Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 222-247. szám)
1923-10-17 / 235. szám
JSfYÍRYIDÉK ma okióoer 17 Szabolcsvármegye és Nyíregyháza város fél százados tanítói munka előtt hajtotta meg lobogóját Nyíregyháza, oktober 16. A Nyirvidék tudósítójától. Szabolcsvármegye és Nyíregyháza város egész társadalma, natóságOK, egyesületek reprezentáiói, tanítványok, kartársaK és szüIők impozáns sokasága lélekemelő ünnepi percek során tisztelgett a két jubiláló tanitó : Orsovszky Gyula, Kubacska István és bennök a nemzetnevelés apostolai, a nagy magyar feltámadás útját törő hősük, a magyar tanítóság előtt. Könnyes megilletődés, komoly, igaz áhitat pillanataiban mélyen meghajolt a zászló előttük és ebben a félreérthetetlenül szent komolyságu tiszteletadásban boldogan érezhette a tanítóság, hogy elérkezett a tisztánlátásnak, az igazságos értékelésnek ideje, a tanítói munkásság nemzeti jelentőségének köztudata és méltánylása. De a vármegyeháza disztermében lefolyt templomi hangulatú percek, a művészi érzékkel megrendezett ünnepség színvonala és lendülete, a tanitósjág vezérei és közharcosai részéről elhangzott gyö nyörü fogadalomtétel a nagy társadalom vezetőinek és valamennyi képviselőjének lelkét is boldogitő megnyugvással és bizalommal töltötte meg a tanítóság tiszta idealizmusáénak, biztos célkitűzésének, elszánt alkotóvágyának és impozáns erejének láttára. A minden vonatkozásában nagy szociális értékeket reveláló demonstratív erejű jubileumi ünnepségről a következőkben számol be tudósítónk. Eljött hát a várva-várt nap. A jubileumi ünnepség meghívói az Általános Tanitó-Egyesület díszközgyűlésének kezdetét hétfőn délelőtt 10 órára jelzik s erre az időre zsúfolásig megtelik a vármegyeház dísztermének földszintje és karzata. Az előkelő közönség soraiban a nagy többséget az ünnepelt Orsovszky és Kubacska tanítók egykori tanítványai teszik. Leányok, asszonyok és nagymamák a Kubacska és meglett férfiak, neves notabilitások a város társadalmának munkás tagjai, Orsovszky tanítványai. itt vannak az egyházak, az összes iskolák, a hatóságok, intézmények, testületek, a gazda, iparos és kereskedő társadalom képviselői. Budapestről Rákos István kir. tanácsos, a tanítóegyesületek országos szövetségének elnöke, Székely Károly, az Eötvösalap főtitkára, Simon Lajos, a Tanítók Szövetsége c. lap szerkesztője vannak jelen. A vidékről több járásköri elnök és számos községi tanitó jött el a kimagasló két tanitótestvér félszázados jubileumára. Az első széksorban az Orsovszky és Kubacska család tagjai ülnek. A tanító-egyesület elnökével és a fővárosi küldöttekkel az elnöki emelvényre bevonuló notabilitások között ott látjuk Dr. Kállay Miklós főispánt, Kállay Tamás nem- ; zetgyülési képviselőt, Mikecz István alispánt Dr. Bencs Kálmán polgármestert, Énekes János, Ruttkay Qyula kanonokokat, Paulik János ág. ev. lelkészt, Bernstein Béla dr. izr. főrabbit, Dr. Szesztay Zoltán főügyészt, Benkő András kir. tanfelügyelőt, Kardos István kulturtanácsost. Az ünnepséget az áll. tanítóképző énekkara a Himnusszal kezdi meg. Szabó Pál a tanító-egyesület elnöke általános figyelem között nyitja meg a díszközgyűlést : Eljött hát a várva-várt kedves nap — kezdi beszédét — mely annyi melegr séggel tölti be szivünket. Üdvözli a messfze földről jött bajtársakat s a társadalom legjobbjait, akik rendületlenül