Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 222-247. szám)

1923-10-09 / 228. szám

2 J^YÍRXIOÉKL 19n. október 9. Műfelháborodás az integritás körül. A fajvédő csoport, vagy amint magát ez az uj alakulat nevezi : a keresztény ellenzéki blokk népgyülésein, vidéki agitációján és sajtójában napok óta mérgezett nyilakat lövöldöz a belügyminiszterre s balatonfüredi beszédét, amely mint emlékezetes, izzó hazaszeretettel, a nemzet sorsáért való aggódással fegyelemre és önmérsékletre intette az országot, átlátszó tendenciával ugy kommentálja, mintha a belügyminiszter abban valósággal föladta volna az integritás eszméjét. A szélsőséges harcmodornak ez a taktikája nagyfokú illoyalitásról tesz tanúságot akkor, amidőn a genfi tárgyalások lezajlása után a szomszéd államokkai végre megteremtett diplomáciai jóviszony kialakulásának hajnalán nem átalja az integritás sajgó kérdésének meggondolatlan feszegetésével sarokba szorítani akarni a kormány egyik tagja*, ép a belügyminisztert, aki közjogi állásánál fogva elsősorban felelős, nemcsak az orgzág, hanem a külföld közvéleménye előtt is minden olyan zavaró incidensért, melynek kiküszöbölésére halálosan komoly és súlyos államérdekből Magyarország miniszterelnöke Ígéretet tett a világ hatalmainak tárgyaló asztalánál. Csak bajkeverő szándékkal akarhatja valaki, hogy ilyen provokációra nyilatkozzék, vagy cáfoljon az a felelős személyiség, akinek ilyen esetben a szavait bizonyára sietnének kint félremagyarázni. Rakovszky Iván azonban balatonfüredi beszédével kapcsolatban abban a szerencsés helyzetben van, hogy egy szóval sem emiitette az integritást és azt a neki tulajdonított kijelentést, mintha egy ország jövendő sorsa nem a területtől és a népesség számától függene, sem igy mondotta. A belügyminiszter csak ázt hangsúlyozta, hogy a nemzet jövője nemcsak az ország nagyságától és lakosainak számától függ, hanem attól is hogy történelmi időkben mekkora fegyelmet és összetartást tud mutatni. Milyen másként hangzik ez az óvás a maga eredeti hiteles szövegében, ugy, amint a miniszter mondotta s nem ugy, amint az eszközökben és sajtóietikában oly. kevéssé válogatós intranzigenreia szónokai elferdíteni szeretnék. Nemzeti szempontból fájlaljuk, hogy a lelkiismeret, amely pedig a kritikában is a gondolkodás és a cselekvések legfőbb kormányzója kell, hogy legyen, ugy látszik, hogy a fajvédőknél, vagy legalább is közülök egyeseknél, háttérbe szorul, sőt teljességgel el is homályosodott. Mert csak igy tudjuk megmagyarázni, hogy akkor, amidőn az országnak rend és béke szempontjából a legnagyobb nyugalomra s gazdasági talpraállása miatt a legnagyobb önfegyelemre van szüksége, testvért-testvér ellen lázitsanak s a gyanúsítás mérges bombáival harcoljanak alig titkolható hatalmi aspirációk eléréseért. A politikai harcnak ilyen nem válogatós módszerét az opportunizmust az 1918-ik évi forradalom iktatta politikai életünk rugói közé. Ennek a csúnya fogalomnak előrukkolása, a kormánybuktatásnak személyi harccá aljasitott taktikája józan ember részéről csak elitélést válthat ki. A forradalmi mentalitás maradványainak kitartó szívóssággal való fokozatos megszüntetése volt mindenkor ennek a kormánynak legfőbb törekvése, egyben sikere is a külföld szimpátiájának felébresztésében. Aggodalommal látjuk tehát, hogy a kormányt ép ez oknál fogva támadja kíméletlen fegyverekkel az a frakció, mely belső guerilla harcaival lankasztani törekszik a kormánynak konszolidációt és mérsékletet teremteni igyekvő energiá ját. Az opportunista kormánybuktatók sohasem jelentenek erkölcsi erőt egy nemzetnek, mert polgári munkával, a közös államérdekek előtt való főhajtással és a nemcsak erőt, méltóságot adó összetartással, hanem jelszavaik és a politika izgató anyagának észszerütlen terjesztésével vélik kiharcolhatni maguknak egyéni és hatalmi érvényesülésüket. Halállal bűnhődött egy riagyecsedi ember, mert egy 70 éves asszonyt üldözött a szerelmével Az öregasszony gyilkolta meg a vénhedt írubadurt. Egy évi börtönt kapott. Nyíregyháza, október 8. Saját tudósítónktól. Az élet néha különös furcsaságokat terem, olyanokat,, hogy el se hinné őket az ember, ha regényben olvasná. De,, igv, amikor a törvényszéki főtárgyalás keretében vetődnek felszínre, a valóság öszszes kellékeivel, pillanatnyilag megdobjbentőert hatnak. Ez a nagyeosedi »szerelmi« tragédia is, amit most tárgyait a nyíregyházi törvényszék, olyan példátlan eset, amilyenről ritkán számolhat be a bűnügyi krónika. Özvegy Szántó Andrá&né született Kovács Eszter 70 éves asszony Nagyecseíden együtt lakott fiával Szántó Gyulával és sógorával, az 56 esztendős Nyíregyházi Bálinttal. Özv. Szántó Andrásaié, dacára élemedett korának, igen jó kondícióban volt s épen ezért Nyíregyházi Bálint korát megszégyenítő lemperamenlumimal legyeskedett sógornője körül. Az udvarlás mind követelőbbé vált, az öreg Bálint most már nyílt szerelmi ajánlattal ostromolta az öregasszonyt, aki azonban erélyesen tiltakozott az ostrom ellen, hü akarván maradni az özvegyi fátyolhoz. Ez év junius 15-én az öreg Nyíregyházi Bálint ismét udvarló kedvében volt és hevesen kezdte ostromolni 70 éves sziveválasztottját. Az asszony az offenzíva elől az istállóba menekült és annak ajtaját belülről behajtotta és vállával tartotta, hogy az őt követő Nyíregyházi Bálint be ne tudjon menni. A férfi csakugyan nekifeszítette a vállát az istállóajtónak és néhány másodperc alatt sikerült azt benyomnia. Az öregasszony erre fölkapott egy súlyos vaskapcsol, olyat,, amilyennel építkezésnél a gerendákat szokták összeékelni cs azzal teljes erejéből a férfi fejére sújtott. A szerencsétlen ember megtántorodott, összeesett és nyomban meghall. Persze Szántóné nagyon megijedt és mindjárt arra gondolt, hogyan tudná Nyíregyházi Báünt holttestét eltüntetni. Kötelet kötött rá és nagynehezen elvonszolta a félreeső helyre, annak deszkapadlózatát föl szedte s a holttestet beledobta a pöcegö'dörbe. A faluban persze föltűnt az öreg ember eltűnése s csak néhány napig adtak hitelt Szántóné meséjének, hogy Nyiregy házi Bálint vásárra ment el és még most sem jött vissza. A csendőrség is érdeklődni kezdett a titokzatos eltűnés nyomán támadt pletykák oka iránt és rövid nyomozás után megtalálták a meggyilkolt férfi holttestét s kiderítették a teljes tényállást . » A nyiregyházi törvényszék büntelő-ta nácsa most tartott főtárgyaiást az özv. Szántóné üg3

