Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 222-247. szám)

1923-10-28 / 245. szám

? JSiYiRYIDEK. 1913. októ-er 28. Nyíregyházán uj kórház épül. Burger István hagyatékának áldásai. — A kórház a városra nagy teher­mentesítést jelent. — Ingyenes ambulatorium. — A kórház pavilonszerü lesz. - A városnak sürgősen földet kell adni a kórház céljára. Nyíregyháza, október 27. A Nyirvidék tudósítójától. Burger István messzeföldön meghatott­ságot keltő, páratlanul gazdag hagyatékának rövidesen jelentkeznek a szegény ember sor­sán könnyítő áldásai. A birtokot, amelyet alapítványként jótékonycélra Nyíregyháza vá­rosára hagyott, s amelynek jövedelméről ak­ként intézkedett, hogy az fele részben a vá­ros, egynegyed részben az izr. szentegylet, negyedrészben pedig az izr. hitközség ren­delkezésére áll, a város, illetve a hagyaték sorsát intéző kuratórium bérbeadta s most már jelentkezik a birtok első gyümölcsözése, érkeznek a jótékonycélra fordítható milliók. De a nyomorúságot enyhítő alapítvány egyéb ként is éreztetni fogja rövidesen hatását! a vá/­ros szenvedő néprétegeire. Burger István ugyanis Széchenyi-utcán lévő házát é9 rendkívül nagy értéket képvi­selő fehérneműit a Nyíregyházán felépítendő zsidókórház céljaira hagyományozta Illetékes helyről nyert információnk arról szólnak, hogy a zsidókórház felépítése rö­vid idő kérdése. A Széchenyi-uti házat nem adták ugyan még el, de áruba bocsátották a fehérneműnek a kórházban nem használható részét. A ház is rövidesen eladásra kerül, csak azt várják, hogy az építendő kórház céljára megfelelő hely álljon rendelkezésre. Kétségtelen, hogy maga Nyíregyháza város igyekszik minél előbb a megvalósulás stá­diumába juttatni a zsidókórház ügyét, mert ez ór'ási nyeresége volna a város közegész­ségügyének. Értesülésünk szerint a város attól sem zárkózik el, hogy a kórház céljai­ra megfelelő földterületet bocsásson ren­delkezésre, mert ez az áldozat fölér azzal az áldásos eredménnyel, amelyet az építendő uj kórház működése a város szegény betegeif nek gyógyítása terén fel fog mutatni. A zsidókórház ugyanis felekezeti különbség nélkül minden­kinek rendelkezésére fog áltani, aminthogy a budapesti izraelita kórház be­tegeinek 71 százaléka a nemzsidók közül ke­rül ki ma is. Az uj kórház érezhetően mente­siti az Erzsébet kórházat is, amelynek befo­gadóképessége amúgy sem elég. A zsidó­kórházban a szegények részére állandó Ingyenes ambulató' ium lesz. Igen jelentős ez, ha tekintetbe vesszük, hogy .ez az uj kórház a városnak az erdő felé eső részén épül, a lakosságnak tehát ott áll ren­delkezésére, ahonnan a legmesszebbre esik a kórházi és általában az orvosi segítség. A zsidókórház építése nyomban kezdetét veszi, amint a város a földterületet átengedi. A Burger-házat eladják s a befolyt pénzből megkezdik az első pavilion építését. A kór­ház ugyanis lépésről-lépésre fog nagyobbod­ni. Egyelőre egy jól felszerelt pavillonban kezdődik meg a gyógykezelés, később azon­ban mind nagyobb Tesz az uj kórház. A megnyíló pavilion felszene,ésének értékes té­tele lesz a kórházi fehérnemű, amely Burger István tulajdona volt. A fehérnemű hagya­tékból ugyanis csak a lxuus tételeket adták el, a kórházi használatra alkalmas darabok a kórház felszerelésére szolgálnak. Az uj kórház jelentős lépéssel viszi előre városunk közegészségügyét és szociális áldásai meg fognak felelni azoknak a nemes intenciók­nak, amelyek Burger Istvánt Vezérelték. Tanítók közgyűlése. Benkő András kir. tanfelügyelőt egyesületi diszelnökké választották. Nyíregyháza, október 27. A Nyirvidék tudósítójától. A k-özépszabolcsi várm. ref. tanítóegye­sület folyó évi október 25-én tartotta közgyű­lését a ref. iskola egyik tantermében Szabó Pál elnöklése mellett. A Himnusz hangjai templomi ájtatosságot váltottak ki a jelen­voltak lelkéből. Ezt követte az elnök meg­nyitója : rámutatott a tanítói sérelmekre, az orvoslás módozataira; a nemzeti kultura munkásai anyagi érdekeik feláldozásával dol­goznak az egységes Magyarország megerő­södéseért. Az elnökség részéről elkészített jelentést László Zoltán egyesületi jegyző ter­jesztette elő. Egy pár pontjába történt felszó­lalás, mely pontokra közmegnyugvással ho­zott a közgyűlés határozatot. Elnök javaslatára dr. Bálint István ügy­védet az egyesület ügyészévé, Benkő András kir. tanfelügyelőt pedig az egyesület diszel­nökévé választották. A kir. tanfelügyelőt Dél czeg Sándor, Szabó Gyula, Kun Bertalan ta­gokból álló bizottság hívta meg a közgyű­lésbe. Az ünnepeltet megjelenésekor élénk éljenzés fogadta, elnök meleg szavakban üd­vözölte és átnyújtotta a megválasztásról szó­ló okiratot. Benkő András tanfelügyelő, köz­oktatási programmnak is