biznak a szebb, boldogabb jövőt ígérő tanítói munkában. Annak a két férfiúnak ünneplésére jöttünk mondotta — akik évtizedeken át apostolként hirdették a magya nemzeti knltura csodákat tevő hatalmát. Javaslatára a díszközgyűlés Bpgár Lajost, Tóth Györgyöt és Fazekas Jánost kéri meg az ünnepeltek meghívására. A terembe lépő Orsovszky Gyulát és Kubacska Istvánt, akik az elnöki emelvényen helyezkednek el, szűnni nem akaró taps és éljen fogadja. Orsovszky mellét a Pro Eclesia pápai érdemrend díszíti. Az állami tanitóképzőintézet énekkara üdvözlő dalba kezd. A hatásos kompozíciót, amelyet a jubileumi ünnepre Lukács Béla tanitóképzőh intézeti tanár Téger Béla szövegére szerzett megtapsolják, majd Szabó Pál egyesületi elnök üdvözlő szavai hangzanak fel, amelyekkel a vármegye tanítósága nevében köszönti az ünnepelt vezéreket. A pokoli erővel tomboló önzés napjaiban üdítő balzsamként enyhíti fájó szivünket a ti magasztos példátok. Az ideális, eszményi tanitólelkeket ünnepeljük itt — mondja lelkes beszédében, majd kéri az ünnepelteket, hogy bölcs tanácsaikkal továbbra támogassák azokat, akik most az ünnepélyes pillanatban meghajtják a hófehér zászlót. Áldást kérő szavakkal végzi beszédét, amelyre fo:"ró'i csap fel a taps éí éljen köszöntése, amely ezután minden beszéd után megujul, hogy mintegy újra és újra odahintse a két ősz apostol elé a szivek szeretetének rózsáit... Mit érdemeltek, ösz apostolok ? Az egyes számokból csakhamar impozáns arányokban bontakozik ki az ünnep. Dr. Vietórisz József alkalmi ódája egyik legmélyebbről zengő hangszere a szivek orchesz terének. A mély gondolatbarázdákat bontó költeményt, amelyet lapunk más helyén közlünk, László Zoltán interpretálja átéreztető erővel. A magyar tanitósors költői láttatása utján vezeti az ünneplő közönséget Miskolczy Mihály tanító-egyesületi jegyző beszéde, mely színes allegóriában érezteti meg, hogy kicsoda a magyar tanitó ! Majd mindenkit magával ragadó hévvel szól a tanítói munka szépséigéről. Az önző, szeretetlen, jelszavas mával •szemben elénk állítja a jövőt látó tanítóságot. Ez a magyar tanítóság csendben, észre- j vétlenül gyűlt itt össze, hogy meghajtsa fejét 1 az örök diadalu munka előtt. Annyi nagy alkotás e fényes csarnokában - mondotta — j hitet teszünk, hogy ami az ünnepelteket egy ; életen át vezette, bennünket is az vezet, az ő hitük a mi hitünk is, amelytől el nem térve az ősi regősök példájára zengjük a feltámadás nagy, szent ünnepét, a munka diadalát. Nagy hatással fejtegeti, hogy nem igaz az a pogány mondás, hogy akit az istenek gyűlölnek, pedagógussá tesznek. Csak azt nézd — mondotta — hogy jól adtál e s te vagy a nyertes. Ez a magyar tanitó hitvallása. Biztos kézzel vont kontúrokkal vázolja Miskolczy az ünnepelt Orsovszky és Kubacska tanítókarakterét. Orsovszky mindvégig fiukat tanított. Mert másokat akart erőssé tenni, azért leett ő erős. Csapások, támadások nem téritették el erősen beidegződött céljától. A kitüntetést tudomásul vette, a bántódást tudomásul sem vett-e, a mások kitüntetésiének örült. Kubacska István mindig leányokat nevelt, egyénisége gyöngéd, meleg. Még az igazgatóságtól is megvált, mert ott feddni is kell s ő csak szeretni tud. Egyiket munkás férfiak, a másikat magyar anyák veszik ma körül. Miskolczy emelkedett, tudatos magyar tanítói lélekről tanúskodó lendületes ünnepi