Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 172-196. szám)

1923-08-29 / 194. szám

2 J^YIRglDER, 1923. augusztus 29. Mit mond Andor Endre államtitkár az általános munkahelyzetről ? A washingtoni kongresszus megtiltotta az idegen munkástoboroiást. Budapest, augusztus 28. A súlyos gazdasági viszonyok között az összes illetékes tényezőknek nagy gon­dot okoz az ősszel fenyegető munkahiány. A munkanélküliség csökkentése érdekében igyekszik a kormány a legsürgősebben tör­vényerőre emelni az építkezési javasla­tot, amely körülbelül 30 iparág munkanév küíieit juttatja munkaalkalomhoz. Ilyen körülmények közt érthető, de igen súlyos és veszedelmes jelenség voft észlelhető az utóbbi hetekben. Egyes iparágak munká­sai ugyanis tömegesen vándoroltak ki, csaknem minden esetben idegen ügynö­kök titkos toborzásának következtében. Ez a jelenség különben nemcsak nálunk mu­tatkozott, hanem legveszedelmesebben Csehszlovákiában, ahonnan seregestől men tek a munkások legtöbbnyire Amerikába. Ezzel a szimplomával különben nem­zektözi fórum is foglalkozott nemrég. — A magyarországi munkapiac helyzetéről és a külöfldi munkaalkalmakról — ezért kér­désit intéztünk dr. Andor Endre államtit­hoz, az Országos Munkaközvetítő Hivatal* elnökéhez, aki a következőkben informál­ta munkatársunkat: — A népjóléti minisztérium épitési törvénye amellett, hogy a már tűrhetetlen íakásnyomort fogja enyliiteni, szolgálja a nagy munkanélküliség enyhítését is. Mert amely pilLanatban törvénykényszerrel meg indulnak az épittetési munkálatok, körül­belül 30 iparág munkanélkülijei találhatv nak elhelyezést az épitkezések körül, amik nemcsak Budapesten kezdődnek, de az fígész országban. A munkanélküliség ará­nya tehát tetemesten csökken majd ezáltal, ami aktuálissá teszi a most készülő állami védekezést a munkáskivándorílás elljen . — A népjóléti minisztérium ugyanis rendelettervezeten dolgozik, amelynek célja megakadályozni az immár katasztro­fálissá vált szakmunkásvándorlást. A' rendelet a washingtoni munkakongresszus nyilvánított álláspontjára helyezkedik, a mely kimondja a mindenütt (elterjedt munkástoborzások ügyében, hogy az ide­gen államok területén való munkástobor­zás tilos és ilyen jelenségeket az illető államok isaját törvényes eszközeikkel bün­tethetnek. t* — A készülő rendelet értelmében a kormány a hatósági munkaközvetitőket fogja kizárólagossággal mefgjbizni azzal, hogy külföldi munkáskereslet esetén ma­gyarországi munkást közveti Illessen, vi­szont belföldi munkásszükség esetében külföldi munkást hivjon be. Ezzel gátat emel ! egyrészt a magyar munkások kiván­dorlásának, de megvédi a magyar mun­kapiacot is bármely külföldi munkásin­váziótói. i — Ez a helyzet komolyan lesz ak­tuálissá egyrészt a nemsokára meginduló építkezésekkel, másrészt azzal,, hogy a magyarországi iaprvállalatok a hozzájuk érkező tömeges külföldi megrendelések kö vetkeztében fokozottabb üzemmel fogják a munkát felvenni, tehát a gazdasági vi­szonyok az intenzivebb exporttal is felja­vulnak. — A kormánynak egyébként régi eU határozása, hogy — amint ez a külföld leg több országában már meg is van — a ma­magyarországi iparvállalatok a hozzájuk pítse a hatósági munkaközvelitőhöz. Ez volna az egyedül üdvös megoldás, amivel a kormány teljes áttekintést fog nyerni az ország munkahelyzetéről és ez alapon intézkedhetik is magának a munkásságnak javára. De a centrális, munkaköz veti tés, a melynek adminisztrációja az egyszerű kar 1­)toték-rendszeren épül, igy a leggyorsabb és legbiztosabb is volna, javára szol­gálna az összmunkásságnak épugy, mint a munkáltatóknak. En bizonyosra veszem, hogy ez a helyzet is bekövetkezik nem­sokára. Amiről otthon Nyíregyházán nem tudnak. Kivándorlásra csábítás, mint legjobb foglalkozási ág flagyarországon. Peru és Törökország az „eldorádó". Páris, augusztus 23. Mintha messze valahol, nagyon mesz­sze, egy zsilip szakadt volna el és a szaka­dás ontaná a rengeteg embert. Régen, vagy talán nem is olyan nagyon régen, csak a nagy, háború felejthetetlen idejében lennénk, s ellenség dúlta falvak, városjok lakói kapkodó, menekülő tömegeit látnám jönni. Ugy jön­nek. A Gar de l'Est, a Gard du Nord valóf^ sággal ontja az utasokat, a bevándbrlókat. Komoly, életük derekán levő emberek, csa­ládapák, feleségek gyermekkel, vagy anélkül Nagy podgyász, szines csikolásu ágynemű kötegek. Elcsigázott, fáradt, reménytelen megdöbbent, sárga arcqk riadtan "tódulnak ki a kapukon. A szemükben, mint kis kobol­dok, ott lobog, ég a nagy kérdés : mi le!3tá ezután ? Párisba jönnek uj Kánaánt keresni. Pedig, Istenem, mennyire