rében. Az öregasszony beismerésben volt és azt hozta föl mentségül hogy nem akarta elhalt férje emléket meggyalázni ezért követte el tettét. A törvényszék csak részben fogadta el a vádlott védekezését mert bizonyítást nyert, hogy az öregasszony és az elhalt Nyiregyházi állandó civakodásban éllek, amelyben az özvegyasszony fia Szántó Gyula is részt vett'. Igy azután özv. Szántó Andrásnét bűnösnek mondották ki és egv évi börtönre ítélték, amelyből előzetes letartóztatásával 2 és fél hónapot kitöltöttnek vettek. Az itélel jogerős. Amikor a terménykereskedő egy szegény napszámostól kér kosztra pénzt. A koszipénzt nem fizette meg a kikötött időre, hanem hálából az uzsorabíróságnál jelentette fel a kölcsönadót. — Az öreg napszamos 3 napig gyalogolt, hogy elérkezzen a bírósági tárgyalásra. Nyíregyháza, október 8. Saját tudósi tónktól . A napokban olyan bűnügyet tárgyal íak a nyiregyházi törvényiszéken, amelynek poranyaga szomorú világot vet a kultúrától

1 és hatósági felügyelettől távolfekvő, községek magyar lakosságának sorsára. S a iégszomorubb mégis az, hogy a sors keserű iróniájából nem a törvény kacskaringós paragrafusait a velükszületett ravaszsággal kijátszók kerülnek a vádlottak padjára, hanem az ügyefogyott egyszerű emberek, akiket az igazi uzsorások ugy idomílanalv maguknak, ahogyan kedvük telik benne, s ahogyan azt hitvány anyagi érdekük megkívánja. AHjon itt e történet keserves okulására mindenkinek^ Katz Béljáné leveleki terménykereskedő 1921. november 26-án 6500 koronát kért kölcsön Király János 73 éves őri napszámostól' 3 napra olyan föltétellel, hogy, a kölcsön háromnapos tartamára í, azaz egy százalékot fizet kamat fejében. Király János egy ügyefogyott öreg ember bizalmával és egy pénzügyietekben teljesen járatlan magyar paraszli ember tapasztalatlanságával nyújtotta át a kért összeget Katz Bélának, abban a reményben,, hogy három nap múlva visszakapja a kis pénzecskéjét és a kikötött 65 korona kar inatot Király János azonban keservesen csa,lódott, mint általában csalódni szoktak azok, akik efajta emberekkel köUiek üzletet. A három nap gyorsan étiem, de Ki,ráíy János se a 6500 korona tőkét, sem pedig a 65 korona kamatot nem ' kap la vissza. Katz Béiáné, aki mellesleg háztulajdonos is Leveleken, jól kamatozó üzletébe fektette a 6500 koronát és hallani sem akart tartozásának megfizetéséről. Közben a magyar korona értéke folyton romlott s annyira leromlott, hogy végül Katzné minden megerőltetés nélkül, könnyedén kifizethette volna az egész 6500 koronát, azonban még ehez sem voll iszive. Csak hosszú hónapok elteltével, részletekben törlesztette le a Király JáKedden Pásztor Ferike utolsóelőtti fellépte a szezonban: Levendul Csak egyszer! Csak egyszer! Fősiereplők: — Sebestyén Irma, Arányi Manci, Török Cornélia, Bihari Nándor, Máthé László és Hetényi Ferenc.