beszédét annak a gondolatnak rendkívül hatásos kiépítésével fejezte be, hogy magyar tanítónak lenni szép és nagy gondolat. Osz vezéreink - szól az ünnepeltekhez — ti egész életeteket ennek erős hitével éltétek. Ezért az erős hitért áldjon meg az Isten titeket ! Sz e' etett tanitóbácsink ! A gondolatszféi ákbói a gyermekszivek virágos kertjébe vezet bennünket az ünnepség, amikor a kis tanítványok lépnek elő. Egy 'kis fiu és leányka fehér krizaténum csokorral köszöntik Orsovszky Gyulát. »A jó Isten igen soká éltesse, édes, jó tanitóbácsinkat« végzi könnyekig megható kis beszédjét a szerető tanítvány. Kubacska Istvánnak egy bájos kis magyarruhás leányka nyújt át csokrot. Mi a tanitóbácsi munkájáért — mondja — földi kincsekkel nem fizethetünk és nagy a mi tartozásunk. Hálás szívvel kérjük, hogy a jó Isten édes szerencsétlen magyar hazánk örömére éltesse, hogy szaporodjon azok száma, aki^Jjüszkén mondják : engem is Kubacska István tanitóbácsi tanított. A főispán üdvözli a tarvtók vezéreit. Könnyes meghatódottsággal fogadja a közönség a gyermekek szavait, amikor a kir. kormány képviseletében Dr. Káilay Miklós főispán emelkedik szólásra. Gyakran van részem benne mostanában — mondotta — hogy ünnepeken vegyek részt, de higyjék el, olyan érzéssel, olyan örömmel egyikre sem mentem el, mint a maira. Ha kijelentem, hogy én is tanítványa voltam az egyik ünnepelt férfiúnak (lelkes éljenzés), akkor hinni és tudni fogják, hogy minden egyes szavam nem csupán abból fakad, hogy most kötelességet teljesítek, hanem főként abból a régi kapcsolatból, amely idehozott. Szavaim természetesen elsősorban a magyar kormány üdvözletét tolmácsolják két olyan tanférfiunak, akik ebben az ünneplésben megteremtették a kötelességteljesitésnek ünnepét, a kötelességteljesitésnek, amelyet félszázadon át fejtettek ki és amelyre ma itt fogadalmat tett a tanítóság. Az a feladat, amelyet az ünnep meleg hangulatában tanitóbarátaim vállaltak a nemzetnek szól. Ha van feladat, amelytől a nemzet feltámadása függ, az a magyar tanítóságra váró feladat. Ebben a feladatban hinnem kell, ha a tanítói kötelességtudásnak olyan nagyszerű példáját lá fom, mint itt, ahol két férfiú áll élete ragyogó példájával. Mindkettő dicsősége nemcsak a tanítói karnak, hanem az egész vármegye közönségének. - Melegen üdvözlöm mindkettőjüket és elsősorban Orsovszky Gyula bácsit, tanítómat, akire olyan melegen emlékezem vissza. A főispán példásan hálás szavai mélyen meghatják az ünnepelteket és a közönséget, amelynek soraiból élénk taps köszönti a főispán beszédét. Itt eleven erő él. A kir. kormány képviselőjének beszédét az üdvözlések hosszú sora követi. Ezt a tanítói egyesületek országos szövetsége nevében megjelent Rákos István megrázó, lelkiismeretet korbácsoló, tettre gyújtó hatalmas beszéde nyitja meg, amelynek minden szava áhítatos csendben hangzik el, hogy beégetődjön a tanitószivekbe. Az ünnepség lelkesítő hatása alatt hirdeti, hogy immár nem kell bus magyarként járnia az országban, nem kell feladnia a reményt, mert ime a nemzet ereje visszatérőben van. Itt újra hiszi, hogy a tőrrel áttört magyar szív izmosodni, dagadni fog hogy kivesse húsából a gyilkos! Okvetlen nézze meg: szerdán Trónörökös, csütörtökön n Qi Q r|An a nagysikerű DujÚUül Impozáns ünnepély a vármegyeház dísztermében. — Orsovszky Gvul, és Kubacska István jubileuma.
