlott fel ugyanerre a célra. A sza­bolcsmegyei községek egész sorozata pár­toló tagul lépett be és az évi pártoló tag­sági diját messze fölül múló adományok­kal siet támogatni a tudományos társa­ság céljait Őszinte örömmel és méltó büszke­séggel töltheti el minden jó magyar em­bernek a lelkét ezeknek a tényeknek az ismerete. Örömmel, mert ezek a tények azt mu­tatják, hogy a magyai* társadalom tuda­tára ébredt annak, hogy ha valaha,, ugy most elsőrangú kötelessége támogatni, u tudományt, támogatni a tudományos in­tézményeket, mert mostani nehéz helyze­tünkből egyedül és kizárólag ugy tuldunk felemelkedni, ha kulturális fölényünket megtartjuk. Ehez azonban a tudomány­nak és a tudományos intézeteknek hatha­tós támogatása szükséges. Es eltelik minden jó magyar ember­nek a lelke méltó büszkeséggel, mert ime Szabolcsvármegye, Szabolcsvármegye köz­ségei meglátják a tudományos intézmé­nyek munkálkodását, meglátják,, méltá­A nemzetnevelésért Nyíregyházán és környékén tevékenykedők dicsérete. Anyagi támogatásért: Gróf Dessewffy István Budapest, Dö­ge, Báj,, Csobaj, Nyirbogdány, Nyirlugos Ö fehér tó községek képviselőtestületei, Sza­bolcsvármegye törvényhatósága, Nyíregy­háza képviselőtestülete, dr. Beriiáth Ist­ván ügyvéd, Egyesült Takarékpénztár,, So­mogyi János igazgató, Soltész István ta­nitó, dr. Kovách Elek közjegyző,, Stibjf Józsefné, Stibi Piroska,, Bornemissza Dé­nes alezredes, Terge Sándor,, Péchy Fe­renc főhadnagy, Tasnájdy Imre főhad­nagy, Papp Lajos,, Saliga Márton, dr. Hoffmann Emiiné, Nagy Mária,, Moesz Béla, Bethánia felvégi ifjúság,, Liptay Jenő dr. Szesztay Zoltán, Hibján György,, Fe» renczy István, Tóth Sándor. Reméljük a többiek I munkásságát is! A' névsor közlése után Piller József titkár a következőket irja: A névsorból százan és százan kimarad tak olyanok, akiknek munkásságára joggal számított az elárvult haza, de közel lenni a Nyírség tudományos feldolgozása nyolják ezt és segítségükre sietnek. Min­den intézmény, a tudományos intézmények re különösen áll ez — csak ugy tudja iga­zán betölteni hivatását, ha érzelmi kö­zösségben van azzal a társadalommal, ame lyet szolgál, ez az érzelmi közösség ugyan­is amig egyrészről buzditólag hat, más­részt hatásában kiváltja azokat az áldo­zatokat, melyek nélkül tudományos mun­kát sikerrel végezni níem lehet. A deb­receni hires kollégiumnak is az a legfőbb erőssége, hogy iá nemzettel érzelmi kö­zösségben van, a nemzeti ősi földbe bo­csátja a maga gyökereit és onnan szivja a nemzeti őserőt. íme a szörnyű össze­omlás után, melyet a sors reánk mért nem veszett ki a tudományos intézetek iránti érdeklődlés, a tudományos intézete]? támogatása. A nemzet ős erőinek olyan változatlan fennmaradását mutatja ez, amely a föltámadásnak legbiztosabb alap­ja, ezért lehetünk erre mindnyájan mél­tán büszkék. * A debreceni Tisza István tuldíományos társaságra most uj abb feladat vár: a Nagy Magyar Alföld, első renídjen a Tiszántúl,, a Nyírség tudományos felkutatása. Ehez azonban ujabb tetemes anyagi eszközök szükségesek. Abban a" reménységben va­gyunk, hogy a Nyirség ezután is támogat­ni fogja a tudományos társaságot törekvé­seiben, támogatni fogja abban a munká­ban, melynek célja tudományosan felku­tatni á Nyirség földjét, növényi és állat­világát, tudományosan földolgozni ernbári életviszonyait. Nagyjelentőségű feladat ez és pedig nemesupán tudományos, hanem nemzeti szempontból is. Mert csakugyan igaz az, amit egyik legnagyobb politikai irónk mond, »hogy ha a győző népnek erkölcsi fölénye nincs, nem fogja a há­ború eredményeit kihasználni.