beillő beszédben köszönte meg a közgyűlésnek személye iránt nyilvánított bizalmat. A kitüntetést, a diszelnökséget nagyra értékeli és kéri munka társait, hogy igyekezzenek minden lehetőt el­követni, melyszerint az ő népnevelési tervei valóra váljanak : városban, falun, tanyán. Az iskola és család egymás közelébe jutva: közös és megértő munkában szolgálják a nevelés ügyét; a kötelességteljesitésben ma­gasabb eszményért: a jövő Magyarországért folytassunk kultúrharcot. A tetszéssel foga­dott tanfelügyelői köszönő egyben buzdító szavak után folytatta a közgyűlés az elnök­ség előterjesztéseinek tárgyalását. Az Országos Szövetségbe igazgatósági tagokul ismételten Szabó Pál és Szabó Antal küldettek ki. Az évi fagsági dijat ezer koro­nában állapították meg. A gyászeseteknél százezer korona kiutalását határozták el. Lelkesítő szavakban emlékezett meg elnök a Tanítók Szövetségéről és a Tanítók Ottho­na megindított lapjáról : a »Szabolcsi Tanitó« ról; a tanítói függetlenség harcában érdemes múltra tekintő Tanítók Lapjáról és Tanítói Szövetség cimü budapesti lapról. Elsőnél részvények jegyzésére kéri a kartársakat, utóbbiakat pedig pártolásra ajánlja. Szóba került a helyi javadalmak, a ta­nítói, kántori illetmények elkülönítése, or­vosi kedvezményekben való részesedés kér­dése. Egyenlő elbánást érdemelnek közszol­gálatukért a hasonló szolgálatot teljesítők­kel. Szabó Gyula tanügyi látogatásairól ter­jesztett elő jelentést; egy pár sérelmes do­logról akként intézkedett a közgyűlés, hogy megbízta Szabó Gyula, Szabó Pál és Szabó Antal tagokat azzal, hogy az egyházmegye esperesénél kérjenek azokra nézve orvoslást. A Magyar Nemzeti Szövetség hazafias működését ismertette Bökényi Dániel. Har­minc alapító, husz rendes tag jelentkezett a Szövetségbe, kik ki is fizették tagdijaikat. Zsoldos Ferenc buji tanitó a háziipar munkára nevelő hatásáról tartott felolvasást A lelkes apostol az általános tanitóegyesület novemberben tartandó gyűlésén meg fogja, ismételni előadását a buji iskolás gyermekek készítményeinek kiállításával kapcsolatosan. Benkő András tanfelügyelő, Szoboszlay Sándor, Szabó Gyula szólottak a kérdéshez, hangoztatva azt, hogy köznevelésünk ügyét a háziipar népgazdasági szempontból van hivatva befolyásolni. A közismereti tárgyak­ból sok feleslegest lehetne lekapcsolni és ne­velő, vagyonosodást elősegítő, kézügyesjtő, lelket üdítő, kedvet fokozó, dolgos alkalmak­kal pótolni. Ez a kérdés örvendetes forron­gást idézett elő Szabolcsvármegye népisko­láiban. Az alapszabályt módosító javaslatok el­fogadtattak. A közgyűlés mély részvéttel ér­tesült Reidl Ferenc elhunytáról, ki a Délvi­déki Tanítóegyesületnek volt egykoron egyik nagy erejű munkása. Hosszas szenve­désből váltotta magához az enyészet angyala. Szegényen tért Urához. A kartársak, az úttö­rők egyikének, jelesebbjének temetési költsé­geire húszezer koronát adakoztak. Gyűlést a Tisztviselő Otthonban közebéd követte. Ami nem nyert letárgyalást a gyű­lésteremben, befejezést nyert az »Otthon« teritett asztalánál. Akiknek már minden mindegy . ., Koldus, akinek a kutyája sajtot eszik Cseszkó a tróger. — Borban az igazság. Nyíregyháza, október 24. A Nyirvidék tudósítójától ' < A mindennapi élet hamuszürke em­berei mellett, szinte észrevétlenül suha­nunk tova. Közönyös nemtörődömséggel; vesszük a mások sorsát, hisz mindenki a maga gondjával, a maga bajával" van el­foglalva. Talán soha annyira önzők nem voltak az emberek, mint ma a mi nem is 1 csodálatos, hisz az emberi létfenntar­táshoz szükséges mindennapi kenyér megszerzése valóságos küzdelem. Politi­kai, társadalmi,, művészi nagyságainkat is­merjük. Ezeknek népszerűsítő nagydob­ját állandóan halljuk ütni. Nem is ezek­ről akarunk beszámolni, • hanem azokról az egészen kicsi, tépett,, rongyos kis em­berekről, akik a maguk szánalmas egyé­niségével, karakter figurái,, lüktető nagy városunk életének. Ezekkel az emberekkel lépten-nyomon találkozunk. Semmiféle ka­pocs nem köti hozzánk, csak a megszo­kottság s azért ha nem találkoznánk ve­lük többé, hiányoznának. Ki ne emlékez­ne a Talpas bácsira, Pulyka nénire. Amer­re megjelentek, vásott gyerekek gnny­kiálltása volt szánalmas kísérőjük. Gk már befejezték életüket, ott — ott, ami után oly nagyon vágyódtak — csendes megértő, szerető otthonban — a szegény­házban. Ezek közül az emberek közül, akiket az étet osak szánalmas mostohának foga­Idolt be, bemutatunk egy néhányat. ök azok a szerencsétlenelv, akiknek már töb bé fel nem derülhet, akiknek hátralevő életükben már minden mindegy... Lángoló A szezon nagy slágere hétfőn az Apollóban Részben eredeti természetes (színes)felvételek 5,7 és 9 órakor.

Next

/
Thumbnails
Contents