más a valóság itt, mint volt otthon a szívtelen ágensek szavai szerint. Otthon persze kiadtak mindent a kezükből az emberek. Existenciát, már már meglévő családi fészket, minden olcsó: pén­zen adtak el, — csakhogy ide jussanak, az Ígéret földjére. Lelkiismeretlen lélekkufárok nak ülnek fel, akik kicsalják a pénzüket és| ide küldik a kiofsztott szerencsétlen áldoza­tokat. Azoknak mindegy, ők keresni akar­nak és keressek is — jól. Egy nyíregyházi női szabót, aki már volt Párisban, és egy pesti detektív felügyelőnek a fiát emlegeti minden kijövő magyar. Hatalmas összegeket vesznek fel tőlük azért, hogy vízumot es útle­velet szereznek az embereknek, mert rendes uton, és ez jól is van — nem kapnak. 60 100 dollárt 3—4 százezer ma­gyar koronát is elvesznek a vizumok meg­szerzéseért, amely nem érvényes, csak 2— 3 hétig. Ezt nem tudják az áldozatok. Csak itt derül ez ki. S ha netán valaki mégis még otthon megtudná, hát azzal áltatják, hogy »ezt Párisban könnyen el lehet intézni«. Pe­dig nem igaz. Itt nem lehet semmit s|em csi­nálni csalással. Csak otthon van erre még tér. Pedig egy erélyes nyomozás leránthatná a leplet az üzelmekről. A kivándorlásra csábí­tás büntetendő cselekmény egyébként is. És vannak, akik ebből élnek mégpedig jól. Az embereknek ez az ut annyi pénzükbe kerül, hogy ennyi pénzzel és egy kis; ambíciói­val és energiával otthon sokkal valószí­nűbb kereseti forrást tudna magának biztosj­tani. De a hivők, a gyorsan gazdagodni aka­rók mennek a vágóhidra és viszik a pénzt... Helyzetkép. Nagyon jó nevü és tehetséges művész­emberek, komoly iparosok, akik otthon már számottevő emberek voltak, akik már szá­mítottak valamit, jönnek ide és reméltek karriert csinálni. De megriadnak és ijedten állnak meg a perspektíva előtt, amely itt a szemlélő szemei elé tárul. Sajnos, eklatáns példákkal is szolgálhatok. Ismerek -egy volt aktiv főhadnagyot, aki itt elment péknek, s egy másik magyar ember intrikálása folytán (mert ez nagyon sok van ; éhség és nyomor teszi) kiesett a műhelyéből. Hónapokig csa­vargott lakás és élelem nélkül, rongyosan, s ha hetenként kétszer meleget evett, meg volt elégedve. Egy gazdag pesti vendéglős, fia szobafestőnek ment és keres naponta 12 francot. Tudni kell, hogy itt ennyi még éle­lemre is kevés. Egy ismert fiatal, de nagyon tehetséges festőművész szobrász a »Moulen Raugé«-ban csapos legény 8 fr.-ért napon­kint. Egy gyógyszerészt ismerek, aki pohara­kat mos 6 fr.-ért. Egy gépészmérnök má­zsás bálokat cipel egy papirraktárban. És igy végtelen láncolatát tudnám adni e jelen­ségeknek pontos cim és lakással. A ruházko­dáshoz szervesen hozzátartozó ipari munkás szabó, masamód nincs és ilyesmi az egyetlen ág, amely ugy van kifejlődve, hogy valahogy befogadja a bevándorlást. Itt sem szívesen. Igen. lerombolt területeken, ahol háború dűlt ott ezerszámra vannak a közönséges napszá­mos munkákon magyarok, mert ott kötéllel fogják őket; ott van rengeteg intellektuell, aki homokot hord taligán, gerendákat szögel, gyárak égre nyúló kéményeit mázolja haj­meresztő magasságokban, egy primitivül oda kötött deszkán állva napokig. Ilyen munkák­ra jó az etranger (idegen), mert éhes és olcsó. Városvégi Asylokban, piszkos, férges odvakban laknak összepréselve, mint a heringek és orrfacsaró bűzös eledeleken táp­lálkoznak. Haza Magyarországra és Nyíregy­házára pedig irják szorgalmasan a leveleket^ hogy milyen jó itt lenni. Mert szégyelik az otthonmaradottak előtt a csalódásukat, a kudarcukat. Pedig ha otthon tudnák, hogy hányszor fekszenek le üres gyomorral, va­csora, sőt esetleg ebéd nélkül is aludni a szép szines, csábos levelek irói... A tovább vándoroltatás. És mert itt is vannak élelmes konjunktú­ra lovagok, akik bántatlanul űzik kisded já­tékaikat a misztikus homályban, hát innen is folyik a tovább vándoroltatás. A legfantasz­tikusabb képeket festik az itt vergődő és nyomorgó emberek elé. Peru : ott angol font a pénz. Törökország: ott a török /ont is jó. Ott van csak aztán igazi élet. Ott értékelik csak igazán a munkásembert. Tárt karok­kal és baráti szívvel csak ott fogadják az embert. Kizárólag csakis oda érdemes menni. Páris nem jó és napirenden vannak a kiutasí­tások, hatósági zaklatások, az idegent lené­zik, nem becsülik semmire stb. (Hát ez nagy­jában igaz is.) Csak el innen is. Ki Peruba, Törökországba. Igy a hiénák propagandája. Iskolai gyermekcipők és harisnyák minden színben és nagyságban óriási választékban raktárra érkeztek Hungária Cipőáruházban Nyíregyháza, Zrinyi Ilona-utca 5, Telefon Interurbán: 195. szám.

Next

/
Thumbnails
Contents