« Az er­kölcsi fölényt pedig a kulturális fölény adja. — Aki tehát a magyar kul­túrát erősiti, a magyar tudományt támo­gatja: az a magyar állam nagyságát, a magyar állam egységét siet megterem­teni. reméljük azt az időt, amikor a kűzldlés po­rondjáról ma még hiányzók is lelkük­ben tudatára ébredlnek annak, hogy mit kívánnak a mai nehéz idők s nem nézik tovább tétlenül nemzetünk további sor­vadását, ami népünk lelki integritásának hiányából ered. Ezért hisszük, hogy nem lesz néptanító Szabolcsvármegyében, aki át nem érezné, hogy neki nemcsák haza­fias, de hivatásszerű kötelessége is előljár­ni' a nép lelki integritásának kiépítésében és ettől a munkától nem fogja visszatar­tani sem jólét, sem nélkülözés,, sem más irányú lekötöttség. Munkába t állanak mindannyian, nem azért,, hogy az elisme­rés listájára kerüljenek, haném,, hogy a nemzettel szemben vállalt hivatásszerű kötelezettségüknek eleget tegyenek. Egyben itt közöljük a nagyin. Minisz­ter Urnák a következő évadra megálla­pított tiszteletdijakra vonatkozó rendelke­zéseit: Ismeretterjesztő előadásoknál: 1000K, tanfolyamoknál előadásonként 2500 K, népszerű tudományos előadásoknál 2500 K, szabad egyetemi tanfolyamoknál 5000 Kj. Nyíregyháza, 1923. november 10-én. Pillér József, népm. titkár. Impozáns búcsúestén ünnepel­ték Rimaszombathy Gézát. Nyíregyháza, november 19. A Nyirvidék tudósítójától. Rimaszombathy Géza miniszteri taná­csos, pénzügyigazgatónak a közszolgálatbóí való visszavonulása alkalmából impozáns erővel nyilvánult meg az a rendkívül mély és széleskörű ragaszkodás és szeretet, ame­lyet az ő vezérségre hivatott erősségű és apostoli jósággal áthatott egyénisége, mesz­sze kiható hivatali és közéleti szerepíésie; ki­váltott. A közszolgálati alkalmazottak tá­bora, a vármegye és a város polgársága va­sárnap este a Korona nagytermében rende­zett íiagyszabásu banketen búcsúztak a közszeretetben álló talpig férfitől és magyar embertől, aki a legválságosabb időkben képviselte Szabolcsban a pénzügyi kormány­zatot. A banketten, amelyre az ünnepeltet Simonidesz Gyula és Hajdú Béla pénzügy­igazgató helyettesek hivták meg, társadalmi életünk legszélesebb körei nyertek képvi­seletet. Ott voltak Zelenka Lajos kúriai bíró, törvényszéki elnök, a Kansz diszelnöke illés Andor dr. főügyész, Benkő András kir. tanfelügyelő, Erdőhegyi Lajos dr. és Ná­nássy Andor nemzetgyűlési képviselők, Gö­römbey ref. esperes, Ragó 'József dr. a Kansz ügyvezető-elnöke és számosan a tiszt­viselők, orvosok, ügyvédek, gazdák, keres­kedők és iparosok köréből. Megjelentek a kerület összes állampénztárainak főnökei és az összes pénzügyi testületek vezetői. Ä be­lépő Rimaszombathy Gézát kitörő éljennel fogadták. Meghatóan kedves jelenettel indult meg az ünnepség. Szatmári Gyula közvetlen szavakkal köszöntötte az ünnepeltet, akinek a díjnoknők nevében gyönyörű fehér krizan­tén csokrot nyújtott át. Köszöntök. Lelkes magyar muzsika hangjai mellett kezdődött meg a bankett, amelyen elsőnek Horváth Bertalan pénzügyigazgató helyettes köszöntötte a tisztikar nevében Dr. Rima­szombathy Gézát. Nem bucsu-est ez, mon­dotta, hiszen a társadalom ezután teljesen magáénak mondhatja Rimaszombathy Gé­zát. Soha senki olyan nehéz napokban nem állt közhivatal élén, mint ő, aki élete koc­káztatásával őrizte a nemzeti vagyont. Gép­fegyvert szegeztek szobája ajtajának, bujtat­ni kellett, hogy ne kényszerithessék hazája elleni cselekedetre az oláhok. Mielőtt a le­szálló nap végképp távozna, még egyszer széthinti aranysugarait, igy hinti fényét Ri­maszombathy jelleme abban a cselekedeté­ben ,hogy önként vonult félre. Lelkesen tüntető éljen követte a tisztvi­selőtársak hódolatát tolmácsoló beszédet, amelynek elhangzása után Ragó József dr. a Kansz ügyvezető elnöke mondott a tisztvi­selői hivatás jelentőségéről nagyszabású be­szédet. A közalkalmazottak hazafias szelle­méből fakadó küzdelme, lemondása teszi le­hetővé a termelést, gyümölcsözi a jólétet, al­kotja a fejlődés talaját. Ebből a munkásság­ból Rimaszombathy Géza bőségesen kivette a részét, ő fontos alkatrésze volt a magyar államnak. Nem azért állott félre, mintha Csonka-Magyarországnak az ő kipróbált ere­jére nem volna szüksége, félreállott, hogy magyar testvérein, tisztviselőtársain köny­nyitsen. Ámde az ő félreállása nem jelenthet pihenést, az ő gazdag lelki értékeire szük­ségünk van. Ennek tudatában nem is kíván­hat nyugodt pihenést néki, hanem hazafias érzésből fakadó további tevékenységet kiván. A közszolgálati alkalmazottak szövetsége nemcsak a vegetálás biztosításáért küzd, ha­nem viszonylagos jólétért, a jogrendért, amellyel vonzóvá lesz Gsonkamagyarország a rabságban sínylődő testvérek előtt. Ez a a szezonsláger operett yulov

Next

/
Thumbnails
Contents