Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 248-272. szám)

1923-11-08 / 253. szám

1923. november 6. 3 hoz, aki a budapesti Unió színházak ügyvezető igazgatója, de egyik legelismertebb színházi gazdasági szaktekintélye az országnak arról, vájjon a kultuszminiszter végzése következtében a vidéki színházak válsága milyen módon lesz elodázható. A következők szerint beszélt erről : — Valljuk meg, hogy a kultuszminiszter végzése anyagi tekintetben nem végzetes, hiszen az egyes színházak az államkincstár részéről legfeljebb évi 200 korona szubvencióban részesültek, tehát még a háború alatt megállapított segélykulcs szerint, amit minden sürgetés dacára se változtattak meg és a kincstár értékállományára való hivatkozással. De veszedelmes ez a kultuszminiszteri határozat elvi szempentból, mert kiszolgáltatja az eddig független intézményeket az illető városok tanácsának, amikor könnyen kerülhet összeütközésbe igy a művészeti programm megállapításánál az igazgató a tanács intencióival. És tudjuk, hogy a tanácsok intenciói nem mindig vezéreltetnek művészi szakértelem 'által. — Ám ha bekövetkezhetik az az ideális állapot, amire a kultuszminiszter céloz a városokhoz küldött erre vonatkozó átiratában, hogy tudniillik a városok tényleg gondoskodnának a sziliházak anyagi biztonságáról anélkül, hogy a művészeti vezetésbe nem kivannak majd ezért rekompenzációul befolyni a tanácsurak, a megoldás igy ideiglenesen jó volna. Ebben az ideális állapotban azonban — tapasztalataim alapján — kételkedem. Ép ezért kell rámutatnom különösen az ország mai viszonyaiban arra, hogy a színházak reprezentálják a magyar kulturát a köztünk lévő idegen látogatók előtt. — Vigyázzunk tehát színházainkra. Húszmillió métermázsa lesz a borsodi bányák idei széntermése. Négymiílió métermázsa a többlet. A többtermeies csökkenti a szénárakat. A borsodi szénbányák bányatelepein, mióta a bérmozgalmak elcsendesedtek, megindult a termelő munka. Az elmúlt hónapokban alig simulnak el az egyik bérharc hullámai, már uj harc kezdődött. Ennek az ipartelepek látták legnagyobb kárát, mig végre méltányolták, hogy a nyugodt munkának elengedhetetlen előfeltétele az életviszonyok változása szerint igazodó fizetés. A borsodi szénbányák az elmúlt évben tizenhatmillió métermázsa szenet termeltek ezzel szemben a folyó évi termelés az eddig beérkezett adatok szerint húszmillió métermázsa lesz, tehát négymillió métermázsa többletre lehet az idén számítani. Ez a négymillió métermázsa széntöbblet a bányáknál nem képez fölösleget, ezt elfogyasztják az ujabban keletkezett ipartelep«k, g^árüzemek és a nagyobbított üzemmel dolgozó régibb vállalatok. Ez a fokozott széntermelés kedvező hatással van a szénárakra is, mert mint értesülünk, a szén árában egyelőre semmiféle emelkedés nem várható, sőt esetleg kisebb csökkenés is bekövetkezhetik. A bányák bár magasabb munkabéreket kénytelenek fizetni, számításaikat a többtermelésben találják meg Ez viszont azt jelenti, hogy a gazdasági élet kezd a rendes egészséges fejlődés útjára lépni. Apacshercegnő LEN Aü SZON.ETTJEl. (4-ik közlemény.) 'XI. Kettős honvágy. Szivünkben kettős honvágy vívja harcunk, ha megállunk a mély örvény felett s alant a sír homálya integet — szemünk zavart s halálbarlang az arcunk. A földi honvágy hirdeti kudarcunk: elszáll a kéj s bú, mint a kikelet ! Az égi honvágy új hajnalszelet leheli felénk, hogy szebb hazát óhajtunk. E kettős honvágy, zeng a hattyúdalban, halálkönyiinkben így láthatni majdan egy könnyű válást és egy szörnyű válást. Tán mérhetetlen Énünk semmi más mély szem előtt, mint egy sötét vonás — csodásan metszve két világ határát. XII. Magányosság. I. Jártál-e már egészen egymagadba szerelem s Isten nélkül pusztaságot, sebedben a gálád balsors haragja, nagy büszke csend s mord-kínos tompaságok? Tünt-e minden víg remények kacagva, mint a vadásznak túl a szikiagátok mögött elhal a hars kutyák csapatja — s mint kismadár, futván a tél világot ? Ha voltál a pusztán így egyedül, azt is tudod : valakit mi szőrit, hogy ölelőn egy kőre leterül; hogy a szegény magánya — háborúit, mint akit a holt kő feliszonyít — tárt karral a szelekre ráborul ! II. A szél hideg, nem tarthatod karodban ; a kő halott, fagyos, kemény, mogorva — hiába kéred vigaszát omolva ! Így jársz a rózsák közt is elhagyottan. I J És látod : mindegyik a maga hulltan tűnődik csak sápadtan és közönnyel. Eredj tovább ! romiás köszönt özönnel N a teremtmények hosszú, tompa útján. Itt és amott a viskókból kibámul egy-egy s aztán rádcsapja ablakát — a viskók buknak és szivedre árny hull. Szerelem s Isten nélkül ! a porondrúl vad szél húz az utcán — mit vársz tehát ?... Az egész világ keserű bolondúl ! XIII. Palliativ. Ha fű borúi a történet nyomára, nem tudja senki már, hogy is ment végbe ; csak néha leng felém az esthomályba egy hajdani bűnöm fekete képe. De e zavaró arctól félreállva, nem hívom én és nem kérdem én mégse, mert tekintetem a jövendő árnya; unalmas a régi napok emléke. »Ha az Arató nekeddüti testét, azokat a füveket is levágja, melyek e búntörténetet befedték. ! i , : Térj vissza hát az üres színpadokra, tekints le bűneidbe szánva-bánva s hogy pusztuljanak, — engeszteld zokogva!« Gulyás Pál. A Bessenyei Kör szezonnyitó hangversenye. Ma már nem olyan egyszerű dolog a hangversenyrendezés, mint volt régen. A megszaporodott dologi kiadások aranyparitásával szemben filléres bevételek folynak be a valorizálatlan belépődijakból, amelyeket még igy is sokall az elszegényedett íntellektuel osztály és a garasosan fösvény »békebeli« gazdag, aki telhetetlen az ezresszámok kimondásában, amikor a saját hasznáról van szó, de még most is 10 korona borravalót ad a pincérnek, mintha soha hirét nem hallotta volna Zürichnek. Az uj gazdagok pedig nem jöhetnek számításba, nekik nincs Kulturszükségletük, vagy ha van is, ez még távolesik a zeneművészettől és a szorosan vett irodalomtól. Épen ezért háládatlan feladatot ró ez a gazdasági krizis a Bessenyei Kör agilis vezetőségére, jobban mondva háládatlan dolog manapság kulturharcosnak lenni. És mégis, amikor nagynehezen sikerül egy számban és nívóban jelentős közönséget összehozni, a megelégedettség jóleső érzése tölthet el mindannyiunkat és elismeréssel kell adóznunk azoknak, akik önzetlen ambícióval fáradoznak egy ilyen kulturest létrehozásán, mint amilyen a tegnapi volt. Szegheö János zongoraművész már másodszor játszott a Bessenyei Kör Blűthner zongoráján. Tavaly azt irtuk róla, hogy ő a jövő nagy magyar zongoraművésze. A tegnapi játéka csak megerősített bennünket ebben a hitben. Schumann Toccata-ja ugy zengett az ujjai alatt, mint az örök természet nagy szimfóniája. Az ellenállhatatlan erővel előretörő ritmust, a, sokszínű hangok túlvilági harmóniáját és halvány, elhaló melódiákat érzékeltünk ki a nagy, zeneköltő müvének konzseniáiis előadásából. Mintha az Ember fájdalmas életpanaszát hallottuk volna ebben a grandiózus hangözönben. A bevezetésül előadott Rflmeau. üavotte variációk olyan tökéletesen gyöngyöztek a klaviatúrán, mintha Bach János szelleme ült volna a zongora mellett. A Mozart-szonáta aprólékos finomságait, letompított halk tónusát áhítatos figyelemmel hallgatta mindenki. Egy lírikus elmélyedésével énekelte el a billentyűkön Chopin G-dur Nocturne-jét és egy zsonglőr tüneményes bravúrjával dübörögte el a két etűdöt. Mint zeneszerző is bemutatkozott a brilliáns Tarantellá-\al. Liszt E-dur Polonaise-ének hatásos előadásával fejezte be dus programmját. GaMy Eta előadómüvésznő ismét egy állomáshoz érkezett a Parnasszushoz vezető nehéz uton. Komolyan fogja föl hivatását, biztos irodalmi bázison nyugszik előadómüvészete. Orgánuma is teltebb, s a kjözépregisfe terekben zengőbb, mint tavaly, volt. Hibája, hogy tónusának kiinduló pontja mély, amelyet női hangszálakkal mégsem lehet fokozni, jobban mondva mélyíteni. Hangskálájának felső regisztereit teljesen kiaknázatlanu. hagyja, s emiatt előadása sokat vészit dallamban, színben és változatosságban. Tegnap egyetlen egyszer ütötte meg hangszerkezetének felső harangjait az »Uj vizeken jároc. Ady-költemény élőadásánál, s óriási hatást ért el vele. Garay Etának ebben az irányban kell fejlesztenie hangtechnikáját, különben ugy jár, mint az a hegedűs, aki mindig csak Q-huron játszik. A terem rossz akusztikája is zavarólag hatott. Azonban igy, is nagy hatást ért el Baudelaire A macska c. költeményével, amelynek muzsikáját pompásan rezonálta, s Arany: Rác he l siralmúval. Az A/y-költemények is sok tapsra tagadták a közönséget, amely kitüntető melegséggel ünnepelte a kiváló művésznőt. A Korona nagytermében szépszámú, Szökjünk el tanár úrüórörK kedves barátunkat, -t megnézni.